Monday 2 December 2019

Fejlődések nagy ugrással

Kedves Babó!

Ideje számvetni, mit is művelsz itt a nyáriszünet után. 
Először is nősz mint egy gomba. De tényleg. Olyan nagy vagy, hogy, hogy... nem is tudom. Nagy. 
Aztán hirtelen cserfes lettél. Mindenkivel. Eddig volt egy hosszas idő, míg csendesen figyeltél, majd lassan, kiismerve az erőviszonyokat, elképzelhető volt, hogy játszani kezdesz. Felnőtteknek rendesen oda kellett tenni magukat, hogy elfogadd őket játszópajtinak. Jelen helyzethez hozzátartozik, hogy kedvenc babakori barátnőd végre átjött a csoportodba, így őszinte barátság tudott alakulni. Nem mindegy, hogy egy akarnok-zsarnok álbarátnőd van, vagy egy jóindulatú régi cimbora. Az első nap annyit csicseregtél, hogy az óvónők szerint a teljes előző évet behoztad vele. Állítólag az akkori napirend mindösszesen annyiból állt, hogy fanyar arccal, csendben követted az ötletgazdát. Hát most kinyílt a világ, hirtelen neked is lehetnek ötleteid és nyugodtan megmondhatod, ha valaki kizár a játékból, hogy (idézem): "anya azt mondta, ha nem vesztek be a játékba, játsszak a Grétával". És tetted. Életrevalóbb és életvidámabb lettél. Minek hatására a többi találkozón rokonokkal, barátokkal, nagyságrendekkel könnyebben oldódsz, ugratod őket. Merthogy ahhoz is értesz már! Ugyanakkor téged szinte képtelenség. (Apu kissé bosszús miatta, ahhoz szokott, hogy úgy alsós korig ez működik.) Megvitathatunk dolgokat, érveket, ellenérveket hozol fel. Ki tudod játszani egymás ellen az embereket. Bár nem magasztos tevékenység, ész az kell hozzá, és némi emberismeret. Cserébe a bohócokat továbbra sem szereted. Nem érted, mit hülyéskedik ott. És minek ad értelmetlen feladatokat. Mondjuk apunak, ha kihívja a Fővárosi Nagycirkusz porondjára.
Vendégségből rendre valami új képesség kialakításával jössz vissza. Múltkor összeadtál.
"- három husit kell megenni.
-de már ettem két kumpit!
-oké, de az nem számít.
-de úgy már öt falatot fogok enni..."
Hö?? Kiscsoportos és összead?
Bejelented, Apu a negyediken lakik. Majd megmutatod a karaktert! Vagy a kedvenc S betűs Kulcsid. Amely betűt egyébként le tudsz rajzolni...
A múltkor egy unalmas reggelen Apu megtanított Unózni. Színre színt, és karakter felismerés. A speciális kártyák nélkül. Kívülről meg persze már most profi játékosnak tűnsz... Még ugyanaznap a dolgozómban fegyelmezetten fogtál egy üres táblázatot, és míg a felnőttek beszélgettek, egy szó nélkül cellánként szivárvány színűre színezted az egészet. Mégis, ki tanította, hogy kell sorba rakni a színeket?? Én elsős koromra emlékszem, hogy csodájára jártak a szivárványomnak. Te meg nem vagy még 4 éves.
Vagy a tánc. A tavalyi néhány hónap jazzbalettel kapcsolatban nem voltak elvárásaim. Most azonban hibátlanul magyarázod a koreográfiát: flex, tandü, spicc, miközben helyesen végre is hajtod azokat! Ugyanakkor, megbabonázva nézed a versenytáncos gyakorló brigádot. 20 percig ülsz mozdulatlan, hogy lesd, ki mit gyakorol. Nem fellép, gya-ko-rol. Elképesztő. (Apró szösszenet a türelem témához: a mustnak való szőlő egyharmadáig segítettél szemezni, nagyjából hasonló tempóban mint jómagam. ez úgy fél lavórt tett ki.)
Azért csendben hozzáteszem, van némi hátránya mindennek. Ti. az, hogy anya elfárad. Nagyon. Minden tevékenység sok apró monológból épül. Ahol meg kell győznöm téged, miért lesz az jó, ha pont azt csinálod. Vagy legalább a végeredményig eljutunk. Miközben te igyekszel meggyőzni, hogy az ötödik módszerem is egy kalap kaki. Ha mostanában találkozom negatív emberekkel, azt veszem észre, fájdalommentesen kezdek bele a győzködésbe, hogy az nem is olyan rossz. Hm, ezek szerint nem kicsit vagyok edzésben. Ugyanakkor este 7 körül már nem jut eszembe minden szó és 9-ig bezárólag villanyoltás nálam is. Aztán semmi csak felébreszthetetlen mély álom.

