Fejlődünk, fejlődünk, egy kis dombra lecsücsülünk...

Kedves Hallgatóságom, Látnokságom!

Uhh, mennyi ideje nem közöltem hírt magamról! Itt az ideje beszámolni - nyolcig (tovább nem tanították). A "nyolc", azt nagyon szeretem. Meg a "hat" és az "ecce". Mert ugye eccerre csak egyet.

Szóval az a helyzet, hogy szóval. Tartok én mindenkit. Magamat legfőként. Egyszavas mondataim csak alvásaim közben érnek véget, hogy aztán álmomban fel-felhortyanjak egy "autó" vagy "aalszi" megjegyzés erejéig. Elég komolyan bővítem a szókészletet, háromszótagosok mindenkori gyakorlását intézem. Idézem. A "mosóbé" [ami a fogmosást is jelöli], a "popopsim" [popsikrém], a dolgok bekapcsolása [képtelenség leírni kiejtés szerint, olyasmi, mint tzátzátzó] mind színesíti a repertoárt. Szerencsémre ennyi szóval már szépen helyre lehet tenni a helyi alkalmazottakat - Anyát és a többi rabszolgát. Annyi melóm van utánuk, pedig tényleg mindig mondom nekik! Sepréshez "lapát"; ha eszünk "sajti" is legyen az asztalon, "inni" mert még mindig nem látják, hogy 

• épp szomjan halok
• lelki problémáim vannak és meg akarok nyugodni
• fogat növesztek
• játszani szeretnék a poharammal
• játszani szeretnék Anya kulacsával.

Szépen szájbarágom, hogy "nem jó", tessék szépen kicserélni a pelust, ami "büdi", használni a "popopsit" és felhúzni a "nacim". Egyszerűen nem értik a folyamatokat. Ha "eeme" [elmegyünk], kell a "cácám" [táskám], "puha sapi", "cipő". Ha "moto" a közlekedési eszköz, azzal ki kell parkolni, az "ajtó csubbe". Remélem később jobban működünk, most rojtosodik a szám a szövegeléstől.

Végre kitaláltunk nevet a nyáliállatoknak! F'eeefi az összesnek a neve [talán L'elefániból származtatva (A szerk.)]. Lehet nekik "nyamnyam"ot adni, simogatni, hozni-vinni, ölbe ültetni, szeretgetni. 

Nehezen ugyan, de mindenki megértette a heti- és napirendet.

• Reggel fél 6-ig bezárólag ébredés, "inni" [panaszosan, hogy csipkedjék magukat]
• Engedélyezek reggelit Anyának
• Kitaláljuk merre megyünk aznap délelőtt (választék: játszóház; babaklub; gyúrni - már Anya, én meg elviselem; Tesco - "csuszi", "sihuhu" az előtérben; valakinek a dolgozója), közben "thízó"[rai]
• "Nyamnyam" odahaza, majd alvás akár 2-4 óráig
• Délután elütjük valamivel az időt ("Jajzo", "gombo"[lygatunk gyurmát], meghallgatjuk Anyát a kórusban vagy a rajzszakkörön pletykálni). Anya megtanított leveleket rugdosni, azóta nagyon szeretem azt is!
• "Pancsi"
• "Aalszi" 

Szabadidőben házimunka végzése mindenkinek ajánlott! Ha ellenvetés támadna, gyorsan összekoszolok valamit, ettől helyrebillen a munkakedv. Mindeközben bármikor "ugrá", amit lehet az ágyon is végezni, de újdonsült családtagunkon, "vavaun" [rózsaszín felfújható tehén] is. (Régi családtagokon is majdnem ilyen jó móka.) Lehet űzni ezt a sportot labdatengerben és ugróasztalon is. Mindkettőn engedélyezett az "aalszi". (Mellékelt ábrák mutatják.)

No várjunk, mit is tanultam még? 

• Hogy autóban elismételni/-mutogatni a kedvenc mondókáimat nagyon jó dolog
• Szétválasztani szerelmespárt kötelező (nehogy valami illetlent csináljanak, mint például a kezük egymáshoz ér, esetleg átölelik egymást!)
• Rendreutasítani játszópajtikat ajánlott (ki üljön a motorján, ki szedje össze a játékait, ki vegye vissza a sapit, stb.)

És amit mások tanulnak, én pedig szakértek:

• Anya Sofőrszolgálat: van mit csiszolni rajta, épp elégszer kell figyelmeztetnem, hogy az "autó" "bumm", vagy "ajjaj" [perverz ugyan, de a helyes időkben mondja! (A szerk.)]
• Élőzene véleményezése. Legyen szó furulyáról, zongoráról, gitárról, énekről, bármikor megmondom, mikor hallgathatatlan.

Hirtelen ennyi ötlött eszembe. Ha van több, írok.

Üdv mindenkinek!
Böbe von Mocorgónia

Megélni az anyaságot

Egy kedves jóbarátom hívta fel a figyelmem valamire.

"Megélni az anyaságot."

Korábban nem is gondolkodtam el rajta, hogy lehet másképpen is. Én, mint egyén persze úgy érzem jól magam anyaként, ahogy nekem tetszik, más meg máshogyan. No de vidékenként és koronként is korlátozottabbak (voltak) az átlagember lehetőségei. Erről elfeledkeztem.

Attól, hogy nekem lehetőségem van otthon lenni és minden percét figyelni ennek a csöpp maszatnak, és olvadozni a cukorfalat-üzemmódtól, ez korántsem általános. Ahogyan nekünk egy hurcikendő már csak úrimuri, úgy ez másutt vagy más időben kötelező megoldandó feladat volt az egyébként dolgozó anyának. Aki jobbhíján letette a fa alá a néhány hetes csecsemőt és minden nap imádkozott, hogy ne vigye el a farkas. Később otthonhagyta, hogy majd sötétedésre hazajön ő is. Számomra borzasztó belegondolni, hogyha néhány órára el kell mennem Babó mellől, s hogy ez másutt a normális.

Sokszor hallok rossz szót Magyarország gazdasági rendszeréről. Én nem merném nagy hangon kritizálni, ugyanis ami rám vonatkozik (GYES, GYED és egyéb varázsszavak), messze jobban megoldott, mint Európa (főként nyugati!) tájékain, vagy úgy általában a világon. Nem tudok más országról, ahol három évet otthonmaradhat valaki, ha szeretne és ezt központilag pénzelik. Nem tudok róla, hogyha esetleg ehhez nincsen kedve, ingyen és bérmentve beadhatja a gyerekét tisztességes bölcsibe, ahol minden nap, munkaidőben vigyáznak rá. Másutt általában azért megy vissza anyuka dolgozni, hogy azt a pénzt leadhassa a bébiszitternek, mert semmilyen egyéb háttér nem áll a rendelkezésre. Nagyon hálás vagyok, amiért ennyi év központilag, szervezetten a rendelkezésemre áll, hogy rácsodálkozzak Babóra, vagy amire Ő rácsodálkozik.

