Bemutatkozom

Kedves Rajongótáborom!

Böbe vagyok, vagyis Babó. Fontos feladattal bíztak meg, melyet mindig szem előtt kell tartanom. Jó anyukát kell faragnom Anyából. Meg persze Világbéke. Nem egyszerű meló, mindenki óvott tőle, de én születést megvető bátorsággal elvállaltam.

20-21 hete létezem sötétben, melegben, jóságban. Köszönöm kérdéseteket, nagyon kellemesen érzem magam. Jó a koszt, kvártély is megvan (igaz néha görcsös hirtelenséggel szűkül, amit mégis ki a fene szeret?). Lehet aludni és álmodozni még több és még finomabb kosztról, meg lebegdezni és úszkálni.  

Igen, szerintem is remekül festek. Azt azonban nem tudom Anyukám, miért promótálsz mint Alien hasonmást... Értem én, hogy egyenes a gerincem meg szép szabályos is - az is világos, hogy az arra legérdemesebb emberi példányt fotózzátok Ti odakintről. No de kérem, hát hol marad itt a szemérem?

Ha valamire vágyom csak meghúzom a zsinórt (csak tudnám hol csöng?) és már küldik is a jóságot. No azé' mikor a fejemre küldesz egy teljes lovagi lakomát, s épp csak nem csiripel a töltött galamb körülöttem... Szóval álljon meg a fáklyásmenet! Elsüllyedek a kaja alatt!

Különben is, mi az, hogy nem nyújtózkodhatok egy jót? Állandóan beleütközöm valamibe. Már végigtapogattam, van mindenféle keménységű izé körülöttem, vicces mikor a keményebbe botlok és némi futi után mintha káddugót húznának ki alólam... Néha kutató kezek járkálnak, mikor épp buliznék. Peeersze, majd fogom magam mutogatni, még mit nem! Kerítsetek bazári majmot.

Általában véve egész kellemes hangok vesznek körül, nem véletlen a buli délelőtt és este: zümmögések, brummogások, zongora-, gitár-, furulyaszólók, dudorászás mély és magas hangon. Meg van ez a lökött csirkezene, amitől mindketten felvidulunk - hát istenem, nem művelődhet mindenki Kodály Székelyfonóján, no.

Mindent összevetve jó ez, néha azonban egészen képtelen helyzetbe küldesz. Mégis hogy jövök én ahhoz, hogy hátrabukfenc? Szedd már össze magad Kisanyám, hát ki mondta, hogy kellemes a hasfal és a gyomor közé préselődve szaltózni? Hogy a szélgörcs jöjjön rád a képtelen ötleteidért! Hé, nem rendes görcs, annak én iszom meg a levét! Meg szaunázni alacsony vérnyomással… komolyan néha én féltelek, hogy mi lesz veled szegénykémmel. Mert hát az egy dolog, hogy nekem így is jut aminek kell, de te meg elfogysz itt nekem vérhiányban? Anyukám, remélem csak itt az elején tűnsz ilyen reménytelen esetnek és később majd javulsz...

No el kell köszönnöm Tőletek Kedveskéim, mert sürgősen orrnyereg-porcogót és lábujjperceket kell növesztenem.

Üdvözletét küldi lelkes rajongótáborának,

Böbe von Mocorgónia