Kedves Babó!
Egy hete itthon vagyunk. Egymásnak, mi, a kiscsalád. Valójában mindenki otthon van egymásnak. Az óvodák, munkahelyek bezártak. Nagyon sok embert nyomaszt ez ilyen-olyan okok miatt. Én azonban nagyon vártam, hogy egy kicsit egymásnak legyünk. Kezdtél olyan kissé szétesett lenni ovi előtt és után. És ideje volt "tisztességre" is tanítani téged. (Nem móresre, félre ne érts!)
Mert hát matekozzunk egy kicsit. Reggel rohanunk az oviba, hogyha sikerül elég korán kelned, kialkudsz egy kis játékidőt. Egyébként meg parancsolgatok, hogy "csipkedd magad". Aztán mikor vége a munkaidődnek az oviban, és onnan hazaérünk, nagyjából egy óra szabadfoglalkozás vár rád, majd jön az esti programsorozat: vacsi, fürdés, fogmosás, pizsibe öltözés, mese, altatás, alvás. Hogy nagyjából még figyelni is tudj, ezt úgy 6 körül el kell kezdeni. Kéthetenként hétvégére pedig Apuhoz mész bulizni. Szóval nem éreztem, hogy sokat látok belőled. Na és itt jön a lényeg!
Végre van időnk foglalkozni rengeteg szerethető, tanulható dologgal! Ültettünk magvakat, hogy palántákat neveljünk belőlük. Többször is. Így láthatsz borsótól zsályán és paradicsomon át színes virágokat kikelni. A kertet végigfigyelheted ahogy kizöldül, a virágokat ahogy nyílnak, és elhervadnak. Érted, hogy a locsolás a legfontosabb, amit értük tehetünk. Végre megmutathatom, hogy az Élet - úgy általában - valahogy úgy működik, hogy "gazdálkodunk": amit nyerünk rajta, azt részben vissza is forgatjuk; esetleg fordítva: először gondozzuk, utána learatjuk a babérokat. Úgy nem megy, hogy készen vesszük és az természetes. Úgysem megy, hogy "hátha elég kicsi hatást gyakoroltam, ilyen kis fogyasztást úgysem vesznek észre".
Megcsinálhatok bonyolultabb ételeket, mert ha nem lesz kész elsőre, hát majd folytatjuk más alkalommal. 10 éve nem sütöttem krumplilángost, mert előtte már 3 állapotban is ehető lenne, sajnáltam rá az időt. Most megmutathattam, hogyan fő a krumpli, hogyan túl unalmas ízű, hogyan készítünk belőle krumplipürét (mindenkor máskor megálltam volna itt), hogyan keverünk hozzá lisztet, együtt gyúrkáltuk és hogyan sütöm finomra. Játéknak tekinted, megtalálod benne az élvezetet. És ez nagy cél!
Mindenféle bonyolult kézműves tevékenységbe belevághatunk, mert végre nem csak egyetlen órába lehet belesűríteni és VÉGRE van idő(!) hibázni! Bizony, hibázni. A minap készítettünk óriás papírmasé hímestojásokat. Hát nem tönkrement az összes?? Egyik megfagyott és összeroskadt, egy kipukkadt száradás közben, kettő pedig összeesett a benne lévő (de kiszúrt) lufitól, amit nem tudtam kivenni, és a vízfestéket kapott anyag meglágyult. Többszöri nekifutásra is kudarcnak ítélem a kísérletet. De erre ráérünk. Jó megmutatni azt is, hogyha valami nem sikerül, az egyedül a tevékenység egy átmeneti minősítése.
Végre kikísérletezhettem a gipsz ideális konzisztenciáját. Rajzolhattam neked óriás színezőt (120 cm(!) oldalút). Ezalatt te az eggyel korábbi színeződ színezted, fegyelmezetten, az én becses filceimmel.
Megtaníthatom végre, hogy a jódolgok úgy szoktak kinézni, hogy van nekik felvezetési fázisuk (ugye egy játékot is elő kell húzni valahonnan), van nekik az élmény szakaszuk, aztán meg el kell tüntetni, ami elölmaradt. Nekem 20 év után esett le a folyamat lényege és hogy felesleges utálni az előtte-utána szakaszt.