Sokszor szinte félek bevallani más anyukáknak, mennyire a kezem alá dolgozik a családom, hogy én is ki tudjak kapcsolni, újra össze tudjam fésülni a kissé megtúrt idegzetemet. Másoknak álmaiban sem létezik ilyen megoldás, vagy névleg a férj segít, miközben úgyis a gyereken kell tartani a fél szemet, így az egész kikapcsolósdi értelmét veszti.

Hirtelen nem is jut több dolog az eszembe, amivel még nagyobb keretet lehet biztosítani azért, hogy tudatosan megélhessem az anyaságot.

KÖSZÖNÖM.

Kimaradt

Drága Manó!
Igyekszem minél gyakrabban vezetni, mit tapasztalok Veled kapcsolatban, mégis kimarad egy-egy dolog.
Hónapokkal ezelőtt rettegtem azoktól a néhány órás kitérőktől, mikor nélkülöznünk kellett egymást. Féltem, hogy abbahagyhatatlanul sírni kezdesz, és akire rábíztalak, nem bír majd Veled. Nekiduráltam magam a következő ilyen estének, kikísértél, és hosszasan magyaráztam róla, hogy most elmegyek, de nemsokára visszajövök. Erre te integettél, kézenfogtad a felvigyázód és visszaballagtatok a kapu mögé. Úgy elérzékenyültem azon, ahogyan uraltad a helyzetet, hogy elpityeredtem az autóban. Hisz hogy lehetne valaki baba, ha már ezt is megérti?
Elfelejtettem mesélni a keresőpopi-alkalmazásról. Addig tolatsz, ameddig emlékezeted szerint valami ülőhelyhez közelítesz. Mindjobban lesüllyedsz, végül ülő pózban (felsőtest előredönt, hogy ne borulj) megkeresed a popiddal, hol volt az a fenéknyi hely, ahová el akartál helyezkedni. Sokszor kicsit igazítasz, teszed-veszed a popót – mintha csak tapogatnál. Vicces látvány, ám nagyjából hatékonynak tekinthető.
Ha hallod, hogy nyikordul a kapu, reménykedve kérded: „Évi?”* A jó múltkor a nagycsalád tett-vett körülötted, Évi pedig melletted ült. Az ajtó mégis megnyikordult. Te zsigeri működéssel rákérdeztél: „Évi?’” (Lapzártánkig érkezett: ha az Évi-Odi(n)-Mama triumvirátus egyikét megemlítem, rákérdezel a másik kettőre.)
Nem titok, voltak rossz tapasztalataid túl meleg étellel és a vizes kövön elcsúszással. Ilyen balesetek után csak természetes, hogy ha valami nem jól történik, a joker szöveg a „Csúszi! Forró! Hide!” Utóbbi azért került a repertoárba, mert túl sokszor torkolltalak le, amiért megbélyegzed a hűtőből előhúzott ételeket is.
Mikor indulunk, neked is fontos vinned valamilyen füles tárgyat. Lehet vödör, játék, kistáska, a motorod(!), vagy Julcsi baba, tetején karikával. Nem kevesen mosolyognak meg az utcán, ahogy a babát kissé magad után húzva totyogsz valamelyik csini kisruhádban, pálmafa bóbitával, szőke hajadon nap csillanásával. Úgy festesz, mintha egy rajzfilmből ugrottál volna elő.

Lapzártánkig újabb hír érkezett, miszerint kezdhetek félni. Tegnap megbeszéltük a védőnénivel, hogy ebben a korban szokás felmászni mindenhová. Én meg legyintettem, hogy ilyet te úgyse csinálsz. Mától azonban felmászol a konyhaszékre, fittyet hányva arra, hogy a pucsítástól bármelyik irányba ledőlhetsz, vagy a szék dőlhet fel alattad, majd utad folytatod az asztal tetejére. Az volt a megjegyzés, hogy nem baj, majd sportos anyuka leszek. Hogyne. A cidrizéstől megerősödnek az izmaim. (Nem mintha nem lennék büszke, csak na.)
Mindent leutánozol. Az élet mindennapi mozdulatait, mint fürdés, evés és rágás, pihenés, járás és ugrálás, csak-úgy-mozgások, játéktechnikák, takarítás és még sorolhatnám. Nincs kivétel, minden érdekel, így nagyon megkönnyíted a mindennapi tevékenységeinket.
Megdöntötted a bakiparádés videókat is. Gyanútlanul főzöcskézek, mögöttem motoszkálsz. Hátrafordultam néhány „hoppá”ra és megállt bennem az ütő. A fél konyha pirosban úszott. Mikor helyreráztam rózsaszín lelkivilágomat, konstatáltam, hogy csak a teljes pirospaprika-készletet terítetted a földön és egyébként is könnyen söpörhető helyre szórtad. Azért horrorfilmek castingjára nem megyünk, mert a végén még alkalmaznak.

Puszil végtelen csodálattal
Anya

*Az első keresztnév, amit megtanultál, a nagynénédé volt.

Mindjárt másfél

Kedves Manócska!

Kissé fáradtan ülök neki az írásnak. Vélhetően újabb adag kisőrlőt nyomsz elő, miközben szellemi bakugrásra is készülsz. Ezt több okból gondolom így:

• könyékig eltünteted a kezed a szádban, miközben mintha folyton szájfény lenne a szádon
• akár 4 órát is alszol napközben, egy húzásban
• néha nyűgös vagy, látszó okok nélkül
• hőemelkedésed lehet.

Számomra meglepő módon (= korainak tartom) pelusban is zavar, ha pisilned kell (összecsavargatod a lábaid vagy leguggolsz) és egyébként sem szeretsz pelust viselni. Morcos vagy érte, ha én megyek pisilni, közlöd, hogy "pisiii - neeem!" és húzol. Még nem tudtalak rászoktatni a bilire, de van egy olyan sejtésem, hogy ha megtanítom, hálásan használod majd. Végre nem kell irigykedned.

