Wednesday 29 July 2015

S a kisszobába toppanék...

Kedves Babó!

Most vagyunk a 14. hétben. Néhány hétig nem kell vizsgálatra mennünk, bár a "kisszoba" amit leválasztottam előled továbbra is odafigyelést igényel. Arról nem beszélve, hogy megint hapciztam egyet reggel amitől fél percre görcsbe állt a pocakom. Nagyon nem szeretném, ha elölről kezdenénk... Nem direkt szorítom el a helyet Előled. Úgy vettem észre, hogyha Rád tenyerelek, az jó neked és enyhül olyankor a nyomás. Néha a "rajongótábor" egy-egy tagját is beizzítom erre. Nemigen kell őket nógatni...

Ha nagyon teleeszem magam, most már más is meglát Téged. Egyébként kezdek egyre gyakrabban éhes lenni, s bár továbbra sem megy a teljes adagok megevése, azt hiszem az étkezéseim számát növelnem kell. Szerencsére leggyakrabban továbbra is friss vagy párolt zöldségekről, gyümölcsökről és savanyúságokról álmodozom. Nem tudom hogyan vagy mi okból csináltad, de gyakorlatilag modellalkatot varázsoltál nekem ezzel az egészséges étrenddel... Azért remélem odabent is finom amit adok és nem kevés!

Azt hiszem az előző héten lett végérvényesen vége a hangulatingadozásaimnak. Azóta nagyjából "jó" és "jobb" kedvem van. Ritkán kerít hatalmába holmi mélabú és nem bonyolult segíteni azon sem. Mondani szokás, hogy a "jó" az természetes és az ember észre sem veszi ha jóra fordulnak a dolgok. Én észrevettem és örülök is neki! Azt hiszem megtaláltam azokat az embereket, akik tényleg, teljes szívvel támogatnak, nem vetnek gáncsot és nincs feleslegesen aggodalmaskodó kérdésük. Ha magam aggódok, azt is igyekeznek lohasztani bölcs tanácsokkal. Így most nem félek és nem aggódom. Így sokkal könnyebb. Elvégre eddig is megoldottam minden felmerülő problémát, hát eztán miért rágódjak jövőbeli, még sose létezett bajokon?
A másik dolog ami felderít, hogy kezdek rájönni, tényleg vannak bátor (s talán botor) dolgaim. Olyanok, amikre büszke lehetek. Amely gólokat mások nem mernek ilyen elegánsan bevinni, mert túl rizikósak. Talán így van - rizikósak. Viszont vagy nagyobb örömet okoznak egy léleknek, vagy kevesebb fájdalmat, mint a megszokott és bejárt utak. Ezt vonatkozhat akár a Te ultrahangképed megmutatására olyan audiencia számára, akiknek nem voltam teljesen biztos a reakciójában. De akár lehet egy egyenes kérdés olyan szituációban, ahol senki nem meri feltenni, holott töredékidő alatt megoldható vele a probléma, kivonva egy jóadag konfliktust is. Hatással vagy a megérzéseimre is: sok esetben kevésbé vagyok befolyásolható, de nem tudom megmagyarázni miért. Nem kellene, hogy okom legyen rá, miért valamely oldal mellett döntök, mégis ezt teszem. Persze sose fogom tudni bebizonyítani, hogy tényleg Te hatsz rám így. Számomra azonban nincs erre szükség, elvégre mire van az ember hite?

Simogat
Anya

No comments:

Post a Comment