Szánkó sztorik

Leesett a hó. Nagyon. A hét közepén. Téli játékaink - szánkó, korcsolya, snowboard - kinek-kinek érdemei szerint - valahol a Váci Házban várják szebb sorsukat. Mi meg Csepelen azt, hogy mi lesz most velünk.

Telefon cseng.

- Halló?

- Halló kérem. Lenyúlhatom a gyerekeidet és a szánkóidat egy délutáni dombon csúszkálásra?

- Persze, örömmel! Kissé gyengélkedem, de magam is ki akartam vinni őket. Megtennéd, hogy Te vigyázol rájuk?
- Igen, nagyon szívesen!

Így esett az eset ezév első szánkózásáról.

Életünk első jazzbalett órája. Babó ölben jön ki (valakitől elfogadja rajtam kívül?? Ez igen!)

- A kislányod nagyon ügyes volt! Semmit nem csinált! A végén viszont már beszélt hozzám!

- Nahát, rajtam kívül ezt senki nem szokta teljesítménynek értékelni!

- Pedig bizony az. Működő csoportba ilyen kicsiként belecsöppenni... Ha van kedvetek, gyertek el mindig ugyanígy, amíg nem vesz részt, nem kell fizetnetek. Így viszont beleszokik a következő tanévben.

- Ennél jobb választ magam sem farigcsáltam volna, köszönjük!

Utána nagyszülős nap. Szépen telik, dacára a napközbeni alvás többszöri elutasításának. Estefelé dolgozunk egy kakin, cumisüveggel, kiságyban, pelusban. Hát nem belealszik? Hát jó, alszik nagymamáékkal, én hazamegyek. Alszom reggel 9-ig(!). Felhúzom a redőnyt, hát nem hóesés fogad? Rögtön felpörgök, dejó, tartunk nagy családi havazós napot! Igen ám, de a szánkót azóta visszaadtam. Nagyapa pedig büszkén jelenti, tegnap(!) járt Vácott, a három szánkót mind otthagyta, csak a többi téli cuccot hozta el. 

Telefon.

- Jó reggelt, csatlakoznátok babaistentiszteletre?

- Nem, most kivételesen családi reunión munkálkodom. Kicsit elszoktunk egymástól. Egy szánkózás épp összekovácsolna minket. 

- Remek ötlet. Kellene a szánkó, igaz?

- Úgy van.

- Ha öt perc múlva kinn vagy a kapu előtt, bedobom a templom felé menet.

- Nagyon köszönjük!

Így esett, hogy nagyapa is szerzett a szomszédoktól, én is szereztem drága barátnőmtől, már választani is lehetett. A nagyszülői ház mögött pedig adott a lankás domb, nagymama pedig... a környéken jobb szánkólovast nem találni! Hogy a hóangyalka családot már ne is említsük...
Ja - ahogy a kép mutatja - megtanultuk, hogyan lehet homokozóvödörrel instant hóembert állítani.

Jókedvű kelés. Második ezen a héten. Úgy tűnik jó statisztikánk lesz. Reggeli figyelmeztetés: valami csúszik kinn. További információ álmosság meglétében elsikkad. A redőnyt felhúzva vettem észre, hogy hó lesz az illető. Babó pedig, hogy az a hó még mindig esik. 

Gyors döntés.

- Babó, mi lenne, ha ma kivételesen szánkóval mennénk oviba?

- Jóóóóóó!

- Legalább nem kell sikálni az autót. Amúgy is beállt a város. Mondd csak, tudsz te gyorsan elkészülni?

- Persze!

És lőn.

Nem mondom, hogy nagyon esett, de az 1,2km-es úton, Csepel városközpontjától az oviig nem akadt el a szánkó...

Gyerekszáj

Hajmuni

Katyony (takony)

- Öe
- Ez büfi volt?
- Nem. Beszélés.

Vita 1.
- Nem
- De
- Nem
- De
- Nem
- Nem!
- Eee...

Vita 2.
- Nem
- De
- Nem
- Nem!
- Dem!

Turmék (turmix)

Norbi a fiúvécében lakik.

- A mama kedves?
- Igen Babó, a mama kedves. Nagyon is.
- A késével kedves?

Majd innen figyelkezlek.

Kilógik

Azt ondolom

Hátam mömöttem

Tégem

Te nem látod a szemedet?

Mind tudjuk mondani, hogy devenér.

Göndörödő kacaj (Babóról)

Alkudozás- Csinálunk hóembert!
- De nincsen hó.
- A szőrösből?
- De fűből nem lehet hóembert készíteni...
- Pici hóembert?

Minimonál, demonál (limonádé)

Sapi ledögödött a ülésnek (babaülés fejtámla bélése lekonyult)

Hémázni (hámozni)

Karácsonyi miazmás

Éés igen! Karácsonyi ünneplés ép ésszel megúszva, jókedvvel spékelve. Nagyon dolgoztam rajta, hogy sikerüljön, utolsó pillanatban majdnem belebuktam, mint az egyszeri hős, de aztán mégis jól sült el a dolog. Minden rokonnal elfogadható hangnemben találkoztunk és köszöntünk el, Babó is valamelyest megértette, mi fán terem a karácsony(fa). Világi módon együtt díszítettünk. Azért a csúcsdíszt ő tette fel! (3 felnőtt közreműködésével) Remek logikájának köszönhetően nem értette, miért nem apu hozta az ajándékot, miért holmi Jézuskát, angyalkákat emlegetünk. Kitett egy teljes napot, mire a mi fánk alatt végigbontogatta az ajándéksort, pedig néhány kézműves alapanyagon, legón és korábbról ismert ritmushangszeren kívül nem borzoltuk az ingerküszöbét. Igaz ugyan, hogy ez is sok egy olyan gyereknek, aki a pancsolás legnagyobb örömét a szappan-hajtóvadászatban leli.

Bár nem voltam hajlandó sütni, (mindig belógtunk kuktának, ahová kellett, így nem az enyém a felelősség) vesztemre egy mézeskalácsba csak belekezdtem. Babó segítőkész volt. Az első másfél órában. Csakhogy az félidő. Nem kívánom másoknak a második részt. És persze az elcsapott étvágyú gyermeket se az ünnepek alatt. Mikor több nap telik el úgy, hogy reggelit a kakaó után már nem, tízóraira egy kis csokika, ebédet neeeem kééreeek!, uzsira véletlenül elmarkol egy elölfelejtett sütistálból (vagy vendégségben esélyem sincs lebeszélni tervéről) és hogy, hogy nem, saaajnos nem éhes vacsoránál. Ízekre szedem a csokimikulás és szaloncukor feltalálóját! (És az édeset nem Babó kapja!)

A legnagyobb ajándékot azonban a pihenés megadásában látom, több családtagon is. Babónak sikerült ezt megadnom, mikor még néhány nappal az ovi vége előtt kivettünk szabadnapot és elmentünk a váci nagyszülőkhöz. Az istennek nem akart elaludni, ám végül nagynehezen megtette, majd 4 órát(!) álomtalan álomban töltött. 

Különben pedig nálunk az egész hónap a téli ünnepek jegyében telt. Nem vártam el, hogy három darab nap csillagszórós haptákba vágjuk magunkat, de igyekeztünk szépen elütni az időt. Kézművessel, dalokkal, sütikkel. Amolyan ráhangolódással. Volt nap, ami jobban sikerült, volt, ami nem annyira. A Mikulás is egy hétig lófrált ki-be, egyik lakásból a másik oviba, majd vissza, mindenhol csokikat potyogtatva az útba.

Hát ilyen ez a karácsony.