8. hónap

Kedves Babó!

Így 8 hónaposan szépen megnőttél - lassan eléred a 40 centit és 1,8 kilót. Néha az az érzésem, hogy olyan a mozgásod, mint a rózsabogárnak, ha tenyérbe zárják: kényelmesen, lassan, kitartóan kotorászol valami zug vagy kijárat után - de hisz még nincs itt az ideje a távozásnak. Jó neked odabenn, hidd el. Néha meg gekkót játszol: "legalább" négy végtaggal feltapasztod magad a hasfalamra, mindenfelé hegyesedem és kitapogathatlak. Komoly tornaórákat is fejlesztettél - rendszerint akkorra időzíted, mikor én nyugton lennék. Azért majd csak összehangolódunk valahogy. Néhány napja sikerült először rekordot döntened: miközben enyhe refluxot okoztál felül, sikeresen rátelepedtél a hólyagomra is, így minden felállás, leülés egyúttal egy WC-kört is jelentett. Egyelőre csak kétszer fordult elő ez a remekbe szabott célzás. Állítólag tudsz csuklani: rendkívül ütemes könnyed kopogást érzek a pocakomon. Remélem nem nagyon kényelmetlen, mert ennyi idő alatt én már felidegesítem magam, ha nem marad abba. Azt meg hiába is magyaráznám, hogy tarsd vissza a levegőt az segít - egyelőre a tüdőd még mazsola-üzemmódban van: összecsukva mint egy redőny és fejletlenül; levegővel semmilyen szinten nem érintkezel.

Rá kellett jönnöm, hogy jobb, ha hosszabb távra feladom a buliról alkotott elképzeléseimet. Azt eddig is tudtam, hogy 10.00-kor leáll a rendszer, de azt nem gondoltam, hogy ha mégis sikerül fennmaradnom hajnalig, akkor a szervezetem ilyen szigorúan fenntartja a deficitet mindaddig, míg be nem hozom a lemaradást. Pedig a háziorvosom (a bulin a mixerem) nagyon ügyelt rá, hogy csak a megengedett mennyiségű alkohollal keverjen koktélt...
Ha lehet, még érzékenyebbé váltam érzelmileg. Nagyon komolyan meg kell válogatnom, milyen szituációkba keveredem, mert ilyen lágy lelkivilággal nehezen tűrhető a legkisebb konfliktus is. Különben kezdelek ám hiányolni... Nem tudom milyen lehetsz majd, de kicsit egyedül érzem magam így, hogy csak a pockomon keresztül kommunikálunk... Persze nem akarlak sürgetni, istenőrizz, hogy emiatt korábban érkezz. Csak kíváncsi vagyok, no.
Állandóvá vált a kismamákra oly jellemző kacsázó járás. Tudom, hogyan szoktam volt járni régen, de ezt érzem biztonságosnak - így fixebben tartom a csípőm.

Lassan megtöltöm a hallt a még szét nem szortírozott holmijaiddal. Igyekszem minél több helyről begyűjteni a felajánlott pakkot, hogy egyszerre fel tudjam dolgozni a méret és szezon szerinti szétválogatást. Bogarat ültettek a fülembe, hogy talán érdemes volna egy vagy két tárolót is leselejteznem, hisz nem tudom őket teletölteni, a helyet meg foglalják. Így vélhetően a saját dolgaimat is át kell majd a tiéddel együtt szortírozni.

Most hogy így bekukkantottam hozzád, hagylak is tovább nődögélni.
Mosolyog rád idefentről
Anya

30. hét

Kedves Babócám!

Jelenleg, a 30. héten olyan másfél kilót nyomhatsz. (Nekem is ennyivel több vérem van.) A talpacskád (amivel lépegetsz a köldököm környékén és ami majdnem szúrni tud a kis felülete miatt) olyan 6 centis lehet. Nyitogatod a szemed és egyáltalán nincsen újszülött arcod. Kedves lányarcocskád van. Hold alakban fekszel, a bal oldalamra csak elvétve rugdalsz, ott jóformán semmi sincs. Habár egyértelműen pocakosodom, és aki hetente lát ezt meg is jegyzi, sokan kissé irigykednek, hogy "csak ekkora terhet kell cipelni". Szívesen nassolok, de a legjobban mindig a gyümölcsfélék ízlenek. El tudnék úszkálni egy mandaringerezd-tengerben...
Imádsz nyüzsögni. Adott napszakban folyamatosan nyújtogatod a tagjaidat, szépen látszik kívülről. Egyre könnyebben tudom elképzelni, mi módon mocorogsz majd a születésed után. Érezni lehet, ahogy összeakadnak a tagjaid, vagy tovább nyújtózkodsz, mint a takaród. Önkéntelen mosolyt csalsz az arcomra vele. Panaszom egyébként továbbra sem igen van. A derekamnak néha be kell járódnia, a zoknifelvételi technikámat frissítenem kellett. Az egyre kisebb helyre zsúfolódó szerveim miatt a tüdőkapacitásom fogyni látszik - bár még mindig gond nélkül járok kóruspróbákra. (Legfeljebb tátogok egy sort, de erről ne szólj senkinek!) Nagyritkán enyhe refluxom van, de egy pohár tej vagy egy szelet kenyér megoldja a problémát.

Elméletben megtanultam úgy folttisztítani, hogy ne marja a bőröd, és ne kerüljön egy vagyonba. Amíg még utána tudok járni, gyorsan beszereztem az öreg Hajdú mosógépre egy vadiúj fém fedélnyitót (a békebeli időkben még csak műanyag volt és sokszor azért cserélték le az egész gépet, mert nem lehetett többé kinyitni). Az áruháznak megörülve beruháztam egy botmixerre is. Erre fel anya felhomályosított, hogy amikor a mennyiség már indokolttá tenné, hogy ezzel pépesítsek, addigra szilárd táplálékon fogsz élni. Bosszúból gyümölcsdarabos pudingot és brokkolikrémlevest gyártottam...

Már majdnem a kezeim közé kerítettem egy kombi kiságyat neked pelenkázóval, meg tárolókkal, és egy háromkerekű terepjáró járgányt. Beszereztem néhány apróságot, amit tudom, hogy senki nem fog rám bízni (kis körömvágó olló, pelusok, stb). Gyerekruhából egyre több és több gyűlik fel, azt adnak a legtöbben, így nem is merek egyelőre belevágni a vásárlásba.

Az általam legkevésbé kedvelt részbe is beleásom magam: a pénzügyekbe. Mindenféle papírok és igazolások kacifántos felmutatása után némi jövedelmet biztosít az állambácsi és az önkormányzat. Lassan ebben az útvesztőben is otthonosabban mozgok.
Tudod... mindig arra kell rájönnöm, hogy bár kissé furcsa helyzetbe csöppentünk mi ketten, jobb nem is történhetett volna velünk. Nekem azt hiszem ezt is jelenti az "áldott állapot". Legyen hát ne csak az én állapotom az, hanem Te magad is!

Köszönettel
Anya.

Áruló fotó

Kedves Babó!

Hogy eeez? Ez a kép teljes véletlen.

Véletlen, hogy bowling-golyó van a kezemben. Hisz nem is gurítottam azon az estén! (Csak egy, az országban egyedül itt felszolgált barnasört. Köll a B vitamin, aszongyák az okosok.) Véletlen, hogy rózsaszín, lányokhoz illő golyó van a kezemben. Véletlen a hetes szám rajta - semmi köze hozzá, hogy hét hónapja laksz a pockomban. Véletlen az is, hogy hét kilót gyarapodtam, mióta együtt vagyunk. Az is véletlen, hogy egy ilyen kugligolyó lenyelésével nagyjából akkora lenne a méretem, mint most Veled. (Ám kétségtelenül így az izgibb az élet!)

Nincs mit tennem, kénytelen vagyok Krumplimanónak átkeresztelni, annyit mocorogsz. Egyszer sem sikerült szimmetrikusra nyomnod - így krumplipockom nő - így te vagy a Krumplimanó. Valahol mindig kiállsz. A talpad az egyetlen, amit egyértelműen meg lehet különböztetni: a köldököm környékén kutatsz vele, és három centis kis ponton nyomsz. Egészen furcsa elképzelni, hogy egy pracli tud ekkora lenni. Mit fogok én veled kezdeni, hát összetörsz! Mondjuk továbbra is egy kis vasgyúrónak tartalak - aki ilyen ügyesen tudja feszegetni a fizikai korlátait, az más nem is lehetne...