Naponta több új szót ejtesz ki: pók, Buci (= maci - tán innen a régi újság neve), busz, tapsi, nyuszi, háló, sapi, zopi,  Hiiinta-aititu [halandzsa] zsupsz, Szita szita [...*] zsupsz. Már félek este magyarázni, mert kiragadod a hangutánzó szavakat és ismétled hiba nélkül, amitől majd' leszédülök az ágyról.
Életed első szerepjátékát is megrendezted:
Buci csuszi, zsupsz! - fogtad a macikat, lehúzgáltad az ágy szélén a földre, így szoktál te is lejönni.
A csúszdázás napi szintű elfoglaltság lett, bár még fogni kell a kezed. Furcsa fóbiád viszont a víz. Nehezemre esik belátni, hogy csak nagyon lassan fogunk tudni nagy strandolásokra menni. A legnagyobb vívmány, hogy a szörfdeszkára rá mersz ülni, pedig hullámzik. Egyébként a parton molyolsz, ahol csak a lábujjadat éri a hullám. Rájöttél, hogy sarazni rettenetesen gusztustalan - és jó! - dolog.
Hatalmas hajat növesztettél. Egy nap megkérdeztelek a sajátomat rendezgetve, hogy ugyan miért teszed a hajgumit a fejed búbjára? Csak nem? Csak de - alig vártad, hogy neked is legyen bóbitád, mint anyának. Minden halandó babával ellentétben te nem kitépni szeretnéd, hanem visszatenni a hajgumit. 
További csajos dolgok: 

• anya ékszereit válogatni és felhúzgálni
• az előásott magassarkúkat próbálgatni
• a horgolt rágónyakláncot hordani.

Míg egy fiút érdekel a slag szerkezete, addig téged az zavar, hogy nem engedtem teli a kannát és nem öntözhetted meg a növényeket. Fiús háznál alig lehet kirobbantani az önkényesen bemászó gyereket az autóból, míg te csak járkálsz körbe és várod türelemmel, hogy végre betegyenek a kisszékbe és különben is, csubbe! [a kocsiajtót].

Most már senki nem mondhatja, hogy olyan kis fiús vagy.

Levelemet viszont berekesztem, vagy itt alszom el a billentysd,avlck aáksdkvFDGsaí.

zzZZzzzz

Anya

* "Szita szita szolgáló
Van-e liszted eladó?
Van lisztem, de nem jó,
Beleesett a pondró
Zsupsz, kidobjuk a pondrót!"

Bezzeg Tyütyüke

"Tyütyüke gyorsan megszületett, mert nem akart nagy problémát okozni az anyukájának.
Tyütyüke kezdettől átaludta az éjszakát, egyébként 6 hónaposan már elég nagy a baba, nem lehet éhes éjjel.
Tyütyüke 8 hónaposan már csirkecombot evett és málnaszörppel öblítette le.
Tyütyükét kézen fogva vezetgették és gyorsan meg is tanult járni.
Tyütyüke 1 éves korig szopott, akkor elegánsan elhagyta ezt a szokást, mert azt olvasta, hogy már nincs szüksége anyatejre.
Tyütyüke másfél évesen már szobatiszta volt.
Tyütyüke bátran besétált az oviba és még aznap az óvónéni kedvence lett.
Tyütyüke ügyesen besétált az iskolába és még aznap a tanítónéni kedvence lett, bár addigra már írt, olvasott, számolt hála az anyukájának, aki már 3 hetesen beírtatta őt babamatekra, babaatomfizikára és babanobeldíjasjelölt képzésre.
Tyütyüke mintagyerek.
A hivatalos neve: Bezzeg Tyütyüke.
Mindenkit leversenyez és mindenkinél jobb.
Felbukkan a játszótéren, a parkban, a védőnőnél, a babafoglalkozáson, családi körben az anyósod régi történeteit hallgatva. A világ látszólag tele van Tyütyüke történeteivel, mindenki ismeri őt.
Azért született, hogy te kicsinek, gyengének és rossz anyának érezhesd magad, amiért a te babád nem olyan és te látszólag nem tettél meg annyit, mint Bezzeg Tyütyüke büszke anyukája.
Tyütyüke csak egy-egy emlékbevillanás.
Tyütyükét gyakran csak a múlt szépítette meg (és hozott minden fejlődési fázist fél-egy évvel korábbra).
Tyütyüke mára valódi legendává vált:
mindenki beszél róla, de valójában nem létezik."

Az alvás titka

Keves Babó!

Manapság meglepően sokat alszol. Persze valahol hálás is vagyok, hogy kipihenhetem magam, de először aggasztott, mi lehet az oka. Aztán elkezdtem sorra venni, miket tanultál az elmúlt napokban és ... elfáradtam.

1. Megtanultál lépcsőzni. Mármint nem a tolatós módszerrel, hanem igazából. Kisebbeken támasz nélkül, nagyobbakhoz elkél egy fal. Ember sehol. Esetleg követhet egy-két tag, olyankor rettentő izgatott vagy, hogy felmennek ott, ahol te is. Nagy a vihánc akkor is, ha addig forogsz, míg el nem szédülsz. Az óriás ugrálóasztalon remekül megőrzöd az egyensúlyodat, sőt mi több, páros lábbal ugrálsz. Pedig azt csak két éves korban kell tudnod.

2. Cipőket veszel fel és le. Enyémet és tiédet. Állva. Csoszogsz lelkesen a nagyokban. Tudod, mit jelent a zokni szó és számon tartod, hogy milyen játékszabályok szerint hordunk és nem hordunk lábbelit (kint vagy bent, uszi van vagy séta, milyen állagú a fű, milyen hőmérsékletű a járólap, stb).
3. Az állatok is érző lények. A minap kuncsorgott Pici, miközben banánt tízóraiztál. Megfogtad a csuklómat és odavezetted a cica orra alá, hogy ő is kaphasson, elvégre mégiscsak éhezik (mint te). Azt még nem tudom, hogy fogom elmagyarázni neked, hogy a macskák húst esznek...

Még ezen a napon találkoztál két, veled egymagas kutyával. A tálkájukból egyesével adogattad a szájukba a tápot, minden esetet hangos "ham"-mal kommentálva.

Valahogyan azt is elmagyarázta neked Pici, hogy ő tényleg csak a simogatást szereti. Lehet közrejátszott a mancsa és pofozkodási képességei. (Ebben az esetben ismeri a törvényt, mert nyolc napon belül gyógyuló sérülést ejtett.) Már ritkábban nyúzod, bár úgy tűnik, ő meg azt viseli jobban.

Mikor nem felejtem el, benézünk a helyi állatkereskedésbe is. Igaz az évek folyamán megkopott és sok halon, néhány rágcsálón és két kis ékszerteknősön kívül nincsen érdekesség, te szűnni nem akaró kíváncsisággal regisztrálod mindet.