Azért szép teljesítmény, na.

Pusszanat, nagy ölelés! (Végre szereted!)
Anya

Sunday 17 November 2019

Havi idézetek

Össze vissza legyegélnek

Tejbevíz

"Fusso az egérre,
Fuss!
Jött egy klinklambusz,
Megkérdezte hány óra..."

(Ugorj cica az egérre
Fuss!
Jött egy busz,
Benne ült egy vén krampusz,
Megkérdezte hány óra...)

Ammaka ammaka iamaka ia,
Ammaka ammaka iamaka ia,
Ééé margarinaaaa!

Nézd, rozog a lábam! Rozoga hinta!

Frurulya

Naplamentét

Marginnéni

(Húsleves)
- én nem szeretem benne az uborkát!
- csak a mihez tartás végett: az kelbimbó, és nem kell megenned.

Olyan cuki a kisujjam! Mint egy kisbaba!

Akkor is nagyon szeretem a Norbit, ha nincsen szoknyája.

Játékból ez egy igazi csiga

Dérre: minden bepáradott

- Norbi bírja.
- Mit?
- Nem sírja el magát, ha nem kap puszi-buccát.

Friday 15 November 2019

Pszichedelikus reggel

Szóval vannak azok a reggelek. Az olyanok, mint ez is. Felkelek, rájövök, hogy a hangom és az eszem valahol lemaradt egy álom fordulójában. Mit felkelek...? Legszívesebben átfordulnék a másik oldalamra. Jaaa, hogy Babó épp oda ugrott... Szóval mégis felkelek. Norbit még hagyjuk aludni - mindaddig, míg a zaj miatt muszáj előkullognia. Hozzám hasonló állapotban.
A lakás természetszerűleg széjjel, az eszünk... is. Kéne főzni, de ilyen állapotban... Ekkor Társamnak eszébe jut bekapcsolni valamely "játékszerét" (=autóárnyi nyomogatható színes/pengethető profi zenei kütyü - a szerk.). Babó pedig veszi a bátorságot, és kipróbálja. És akkor összeraknak egy Zenét.
Nem mondom, hogy ennek a műfajnak valaha is híve voltam. De a zenei tudás, amellyel a motívumok egymás után fűzhetők, hogy bizonyos rádió-csatornákon leadhatóvá váljon a termék... na azt a színvonalat - legalábbis technikailag - nagyra értékelem. Mint ahogy azt a tudást is, amely képes a három és fél éves produktumát is beleépíteni úgy, hogy az hozzátesz a műhöz. (A puha, disszonáns hangokat írta ő.) A fejemben pedig amúgy is ehhez hasonló állapotok uralkodtak.
Eddigre feladtam elképzeléseimet egy épkézláb napirendről és rendről úgy általában. Leültem közéjük, hallgattam, feladtam Babóra a tüllszoknyát, hadd táncoljon (a kedvenc pihe-puha zoknival. A többit nem sikerült felvenni). Rájöttem, ehhez a szürreális jelenethez igazán dukál valami jóféle haj is. Hát csináltam.
Íme.
Így a józan eszünket aznap nem találtuk meg, de a jókedvünket igen.

Sunday 29 September 2019

Őszinte Önéletrajz egy édesanya tollából


"Személyes adatok
Név: ANYA!! ANYAAAAAAA!!! (vagy a  Legkisebb szerint: ANYAHÓ’VAN???)
Lakcím: az a tanya, aminek az udvara mindig tele van gyerekjátékokkal
Telefonszám: mindegy. Vagy kiskorú veszi fel és nem szól bele, vagy kiskorú sírva sikítozik a háttérben, amikor felveszem. Reménytelen.
E-mail: ügyes próbálkozás, de nagyon ritkán nézem meg őket, ugyanis feliratkoztam 50 hírlevélre és többnyire azokat törlöm ki fontoskodva, “megnézem a leveleim”-címszóval.
Javaslat: jöjjön el személyesen, ha akar valamit. Alvásidőben. De ne csengessen, mert a csengő ugyan elromlott, de a kutya ugatni fog, a gyerek felébred, én pedig nem leszek kedves.

Tanulmányok
Elküldtem a papírjaim másolatait. Böngésszék át.