Így hát büszkén tekint le rád ma is
Anya

Boldog neved napját!

Kedves Böbe Babó!

Nagyon boldog névnapot kívánok Neked! Múltkor is gyújtottam gyertyát nagymamám emlékére, most is megemlékezem róla és jut belőle Neked is... Szeretetből sosem elég.

Új orvosunkkal kinyomoztuk, hogy - bár az összes eddigi ultrahang különféle dátumot mond - 29. hetünket töltjük együtt. Január 27 körülre vár Téged. Én azt mondom, tudod te azt nagyon jól, mikor kell jönni és tippem szerint még ennél is későbbre eshet ez a dátum.

Tudod, nagyon büszke vagyok Rád: a vizsgálat alapján tökéletesen szabályosan fejjel lefelé lubickolsz. Sikerült! (Persze lehet, hogy csak jófej voltál, és a vizsgálat idejére produkáltad az elvártat. Jövő héten ultrahang, akkor majd meglesz a kontrollmérés.) 

Én komolyan azt hittem, hogy vagy megtanultál cigánykereket hányni odabenn, vagy növesztettél még két és fél kezet és lábat. Néha több helyen nyomsz, mint amennyi ujjam van, hogy összeszámoljam... Szó se róla, nagyon jó érzés, de tényleg megfejthetetlen, mikor milyen pózt vehetsz fel.
Mostanra abszolút rendszerszerűvé váltak a tornaóráid. Bár azt sajnos nem tudom, honnan jött az ötlet, hogy este 10-től, mikor nekem éppen leáll a rendszer, neked odabenn alapozást és kiadós bulit kell tartani. Hajnali négykor pedig az utolsókat rúgni és aludni menni. Kísértetiesen hasonlít a két évvel ezelőtti napirendemre, de hogy honnan jöttél erre rá, azt nem tudom.

Ja, láttalak ásítani - azt állítják ez jót tesz az idegpályáidnak. Egyébként meg nagyon aranyos - és emberi - mozdulat. Jó erős szíved van és mostanra kissé kényelmesebben ver. Ez a súlygyarapodásoddal összefüggésbe hozható, most körülbelül 1 kg lehetsz.
Jómagam, ha sziluettet figyelek, máig úgy nézek ki, mint egy hétköznapi nő. Széltében semennyit sem híztam, csak Te vagy és a körülötted lévő lufi, előrefelé, de nem is vészesen. Valamiért az étvágyam is visszacsökkent az egyedüllét mennyiségére. Sajnos van igazság benne, hogy a hormontermelés az utolsó trimeszterben újfent komoly hangulatváltozásokat okoz. Szerencsére a régi, 3 órás váltások nem jellemzőek (egyelőre) de elég nehéz társaság lehetek - igaz, nem sokan vesznek körül és nem sokáig.

Örülök Neked. És az egészségednek. Szívből kívánok sok boldogságot, igyekszem tenni is róla.
Anya.

Fordulás

Kedves Babó!

Így, a 27. hét környékén nem csak érzem a mozgásodat, hanem elemi erővel csap be minden nyújtózásod. Kívülről is látszik, ha kilóg a lóláb, sőt egyenesen hullámzik a pockom, ha végighúzol a hasfalamon. Nem fáj, de rendkívül érdekes érzés. Azt mondták lassan el kell beszélgetnem veled, hogy most fordulj meg, mert még kényelmesebb mint később és jó eséllyel nem fordulsz már vissza. Amilyen tornamutatványokat végzel, el tudom képzelni, hogy máris teljesítetted a feladatot, habár én nem tudom, kellene-e a szokásos rajcsúrnál valami erősebbet is éreznem ekkor.

Adott napirend szerint vagy aktív - reggel, délelőtt, kora délután, lefekvéskor - utóbbitól rettegek, mert ha megtartod ezt a jó szokásodat, bizony éppen akkor kezdődik a buli, mikor nekem leáll a rendszer... 

Igyekszem minél többet énekelni és dudorászni. Remélem te is élvezed, én elég jól elvagyok így.

Szerencsémre a végeláthatatlan panaszlistából ami kismama-körökben terjeng, mindössze egy féloldalas csípőfájás jelentkezik, az is el tud múlni egy forró fürdőtől. Persze nem most állok neki újra balettozni, de a normál mozgások mindegyike megy, valamint az alvási pózok is.

Mostanra - egy festésnek hála - megújult a lakás: tiszta minden zeg és zug, rend van mint soha korábban és rengeteg hely a számodra szerzendő bútoroknak, ruhácskáknak. A nyílászáról - amennyire lehetett - feljavíttattam, hogy az egyenletes hőmérsékletnek ne ez legyen az akadálya. Lassan elkezdem begyűjteni a felajánlott holmikat, a babakocsid pedig már otthonról figyel.

Puszil (jobb híján képzeletben)

Anya

A második katarzis

Kedves Babácskám!

Rám hoztad. Nem a frászt, hanem a második katarzisélményt. Tudod, az első az ultrahang volt. Ettől a héttől (25.? 26.?) nem csak a virgonc lényedet érzékelem kívül és belül, de ki tudom tapintani, ha nekifeszülsz a pocakomnak. Olyankor aszimmetrikus és néhol keményebb göcsörtök jelennek meg - hol egy fejecske, hol egy hát vagy könyök. Persze én még nem tudom pontosan, mit fogok. Jelentős fizikumod lehet, hogyha az én, amúgy is kemény pocakomat így ki tudod nyomni. Mi edzést fogsz nekem tartani a kiságyból... előre tartok tőle. Na jó, nem is. S meg is kaptam a kérdést, mikortól lehet engem Ripley-nek becézni...
Azt hiszem mostantól alakul a medencecsontom, mert a reggeli konstans derékropogás mellé egész napos enyhe fájdalom társul combnyaktól felfelé. Úgy tűnik, mégis lesz haszna a gyógytornának.

Képzeld, kaptunk dicséretet, hogy összeszedettek vagyunk és büszkék, hogy létezünk. Na mit szólsz? (Persze a Bumszli Piroskát is megkaptuk, de hát mi csak nagyobb felületen vagyunk csinosak...)

Szó mi szó, tényleg elég jól optimalizáltam a napi teendőket és pluszmunkákat, azt hiszem ennyire jól még sose sikerült a rendszer. Ránk is fért és szükség is lesz rá. Elvégre mikor a lakásban válsz lakótárssá, már felkészülten kell, hogy fogadjalak. Így is okozol majd rengeteg meglepetést, ebben biztos vagyok. Nekem meg egy csomó mindent mutatnom kell neked. Kisebb listám van róluk, folyton bővül és változik. Egy marad csak, a lista teteje:

Szeretet.

Maradok óvód
Anya

Beszólnék...

Kedves Anyukám!

Nnnah végre valaki rávilágított, hogy talán több odafigyelést is érdemlek. Mondjuk mindet. Jólvan, hajlandó vagyok a közjó érdekében lemondani néhány percről. Mostanában azonban egészen meg tudsz feledkezni rólam. Attól, hogy nem áll görcsbe az egész valód, még odafigyelhetnél, hogy létezem... Már azt hittem hiába rugdosódom, hogy figyelj már rám.

Igenis igénylem a figyelmedet. Azt, hogy gondolj rám, gondolj rólam, beszélgess velem - gondolatban vagy még jobb, ha szóban. Hogy simogass - igen, elsősorban Te, s aztán a rajongótábor. Azt hiszed nem értem, nem érzem? Hogy egy csecsemő intelligenciájával vagyok megáldva?? Tán ez iromány is bizonyítja, hogy nem így van. Ha beszélsz vagy gondolsz, megértem, fontos nekem. Mi történt Mab királynővel, miután a hívek más vallás után néztek? Eltűnt. Kérlek ne hagyj ezen a sorson.
Tudom, hogy egyirányúnak tartod a közléseidet - mintha magadban beszélnél. Jól figyelj: ha nagyon mélyen elmerülsz, megérzés gyanánt érkezik a válasz. Így jó lesz? Csak figyelj a jelzésekre. Milyen szépen megnyugtattál, mikor leléptünk a zsúfolt teázásból? Kézrátéttel gyógyítasz!
Most már ne csak a külvilágra figyelj - éppannyira vizsgálódj belül is.