Elkezdtünk angolul tanulni. Napi rutin dolgok mellé (kézmosás, fogmosás, fürdés) tettünk dalocskákat, rövid utasításokat, testrészek neveit. Érdekel, tanulod. Reményeim szerint úgy egy év után jutunk majd a meseolvasás után arra, hogy mesét, összefüggő szöveget érts meg. Eddig ugyan vallottam, hogy nem az én ízlésemnek (és pénztárcámnak) találták ki a kisgyerekek angol nyelv oktatását, azonban így összezárva tulajdonképpen erre is ráérünk. Miért ne?
Fontos megtanulni, hogy míg egyik dolgozik, nem fog velünk foglalkozni. Ha telefonál, nem fog tudni válaszolni. Ha ketten beszélnek hozzá, nem fogja érteni - meg kell várni, míg a hamarabb kezdő be is fejezi, nem csak úgy esnek ki a szavak a szánkon. No ezek a nem egyszerű részei a dolognak. Még a 0-24 üzemmóddal is évekbe fog telni. És rengeteg önkorlátozásba a részemről, mert bizony ezen a téren én is hibásan működök...
No nem kell azt képzelni, hogy innentől minden fenékig tejfel. Természetesen nekünk is vannak összezörrenéseink. Mindenki érzékenyebb lett és könnyebben csattan. És nincs hová kimenekülni a rossz légkörből, mert egymás nyakán élünk. Szóval tanulunk helyzeteket kezelni. Megérteni, hogy mindenkinek lehet rossz napja. A felnőttek sem csak arra valók, hogy energiát nyerjünk ki belőlük, mert bizony van, hogy alig van miből adni. Van, hogy egy-egy nap csak túlélésről szól, mert mindenki rossz passzban van. De ezen nem merengünk, csak megéljük, aztán majdcsak eljön a másik nap. Szóval, végtére is, mindannyiunk érzelmi intelligenciája nő, összezárva egy 50 nm-es kis helyen (igaz, megspékelve a 100 nm-es kiskerttel).
Hát mit ne mondjak, több jön ki ebből az egészből, mint vártam! (Pedig nagyon pozitív jövőképem volt amúgy is) Végre újra tudsz fókuszálni. Ehhez az kellett, hogy két nap alatt megtanulj pedálos biciklizni. Mivel is kihúztuk a kilométerhiány méregfogát.
Egyébként a vezetési tudományod külön megér egy misét. Ugye az tiszta sor, hogy a karácsonyra kapott gokartot még akkor megtanultad Y-ban megfordítani - elöl-hátul 5-5 cm távolságra a garázsfalaktól, hátratekintés nélkül. Azóta egy elektromos gokartszerű pályán is bemutattad, hogyan kell végrehajtani szakszerűen egy verseny alatti előzést és nem értetted, mások mért mennek neked, mikor lehet anélkül is manőverezni. Hangsúlyozom, életedben először ültél gázpedállal ellátott járgányon. Ugyanakkor a vásárolt pedálos biciklivel te tekertél haza és a végére már nem fogtalak. 2 napon belül a KRESZ park szabályai szerint közlekedtél.
Mostanra feltalálod magad a kertben, ha közben mással molyolok is (minap megpucoltunk 2 kg krumplit EGYÜTT, majd a darabolás alatt végig virágot szedtél nekem). És tudok mindenféle jó feladatokat veled együtt megoldani. Húsgolyót gyártani: ahol te csavarod nagymama-féle mozdulattal az áztatott kenyeret, kutyulod a husit, csinálsz gombócot és forgatod panírba.
Tartunk újra babaklubot (online) amire ugyan nem emlékszel kiskorodból, de legalább hamar belerázódsz. Másoknak meg jól jön őrülés ellen.
Nos ezek az érzéseim (egyelőre) a karanténunk úgy egy hónapjáról.
Ölelés (kettő is, ha szeretnéd)
Anya