Szakmai tapasztalat
3éve itthon vagyok.
Már alig emlékszem a régi életemre.
De az biztos, hogy nagyon jó munkaerő voltam.

Nyelvismeret
Nyomokban angol
(Nyomtalanul eltűnt) német
Babanyelv
Suttogás
Artikulációmentes ordítás (bármely nyelven)

Képességek, praktikus tulajdonságok
Egyszerre figyelek mindenre és mindenkire.
Kihűlt étellel és kávéval működöm.
Megszoktam, hogy mindenki után leszedem az asztalt, ezért egy kicsit elhúzódhat az ebédidő a 400 fős céges étkezdében.
Gazdag egészségügyi tapasztalattal rendelkezem, különösen jól csillapítok lázat.
Minden kollégát megtanítok köszönni és orrot fújni.
Ülve is tudok aludni.

Hobbi
Könyvlapon alvás.
Sport (nézni. tévében.)
Titokban gyors édességevés.

Kérem, válasszanak engem!
egy anyuka"

Friday 27 September 2019

Idézetek

Ugrálás közben hangot láttam a pocakomból

Milyen sütikét veszünk?
Még nem tudom
Azt szeretem, olyat még nem is ettem

A felnőttek általában már nem csámcsognak.
Igen, de Norbi és anya nem általában, hanem mindig nem csámcsognak.

Anya, ezt én fújnak találom.

Kinti sszandit legközelebb ne tedd a szőnyegre.
Nem én tettem föl. Odasetalt a szőnyegre.

Gilimbalol

Japántul meséltem a Micimackót.

-Múlt héten én is hangosan zenéltem. De bedugtam a fülem.
-Hova?

Almákra: melyik szimpatikus szilva? Játékból?

Kulcsi

Betágult

Fogyadékban van (fogyóban van)
Ennek megvan az ismerete

Bossa Nova a rádióban:"ez olyan mint a Katica mese, aki énekel az meg olyan, mint Norbi anyukája"

Norbinak leszek a legjobban barátja!

Csíkborsó (zöldbab)

Anya, belém még egy müzli befér.

Királynői vakaróni

(Vásárlás játékból)
- és mennyi lesz?
- fél tizenkettő!

Monday 12 August 2019

Nyári élménybefőtt

Kedves Babó!

Nagyon sok, nagyon szerethető dolog történt velünk. Leírom, nehogy elhalványuljanak.
Ott kezdődik a történet, hogy az oviszünet elejét fenntartottam magunknak. Két teljes hetet. Ekkor váltam szuperhőssé. Mert ebbe bele kellett passzírozni a Veled töltött érdemi együttkucorgás mellé minden olyat, amit munkahely és -idő nem tolerál. Így jutott bele önkénteskedés, üzleti reggeli, illusztráció megbeszélés és bulikák. Kertipartik sok emberrel, pólónyomással, strandolás és esküvő. 
Ebben a szezonban onnan indítottuk a vízi játékot, aminek közelébe se értünk tavaly: métereket úszol a vízen, segítség nélkül, karúszóval, úszógumival. Egyre kevésbé problémás az arcodra fröccsenő víz. (Bezzeg nyakig elázni a slaggal játszva, na az sose volt gond!) És ami a legfontosabb: fél éves korod óta most tudtalak újra rávenni, hogy háttal belefeküdj a vízbe. Megbízol annyira bennem, hogy csak én tartom a fejed. Micsoda előrelépés, látva, mennyire tartasz a víztől... Egyébként már tavaly is együtt úsztunk bármilyen mély vízben (a kép is ekkorról való) - a nyakamba kapaszkodsz védőfelszereléssel és lebegsz a hátam felett. Micsoda bizalom!