No mentem, vége a hegyibeszédnek. Növeszteni kell a fogicáim gyökereit.

Páá!

Böbe Babó

Fél éves évforduló

Kedves Babó!

Ha minden igaz, most ünnepelhetjük fél éves együttlétünket egy testben, jóban-rosszban. Igazán nem panaszkodhatok, jó lakótársnak minősíthetlek.
Most kaptam meg az első babakelengyéket. Hiszed vagy sem, a csomag legtetején egy Kököjszi és Bobojsza póló lapult! Rendelkezésemre áll továbbá Anya kedvenc kismamafelsője és egy babakocsi, valamint autóba szerelhető ülés - ez utóbbiakat még nem láttuk.

Mostanra eljutottunk odáig, hogy a lehajolás kezd kényelmetlen lenni, egyértelműen összenyomják a belső szervek egymást és fájásféle keletkezik. Legnagyobb félelmem továbbra is a görcs, így folyamatosan termelem magamba a Ca, Mg adagot tej, sajt, tejföl, joghurt és tabletták formájában. Emellett ipari mennyiségű C vitamint tolok. Ismerőseim ösztönösen tekintettel vannak ránk és elhúzódnak, ha csak árnyéka vetül a betegségnek rájuk.
Összeszedtem néhány újabb becenevet:

• Csomag
• Húsgombóc
• Szobanövény (születés után, állítólag nem mindig pejoratív, de nekem nem úgy tűnik)
• Bébibabó

Még mindig furcsa - és azt hiszem még jódarabig az is lesz - hogy mi most két lélek vagyunk. Nehéz valakinek elmagyarázni, milyen érzés, mikor bent mozogsz. Egy azonban jellegzetes: nem én irányítom. Semmilyen hozzám köthető logika nincsen benne. Persze, izmok is össze tudnak ösztönösen húzódni, de abban van egy rám jellemző rendszer. Itt nem. Akkor és ott rúgsz, amikor és ahol Neked tartja kedved. Önálló döntési rendszered van, és ezt nagyon új dolog megélni.
Egy jelenség szöget ütött a fejembe... A jelenlegi világ tempójához szokva valahogy nagyon nyugodnak érzem azt az időszakot, amit Veled élek meg. Az, hogy több hónap áll rendelkezésemre, hogy készüljek az érkezésedre, nagyon hosszúnak minősíthető az élet egyéb történéseihez képest. Ennyi idő alatt életek emelkednek vagy hullnak porba, vagy akár egész államok is, több ezer menekült távozik egyik kontinensről a másikra, híres csillagok ragyognak fel és süllyednek újra a feledés homályába. Nagyon furcsa, hogy éppen a természetes ütemezés tűnik ebből a rendszerből kilógónak - miért éppen a mesterkélt rendszer lett az alapértelmezett? Születünk évmilliók óta s most mégis el kell csodálkoznom a folyamaton? Ez egészen meglepő...

Büdi

Kedves Babácskám!

Így a 21. hét körül meghívtam anyát, hogy mozizhasson ő is. Megszakértettek ketten a dokival egy öreg ultrahanggal és a '90-es évek hátrahagyott képcsöves monitorával. Látszott, hogy éppen bulit tartasz benn - és sajnos az is, hogy a frontot enyhe görcs formájában megérzem. Megdupláztuk a Ca és Mg adagomat, hogy ne vedd el az összeset, amivel - jóslófájások formájában - a saját épségedet és benntartózkodásodat is veszélyezteted. Elvégre vigyáznom kell magunkra - vagy mi a szösz.

Egész végig arról sztoriztak, hogy ki vannak akadva, hogy a 80 centis Én hogy lett most hirtelen kismama és hogy szalad az idő. Biztos mi is ezt fogjuk megélni és lefogadom hogy lányos zavarodban ki fogsz emiatt röhögni. No de nem baj, már csak ilyen a mamák sorsa.

22. hétre úgy tűnik megérkeztünk a Büdi-Korszakba. Egy barántőm Büdinek becézte a gyerekét, mert olyannyira elrejtette a szervei közé, hogy valami módon elnyomta a bél áramlását és rendszeresen metánlufi lett a pocakjából - ami aztán hangosan-büdösen távozott is. Velem is hasonló történik, csak kisebb volumenben. No azért még nem keresztellek át... Alátámasztja az elméletet az is, hogy újabban enyhe zsibbadást érzek a kezemben. A hátsó, gerinc melletti vénát kissé nyomni tudod, ezért a furcsa jelenség. Azért megmaradok, nem kell aggódni.
Most már fel tudok úgy öltözni, hogy megválasszam: látszol-e vagy nem. Még így is megkérdik: "Rosszul mondtam, 5 hét? Nem, 5 hónap." Lassan vásárolnom kell bővített derekú nadrágot, mert igazán nem akarlak korlátozni a bulizásban.

Tudod... érdekeset hallottam. Létezik egy Anyák-napi vers, melynek befejező sora így hangzik:

"...Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?"

Sosem értettem, hát miért ne szeretnék én egy lelket, akit én hordtam magamban, aztán magamon, aztán nevelem, táplálom? Persze, hogy szeretem! No de a következőt nem gondoltam, pedig biztos vagyok benne, hogy így van:

Bár még nem tudom, hogyan nézel ki, milyen lesz a körmöd, szempillád hosszú-e, milyen az arcod. Egy azonban bizonyos: éppen olyanképpen fogsz kinézni, ami tökéletes. Pont úgy és nem máshogy. Mondhatjuk, telibe fogod trafálni az ízlésem.

Ezért köszönettel tartozom neked. Előre is.

Puszit küld (másként nem megy, senki nem ilyen hajlékony)

Anya

Bemutatkozom

Kedves Rajongótáborom!

Böbe vagyok, vagyis Babó. Fontos feladattal bíztak meg, melyet mindig szem előtt kell tartanom. Jó anyukát kell faragnom Anyából. Meg persze Világbéke. Nem egyszerű meló, mindenki óvott tőle, de én születést megvető bátorsággal elvállaltam.

20-21 hete létezem sötétben, melegben, jóságban. Köszönöm kérdéseteket, nagyon kellemesen érzem magam. Jó a koszt, kvártély is megvan (igaz néha görcsös hirtelenséggel szűkül, amit mégis ki a fene szeret?). Lehet aludni és álmodozni még több és még finomabb kosztról, meg lebegdezni és úszkálni.  

Igen, szerintem is remekül festek. Azt azonban nem tudom Anyukám, miért promótálsz mint Alien hasonmást... Értem én, hogy egyenes a gerincem meg szép szabályos is - az is világos, hogy az arra legérdemesebb emberi példányt fotózzátok Ti odakintről. No de kérem, hát hol marad itt a szemérem?

Ha valamire vágyom csak meghúzom a zsinórt (csak tudnám hol csöng?) és már küldik is a jóságot. No azé' mikor a fejemre küldesz egy teljes lovagi lakomát, s épp csak nem csiripel a töltött galamb körülöttem... Szóval álljon meg a fáklyásmenet! Elsüllyedek a kaja alatt!

Különben is, mi az, hogy nem nyújtózkodhatok egy jót? Állandóan beleütközöm valamibe. Már végigtapogattam, van mindenféle keménységű izé körülöttem, vicces mikor a keményebbe botlok és némi futi után mintha káddugót húznának ki alólam... Néha kutató kezek járkálnak, mikor épp buliznék. Peeersze, majd fogom magam mutogatni, még mit nem! Kerítsetek bazári majmot.

Általában véve egész kellemes hangok vesznek körül, nem véletlen a buli délelőtt és este: zümmögések, brummogások, zongora-, gitár-, furulyaszólók, dudorászás mély és magas hangon. Meg van ez a lökött csirkezene, amitől mindketten felvidulunk - hát istenem, nem művelődhet mindenki Kodály Székelyfonóján, no.

