Büszkeség

Kedves Babó Manó!

Annyi apróbb-nagyobb fejlődés történt, hogy se szerit, se számát nem tudom. Elkezdem mesélni, aztán majd csak egyszer abbahagyom...

Meséltem már a mesélésről? Képzeld, féltem neked mesélni. (Igazából magamnak féltem mesélni.) Fejből nem megy már a Hófehérke, könyvet meg nem engedsz a kezembe. Csak miután láttam, a Bogyó és Babóca micsoda egyszerű történeteket és nyelvezetet mutat be, és megerősítettek, hogy tényleg a mindennapok történetei kötnek le, csak ezután fogtam bele Babó és Zsiráf kalandjaiba. Azóta minden lefekvéskor elmesélem neked, mi történt aznap. Még így is rövidítenem kell, annyi minden! Zsiráfot egyébként is nagyon szereted, ám szerencsémre ha kijelentem, hogy büdi, hajlandó vagy mosógépbe dobni. Igaz ugyan, állapotáról folyamatos helyzetjelentést kapok.

Azt hiszem kamaszkorba léphettél, ugyanis többet hisztizel - viszont egészen bonyolult dolgok miatt. Például elmegy egy nagy autó, és hüppögve bejelented a nénikédnek, hogy elment a busz és anya biztosan rajta volt és itthagyott! Félsz a sötéttől. Hetekkel később is felhozod, hogy Marcival két kocsiba ültetek és úgy vásároltatok "fínyíót" (fűnyírót) neki, valamint hogy "szenény Maaci, sírt".
Eljutottunk az első fütyi-punci leltárig. Teljesen elméleti a dolog, random megismert gyerekek és felnőttek nevei mellé párosítjuk a megfelelő fogalmat. Remekül memorizálod, viszont ha nem vevő rá a hallgatóság, még nem tudom elmagyarázni, miért ne most vegyük ezeket végig.

Gondoltam elviszlek néhány ovis foglalkozásra is, hogy lássuk, tudnál-e menni a két és fél éved dacára. Ugyanolyan jól vetted az akadályokat, mint akik hetek óta odajárnak és legalább fél évvel idősebbek. Bármilyen programra elviszlek - legyen az istentisztelet (ahol a kis könyvet magad választod és helyezed vissza a többi tetejére), kórus (ahol az Alleluját mindig az ölemből hallgatod boldogan) vagy bármi egyéb - felveszed a fonalat és annak megfelelően viselkedsz.

Megdöbbenésemre a hosszas csend a másik helyiségben nem feltétlenül jelent komoly károkozást. Néha egyszerűen csak játszol az előírt módon a magad örömére.

Bár még mindig egy-kétszavas mondatokban beszélsz, nagyon bonyolult dolgokat is ki tudsz fejezni. Aztán meg rájöttem, a gyógy-/varázspuszi a legjobb gyógyszerek felett áll.

Eddig azt hittem, a Szutyejev-összesből ismert Kispipi és Kisréce "én is!" refrénje csak mese-elem. Hát nem. Bármit, ismétlem bármit megcsinálsz, ha hozzáteszem, hogy én már elkezdtem! Pontosan úgy, fontoskodva teszed hozzá, hogy "én is!", ahogyan Kispipi.

A korábbi bevásárlásos tortúrákból (ahol egyszer még Te is földre vetetted magad hiszti közben!) mára kiegyensúlyozott, időben jól behatárolt program lett. Mindkettőnk tudja, hogy a másikat is hagyni kell érvényesülni: te játszhatsz a bedobós játékokkal (peták nélkül), cserébe én vásárolhatok, csak ha elénk kerül Túró Rudi, mindenképp le kell egyet vennem Neked azonnali fogyasztásra, egyet ajándékba (s hogy maradjon ép vonalkód). Lebeszélhető lettél a szemmagasságban elhelyezett színes csomagú édességekről és az említett csokin kívül mindent értesz, hogy először megvásároljuk, s csak azután fogyasztjuk.

Egy különösen hisztis időszakban egyszerre akkora nagyot fejlődtél, hogy nem értettem meg elsőre az "új játékszabályokat". Ezek ui. arra utaltak, hogy szinte mindent önállóan szeretnél csinálni. Nagyon ügyesen kell segítenem, különben, ha észreveszed azt, kiakadsz. Mára tudom, hol lehetek segítségedre, azt a keveset elfogadod, így a reggeli kakaódat is szinte egyedül csinálod, ha sokat tanítgatnálak, magad tennéd tisztába magadat, egyedül veszel kiskabátot és majdnem egyedül cipőt. Szívesen teregetsz velem és Te rakod vissza a lavórt, miután elfogyott a vizes ruha. Jól "távirányítható" vagy, elszalajthatlak mindenféle tárgyakért a lakásban.

Összefoglalásnak talán annyit mondhatok, életvidám, ügyes kislány vagy, akire nagyon büszke az anyukája.

Puszillak

Anya

Ui.: napi kedvenc - "májkrémes torta"=dobostorta. Egy évvel ezelőtt nagyjából ugyanekkor keltél a babakocsiból a fölédhajoló nagymamára egyetlen szóval: "Ajjaj".