A második katarzis

Kedves Babácskám!

Rám hoztad. Nem a frászt, hanem a második katarzisélményt. Tudod, az első az ultrahang volt. Ettől a héttől (25.? 26.?) nem csak a virgonc lényedet érzékelem kívül és belül, de ki tudom tapintani, ha nekifeszülsz a pocakomnak. Olyankor aszimmetrikus és néhol keményebb göcsörtök jelennek meg - hol egy fejecske, hol egy hát vagy könyök. Persze én még nem tudom pontosan, mit fogok. Jelentős fizikumod lehet, hogyha az én, amúgy is kemény pocakomat így ki tudod nyomni. Mi edzést fogsz nekem tartani a kiságyból... előre tartok tőle. Na jó, nem is. S meg is kaptam a kérdést, mikortól lehet engem Ripley-nek becézni...
Azt hiszem mostantól alakul a medencecsontom, mert a reggeli konstans derékropogás mellé egész napos enyhe fájdalom társul combnyaktól felfelé. Úgy tűnik, mégis lesz haszna a gyógytornának.

Képzeld, kaptunk dicséretet, hogy összeszedettek vagyunk és büszkék, hogy létezünk. Na mit szólsz? (Persze a Bumszli Piroskát is megkaptuk, de hát mi csak nagyobb felületen vagyunk csinosak...)

Szó mi szó, tényleg elég jól optimalizáltam a napi teendőket és pluszmunkákat, azt hiszem ennyire jól még sose sikerült a rendszer. Ránk is fért és szükség is lesz rá. Elvégre mikor a lakásban válsz lakótárssá, már felkészülten kell, hogy fogadjalak. Így is okozol majd rengeteg meglepetést, ebben biztos vagyok. Nekem meg egy csomó mindent mutatnom kell neked. Kisebb listám van róluk, folyton bővül és változik. Egy marad csak, a lista teteje:

Szeretet.

Maradok óvód
Anya

Beszólnék...

Kedves Anyukám!

Nnnah végre valaki rávilágított, hogy talán több odafigyelést is érdemlek. Mondjuk mindet. Jólvan, hajlandó vagyok a közjó érdekében lemondani néhány percről. Mostanában azonban egészen meg tudsz feledkezni rólam. Attól, hogy nem áll görcsbe az egész valód, még odafigyelhetnél, hogy létezem... Már azt hittem hiába rugdosódom, hogy figyelj már rám.

Igenis igénylem a figyelmedet. Azt, hogy gondolj rám, gondolj rólam, beszélgess velem - gondolatban vagy még jobb, ha szóban. Hogy simogass - igen, elsősorban Te, s aztán a rajongótábor. Azt hiszed nem értem, nem érzem? Hogy egy csecsemő intelligenciájával vagyok megáldva?? Tán ez iromány is bizonyítja, hogy nem így van. Ha beszélsz vagy gondolsz, megértem, fontos nekem. Mi történt Mab királynővel, miután a hívek más vallás után néztek? Eltűnt. Kérlek ne hagyj ezen a sorson.
Tudom, hogy egyirányúnak tartod a közléseidet - mintha magadban beszélnél. Jól figyelj: ha nagyon mélyen elmerülsz, megérzés gyanánt érkezik a válasz. Így jó lesz? Csak figyelj a jelzésekre. Milyen szépen megnyugtattál, mikor leléptünk a zsúfolt teázásból? Kézrátéttel gyógyítasz!
Most már ne csak a külvilágra figyelj - éppannyira vizsgálódj belül is.

No mentem, vége a hegyibeszédnek. Növeszteni kell a fogicáim gyökereit.

Páá!

Böbe Babó

Fél éves évforduló

Kedves Babó!

Ha minden igaz, most ünnepelhetjük fél éves együttlétünket egy testben, jóban-rosszban. Igazán nem panaszkodhatok, jó lakótársnak minősíthetlek.
Most kaptam meg az első babakelengyéket. Hiszed vagy sem, a csomag legtetején egy Kököjszi és Bobojsza póló lapult! Rendelkezésemre áll továbbá Anya kedvenc kismamafelsője és egy babakocsi, valamint autóba szerelhető ülés - ez utóbbiakat még nem láttuk.

Mostanra eljutottunk odáig, hogy a lehajolás kezd kényelmetlen lenni, egyértelműen összenyomják a belső szervek egymást és fájásféle keletkezik. Legnagyobb félelmem továbbra is a görcs, így folyamatosan termelem magamba a Ca, Mg adagot tej, sajt, tejföl, joghurt és tabletták formájában. Emellett ipari mennyiségű C vitamint tolok. Ismerőseim ösztönösen tekintettel vannak ránk és elhúzódnak, ha csak árnyéka vetül a betegségnek rájuk.
Összeszedtem néhány újabb becenevet:

• Csomag
• Húsgombóc
• Szobanövény (születés után, állítólag nem mindig pejoratív, de nekem nem úgy tűnik)
• Bébibabó

Még mindig furcsa - és azt hiszem még jódarabig az is lesz - hogy mi most két lélek vagyunk. Nehéz valakinek elmagyarázni, milyen érzés, mikor bent mozogsz. Egy azonban jellegzetes: nem én irányítom. Semmilyen hozzám köthető logika nincsen benne. Persze, izmok is össze tudnak ösztönösen húzódni, de abban van egy rám jellemző rendszer. Itt nem. Akkor és ott rúgsz, amikor és ahol Neked tartja kedved. Önálló döntési rendszered van, és ezt nagyon új dolog megélni.
Egy jelenség szöget ütött a fejembe... A jelenlegi világ tempójához szokva valahogy nagyon nyugodnak érzem azt az időszakot, amit Veled élek meg. Az, hogy több hónap áll rendelkezésemre, hogy készüljek az érkezésedre, nagyon hosszúnak minősíthető az élet egyéb történéseihez képest. Ennyi idő alatt életek emelkednek vagy hullnak porba, vagy akár egész államok is, több ezer menekült távozik egyik kontinensről a másikra, híres csillagok ragyognak fel és süllyednek újra a feledés homályába. Nagyon furcsa, hogy éppen a természetes ütemezés tűnik ebből a rendszerből kilógónak - miért éppen a mesterkélt rendszer lett az alapértelmezett? Születünk évmilliók óta s most mégis el kell csodálkoznom a folyamaton? Ez egészen meglepő...