Mindent összevetve jó ez, néha azonban egészen képtelen helyzetbe küldesz. Mégis hogy jövök én ahhoz, hogy hátrabukfenc? Szedd már össze magad Kisanyám, hát ki mondta, hogy kellemes a hasfal és a gyomor közé préselődve szaltózni? Hogy a szélgörcs jöjjön rád a képtelen ötleteidért! Hé, nem rendes görcs, annak én iszom meg a levét! Meg szaunázni alacsony vérnyomással… komolyan néha én féltelek, hogy mi lesz veled szegénykémmel. Mert hát az egy dolog, hogy nekem így is jut aminek kell, de te meg elfogysz itt nekem vérhiányban? Anyukám, remélem csak itt az elején tűnsz ilyen reménytelen esetnek és később majd javulsz...

No el kell köszönnöm Tőletek Kedveskéim, mert sürgősen orrnyereg-porcogót és lábujjperceket kell növesztenem.

Üdvözletét küldi lelkes rajongótáborának,

Böbe von Mocorgónia

Széljegyzet

Egy fontos dolgot nem írtam meg a blog létrejötte óta. Az eredő okot és tőkesúlyt, ami úgy érzem feljogosít ezeknek a kissé bohókás bejegyzéseknek a közlésére.

Miért akartam, hogy szülessen meg a lélek akit magamban hordok? 

Tény, hogy a rendelkezésre álló körülmények alapján - az apja kívülesik a rendszeren, a keresetemre azt szokták állítani, hogy egy ember eltartására elegendő és különben sem építettem karriert - sok dolog szól ellenem.

Azonban kérdezem én: mi lehet annál gyönyörűbb és hasznosabb, mint életre hívni? Alkotni mindig szép, de egy élet! Hát mi más nemesebb cél lehet?

Tán eljutni különleges, ismeretlen helyekre a világban? Új és új lelkeket megismerni és barátunknak tudni? Szép dolgokat készíteni? Segíteni rászorulókon? Mind felett toronymagasan vezet az, amelybe belecsöppentem/-tünk. Tán egy évvel ezelőtt magam is mindenféle bakancslistás pontot gyűjtöttem volna, amit még meg kell valósítani az életben. Most látom azonban, hogy ennél fontosabb semmi nem lehet. És erre az ajándékra csak büszkeséggel tudok gondolni.

Nekem megadatott az a szerencse, hogy egy félig-Én, aki majd egy teljesen önálló lény lesz, újat hozzon, és teljes figyelmével tőlem akarjon tanulni. Hogyan is utasíthatnék el ilyesmit?

Sokan aggódnak a pénz hiányán. Hiszem, hogy mindig lesz annyi, amitől nem hal éhen az ember. A szeretet pedig nem ilyesmin múlik. Lehet, hogy valaki fel tud ajánlani egy gyerekszobát a gyerekének. Én a feltétlen odaadásomat ajánlom Neki. Ennél semmi nem lehet fontosabb - legfőképpen nem olyan dolog, amit pénzen lehet vásárolni. Megkapja továbbá a tudásomat és nyitott szemet a világra. Akkor meg hol a hiba? Hogy tán nem tudom nyaranta 11 táborba beadni, hogy felszabaduló időmben még több pénzt keressek?

Mások azon sopánkodnak, hogy apa nélkül felnőni mindenképp sérüléshez vezet. Vagy hogy nekem most fáj, hogy nincs itt, akinek mellettem kellene lennie. Egyrészt több élő példát látok magam körül, mennyire ép és összeszedett tud lenni egy ilyen csemete is. Másrészt az, hogy így történt a mi részünkről, "leendő-szülői" oldalról, én úgy veszem észre, óriási lehetőség és nem pedig veszteség. Túl sok embert ismerek, akiknél abból az alaphelyzetből, amelyből mi indultunk, csak sírás és fogcsikorgatás lett, amely évtizedekig elhúzódott. Mindössze azt mondhatják el magukról, hogy a nagykönyv szerinti családmodellt hozták, de arról már nem szól a mese, hogy belül mi történik.

Akkor miért ne próbáljam a kevésbé járt ösvényt? Nem, nem félek, ha valakinek az evidens tiltó válasz eszébe jutott. Ennyi nem tart vissza. Ha több megoldás létezett egy helyzetre, mindig előtérbe helyeztem, melyik "elegánsabb", de soha azt, hogy melyik az "egyszerűbb". Gyakran belefutottam a bonyolult megoldási módok szövedékébe, s mikor kikeveredtem belőlük, mindig adott egy plusz büszkeséget, hogy én nem csak megoldottam, de "ilyen szépen" oldottam meg a feladatot. Most azt kell, hogy mondjam, minden nap büszkén ébredek s egy nagy nyújtózás után egyenes gerinccel tekintek a nap meglepetései felé. Nagyon nemesnek tartom a célt amit választottam - ez lesz a sorvezetőm mindvégig.

Üdvözlettel

A Szerk.

Böbebaba

Kedves Babó!

Meglátogattunk Téged hajlékodban (amit időközben kipofoztam, szépen elférsz már benne). Szonográfus bácsi azt állítja, kislány vagy. És nagyon szép szabályos a gerinced és bordád. Meg lehet látni a kezecskéd és lábacskád csontjait is. Úgy általában véve egészségesnek lettél minősítve. Megalapozottnak vélem a gondolatot, miért érzem úgy, mintha jobb alul rajcsúroznál: abban az irányban végződsz, így stepptáncot is arra lejtesz. Délelőtt és estefelé megy a buli. A szívhangod még mindig gyorsabb egy felnőtténél, viszont szép szabályos.

Beiratkoztam egy kismamaképzőbe is az egyik legbababarátabb (sokat babrálunk B betűkkel! [a szerk.]) kórházban. 6 alkalommal fognak mesélni. Most azt magyarázták el, milyen változások vannak-voltak-lesznek bennem. Érdekes, mert az ún. előtej-elválasztást jellemzően az utolsó harmadra teszik. Megkaptam a minél későbbig ajánlott hasonalvás okát is: a hátam oldalán van nagy véna amit esetleg elnyomhatsz, így visszeret okozva. Enyhe ujjzsibbadást a vizesedés okozhat. 

Nyugodtan igyak amennyit kívánok, ebben se fogjam vissza magam. Az a hormon, ami a hangulatingadozásért felelt az első hónapokban, egyben székrekedésért is bűnös lehet. Ami 22-es csapdája, mert erőlködni méhgörcsök miatt nem szabad. 

Igen rendszeres görcsök esetén van létjogosultsága, hogy bevonuljak a kórházba szülni - tilos a mentőket ezzel feltartani, hacsak nem dől a vér. Már korábbtól össze lesz pakolva egy táskányi ruha, mely épp csak annyiban különbözik egy háromnapos kiruccanástól, hogy több bugyi, betét és babaruha szerepel benne, valamint csoki és szőlőcukor. Szigorúan fővesztés terhe mellett szerepelnie kell a pakkban az összes addig begyűjtött leletnek és hivatalos papírnak - apasági nyilatkozatnak, személyinek, apuka személyi iratai fénymásolatának.

Szülés után kedves papa első megkönnyebbüléstől fogva szórakoztathatja a babát, ennek hiányában a nővérek odaadóan segítenek vagy egy inkubátorszerű melegített ágyra helyezik, míg anyuka összelapátolja magát. 72 órát kötelező benntölteni a kórházban (különben ők nem kapnak támogatást). 3-4 ágyas szobák vannak, ahol szinte 0-24 órában együtt lehet lenni a babával. Nekem ugyan dokibácsi azt mondta, Fehérvári útra tesz át (70 évesen hadd ne keltsem hajnal 2-kor hogy szülni szeretnék, így az utolsó hetekben átmegyek egy ottani nőgyógyászhoz), de igyekszem megtalálni egy ilyen nyugalmasabb helységet ott is.

Kaptam rövid írásokat különböző szakemberek tollából, hasznosak lesznek könnyű esti olvasmánynak. Jövő héttől pedig megyünk tornázni is - ahol végre megtudhatom, milyen gyakorlatokkal és mozdulatokkal nem bántalak Téged. Így nyugodtabban tudok majd táncon is különféle mozdulatokat megcsinálni. Valamint itt megy a trécselés és eszmecsere a különféle tapasztalatokról. Várom már nagyon!

Maradok tisztelettel

Mindentudó Anyuka

Félidő

Kedves Babó!