4. Kissé régebbi eset, hogy lufit kaptál a kezeid közé. Természetesen elpukkant. A legelső esetnél sem sírtad el magad, amire nagyon büszke vagyok. Egy alkalommal nagyobb társaság orra előtt végezted ki az áldozatot. Egyként fordultunk feléd, hogy hát ebből mi fog kisülni. Gondolkodtál egy sort, majd cérnavékony hangon odavágtad: "hoppá". Felszakadt a megkönnyebbült nevetés.

5. Egyre jobban bírod a társasági életet. Korábban több órányi munkára volt szüksége a legbarátságosabb embernek is, most meg az első öt perc után is elmész játszani mással. Ezt nagy eredménynek tekintem, akármelyikünk munkája van benne.

6. Reggel már fenn ültünk egy buszon, hogy elballagjunk a végállomására, ahol épp semmi dolgunk nincs. Ott azonban eleredt az eső. "Nem baj" - gondoltam - "megbeszélem a sofőr bácsival, hogy ne kelljen leszállnunk." Sofőr bácsi annyira engedékeny volt, hogy nemcsak ezt engedte meg, hanem azt is, hogy beülj a vezetőülésbe. Sajnos nem tudtam megörökíteni a pirinyó valódat egy olyan kormánykereket tologatva, amire kényelmesen rá is fekhetnél. Nyomkodtad kicsit az ajtónyitó gombikat, majd végigsétáltunk a buszon és helyet foglaltunk a kakasülőn. Rettenetesen élvezted, én meg örömmel nyugtáztam, hogy ezt nem egy haladó járművön kellett kipróbálnunk.
7. Rájöttél, hogy zongorázni jó dolog.  Lehet, hogy ezt a szomszédok máshogy gondolják - főként reggel 7 előtt. Egyrészt van, hogy elviselhető akkordokat nyomogatsz, de ami még szédületesebb: a kitartott akkordoknál elmélyülten hajlongsz, mint a legnagyobb művészek. Ha tőlem tanultad, már katarzis állapotban lehettem, mert nem emlékszem, hogy ilyet produkáltam volna előtted.

Bizonyára van még a listának folytatása, de az a helyzet, hogy én is le tudok merülni ilyen izgalmas napok után. Megyek és alszom egyet.

Puszil sokszor

Anya

A hisztikről

Kedves Manó!

Egyre több jó van a világban, és egyre több baj is vele együtt. Így vagy te cukorfalat, majd rövid időkre naaagy, óbégató száj. 

A Nem-Anyuka Társadalmi Réteg lelkesen megbélyegzi a boltban vergődő csemete anyukáját. "Miért nem nevelte jómodorra azt a szerencsétlen gyereket? Mi lesz belőle így?" Anyukák Anonim Csoportja pedig megértően néz a sorstársra. Ugyanis bármilyen jól csináljuk a nevelést, a hason vergődés, toporzékolás, földhöz csapkodás előbb-utóbb divatba jön. Azt írják az okosok, nem tudtok mit kezdeni a kitágult világgal, a magatok korlátaival és ez pöfög elő ilyenkor. És hogy sok szeretettel ki lehet húzni ezeket a tüskéket. Most már csak az a kérdés, honnan vesz elő anyuci pont egy marékkal több energiát, mint amennyit ti belefektettek a csíntevésbe és utána a hisztibe. Nehezített pálya, hogyha már egy ideje nincs jó alvás

Persze mindettől eltekintve egy csodalény vagy, aki az idő túlnyomó részében egyszerűen ennivaló és olvasztótégely. Olyan zseniális rendszereket értesz meg, mint a pelusod egyedül levetése és kidobása, mikor a pancsolásról beszélünk, a kinti összerámolás és kocsitolás/indulás, hogyha haza akarsz jönni, az innivaló megmelegítésének várása a megszerzett cumisüvegtetővel a kezedben, utasítás a dolgok helyretételére (fényképezőgép sapkája, szappan és tartója, sepréskor a segítésen túl a lapát előhozása, homokozós fagyitölcsérek egymásba rakása a kis társaktól elkérve a maradékot). Cseresznyét is csak azért voltál hajlandó megkóstolni, mert anya fülén lógott kettő. Ha befejezed az evést, eltolod a tányért, kérsz egy papírtörlőt, hogy letakarítsd a tárgyasztalt és lehet, hogy jut belőle egy orrfújásra is (ami szájtörlésnek is beillik), majd elkezdesz kimászni az etető

székből. Ha szeretnél indulni, szóba hozod, hogy "cipő", vagy az enyémbe, vagy a sajátodba megpróbálsz belemászni, kézbe veszed a kis retikülödet, esetleg sapkádat és az elölhagyott téli sálad a nyakadba veszed, majd utasítasz, hogy én meg hozzam a pelenkázótáskát. Részedről indulhatunk. Egyébként pedig simán csak megfogod a kezem és húzol, ahová mennem kell. Egyszer megmutattam, hová kell vinni a "markot", amit levágtam a fűből. Másfél hónappal később a kezedbe adtam egy egészen más ponton egy újabb csomót, és ugyanoda letetted. Ha megtalálod a téli kiskesztyűdet, felhúzod és azt mondod, "pipi". Hónapokkal ezelőtt egy csibe ujjbáb volt az asszociáció alapja.

Hát ilyenek ezek a rendszerek és korlátok.

Pusszant sokszor

Anya

Anyaaa!

Kedves Cukorfalatka!

Nagyjából egy hete, hogy tökéletes kiejtéssel a nevemen szólítasz. Mivel sok dolgot mondasz, már az értelmét is ismerve (hinta-palinta, csüccs, Na!, cipő, "eeme"/elmegy, haló, oda, dobbe, csipcsipcsóka, inni, ez, "mimmamm"/bimbam hamm nyam-nyam, hammba böbebapapopopu/Böbe Babó, Pici aki a cica aki azt mondja miau), nem is figyeltem fel a dolog jelentőségére. Pedig nagyonis fontos lépés ez! Reggelente nem nyöszörögsz a kiságyban, hanem kihívóan mondod: Anyaa! Ha mellettem alszol, esetleg fél hatkor hozod a kiscipődet is és az ágyra teszed. Vagy hangosan jajongsz, ha csak úgy kimegyek mezítláb, visszamész és feladod rám a papucsom. Nem ijedsz meg, ha nem látsz, először hívsz és ha ismert környezetben vagy, körbekémlelsz. Én ösztönösen válaszolok: "Mondjad Kisszívem!" S csak később jövök rá, hogy ez a rész még nincs teljesen kidolgozva.