Egyedül meg tudtad nyomni mindkettőnk pólóját, ami igen nagy dolog és nagyon szép szabályos is lett. Elismerésem, szép munka. És mit tesz isten még jól is érezted magad a legálisan csenhető finom falatok világában, ahol lépten-nyomon adódik valami érdekes játék és játszópajti a kedves nénéd személyében.
Na aztán meg ott az esküvő. Ahol történetesen összehaverkodtunk az "ikertesóddal" (legalábbis mindenki ezt kérdezte egy nap ismeretség után). Rövid idő alatt elválaszthatatlan játszópajtik lettetek, így kettőtökre három felnőtt felügyelet jutott (oké, Kistesót beleszámolva igazából kiegyenlített viszonyok alakultak). Naszóval együtt sokkal is jobb megvizsgálni a napozó ebihalakat, kivilágított gloriettet, készíteni óriásbuborékot, csodálni anyát varázsbottal, ugrálóasztalon ugrálni, cidrizni a felfújható óriás flamingó hátán a medencében, kergetőzni, kutyát simogatni. 
Miközben anyának is jutott ideje beszélgetni, gratulálni a friss esküdteknek, érdekes kérdéseket felvetni a ceremóniát levezető papnőnek, tűzbotot próbálni, szálfegyveres harcba bocsátkozni vihar előtt, hátraszaltót ugrani az ugrálóvárral tarkított medencébe (ahová fürdőruha helyett lejmolt újraszabott ruhákba ment), tárogatót kipróbálni, és nagyon hippikkel együttlógni. Élvezni a goa hatását egy kétszáz éves mese-majorban, látni arcokat teljes éjt át nem aludni és jókedvvel csicseregni.
Aztán ugye nekikezdtünk a dackorszaknak is, kőkeményen. Mikor az ellenkezője sem igaz annak amit, tagadsz. Mikor elbukunk adott programokat, mert "így nem lehet elindulni"-fajta hiszti van. Ami rosszkedvből ("Mégis elrontottam valahol?") csak az tud kirántani, mikor nap végén magadra kensz három doboz festéket. Akkor aztán pukkadoztam. A nevetéstől! 
Mikor a saját biológiai igényeidet igyekszel rövidre zárni. Történt egyszer, hogy beszerző körútra indultunk, egész végig nyűglődtél és hasmánt kukackodtál a földön. Majd várakozási időben megebédeltünk, s miután betoltál egy fele adag (!) kínai kaját, hirtelen rém jó kedved támadt. Aha! Szóval éhesek voltunk! Kár, hogy ez nem szerepelt a nyűglődés tárgyában. Vagy mikor három vállalhatatlan hiszti után jutottál el egy fél üveg víz megivásáig. Majd öt perc után szó nélkül nyelted az utolsó cseppet is. Így aztán kénytelen voltam (így, három és fél év után) elmagyarázni a büntetés fogalmát. Ezek szerint eddig működött a pozitív hozzáállásom. Aztán persze jön a tapasztalás, milyen, ha ugyanekkora, beépített dackorszakos (értsd: mindig az volt) gyerekkel hoz össze a sors. Egész más világ! Mit kezdenék veled úgy, nem tudom. Biztos megoldanám, de na.

Thursday 25 July 2019

Egy hároméves filctollából

-Tudod, hány éves? 71.
-Én meg már 3!

Zoknokni

Kikucsulódik=kikukucskál

Már nem ideges vagyok, hanem kétségbe vagyok esve.

(ovis jelekről)
- Banán! Kenyér!
- Az kifli...
- László!
- Zzzászló, te!

Libizli! Libizli! Káposzta a fejünk libizli!

Ec-pec kimehetsz, anya-banya bejöhetsz...

Lov (ló), lovt (lovat)

Gyorsan lesuhanik

Izabella a hintán szépnek talált és lett a barátom.

Kétféle fagyi van a oviban: az egyik eperes, a másik maniliásas.

- Látod Babó? Ő pedig neked integet. Integess vissza neki!
- Miért, találkoztunk már vele?

Ébredés (2 órája) óta folyamatos szövegelés, egy ideje kiabál.
Anya egy halk vezényszava után:
- Anya, ne kiabálj a fülembe, így nem hallok semmit.

Buborka

Ez a számítógép... Hogy megfurcsállta magát!

- Ha hazaérünk, újra átgondolod, fáj-e a lábad. Akkor majd kapsz gyógyszer szirupot.
- Majd otthon is fog fájni!

(Lóbálva a felfújt gumikesztyűt) 
Nézd mit csinálnak a lufik? Katonálják a husit!

Nekünk gilinbalambol? (Toronyóra)

- Ilyen repülővel mentek mamáék nyaralni.
- És nem ütötték be a fejüket?

Egykülönböző (egyforma)

Mama, aki a Évinél lak.

- Nézd! Sugárhajtású gépek!
- Nem fogom meg, mert hegyes a vége.

Thursday 2 May 2019

Halandzsa művésznő

Fogmosástam

Norbinak nagy a pocakja. Ki is tudja nyújtani.

Pogetti (spagetti)

(Borostyánra)
Nézd, az a fa levélből van!

- És akkor összerakom neked a...
- Fülzsírt?
- Kiságyra gondoltam...