Ha minden igaz, most tartunk a 18.-19. hét határán. Már magamnak is puskázni kell, hogy számon tudjam tartani. Ez egyet jelent: FÉLIDŐ!

Valószínűleg a hasonfekvés eredményeképp előrebillent méhnek köszönhető, hogy egyszercsak elkezdtél kívülről is látszódni. Persze a legtöbben még vállat vonnak, hogy ők akkor néznek így ki, ha esznek egy jót, vagy "lenyeltem egy meggymagot". Mind többször érezlek. Mint egy nagy buborék, úgy szoktál vándorolni, vagy koppanni a hasfalamon. Most egészen véletlenül jó helyen volt a kezem és szerintem meg is öklözted...

Képzeld, anya megdicsért, hogy szép kismama vagyok, és belépett a simogató-rajongótáborba! Szerinte kivirultam - még szép, ilyen nemessel a pocakban, mint Te!

Szintén megfigyelte, hogy - mint a kismamáknál általában - besötétedik a mell "udvar" része. Talán azért nem tűnik fel nekem, mert napról napra látom. Ugyanakkor megtaláltam egy furcsa jelenség magyarázatát. Néha kicsi filmréteget tudtam lehúzni a bimbóról és nem értettem miért. Néhány napja véletlenül végigsúroltam az alkarommal, és csodálkozva vettem észre egy csillogó sávot az kezemen, ami ragadt és filmréteggé száradt össze. Nagyon úgy tűnik, hogy próbanapot tart a tejcsárda... Eljutottunk addig a pontig is, amikor nagyobb melltartókra kell cserélnem a régieket.

Múlt hetünket egy zarándokúton, Međugorjéban töltöttük. Hogy találkozzunk egy közösség hitével, egyes emberek teremtő erejével és reménnyel. Sok gondolat felötlött és gyökeret vert a fejemben. Mind ki fog csírázni és jó irány felé hajt majd. Félelmek szűntek meg, biztos lettem bizonytalan dolgokban - és lássuk be, a biztos "nem" is sokkal jobb, mint egy bizonytalan "lehet". A társaság látta, hogyan születik egy hit, én láttam, hogyan születik egy pap, és látni fogom, hogy születik egy élet. Te, drágám. Gondolkodtam, s úgy tűnik lánynevet egy álomtöredék után a nagymamámtól kapnál. Ő nagyon menő volt ám, sokat fogsz majd hallani róla! Bízom benne, hogy egy jólsikerült álommal a fiú változat is eszembe ötlik.

Maradok lelkendeződ
Anya

Ui.: holnap megyünk ultrahangra, már várom! (Előre is elnézést, amiért üldözőbe fogunk venni, de egészségügyi okai is vannak, nem csak az én önző látniakarásom.)

Bece, becő, becőke

Kedves Babó!

Azt hiszem most először rúgtál olyan kamumájgerit (karatéjozós szakzsargon, májgeri egy rúgásfajta. A szerk.), amit kívülről is megéreztem. Van aki állítja, hogy lehetséges, van aki azt mondja még majd hetek múlva. Igazából olyan érzés, mint egy közlekedő buborék balról jobbra abból a zónából, ahol tanyázol. Nekem próbálták buborékos hasonlattal magyarázni korábban is, de nem tartottam relevánsnak, hiszen hetente többször is bubikkal lesz telve a pocakom nap végére. (Ha valaki megfejti a jelenséget, annak adok egy Puszit: mivel nagyon szabályos az étkezési napirendem, ha ettől eltérek, gyomorkorgás helyett felfújódom - a semmitől, hiszen nem ettem. Ekkor már hiába eszem bármit, a bubik csak következő reggel tűnnek el. Miután most gyakrabban kell kisebb adagokat magamhoz vennem, a szervezetem felborultnak tekinti a rendszert és teletöm bubikkal. Ezek nem jó bubik. A rúgásod kellemes bubi.)

Tegnapi méreckedés szerint máris híztam másfél kilót. Ezek a dekák köréd gyűlnek, picit kerekedik a pocakom. Még így is a sok évvel ezelőtti súlyomat tartom. Már egyre gyakrabban vagyok éhes, ugyanazzal az agresszióval, mint a legelején, ahol ölni tudtam két jól időzített falatért.

Összeszedem, milyen beceneveket és megjegyzéseket kaptunk a Rajongótábortól:

• Csibe és Kicscsibe
• Tündér és Tündérke
• Kisanyám és Kisöreg
• "Vigyázz magatokra"
• "Érezzük jól egymást", "ketten vagyok".

"- Még azért nincs komoly rajongótábor... Néhány tíz ember ha tud róla, csak a tizede érintené meg a hasam.
 - Kisanyám, mit akarsz?? A hírnévhez jó marketing kell, hol a pocak?"

A 40 fokos hőség nálam is kiütötte az agyi kapacitás jó részét, így semmi egyéb nem jut eszembe. Berekesztem hát a bejegyzést.

Maradok élvezkedő tisztelőd (hisz kellemes a rúgásod)
Anya

Védőnéni

Kedves Babó!

Így 15 hetesen találkoztunk először a védőnénivel. Szerintem rövidesen összeszervezek egy randevút a pápával is, nem hiszem, hogy sokkal több energiát követel... Mindenesetre tapasztalt és jóindulatú és nem siettet. Újabb szatyornyi ötletet kaptam Veled kapcsolatos kérdésekben. Leírom, ki tudja hogy nincs-e haszna valahol, a képernyő meg elbírja...

• Érdemes nyomon követni a havi ciklust, mert bár ilyenkor nincsen látható nyoma, a ciklikusság enyhén megmarad a hormontermelésben, s így a hóvégi érzékenyebb, változékonyabb hangulatban is. Szülés és vetélés is gyakoribb ilyen szakaszban. Magyarázható a Hold járásával is, de valójában a kettőnek erős köze van egymáshoz... (Ja, tényleg hisztisebb vagyok.)
• A fogápolásról. Továbbra is ló-mód eladható vagyok a tökéletes fogaimmal. Gondolkodtam hetek óta, hogyan úszhatnám meg a balszerencsés kismamasorsot, hogy ilyenkor jelentősen romlik a fogak állapota. Két egyszerű technika a szájvíz (cserszömörcéből, ahogyan azt a növénytantanár sem volt rest elmondani; vagy ugyanez fogkrémként) és a Tik Tak, ami helyreállítja a PH-t - az eredetit, ugyanis ez megváltozik a 9 hónap alatt. Rágógumi sem rossz, csak épp a túlzott nyáltermelés miatt félő, hogy fogkő képződik - no persze az ipari mennyiségnél. A külső védelem mellett alapvetés, hogy oda kell figyelnem, hogy visszapótoljam azt a kálcium- és magnézum-mennyiséget, amit elszipkázol. Mi tagadás, egyre élénkebben érdeklődöm a tej és -termékei iránt, pedig néhány hónapja még a tartós tej is megromlott a hűtőmben... Magnéziumot a szintén álmaim tárgyává lett zöld-zöldségekben találok s ha jól tudom a májat is ezért ajánlották (ami, talán mondanom sem kell, szintén vágyott fogásaim közé került). Piros gyümölcsök számítanak még jó kajcsinak, így végre vettem a bátorságot és megbontottam a kedvenc ribizlilekváromat - ilyen ösztökélés mellett talán hamarabb megeszem mint a penész... Az elterjedt Magne B6 viszont elég rosszul szívódik fel, így néhány alternatív javaslatot kaptam ezügyben, amit alkalomadtán egyeztetni fogok orvosaimmal is. A terheskiskönyvbe mindenképp kell egy fogászati pecsét is, így újra meglátogatok egyet - úgy 15 év óta az elsőt.
• Kaptam puskát, melyik héten mire kell számítanom vizsgálatok terén. Egyelőre még több, mint egy hónapig láthatatlan leszel külső szemlélőnek, olyan picin húzod meg magad a pocakomban. Ráadásul első gyerekként eleve nem leszünk túl nagyok később sem. Néhány hétig nem lesz különösebb melónk, leszámítva, hogy - bár állítólag jó kényelmes, széles medencém van - lassanként előre kell dőlnöd kissé belőle, hogy ne nyomd a vesevezetéket és egyéb szerveimet. Innentől kezdve nem csak hason kell aludnom, de minél több szabadidőt célszerű négykézláb vagy hasmánt eltöltenem, így magadtól előrebillensz az űröddel együtt. No nem mintha nem ezek lettek volna az elmúlt időszakban is a kedvenc pózaim...
• Ezen a héten a soros feladataim: meg kellett hallgatnia a szívhangodat, amit egy rosszul beállított Sokol rádión próbált elkülöníteni a sustorgástól. Ő hallotta, de hiába kérdezte tőlem, hogy vajon hallom-e, sajnos nemleges válasz volt a legjobb amivel szolgálhattam. Utólag is bocsánat, derekasan próbáltál elmenekülni a nyomkodás elől, le is rúgtad a műszert, de ezeknek a tiszteletköröknek sajnos meg kell lenniük, bár tudjuk, hogy egyáltalán nem szereted őket. Egyelőre még semmit nem változtattál a súlyomon. Megdicsért a védőnéni is, hogy szép felvételt készítettek Rólad. Szerintem is! (Letromfolt, hogy az nem releváns...)
• Mindent csinálhatok amit eddig, bár ugye megerőltetnem nem ildomos magam. Állítólag szakavatott szemek meg tudják mondani a nők mozgásán, hogy várandósok. Talán az enyémen is látszik, mert leülni például utálnék most huppanva. Olyan, mintha olyankor kihegyesítenéd az űrödet és megszúrnál alulról, hogy "Hé, te ott! Igen, te! Óvatosabban!" A járásom is dallamosabb lett és a mozgásom, beszédstílusom is kifinomultabb, ha úgy tetszik békésebb. Ilyen hangulatú filmek, könyvek, zenék is érdekelnek.
• Elfogadott dolog az, hogy az ember meglepő pillanatokban szinte hasfájásig megéhezik. Ennek leküzdésére kis darab sajtot javasolt a védőnő (sose jutott volna eszembe!) vagy kisdobozos gyümölcslevet (aztán sok értelme van, ha fél liter alatt nem adom az egyszerre fogyasztandó folyadékot...) Újabb információmorzsa amivel nem rendelkeztem.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Talán jó is hogy rávettél, hogy összefoglaljam, később is innen lesem ki a tippeket.