Felismersz ajtókat, ahová menni szoktunk - kórusra, rajzolni, autóba. Elvigyorodsz ismerősök fotói láttán. Odahúzol a pelenkázóhoz, hogy tegyelek fel. Vagy nagyapát várod ilyenkor (napi rituálétok része, hogy ő motorról ideint és kukucsol, te pedig vissza), vagy kakiltál. Utóbbi kevésbé következetes.

A kerti munkákban már most jeleskedsz. Nem pontosan tudom hogyan, de elmagyaráztam, hogyan kell a kihúzott gyomot a száradó halom tetejére tenni. Mama megtanította neked, hogy a cserepes növényeket onnan locsold, ahol abbahagytad. Persze meg se nyikkansz, ha egy slag vízzel lelocsolod magad. Csak akkor vagyok komoly hisztinek kitéve, ha bokáig állsz a langyos vízben. Bizony, szelektív víziszonyod van. Egyelőre a kiskádban fürdést félretettük és az ölemben fürdesz a nagy kádban, zuhannyal lassan felengedve. A kerti medencét is hasonló rendszerben vagy hajlandó használni. Van mit még fejlesztenünk a mezítlábazáson és meztelenkedésen is.

Gyanítom, hogy az életeddel kapcsolatos beszédet egytől egyig érted. Olyan bonyolult kérésekkel lehet bombázni, mint a leejtett gyurma visszaadása az asztal túloldalán lévőnek, vagy gömbölygetni belőle valamit. A minap mondtam valamit egy villáról, mire te a versike egyik sorának koreográfiáját csináltad:

Gyülekeznek a felhők

Esik az eső

Kopog a jég

Dörög az ég

Villámlik

Lecsap!

Kisütött a nap.

Sokszor fejezel be mozdulatot, ami hasonló versekhez tartozik.

Majdnem szaladsz, imádsz fogócskázni, lelkesen tolod a kiskocsidat és kisszékeket, krétával és ceruzával színezgetsz (nagyjából) az arra kijelölt helyre, lépcső első fokot állva mész fel és le, felmászol a korlát aljára. Hál' istennek nem jöttél még rá, hogy mászhatsz ki a rácsos ágyból. Valahonnét kitaláltad, hogy jó ötlet métereket járni guggolva.

Imádsz felnőtt széken csüccsenni és felnőtt tányérból, kanállal és villával enni. Ha a feltételek némelyike megvalósul, korlátlan mennyiséget fogyasztasz az étkemből.

Soha nem alszol kétszer egy nap. Kivéve ha hajnali öttől fenn vagy, tízórai után elalszol és a szomszéd testvérek lefárasztanak. Ez egyetlenegyszer fordult elő. Szerintem ezt be is osztom a következő öt évre.

Egyszerűen fel sem tudnám sorolni a rengeteg tündéri epizódot, amit produkálsz. Rekesztem hát soraimat.

Várom következő ölelésedet
Anyaa  

Ceremókák

Drága Rajongóim!

Tudom, tudom. Nem kell folyton emlékeztetnetek. Kissé megcsúsztam az életem közlésével. Rendben van minden, gyarapítom magam és tudásom. A minap például egy csokorra való újdonsággal. 

A minap az egy esküvő volt. Minap előtt pedig eső, sok. Így kénytelen-kelletlen kivonszoltam Anyacit az unalmas templomból. Még sose vizsgáltam meg közelebbről a pocsolyákat. Egész keveset kellett csak hisztiznem, már mehettem is. Megsimogattam, meglépdestem, megnéztem, mindenhonnét jól tükröződik-e, mennyire koszos az alja, mennyire marad koszos a tenyerem tőle, és vajon milyen íze van. Később anya szeme alatt eggyel több karikát véltem felfedezni. Sajnos a rengeteg udvari fotós közül senki nem méltatott egy képkockára. Ezt meg is jegyzem magamnak. Már épp méltatlankodtam vizes hacukámban, mikor anya vette a fáradtságot és lehúzgálta rólam. Valami étteremről motyogott. Na ott rémes a kiszolgálás. Még én is megéheztem, mire kijött valami fogás. Igyekeztem jófej lenni és lefoglalni magam, de mindenki csak ücsörgött és beszélt valamikről, amiket nem értettem. Pedig egy galériáról legalább egy csimpánzugrás ami dukál, nem pohárköszöntő!

Oh, majdnem elfelejtettem! Láttam ám, hogy neves alkalmakra színességeket tesznek az emberek az arcukra. Meg hallottam a fülest, hogy egyszerűbb, ha szem-behúznak egyet. Utóbbit sikeresen teljesítettem egy lépcsőfok segítségével. Anya másfél perc alatt megvigasztalt, nekem meg életem legnagyobb sebesülése húzódik a szemem körül: egy hold alakú horzsolás, olyan hosszú, mint a tenyerem. Mindenkinek kétségbeesetten magyaráz valamit a gyermekvédelemről és hogy nem nyúzott meg. Ilyenkor rávigyorgok a hallgatókra, az orrfelhúzós huncut nevetéssel, amit anyától lestem el.

Úgy döntöttem, bővítem a szókészletem, így a cipzár, hinta, cipő is a repertoárban szerepel. Egyesek ajánlják a patikaliberalizációt és a migránsválságot, de nekem túl demagógnak tűnnek. Lelkesen sopánkodok az oh-óóó, ajjaj, nem-nem és hoppá szavak vegyülékével. Annyira jól szokott sikerülni, hogy a szívszaggató sopánkodásomra ötször gyorsabban érnek a kiságyhoz vaksötétben. Szívesen elismétlek egyszerűbb szavakat, mint "hangya" vagy "Andris". Tanulom a telefon használatát. Az úgy van, hogy oda kell nyomni a fej egyik oldalára, bele kell mondani hogy haló és utána furcsa hangsúlyokkal magyarázni, nem ismétlődő hangsorokkal. Aztán odanyújtani anyának, hogy intézze a továbbiakat ő, majd elhárítani, mikor engem keresnek.

Aztán persze ott van a lábujjhegyezés és mindenféle terepek bejárása. Lépcsőké, lejtőké, csuszik, homokozók. Böbedzilla ott mindent rombol! A gigamegabogyóktól kezdve az autókon át (amiket előtte kidíszítünk taxinak, kavicsokkal) még a várakat is szétzúzzuk! (Ha nálam van a kedvenc lapátkám, akkor csak elvágjuk.) 
Egyedül zárom az ajtókat. Én vagyok a kulcsember, én hajtom be az ajtót, anya ráfordítja a zárat, megint én vagyok a kulcsember, majd ugyanez a kapunál. Egyedül szoktam közlekedni is, nagy palávert csapok, ha korlátoznak a mozgásomban! Esetleg hajlandó vagyok elfogadni egy kis segítséget lépcsőknél. Esetleg.