- Tudod, amikor az Erzsi papírt evett.
- Ja, mikor a nyers rétestésztát kínálta neked?
- Igen!

- Játszójátszó (játszóház)

Bírom, mint a kád széle.

Ellingálom: bottal odébblapátolom a Kis-Dunába szórt leveleket.

Bibaly babóca

Cujsüeg

(Babóról)
Kis kukoricafogú!
Hájgaluska
Törpös
Pici kukac 

- Tóbika! Nagyfiú!
- Norbi is nagyfiú. Papa is nagyfiú. Van párja!

Norbi otthon szokott lakni. Mert ott a papucsa.

Héjája

- Az a visszapillantó tükör
- De anyaaa! Nem pillantottad vissza!

Felnőtt combja alá gyűrve a fejét
- Anyaaa! Keressél meg!

A hangyák kint működnek.

Két csokikatica: nézd? Összeszembeztek!

Dölingél

Szedvincs

Thursday 4 April 2019

Tavaszi frissesség

Azt hiszem az az, amit évek óta nem tudunk teljesíteni. A tavaszi frissességet. Az egy dolog, hogy jó ideje hálával tekintek az óraátállításra. Mégiscsak jobban hangzik: 6-kor keltem, mint az, hogy 3/4 5-kor üvöltve ébresztett a csemetém.
Valahogy ilyenkor mindenki megborul. Szeretnék sokkal több mindent csinálni, hisz tavasz van, süt a nap, meg minden. Erre natúrban sem lenne energiám, de legalább vágyom. Egy elfáradt gyerek mellett azonban... Inkább felejtsük el, nem is gondoltam semmit. Sajnos képtelen vagyok lerázni magamról a sárga irigységet, bezzeg mások mi mindent tudnak csinálni. Én a rajzszakkörre sem jutottam el a saját örömömre, egyedül évek óta. Úgy tűnik nem is most fog megtörténni. Mert ugye mit tesz a hároméves, ha fáradt? Anyához bújik.  Mindig. És mit tesz anya, hogy legyen miből adni? Na azt nem tudja. Olyan visszatöltős idő nincsen. Úgyhogy marad egyrakáson a fáradtság, irigység, vágy.
Viszont nem vagyunk betegek. Csak a mosógép. Büdit csinál.

Monday 25 February 2019

A test értéke

Van egy téma, ami tudatalatt is több, mint egy évtized óta foglalkoztat. Valahogy úgy fogalmaznám meg: a test értéke.
Világi neveltetés áll a hátam mögött, egy évvel ezelőttig azt hittem csak regényekben létezik olyan, hogy szűzen házasodás. Nem voltam pasifaló, de akit kinéztem, azzal együttéltem, míg rá nem jöttünk, más utak állnak előttünk. Rá kell jönnöm, a kényelmes tempójú megismerés-megtartás életszakaszban nemigen veszem hasznát a korábbi tapasztalataimnak.
Ugyanakkor ennél nagyobb felfedezést is összefoglalhatok: a testemnek van értéke. Ad 1: ezt az egy példányt kaptuk egy egész életre. Valamelyest feljavul, ha bántódás éri, de akkor sem újrahasznosítható. A másik lényeges tulajdonsága, hogy én rendelkezem felette. Ha pedig ez az elcsépelt kijelentés igaz, akkor semmilyen módon nem elfogadható egy icipicit is manipulatív kapcsolat, ahol a másik fél igényei kielégítésére használhat. Mint ahogy az sem, hogy én vezetem meg őt a testiségemmel.
Ebből következik, hogy a szex egyáltalán nem csak amolyan hobbi vagy időelütés, hanem a szoros együvé tartozás legmagasztosabb ünnepe - élményértéke a fizikai kivetülése annak, amit ketten a lelkükben éreznek. Egymás tiszteletén alapszik, önzőség nélkül.
Eddigi tapasztalataim szerint a keresztény elgondolás (nem a vallási dogmák, hanem egyes emberek hite) szól valami hasonlóról. Márpedig ha egyetlen aktus ennyire fontos momentum, akkor érthető, hogyha igenis léteznek emberek, akik óvják magukat mindaddig, míg valaki tényleg meg nem tiszteli őket teljes szeretetével és odaadásával.
Én nem hiszem, hogy mise vagy istentisztelet kérdése, hogy ennek a porhüvely-érték témakörnek tudatában legyen valaki. Elgondolkodtatott, én ilyesmiről miért nem tudtam? Rájöttem: az én családomban generációk óta nem akadt olyan férfiember, aki mellett a női felmenőim erre rájöttek volna. Talán volt néhány kitételük, milyen tulajdonsággal rendelkezzen (vagy ne), akikkel leélik az életüket, de biztos vagyok benne, az általam az imént felvázolt témakör szóba (fejbe) sem került. Nem hogy átadása utódjaiknak...
Aztán eszembe jutott a néhány napja olvasott cikk a nálam fiatalabb generáció kiüresedett párkeresési játszmáiról. Mikor is rájöttem, hogy még csak nem is én számítottam a legkevésbé tájékozottnak érték-téren. Úgy tűnik, valamiért kiment a divatból megtanítani ezt a típusú értékrendet. De miért?
Ha valaki választ tud adni, vendégem egy forró kakaóra. Mindaddig azonban gyűjteni fogom az információkat, hogyan tudnám ezt az ön-valamire-tartást a gyerekembe plántálni pici kortól. (Hozzáteszem, az az érzésem, így könnyebb lesz alkalomadtán a csókot, értékes testrészeket, molesztálást vagy intim együttlétet elmagyarázni még akár ovis korban is, korának megfelelően.)