Maradok féltő gonddal

Anyud

S a kisszobába toppanék...

Kedves Babó!

Most vagyunk a 14. hétben. Néhány hétig nem kell vizsgálatra mennünk, bár a "kisszoba" amit leválasztottam előled továbbra is odafigyelést igényel. Arról nem beszélve, hogy megint hapciztam egyet reggel amitől fél percre görcsbe állt a pocakom. Nagyon nem szeretném, ha elölről kezdenénk... Nem direkt szorítom el a helyet Előled. Úgy vettem észre, hogyha Rád tenyerelek, az jó neked és enyhül olyankor a nyomás. Néha a "rajongótábor" egy-egy tagját is beizzítom erre. Nemigen kell őket nógatni...

Ha nagyon teleeszem magam, most már más is meglát Téged. Egyébként kezdek egyre gyakrabban éhes lenni, s bár továbbra sem megy a teljes adagok megevése, azt hiszem az étkezéseim számát növelnem kell. Szerencsére leggyakrabban továbbra is friss vagy párolt zöldségekről, gyümölcsökről és savanyúságokról álmodozom. Nem tudom hogyan vagy mi okból csináltad, de gyakorlatilag modellalkatot varázsoltál nekem ezzel az egészséges étrenddel... Azért remélem odabent is finom amit adok és nem kevés!

Azt hiszem az előző héten lett végérvényesen vége a hangulatingadozásaimnak. Azóta nagyjából "jó" és "jobb" kedvem van. Ritkán kerít hatalmába holmi mélabú és nem bonyolult segíteni azon sem. Mondani szokás, hogy a "jó" az természetes és az ember észre sem veszi ha jóra fordulnak a dolgok. Én észrevettem és örülök is neki! Azt hiszem megtaláltam azokat az embereket, akik tényleg, teljes szívvel támogatnak, nem vetnek gáncsot és nincs feleslegesen aggodalmaskodó kérdésük. Ha magam aggódok, azt is igyekeznek lohasztani bölcs tanácsokkal. Így most nem félek és nem aggódom. Így sokkal könnyebb. Elvégre eddig is megoldottam minden felmerülő problémát, hát eztán miért rágódjak jövőbeli, még sose létezett bajokon?
A másik dolog ami felderít, hogy kezdek rájönni, tényleg vannak bátor (s talán botor) dolgaim. Olyanok, amikre büszke lehetek. Amely gólokat mások nem mernek ilyen elegánsan bevinni, mert túl rizikósak. Talán így van - rizikósak. Viszont vagy nagyobb örömet okoznak egy léleknek, vagy kevesebb fájdalmat, mint a megszokott és bejárt utak. Ezt vonatkozhat akár a Te ultrahangképed megmutatására olyan audiencia számára, akiknek nem voltam teljesen biztos a reakciójában. De akár lehet egy egyenes kérdés olyan szituációban, ahol senki nem meri feltenni, holott töredékidő alatt megoldható vele a probléma, kivonva egy jóadag konfliktust is. Hatással vagy a megérzéseimre is: sok esetben kevésbé vagyok befolyásolható, de nem tudom megmagyarázni miért. Nem kellene, hogy okom legyen rá, miért valamely oldal mellett döntök, mégis ezt teszem. Persze sose fogom tudni bebizonyítani, hogy tényleg Te hatsz rám így. Számomra azonban nincs erre szükség, elvégre mire van az ember hite?

Simogat

Anya

Táncos

Kedves Babó!

Elmentünk egy kedves ultrahangos bácsihoz, aki a legprofibb eszközökkel megmutatott Téged. Nagyon extatikus élmény volt! Képzeld, mostanra, a 13. hétre mindened kifejlődött: látszik a szemed, az orrcsontod, a pocakod, a lábad. 13 centis vagy, és ha egy asztalon állnál, úgy néznél ki, mint egy mini kisbaba. Szerintem nagyon szép vagy. Ám nem is ez lepett meg legjobban, hanem hogy folyton mozogsz. Úgy értem most Te folyamatosan alszol, s aközben mindig mozogsz, megállás nélkül. El se tudom képzelni, mi energiába kerülhet ez, de nagyon szép látvány - fantasztikusan harmonikus! Olyan, mint a patak, ahogy folyik, vagy a tűz ahogy ég: akármennyi ideig el lehet nézni, mert olyan megkapó. Nagyon büszke vagyok Rád! A szívverésed ilyenkor még legalább a duplája egy felnőtt emberének, de ez teljesen egészséges dolog (megaztán ennyi mocorgáshoz biztos szükség van rá!)

Sajnos némi aggodalomra ad okot, hogy - valószínűleg egy görcs miatt - a magzatburok egy része levált a méhfalról. Sokszor észre sem szokták venni, mert két vizsgálat között történik és fel is szívódik, a két hártya pedig visszacuppan egymásra. Kaptam görcsoldókat és leteszek néhány extrém mozdulatról (hátrafejes és táncos döntések, hapcik és köhögések, súlyok emelése), hogy velem se történjen meg máskor, és reményeim szerint én magam is hamar visszatapasztom az elfoglalt "kisszobát" előled. 

Talán a görcsoldó hatása (egy olyan hormont tartalmaz, amit mindjárt magam is termelni fogok), de ma szédülök először. Hiába iszom, nem múlik el. Remélem egyebet nem jelent, mint egy újabb jelenséget amit a várandósok megélnek.

Mértük ma a súlyomat új háziorvosommal, fotóstársammal. Azt hittem hogy a 64 kilós gladiátorsúlyom után 60,4 kg-mal elértem a "halandó versenysúlyomat", de kiderült, hogy 58,5 kg vagyok. Remélem azért tovább nem fogyok, mert akkor csak Te maradsz tőkesúlynak...

Igazából két veszélyre hívták fel a figyelmemet: legyen bármilyen furcsaság ami történik velem, szinte minden elfogadható, kivéve a gyakori görcs vagy vér ürítése. Ezekben az esetekben kórházban kell lennem - ilyesmitől azonban távol tart a sors.