No mennem kell, indulunk felfedezni a világot! Sok maradt tegnapról.
Puszócák!
Böbe von Mocorgónia

Epizódok

Némasági fogadalom

Most, hogy torokgyulladásunk legjavát töltjük, korlátozott hangadással rendelkezünk. Ugyanakkor egymásra vagyunk utalva. Még nagyobb összhangra pontosítottunk. Mikor a teljes napot hang nélkül töltöm, s Te mégis jókedvű vagy, úgy érzem, elértem a célom.
Ha köhögök egy hangosabbat, odaloholsz és megölelsz. Nem félelemből, féltésből.

Túléltük az első "nem eszem nyolc órán keresztül" időszakot. Nem volt egyszerű, hogy túllépjek a problémakörön, ami úgy másfél hete tart. Úgy érzem fel kell találnom egy feszültséglevezető módszert a hirtelen hisztikre. (A legkisebb kínálás jelére is éktelen bömböléssel reagáltál, ami a korábbi napi ötszöri teljes üveg kaja után elég hervasztó eredmény. Így most csak néha kínállak, így általában kakaó-kedvencjoghurt-kicsifőzi-kölesgolyó=bojli-soktápszer a napi élelmezés.)

Közösségi közhelyek

Dúdolón: "Jólvan. Azért látom szokott rombolni is, ahogy a kortársai. Nem csak óvatosan, egyesével szedegeti a torony elemeit, hogy visszarakja a helyére, a dobozba."

Játszótéren: ellested, hogyan kell lapátolni. És lépcsőzni. És odavezetni engem a hintához, rámutatni, hogy Te ezzel szeretnél játszani. Suhanni a lejtőn és visszapattogni a tetejére. Csikkszedegetésben verhetetlen vagy.

Megtanultad, miért jó, hogy fogod a kezem (azért a minimumnál többet így nem töltesz továbbra sem). No jó, az egész úgy kezdődött, hogy egy kortársad mániákusan megfogta mindenki kezét (az enyémet is) csak az anyjáét nem. Mikor ezt megláttad, odavonultál és megfogtad a kezem. "Hja kérem, ilyet én is tudok."

Arcszőrzetes apa-rabszolgák jelenlétét a játszótéren sehogy sem tudja fogadni a rendszer. Összeegyeztethetetlen, hogy ide ne az anyukák hozzák ki a gyereküket. A látványtól lefagysz és csak nézed a jelenséget.
Egyik alkalommal vidáman fújtad a Happi-happi-happi nótádat, mire kissé unottan lenéztem. Hát a cipőid orrára Happy van írva... Hová lett a világ?? Remélem nem fejlődsz ilyen rohamtempóban, nem győzném követni.
Jöttem fel a verandára ajtót nyitni. Visszanézvést egy halk "úristen, ez követ!" sikkantással mentem ellenőrizni, hogy immár üzembiztosan mászol felfelé a lépcsőn. Ez köszönhető a félig nyitott kanapénak, ahol kedvedre borulhatsz és hahotázva tanulod a lépcsőzést, miközben én a szívszélhűdés határán egyensúlyozok, te pedig a bútor szélén.

Élet a házon kívül

Kedves Kis Maszat!

Egyéves korod után, de legfőképp mivel most volt először tavaszias idő, gondoltam megmutatom, milyen egy játszótér. Nem úgy kocsiból és kerítésen kívülről. Beöltöztettelek a kis lila szkafanderedbe (minél kevesebb rés legyen), kineveztem az egyik cipőt kinticipőnek (bár ez még nem tudom pontosan, mivel jár) és uzsgyi ki!

Kivettelek a kocsiból. Életedben először nem egy lakásban landoltál ettől a mozdulattól. Na ettől fejre állt a rendszer. 

"Mi van? Van élet a házon kívül? Ez a világ tényleg ennyire nagy?" 

Gyorsan hozzám is bújtál (és Belezett Zsiráfhoz). 

"Ezek jók. Ezeket ismerjük."

Néhány bátor jelentkező ki-be mászkált a játszótéren, azokat megfigyelted. 

"Igen, nekik se lett bajuk ebben a nagyvilágban. Akkor lehet, hogy nekem se lesz bajom. Lehet." 

Jó tíz perc bátorsággyűjtés után megtetted első lépéseid. Addig tipegtél, míg letértél az útról, bele a homokba. Ott aztán csuda dolgok történnek! Porlik meg túrni-fúrni is lehet, meg beledörgölni a ruhába, és aztán rúgni. 

"Még egy kicsit megturkáljuk. Na még egy kicsit. Ó, hát ez nyomot hagy! Kóstoljuk csak meg... Semmire nem hasonlít, de nagyon jó!" 

Bennem több dolog tudatosult ekkor.

Az egyik: a váltóruha funkciója. Elfelejtettem, miért kellett, akkor még a "másik oldalon" voltam. Azt a cipőt, azt a ruhát bent már nemigen fogjuk használni. Az egyre kevesebb ruha után homokot fogok találni mindenhol. A pelusodban is.

A másik: a mérföldkő. Tudom, számodra a játszótér csak újabb játékszer a többi mellett. Nekünk, a felmenőidnek azonban hatalmas lépcsőfok az emberré válásodban. Mindőnk vére, a miénk, őseinké (egye fene, Ádámé és Éváé), összegezve egy cseperedő, értelmes, figyelmes kislánnyá alakul. Semmilyen formában nem vagy már baba. Jársz, tapasztalsz, következtetsz, félsz, vágysz. Ezeket a dolgokat befolyásolhatom, de már nem olyan közvetlenül, mint az elején. Kiszabadult a szellem a palackból. Ezt jó látni. Ahogy te rácsodálkozol a világra, úgy én Rád csodálkozom és a világhoz kapcsolódásodra. Tudtam, hogy nem fogom tudni megmondani, mi fog történni a játszótéren. Tudom, hogy nem tudom megmondani, mi fog történni az életben. De ott leszek, vigyázok és segítek. A többit meghagyom Neked.

Nagyon büszkén simogat játék utáni álmodban

Anya

Szülina PomPomPom

Drága Rajongótáborom!

Régen nem jelentkeztem, igazából az éves fordulómra gyúrtam. Főleg combot. Kíváncsiak vagytok a tuti husicombik, muszklis váll, kerekpopi és hordópocó titkára? Elmondom sorjában.