Thursday 14 February 2019

Győzelem

Véletlenül összetévesztettem a vonatkoztatási rendszert. Valamiért elhittem, hogy nekem egy olyan világban kell felmutatnom valamit, ahol
  • A cégbeli előrelépés a valami
  • Ha alkalmazottad van, az a menő
  • Ha több évnyi tapasztalatod van, azt szeretik
  • Hogyha a hobbid kézzelfoghatóvá válik (koncert, díj, rajongók, stb) az az igazi
  • Ha van pénzed elutazni a világ másik oldalára, akkor az a boldogság netovábbja.
Hát ebben a rendszerben annyi bejelentenivalóm van, hogy 
  • Nekem meg van egy gyerekem.
Namost ez így nem valami sok, amit felmutathatok. 

Ha nem vesztem volna el, akkor a következőképpen festene a koordináta-rendszer (értsd: az én világnézetem)
  • Mutasd a gyereke(i)d, megmondom ki vagy
  • Életem legnagyobb sikere, amit a gyerekemmel tudok művelni. Ez önmagában nagyobb minden műalkotásnál.
  • Lenyúlhatom a kislányod egy délutánra? Olyan jól eljátszanak!
  • Ma sem jutottunk el a TV bekapcsolásáig!
  • Bármikor mondókázom, énekelek 3/4 órát, még gondolkodnom sem kell rajta.
  • Neked is sikerült lemondani sok-sok értékes dologról, hogy legyen időd/energiád a gyereke(i)dből embert faragni? Hát bizony le a kalappal!
  • A munkahelyem elfogadja a hat órát, nem hacacáréznak, ha kések Babó kakilási szokásai miatt, viszont nagy érdeklődéssel hallgatják viselt dolgait. És pont nem érdekel, amiért ezzel nem én viszem haza a listavezető fizetést. Jókedvűen érkezhetek a gyerekemért és egy húzós reggel után is szívesen veszem ki a részem a munkahelyi életből. Kell ennél több?
És itt, ebben a rendszerben hirtelen kiderül: valójában egy olyan talpraesett kislányt neveltem, aki a harmadik szülinapját nélkülem, ismert és idegen rokonai társaságában is úgy tudja jókedvvel ünnepelni, hogy mindenki elámul, mennyire jófej, mindenkivel kacag, műsort énekel, nem követel és hisztizik, rendesen eszik asztalnál, kér még(!), szól, ha pisilni kell, játszik és csupa életkedv. Nem kell távirányítanom, mert mindezt már önállóan tudja. Nem retten meg idegenektől és emlékszik arra a rendre is, amit én tanítottam. Vannak barátnői, akikkel remekül elugrabugrálnak, megölelik egymást és puszit adnak. Megkérdezi, hogyha valamiről nem tudja, szabad-e. Logikusan felépített következtetéseket von le - sokszor messze megelőzve a korát. (Még mindig nem hibázott vezetés-technikában és navigációban!) Aki, hogyha rosszkedvűnek/frusztráltnak kellene lennie, akkor is inkább dekoncentrált és jókedvű, mintsem hisztis. (Van mit tanulnom tőle!) Aki bejelenti ugyan a másfeledik ruhadarabnál, hogy "most már mehetünk.", de azért kibírja, amíg öt másik ruhát felveszek. 
Szóval ilyen egy tanulékony kis sarj az enyém, bombabiztos lelkivilággal. Amit szülinapos vendégeskedésünk nyomán nem győznek dicsérni. Én pedig tudom ám, hogy ebben nekem is részem volt! Én voltam a kőműves, aki a meglévő építőköveket a helyükre falazta, én vagyok a habarcs, aki világrengető bajoknál egybentartja a kis lelkét, én vagyok a játszópajti, ha kifogytunk a kisgyerekekből, én vagyok a vigasz, ha az utolsó távozónak nem sikerült lenyomni a puszit. Én vagyok, akivel a fáradt napokon is - ugyan nem a legelegánsabb módon - csak elbotorkálunk a célig, hogy a következő napon új lendülettel fussunk neki. Én vagyok a hétköznapok hosszútávfutója - biztos lehet nagyszabásúbb programokat is csinálni (azért ötletgazdának sem vagyok utolsó), de az egyébként sokkal hosszabb fennmaradó időt mi töltjük el, s ha rajtam múlik, érdemben.