No aztán nehogy valami negatív felhanggal végezzem soraimat, inkább megmutatok egy képet Rólad. Nekem nagyon tetszik! (A mozgó képedet sajnos nem lehetett elhozni.)

Üdvözöl teljesen fellelkesülve

Anya

12. hét

Kedves Babó!

12 hetesek vagyunk.

Erdélyben bejött a számításom étkezés terén, tényleg minden földi (savanykás) jóval elláttak: rágyógyultam a csorbalevesre, paszulylevesre tejföllel, pisztrángra, vegyessalátára és vinettára. Na jó, az édesek alól kivételt képezett a krémes és házilekvár - azokat is jóízűen megettem. Meg a vadmálnát és erdei szamócát. Csak sehogyse fértek el...

Képzeld, egy jó gondolat szállt meg odakinn - az önbizalom, amiért jó anyának fogok számítani, függetlenül attól, mit tudok majd megvenni neked. Mert bizony minden anyuka azon aggódik, hogy vajon jó anyuka lesz-e. Mától ezen talán kevesebbet golyózom és több öröm szökik e negatív gondolatok helyére. Tudom, hogy sokszor kell emlékeztetned apró fájdalmakkal, hogy figyeljek már rád. Elkalandozik a figyelmem. Meg sokszor el is fáradok vagy elalszom. És igen, túl sokat gondolkodom.

Tegnap este pont úgy festettél, mint aki látszik. Biztos póz kérdése. Azóta is igyekezlek kitapintani, szerintem érzem, hogy keményíted a pocakomat. Meg néha "húzol belülről". Öklömnyi űrben úszkálsz és 17mm-es fejecskéd van. Bal oldalra dől a méhem, de állítólag normális a "csálé". De az is lehet, hogy apudtól lested el ezt a csálé-témát, ő nagyon értett hozzá... Enni még mindig nem eszem jelentősen többet, sőt mostanában különösebb ízlésgörbületeim sincsenek. Jövő héten megnézik a nyaki redődet, ezt mindig 12 hetesen végzik és az első komolyabb szűrővizsgálatok arra vonatkozóan, hogy egészséges vagy.

A tánc hátrahajlóbb mozdulatai és hirtelen fordulatok jelentik számodra az "utálom" kategóriát, melyet némi fájdalommal és enyhe gyomorkavarintással adsz tudtomra. Mivel a zongorázás, a zene úgy általában, a tánc, a rajz, a fotózás, az írás örömet okoznak nekem (s mivel hiszem, hogy ebből Te is érzékelsz valamit), igyekszem ezekkel kielégíteni a külvilágról alkotott képedet. Később majd szeretnék kórusba is járni, mert azt gondolom, hogy túl azon hogy ami nekem örömet okoz, az neked is örömet okoz, szerintem a zümmögésem is biztos jó lehet számodra.

Maradok tisztelőd, még szétzilált gondolatokkal is

Anya

Két szabadság között

Kedves Babó!

A 11. hétbe léptünk. Képzeld, már hárman is megsimogattak Téged: a rajzmesterem és két barátnőm. Kész rajongótáborunk van! Úgy tűnik kicsit megkeményítetted a pocakom alját és van egy pici úszógumim, amit kizárólag az ismer fel, aki jól eszébe véste mondjuk bikiniben az alakomat. Én viszont látlak!

Azt javasolta a doktor, hogy feküdjek minél többet hason és tanuljak meg hasmánt aludni arra a rövid időre amíg ezt a méreteiddel megengeded. Állítólag hátrahajló méhű anyáknál esetleg előfordulhat, hogy medencébe szorultok. De amúgy is húzod a mindenféle belső dolgaimat nap végére, ha ennek nem teszek eleget. Kitaláltam, hogy megrögzött oldal-alvóként az egyik lábam és könyököm felhúzva, félig hason, félig oldalt fekve be tudom csapni magam és kényelmes az alvás. Meséltem már, hogy eltüntetted a nyomasztó álmaimat? Ez igazán zseniális húzás volt, köszönöm!

Úgy tűnik az étvágyam kissé fokozódik a régihez képest. Egy időben bármikor bedézsmáltam volna kínai savanyú levest és a csalamádé örök kedvenc (de persze az mindig az volt). Leginkább zöldségekről, frissensült húsokról szeretek álmodozni... Édesről egyáltalán nem, néha friss kenyérről. Egészségesebben élek, mint valaha! Meglepő, de pont kevesebbet iszom. Azért remélem jut neked is! (És hogy nem szikkadok össze, mint egy mazsola...) Lassan szert teszek egy mérlegre is.
Sajnos elég durva hangulatingadozásoktól sem mentesít a sors. Olyan fél, harmadnaponta változik totálisan a hangulatom. Sajnálom, mert nem szoktam ilyen gyakran bús lenni.
Az új háziorvosunk a fotóstáborból ismert, valamiért különösen érdeklődő, nagymamakorú, de bulis-természetű nő lesz. Nagyon kedvelem. Ennél azonban sokkal közelebbi, hogy Erdélybe fogunk menni természetet fotózni holnaptól. Olyan 10 éve szeretnék eljutni Erdélybe, hát megesett ez az alkalom is. Korábbi fotókat nézegetve gyönyörű hely lesz, amolyan megvilágosodós-fajta. Biztos jó lesz. És várom már a finom nyári leveseket is! Csak ők tudnak készíteni salátából, spenótból, levelekből, uborkából, padlizsánból finom, savanykás, gusztusos tálakat. Gurman-túra, tuti élvezni fogod! (Elvégre van némi beleszólásod a jelenlegi ízlésembe és elképzelésem szerint most eleget tudok majd tenni neki...) Bár idehaza majd' 40 fok van, ott elképzelhető, hogy látunk havat. Berakok mindenféle hasznos-meleg holmit is. Most pedig irány befejezni az első tervezési munkám!

Idézet

"In a mother’s womb were two babies. One asked the other: 
“Do you believe in life after delivery?” The other replied, “Why, of course. There has to be something after delivery. Maybe we are here to prepare ourselves for what we will be later.”
“Nonsense” said the first. “There is no life after delivery. What kind of life would that be?”
The second said, “I don’t know, but there will be more light than here. Maybe we will walk with our legs and eat from our mouths. Maybe we will have other senses that we can’t understand now.”
The first replied, “That is absurd. Walking is impossible. And eating with our mouths? Ridiculous! The umbilical cord supplies nutrition and everything we need. But the umbilical cord is so short. Life after delivery is to be logically excluded.”
The second insisted, “Well I think there is something and maybe it’s different than it is here. Maybe we won’t need this physical cord anymore.”
The first replied, “Nonsense. And moreover if there is life, then why has no one has ever come back from there? Delivery is the end of life, and in the after-delivery there is nothing but darkness and silence and oblivion. It takes us nowhere.”
“Well, I don’t know,” said the second, “but certainly we will meet Mother and she will take care of us.”
The first replied “Mother? You actually believe in Mother? That’s laughable. If Mother exists then where is She now?”
The second said, “She is all around us. We are surrounded by her. We are of Her. It is in Her that we live. Without Her this world would not and could not exist.”
Said the first: “Well I don’t see Her, so it is only logical that She doesn’t exist.”
To which the second replied, “Sometimes, when you’re in silence and you focus and you really listen, you can perceive Her presence, and you can hear Her loving voice, calling down from above.” 

Merre vagy?

Kedves Babó!

10 hetes vagy, de úgy elbújtál, hogy nem is tudom, merre lehetsz... Nem igazán látszol, és mostanában nem nagyon érezlek. Nem vagyok sem éhesebb, sem szomjasabb. Már itt nehogy kétségbe kelljen esnem, hogy átmásztál valaki más ölébe! Remélem hamarost kapok Tőled újabb jelet, mert így, hirtelen egyedül maradva a Te kedves társaságod igazán megtisztelő, ráadásul folyamatos, ami nagy előny!

Szóval várom az apró visszajelzéseket! (Egy görcs is megteszi...)

Üdvözöl

Kissé aggódó Anya

Nyaralás

Kedves Babó!