Minden reggel kezdünk az ágyrács melletti rugózással. Minél gyorsabb, annál jobb. Ha elmosódik a környezet, akkor jól csinálod. Aztán kidobálunk mindent a kiságyból és kihisztizzük, hogy visszaadják őket és kezdjük elölről. Legalább negyedórás feladat. Reggelinél megtömjük a bendőnket minden jóval - amit nekünk szántak és amit a felnőttek esznek, valamint amit elérünk. Aztán jön a játék, megspékelve a feláll-leül-pucsít-négykézláb gyakorlatsorral. Ha megtalálom El Hápót, a Kacsát gyúrok vele is, kétmarokra! Valamikor célszerű szerezni egy seprűt és egy törlőrongyot, hogy feltakarítsunk anya után. Feltaláltam a tutit: hogy ne kelljen magastartásban kapaszkodnom két kézzel valaki kezébe (tudjátok, nem nagyon szeretem, ha lefogják a kezem), fogtam a seprűt és a segítőm fenn fogja, én meg lenn, úgy megyünk. Mindenkinek tiszta haszon! Ha kellően kifáradtunk, egy tízórai után jöhet egy rövid szundi. Opcionálisan csak ebéd után. Ebédnél ugyanaz a felállás, mint reggelinél: amit érünk az a miénk. Maszatolni ér. Délután műálmossággal rávesszük anyát egy kis nagyágyban hempergésre, bunyóra és hogy dobjon párnára pattogva. Ezért a műveletért tanultam meg lemászni az ágyról. Óriási élmény a repülés, ajánlom mindenkinek! Továbbá megtanultam szaltózni is. Eddig csak anya pörgetett, de rájöttem, hogy irányítani is tudom: fej hátra, attól fejjel lefelé fordít, csíííz! Láb meglök, attól átfordulok. Kicsit átmozgatjuk anyacit is, nehogy berozsdásodjon. Nyakba ülünk, kötöttfogású birkózunk, megcibáljuk az orrát-fülét, haját (a jó vékony hajszálakat). Figyelem, tisztábatevésnél nem szabad egy testrésznek öt másodpercnél tovább a pelenkázón lenni! A fürcsinél ügyelnünk kell, hogy minél több vizet kipancsoljunk. Plusz pont, ha a kidobott tárgyakat újra ki tudod dobni, mert anya visszatette őket a vízbe. Este egy kis rámolás (mondjuk a ruhásszekrény ürítése és visszapakolása). Egy ilyen melós nap és egy fínom vacsora után persze, hogy jól alszik az ember. Kivéve ha foga jön. Vagy hasa fáj. Vagy hiányzik neki anya. Vagy "ja mégsem vagyok álmos". Ha netán beesik valaki, bevonhatjuk, neki se árt egy átmozgatás. Persze vannak az extra napok, mikor van dúdoló, rajzszakkör, kórus, olyankor buli van és rajongás. Akkor szabad picit többet aludni.

Rájöttem, egy csomó dolgot érdemes ellesni anyától. Tök jól tudok fontoskodni. Olyankor bele kell túrni egy tartódobozba, nagyon komoly képet vágni és sokáig semmit nem kivenni belőle, csak veszettül túrni. Minél zajosabb legyen. Legmegfelelőbb erre a célra anya hajbizgentyűs doboza, de megteszi a csíptetős tároló is. Előbbi előnye, hogy a hajamba tehetem őket. Csak valamiért nekem nem maradnak ott. Cipőfűzőt is remekül kötök. Ott is az a titok nyitja, hogy rettentő komoly ábrázatot kell vágni és matatni a szálon. Még nem teljesen olyan, mint anyáé, de kezdésnek nem rossz. Fésülködni is egyedül szoktam (ha már anya nem teszi), és fogat is mosok néha, bár anya piros fogkrémje sokkal érdekesebb, mint a fogkefém.
Mostanában mindenki tüsszög és "happi"zik körülöttem. Lehet, hogy azért, mert ezt szoktam rá mondani? A "cö" hangot is gyakorolom, a "cici" épp megteszi a célra. Amennyi fog lett a számban, tényleg egész jól hangzik. Meg a "ffff" is. 
Most viszont, egy fognövesztő éjszaka után lefekszem végre aludni is. Zárom soraimat.
Puszit gyűjtök ám mindenkitől!

Böbe von Mocorgónia

Cukiságok tárháza

Drága babócám!

Az a helyzet, hogy rettenetesen cuki vagy. Persze ezt minden anyuka elmondja a saját gyerekéről, de most független szakértők is megerősítettek ebben. Minden héten azt hiszem, hogy ennél már nem lehetsz szeretgetnivalóbb, de erre rendre rácáfolsz.

Kórusban

Te a félkör közepén gubbasztasz, csendben matatsz tollakkal és kottákkal.

Egy szoprán:

"Jaj ne haragudjatok, hogy nem énekeltem, belefeledkeztem Böbe nézegetésébe!"

És az milyen már, hogy a kórustagok licitálnak, ki foglalkozhatott velünk többet a héten?

Rajzszakkörön

Asztalon ülsz terpeszülésben. Két kezedben hét csokis keksz, a szád kisebb lufi méretű (=legalább két egész kekszet gyúrtál be), néha csurran egy-egy csokis nyálcsepp. Közben hatalmas, csodálkozó szemmel körbenézel: "Most miért? Ti is így szoktátok, nem?"

Belép zenebölcsivezetőnk a családjával.
"Ó, hát mi már baráti beszélgetéseket folytatunk, igaz? Rajzolgatunk?"
Erre te, cövekként állva az asztal tetején megrázod a fejed, jól hallhatóan kiejtve: "Nyem."
"Na azt azért nem gondoltam, hogy ennyire adekvát választ kapok."

Egyik reggeli nekifutásunk
Etetőszékben ülsz, kissé unod, hogy még mindig ott. Eközben konstatálom, hogy a mélyhűtő ajtaja egész éjszakára résre volt nyitva. Ezt megbeszélem mamával telefonon, miközben te már állsz az etetőszékben és úgy figyeled a ténykedésem. A félig kiolvadt húsok kivételekor leverek két virágot a hűtő tetejéről. Előbb-utóbb levettelek a kisszékről. Igyekszem feltakarítani, de versenyeznem kell veled is, mert piszokul élvezed, hogy homokozhatsz. Egy óra alatt nagyjából minden úgy néz ki, mint egy hagyományos háztartásban. Kinek van kedve dühöngeni ilyeneken, mikor aaaawwww...?

"Nem rendetlenség van, hanem a lakberendezőm egyéves!"