No így már más a leányzó fekvése, ugye? Ha őt kérdezem, valószínűleg olyan, hogy fejjel lefelé, vagy konyulós.

Wednesday 23 January 2019

Szánkó sztorik

Leesett a hó. Nagyon. A hét közepén. Téli játékaink - szánkó, korcsolya, snowboard - kinek-kinek érdemei szerint - valahol a Váci Házban várják szebb sorsukat. Mi meg Csepelen azt, hogy mi lesz most velünk.
Telefon cseng.
- Halló?
- Halló kérem. Lenyúlhatom a gyerekeidet és a szánkóidat egy délutáni dombon csúszkálásra?
- Persze, örömmel! Kissé gyengélkedem, de magam is ki akartam vinni őket. Megtennéd, hogy Te vigyázol rájuk?
- Igen, nagyon szívesen!
Így esett az eset ezév első szánkózásáról.

Életünk első jazzbalett órája. Babó ölben jön ki (valakitől elfogadja rajtam kívül?? Ez igen!)
- A kislányod nagyon ügyes volt! Semmit nem csinált! A végén viszont már beszélt hozzám!
- Nahát, rajtam kívül ezt senki nem szokta teljesítménynek értékelni!
- Pedig bizony az. Működő csoportba ilyen kicsiként belecsöppenni... Ha van kedvetek, gyertek el mindig ugyanígy, amíg nem vesz részt, nem kell fizetnetek. Így viszont beleszokik a következő tanévben.
- Ennél jobb választ magam sem farigcsáltam volna, köszönjük!
Utána nagyszülős nap. Szépen telik, dacára a napközbeni alvás többszöri elutasításának. Estefelé dolgozunk egy kakin, cumisüveggel, kiságyban, pelusban. Hát nem belealszik? Hát jó, alszik nagymamáékkal, én hazamegyek. Alszom reggel 9-ig(!). Felhúzom a redőnyt, hát nem hóesés fogad? Rögtön felpörgök, dejó, tartunk nagy családi havazós napot! Igen ám, de a szánkót azóta visszaadtam. Nagyapa pedig büszkén jelenti, tegnap(!) járt Vácott, a három szánkót mind otthagyta, csak a többi téli cuccot hozta el. 
Telefon.
- Jó reggelt, csatlakoznátok babaistentiszteletre?
- Nem, most kivételesen családi reunión munkálkodom. Kicsit elszoktunk egymástól. Egy szánkózás épp összekovácsolna minket. 
- Remek ötlet. Kellene a szánkó, igaz?
- Úgy van.
- Ha öt perc múlva kinn vagy a kapu előtt, bedobom a templom felé menet.
- Nagyon köszönjük!
Így esett, hogy nagyapa is szerzett a szomszédoktól, én is szereztem drága barátnőmtől, már választani is lehetett. A nagyszülői ház mögött pedig adott a lankás domb, nagymama pedig... a környéken jobb szánkólovast nem találni! Hogy a hóangyalka családot már ne is említsük...
Ja - ahogy a kép mutatja - megtanultuk, hogyan lehet homokozóvödörrel instant hóembert állítani.