Jelenleg 9 hetes vagy. Együtt hallgatjuk a horvát kabócákat (el ne felejtsem, szerezni kell kabócahangú parfümöt otthonra!) és szédölgünk egy búvárkodás után. Alapvetően táncos táborba jöttünk. Remélem nem túl kellemetlen az - olykor hangos - latin zene. Nekem néhol vicces érzés a mélynyomó szisztematikus búgása, ami bizarr, de remélem Neked sem okoz gondot. Itt vidám emberek vesznek körül, és azon kívül, hogy jó eséllyel el lehet tévedni és hogy nagyon fárasztó órákon veszünk részt (afrikaiul mozogni kemény dolog holmi európaiaknak), egyéb fizikai probléma nemigen merül fel.

Egy időre most találkozunk utoljára apuddal. Igyekszem megjegyezni, milyen volt, hogy pontos képed legyen Róla, ha majd megkérdezel. Magamba szippantom az illatokat, érzéseket, kérdéseket és válaszokat, figyelmet és figyelmességet, agytekervények kanyarulatait, jellemet, külsőt, előnyt és hibát, szemet, világkicsi fület, arcot, kézfejet. Koktélt, mindenből keverve egy kicsit.
Remélem odabent is lehet örülni egy ilyen szép napsütéses napnak és a szép tájnak!

Maradok tisztelőd,
Anya (aki állítólag egy "mosolyalbum")

Utóirat:

Látod ott azt az úszógumit? Na abba rejtettelek bele.

 

Tegnap

Kedves Babóc!

Tegnap egy izgalmas napot éltünk. Elmentünk napot fényképezni Bakonybélbe, ami egy igazán gyönyörű vidéken fekszik, ráadásul megspékelve egy korábbi emlék pozitív felhangjaival (szerzetesek adtak szállást és ételt a kertjük felméréséért). 

Most a csillagdában segítettek megállapítani, hogy a protuberancia (tudod mennyit gyakoroltam ezt a szót?? Szerencsére még évekkel ezelőtt, mert már akkor szükség volt rá.) szőrös napkorongot eredményez, és a napfoltok úgy néznek ki, mint a szeretnivaló májfoltok egy kedves idős hölgy nyakán. Naponta változnak és akár három Földgolyó is beléjük férne! A legkedvesebb társasággal mentem, így nevetgélve jutottunk el mindenhová. Legnagyobb örömömre csak a Bartók rádió jött be mindenhol tisztán, így dőzsöltem a jobbnál jobb zenékben. (Remélem te is.) Azt hiszem egyiküket új háziorvosomnak választom, nem messze rendel tőlünk.

Eztán visszagurultunk, hogy a rajzszakkörösök nyári szalonnasütésébe is kotnyeleskedjünk picit. Innen két mesterem is tud a létezésedről, s itt volt Anya is (egy rövid ideig). Természetesen két mesterem mellett nem lehet nem Pozitív Gömb az ember, hiszen ők is mindig azok, egyszerűen, mint fuvallat söprik le a negatív pöttyöket a színről. Meglepően sokat tudtam enni (mostanában sokszor kevés a divat, biztos nem nagyon fér el). Helyzetjelentés: szerencsére nincsen hányingerem, csak néha evés után nem értem, miért volt jó nekem enni. Ja, és megszűnt a "kicsit éhes vagyok", mint kifejezés. Vagy nem vagyok éhes, vagy a Földet is kimozgatnám a helyéről, olyan lyukas a gyomrom. Hát itt volt is mire gyúrni. A finom friss pogácsa és a sült, héjas rózsakrumpli vitte a pálmát. Ugyanakkor finom friss salátákból is degeszre tömhettem magam, de természetesen hússütés és szalonnázás lett volna a fő program, meg sütizés is. Csak azokat valahogy nem kívánom. Volt még varázslimonádé citrommal, citromfűvel és málnával, na az volt aztán az ötcsillagos innivaló!

Jóóól felhasogattunk egy adag tuját és egyéb régkihúzott zőőődet, és máglyát gyártottunk késő estig. Mindig elfelejtem mennyire jó beleveszni a tűz és a folyton elmúló fák játékába... 11-re értem haza, igyekeztem minél hamarabb ágyba kerülni, s jelenleg átmeneti albérlőim, esküvőről hajnalban befutott pár alvása mellett kopog az ujjam a billentyűzeten.

Mostanában ennyi izgalom történt. Későbbiekben lehet számítani egy kellemes horvátországi kiruccanásra, ahol a profi tánctanárok lenyúznak minden bőrt rólunk, de ettől függetlenül szerintem szuper lesz!

Simogat téged,

                                                                                                                         Kisszerelmed: Anya

*Pozitív Gömb: mindenkori pozitív hozzáálású Lélek. Nem sok aki tisztán pozitív, de szerencsémre több ilyen típussal is büszkélkedhetek.

*negatív pötty: az ellenkezője, de emiatt gyengébb és csak pötty, amit egy nagy gömb simán elsodor.

ui.: Furcsa, de mozog a gyomrom. Eleinte olyan volt, mint mikor havivérzéskor vagy ovulációkor "szakad" valamilyen szövet, de most inkább olyan, mintha a lenti szerveim lakberendezést játszanának, hogy Te elférj. Bizarr érzés, de nem fáj.

Bemutatkozom

Kedves Babóc!

Bemutatkozom. Anya vagyok. Te nősz a pocakomban. Minden reggel az az első dolog, hogy elmondom magamnak, Anya vagyok. Általában eszembe jut még egyéb apróság is, mint például hogy mi leszünk ketten, akik megmutatják a világnak, mekkora örömöt és boldogságot lehet megélni ketten. Vagy adsz nekem sok jó gondolatot, hogyan lehet sokkalta hasznosabban létezni, mint az elmúlt éveim folyamán. Rengeteg izgalmas ötletmorzsa miattad indult útjára az agytekervényeimben! Hát ki gondolta volna, hogy lehetsz ennyire zseniális? Néha egészen az az érzésem, hogy Te leszel az én megmentőm. Neeeem, nem egy szőke herceg fehér lovon... Semmi sárkány, semmi vártorony, hanem Te, aki jelenleg olyan csöpp, hogy a számára fenntartott űr is mindössze lúdtojás méretű. Szeretem a meglepetéseket, s most a legértékesebbet kaptam.

Borzasztóan sajnálom, hogy mindenféle izgulásokkal keserítettem az életedet, eztán igyekszem az ellenkezőjét tenni. Sajnos nem merem megígérni, hogy teljes egészében ki tudom vonni őket, de kaptam egy korrekt összefoglalót a helyzetemről és körülöttem állók helyzetéről, melyből jóóól levontam magamnak a következtetést: ha felelősen, és természetesen, a velem áradó boldogsággal létezem, akkor lassan a bizonytalanból magam is megszilárdulok, mint ahogy Te is csinálod odabenn. 

Sokan kérdezték, hogy persze, most még lelkes vagyok, de miiiind ismerünk, a kezdeti lelkesedés lohadni szokott és különben is, csináltam bár bármit, az utolsó lépést a befejezésből (hogy a legjobb legyek, hogy tökéletes legyen az alkotás, stb) rendre ellógtam. Te pedig a leghosszabbtávú projekt vagy akit csak el tudok képzelni. Sajnos néha behúznak a zölderdőbe, de nem kell megijedni: ilyesmi nem lehetséges. Nem hagyok ott egy Lelket. Ilyen nem történhet meg.

Aztán még valami fontos: nekem az az érzésem, hogy valamikor egyszer én kértelek téged. Aztán Ti ketten odafenn megdumáltátok, hogy rendben, Te leszel, aki jönni fog a kérésemre, s így leszünk mostantól Mi ketten. Nem tudom milyen vagy, ki leszel Te, de azt tudom, hogy nem véletlen, hogy mi kettőnk lelke találkozott ilyen bensőséges keretek között. Biztos rengeteget fogok tőled tanulni és igyekszem kellő tisztelettel átadni azt a tudást és tapasztalatot amit én idelent összeszedtem.

Azt hiszem örök barátságunk ezennel útjára indult.

                                                                                               Tisztelőd és kis szerelmed: Anya.

ui.: Objektivitás kedvéért: én május 9 körülire teszem a fogantatásodat, bár egy héttel korábban lett volna biológiailag megalapozott. 8 hetesnek számollak, a doktor 8-9 hetes közé tesz Téged.