A nagyszülők hosszabb idő kihagyásával (jelenlegi betegségük esetén takony)tócsává olvadva nézik a ténykedésed.

Bizonytalan léptek után landolsz a konyhaszekrénynek támaszkodva, majd egyensúlyod visszanyerve egy határozott mozdulattal odébbtaszítasz engem. Elvégre neked dolgod van ott.

El ne felejtsem említeni, hogy nem oly régtől kizárólag hason vagy hajlandó aludni. Keresztül az összes idomon. Néha előrekukackodsz félálomban. Jó hír, hogy most már magadat is vissza tudod altatni, nem arra ébredek hajnalban, hogy félálomban állsz a rács mellett és nem tudod, hogy kell visszafeküdni.

Nagyon komoly ábrázattal babrálsz a cipőfűződön, hogy fontoskodva megkösd, mint a nagyok (oviskoromban én is piszokul irigyeltem a felnőttek menő és villámgyors masnikötését). Ugyanilyen komolyan veszed a ruhásszekrényedből ki-, majd visszarámolást. Fontoskodva rendezgeted őket, ahogy anyától láttad. A zokniszárítóról leszüreteled a termést. Ha nedves, ha száraz. Megpatkolsz minden felnőttet, aki körül papucsot találsz. Rengeteget rámolod a saját cipőidet is. Ha rajtad múlna, hármat hordanál egyszerre. Egy lábadon.

Ha izgatott vagy, kimerevedsz egy pillanatra, esetleg sikkantasz egy rövidet. (Már nem csak a képen látható két fogad van, vámpír lettél, a felső kettes is kijött.)

Minden korábbinál gyorsabban loholsz négykézláb. Nagyon célirányosan teszed. Eközben esetleg magyarázol lelkesen, adott hanglejtést utánozva.

Kicsi vagyok én, majd megnövök én

Kedves Babócám!

Nem tudok elég gyorsan gépelni, nem tudok elég képet készíteni ahhoz, hogy ne érezzem, kipotyog a rengeteg emlék a lukacsos emlékezetemen. Már most érzem, a történet legelejéről felejtek dolgokat. Lejegyzem őket, hátha nem morzsolódnak tovább.

Hiába igyekeztem, elfelejtettem, hogyan kell reprodukálni a terhességi "tojok rá-időszakot". Ekkor csak öröm vett körül, nem korlátoztam magam holmi apróságokon aggódással. Azt azért nem bánom, hogy a szülés nem kimondottan kellemes élményeit csak tényszerűen tudom felsorolni, az érzetből nem maradt semmi.

Nem tudom már felidézni az érzést, mikor még szopiztál. Jó érzés volt, de nem emlékszem, milyen. A pici játszócumiddal rettenetesen aranyosan cumiztál. Volt egy jellegzetes körkörös mozgása. Akkoriban nagyra nyitott szájjal sírtál, ami nem görbült lefelé, a nyelved középen, lebegve remegett. Cérnavékony volt, bár a kortársakéhoz képest erős.

Akkoriban mindentlátó, földöntúli szemed volt. Azóta szemről meg tudom állapítani, ha valaki újszülött. Ti még mást láttok olyankor. 

A körmikéid egészen vékonykák voltak - a nagylábujjadon a bőrtől visszapöndörödött, nem tudta tartani az irányt. A füled még most is puha, de akkor tündérfül volt, apró babaszőrökkel. A kezed majdnem mindig fityiszt mutatott. Hol tartunk már attól! Ha tudnád, mi az a gyöngyfűzés, biztos azték nyakékeket készítenél, annyira precízen mozgatod az ujjaidat! A hajad nagyon lágy volt és sötétebb a mostaninál. Most a füleid mögött a leghosszabb a hajad. Rebellis lázadókat növesztettél, akik minduntalan elállnak. A füledet pedig remekül gyűrögeted - sikerült ellilulnia.

Ahogy most nézek nálad fiatalabbakat, látom, mennyire törékeny lehettél. Ez akkor nem tűnt fel - megéltem a pillanatot, de nem hasonlítgattam. Nehéz leírni, mitől törékenyebbek - egyáltalán nem a méretük miatt. Valahogy... védtelenebbek. 

Furcsa, hogy egy rövid ideig nem is mosolyogtál és volt sok hónap, mikor nem mozogtál. Most természetes, hogy utánad kell nézni. Akkor otthagyhattalak a nagy ágy közepén. Mára izgatottan zihálva, félelmetes sebességgel loholsz négykézláb az érdekes pont felé és követeled, hogy sétáltasson meg valaki a lakásban kétkézfogással. Valamint hogy patkoljon meg a kedvenc sellőcipőddel. Ha izgatott vagy, lábad jár mint a motolla, kezedet előre feszíted. Ha boldog vagy, gurgulázol, ám lassan leszoksz róla - muszáj hanganyagot készítenem, el fogom felejteni! Alvás helyett gyakran pattogsz a kiságyadban a rácsba kapaszkodva. Szerintem máshogy hat rád a gravitációs erő, még lefelé is gyorsabban mész mint mások...

Valahogy régen is tudtam, mi a kérésed. Pici babásokat nézve sejtelmem sincs, hogy találtam ki ezeket. Azóta újra kínai nekem a korai jelrendszer, pedig akkor természetes volt. Most már jelzel dolgokat, szót lehet veled érteni. Pontosan tudod, miket nem szabad és ha teszel ilyet, tudatosan hágod át a szabályt. Első szavad a "Hoppá!" - a megfelelő kontextusban, valami gézengúzság megjegyzéseként. Annyit mondogattad, azt hittem elkopik, de a kis csengő hangodon csak tovább fényesedett ez a kis szó. Nem is tudom, hogyan fogok emlékezni az erősen ejtett "H" hangra, amit hatalmasra tátott szájjal, a levegőt szívva ejtettél ki. A régi homlokérintésből kezdetleges rácuppanós puszi lett, majd bújás és ölelés. Nagyon bensőséges volt mind és megérintett, mennyire korántól ki akartad fejezni a szereteted. 
Hihetetlen, mennyit változott az alvási rendünk. Legrégebben nem voltál hajlandó kiságyban aludni. Most már lelkesen pattogsz elalvás előtt a rács mentén - vagy épp az ablakon keresztül forgalomirányítasz. Korábban egy kis rongycsomó voltál ebben a legkisebb ágyban, most meg tetemes részén végigérsz.

Ezzel az összefoglalóval egy korszak zárul. Úgy érzem, szomorú búcsút inthetek a klasszikus értelemben vett baba-korszaknak.
Az emlékektől elérzékenyülve csókol
Anya