Jókedvű kelés. Második ezen a héten. Úgy tűnik jó statisztikánk lesz. Reggeli figyelmeztetés: valami csúszik kinn. További információ álmosság meglétében elsikkad. A redőnyt felhúzva vettem észre, hogy hó lesz az illető. Babó pedig, hogy az a hó még mindig esik. 
Gyors döntés.
- Babó, mi lenne, ha ma kivételesen szánkóval mennénk oviba?
- Jóóóóóó!
- Legalább nem kell sikálni az autót. Amúgy is beállt a város. Mondd csak, tudsz te gyorsan elkészülni?
- Persze!
És lőn.
Nem mondom, hogy nagyon esett, de az 1,2km-es úton, Csepel városközpontjától az oviig nem akadt el a szánkó...

Friday 4 January 2019

Gyerekszáj

Hajmuni

Katyony (takony)

- Öe
- Ez büfi volt?
- Nem. Beszélés.

Vita 1.
- Nem
- De
- Nem
- De
- Nem
- Nem!
- Eee...

Vita 2.
- Nem
- De
- Nem
- Nem!
- Dem!

Turmék (turmix)

Norbi a fiúvécében lakik.

- A mama kedves?
- Igen Babó, a mama kedves. Nagyon is.
- A késével kedves?

Majd innen figyelkezlek.

Kilógik

Azt ondolom

Hátam mömöttem

Tégem

Te nem látod a szemedet?

Mind tudjuk mondani, hogy devenér.

Göndörödő kacaj (Babóról)

Alkudozás- Csinálunk hóembert!
- De nincsen hó.
- A szőrösből?
- De fűből nem lehet hóembert készíteni...
- Pici hóembert?

Minimonál, demonál (limonádé)

Sapi ledögödött a ülésnek (babaülés fejtámla bélése lekonyult)

Hémázni (hámozni)

Karácsonyi miazmás

Éés igen! Karácsonyi ünneplés ép ésszel megúszva, jókedvvel spékelve. Nagyon dolgoztam rajta, hogy sikerüljön, utolsó pillanatban majdnem belebuktam, mint az egyszeri hős, de aztán mégis jól sült el a dolog. Minden rokonnal elfogadható hangnemben találkoztunk és köszöntünk el, Babó is valamelyest megértette, mi fán terem a karácsony(fa). Világi módon együtt díszítettünk. Azért a csúcsdíszt ő tette fel! (3 felnőtt közreműködésével) Remek logikájának köszönhetően nem értette, miért nem apu hozta az ajándékot, miért holmi Jézuskát, angyalkákat emlegetünk. Kitett egy teljes napot, mire a mi fánk alatt végigbontogatta az ajándéksort, pedig néhány kézműves alapanyagon, legón és korábbról ismert ritmushangszeren kívül nem borzoltuk az ingerküszöbét. Igaz ugyan, hogy ez is sok egy olyan gyereknek, aki a pancsolás legnagyobb örömét a szappan-hajtóvadászatban leli.
Bár nem voltam hajlandó sütni, (mindig belógtunk kuktának, ahová kellett, így nem az enyém a felelősség) vesztemre egy mézeskalácsba csak belekezdtem. Babó segítőkész volt. Az első másfél órában. Csakhogy az félidő. Nem kívánom másoknak a második részt. És persze az elcsapott étvágyú gyermeket se az ünnepek alatt. Mikor több nap telik el úgy, hogy reggelit a kakaó után már nem, tízóraira egy kis csokika, ebédet neeeem kééreeek!, uzsira véletlenül elmarkol egy elölfelejtett sütistálból (vagy vendégségben esélyem sincs lebeszélni tervéről) és hogy, hogy nem, saaajnos nem éhes vacsoránál. Ízekre szedem a csokimikulás és szaloncukor feltalálóját! (És az édeset nem Babó kapja!)
A legnagyobb ajándékot azonban a pihenés megadásában látom, több családtagon is. Babónak sikerült ezt megadnom, mikor még néhány nappal az ovi vége előtt kivettünk szabadnapot és elmentünk a váci nagyszülőkhöz. Az istennek nem akart elaludni, ám végül nagynehezen megtette, majd 4 órát(!) álomtalan álomban töltött. 
Különben pedig nálunk az egész hónap a téli ünnepek jegyében telt. Nem vártam el, hogy három darab nap csillagszórós haptákba vágjuk magunkat, de igyekeztünk szépen elütni az időt. Kézművessel, dalokkal, sütikkel. Amolyan ráhangolódással. Volt nap, ami jobban sikerült, volt, ami nem annyira. A Mikulás is egy hétig lófrált ki-be, egyik lakásból a másik oviba, majd vissza, mindenhol csokikat potyogtatva az útba.
Hát ilyen ez a karácsony.