Kedves Babó!
Szeretném elmesélni az elmúlt hónapok előrelépését. Mert voltak.
Például a méretedben. Te is megmondod: növök, mint a gomba! Rokonunk tévesen iskola körül ténfergőnek nézett - pedig épp a kiscsoport végén jársz. Az étvágyad kifogástalan, a legritkább esetben kell arról győzködni, hogy először kóstold meg, utána nyugodtan fintoroghatsz rá. Ja és óriásiakat alszol. Bizonyára eközben nyújtanak téged a manók. Vagy a mostanra váltott műszakban veled alvó állatkák. (3 nyáliállatban egyeztünk meg, miután néhány hajnali kétórai kelés után - "HOL A KIS ZSIRÁÁÁÁF???" - meg nem untam hogy lepottyan az állatsereg.) A "váltott" szón van a hangsúly. Altalánosabb lett a szerepük. Már nem csak az az Egy a jó, igazából nincs már nagy jelentősége. Ha szükséges, nélkülük is elalszol. Ez figyelemreméltó.
Aztán ott van az éves-rendes-víziszonyod. Amiből ugye minden szezonban igyekszünk lefaragni. Ezt a nyarat azzal kezdted, hogy úszógumival-karúszóval önállóan közlekedsz (Bravó és tipsitapsi!). Jelenleg - némi elbagatellizált arcfröcskölés után - eljutottunk oda, hogyha lefröcskölnek, visszaadod. Erre én nagyon büszke vagyok, általános értelemben is. Arra is, hogy a vízicsúszdán először úgy közlekedtél le, mint egy macska akit épp fürdetni készülnek (10 körömmel a csuszi szélén kotorsz, láb szét, nekem kellett leemelnem a csúszda végén); azonban az új nekifutás sikerességét bizonyítja, hogy a végére a karúszó nélkül, teljesen egyedül mertél landolni a vízbe. A felszín alá búgás-bugyborékolás sajnos még várat magára. Szerintem valami olyan gondolatod lehet erről a tó-dologról, mintha kénsavban fürdenél (már ha tudnád, mi az a kénsav). Páni rémület áll be, ha a szádba megy, még kiköpni sem mered. Tegnap megkérdezted, mi fog történni, ha az ivóvized a tóba csöpög. Na ehhez képest két éve vigyorogva ittad a fürdővizedet, a jóisten a megmondhatója, a habfürdő mellett még pisi is volt-e benne... Az nem volt probléma, csak most a kiváló vízminőségű bányató. Azonban fel mertél hasalni a szörfdeszka elejére, míg én hátul eveztem. Nem kívántam közölni veled, hogy a bányatavak átlagos vízmélysége 4 és 8 m között van. Mindazonáltal továbbra sem fogok vásárolni a kedvedért gumimatracot, mert amilyen páni félelem fog el, ha becsobbansz akár térdig érő vízbe, félő, hogy önveszélyessé válsz egy ilyen mutatványtól.
Egyik legnagyobb felfedezésem az empátiád. Sosem volt kérdés, hogy ennek a ritka tulajdonságnak igen korán birtokában voltál. Kóruson azonban egészen elképesztő módon brillíroztál. Történt ugyanis, hogy életemben először vezényeltem kórust. (Na jó, csak a kemény egyeket sikerült mutogatni, de mindenesetre elképesztő élmény volt, hogy az én kezemre szólal meg 20 ember torkából az a szép valami és csillogó szemekkel várják, mi lesz a következő. Áradozás vége. A szerk.) Naszóval először is, amint észrevetted, most anya keze lendül, mint a kórusunk vezetőjéé, kezedben megállt a filctoll, és önmagad szobraként csodálkoztál a darab végéig, hogy csak nem...? Anya ehhez is ért? Majd, miután észlelted, hogy ezen a próbán bizony anya más szerepkört tölt be, mint az megszokott, gyakorlatilag másfél órát teljesen csendben színezgetve és nyammogva töltöttél el. Döbbenetes!
Tehát nem mást kívánok neked, mint hogy ne veszítsd el jó képességeid és hajrá a végtelenbe, és tovább!
Ölel
Anya
