Kiírt nap

Kedves Babó!

Ma jött el a Nagy Nap. Aztán el is múlt. Az orvos erre a napra döntötte el, hogy ideje kettéválnunk. Ezt persze Te sem vetted tudomásul, ahogyan társaid több, mint fele sem. Mondhatni, tojsz a húgyhólyagomra - napi fél liter vizeletet. Hát jól van, elfoglalom  magam a továbbiakban is. Mondjuk új képzőművészeti technikák elsajátításával...

Pusszanat

Anya

Tipikus kérdések frappáns válaszok

- És átalussza az éjszakát?
- Bizony ő 8 órát alszik 1-ben: 8 órát alszik 1 óra alatt, aztán hetet ébren van.

- És van elég tejed?
- Hogyne: most írtam alá exportszerződést néhány fejlődő országgal!

- És biliztek már?
- Billy, gyere ide, téged keresnek!

- És eszik már kanalas ételeket?
- A kínai piacon csak pálcikát tudtam venni, de már nagyon ügyesen szúrkálja fel vele a csípős-savanyú rákfalatkákat.

- És jól alszik?
- Amikor alszik akkor igen.

- És már beszél?
- Igen, de még nem jöttünk rá, milyen nyelven.

- És kire hasonlít?
- Hát, amikor jó gyerek rám, amikor rosszalkodik, az apjára.

- És miket tud már?
- Arany János balladákat szaval eredeti koreiai fordításban visszafelé fejenállásban.

- És szobatiszta már?
- Ő már igen, de a szoba kevésbé.

- És jár már?
- Igen, egy nagyon helyes lánnyal. Tegnap este jöttek össze a tejcsárdában

- És átalussza már az éjszakát?
- Hát olyan svájcifrankos hitelesen.
- Hooooogyan?
- Több részletben. Húsz évre elosztva. Változó feltételekkel.

Telipocak, telihold

Kedves Babó!

Azt szokták mondani, a melegfront és a telihold is előcsalja a babákat. Hát most ilyen időket élünk. Meg különben is 28-ára vagyunk kiírva. Sajnos érzem, hogy elfogyasztottál minden rendelkezésre álló helyet, így az, hogy átfordulsz a másik oldaladra, egy több órás időtöltést jelent. Valószínűleg ez már nem a legkellemesebb számodra. Ha felnyújtod a lábikódat, már csiklandozod a lengőbordám. Voltál már virgoncabb is, így arra következtetek, kényelmesebb lehet bővebb helyen rugdalózni. Bár az este tízes buli megmaradt intenzívnek - ilyenkor vészesen hullámzik a hasam. Ha nem figyelek oda még áthágod a fizika törvényeit és odébbrántasz a pocakomnál fogva! 

Összességében 10, talán 12 kilót gyarapodhattam a 9 hónap (10 holdhónap) alatt. Én is már csak totyogok, nem szívesen szaporázom a lépteimet. A felkelés, lehajolás kifejezetten nyögősen sikeredik (nem is beszélve, hányféle módon nyomlak el). Gyakran kifogyok a szuszból vagy le kell ülnöm. A kiadós nevetés egyúttal kifulladással jár. Cickóérzékenység újra előjött. Tényleg csak kímélő ételeket fogyaszthatok - a körte felfúj, a narancs gyomorégést okoz, a hüvelyesek görcsöket, így a vitaminforrásaimat is mesterségesen kell pótolnom. Lassan egy hónapja lágyítjuk a szilárd részeinket az egyik hormonnal, hogyha oda kerül a sor, a fejed (jelenlegi legnagyobb testrészed) átférjen a medencecsontomon. Valamiért az az érzésem, hogy tényleg ideje kettéválnunk, csak még nem jöttünk rá ennek a fortélyára. Kitartás, már nincs sok hátra!

Sajnos elkövettem egy hibát. Összeszedtem egy heveny torokgyulladást. Nincs lázam, így rád nincsen negatív hatással - leszámítva, hogy kénytelen vagy naphosszat hallgatni a torokköszörülést, köhögést, orrfújást, a hapcik miatti méhösszehúzódástól szenvedni, ésatöbbi. Rekordgyorsasággal igyekszem kikászálódni ebből a kellemetlen helyzetből, így remélem nem azzal kell kezdenünk közös ketten-létezésünket, hogy örömkönnyek miatti szipogás mellett a megfázás ipari zsebkendőhasználatát gyakorlom...

Azért ne felejtsd el: várlak ám nagyon!
Anya

Minnyá'

Kedves Babó!

Elintéztem ám, hogy minden rendben legyen, ha érkeznél. Lesz mit enned, lesz hol aludnod, fürdened, meleg lesz, lesz mibe kakilnod, büfizni... Egyelőre azt hiszem ennyit tehetünk itteni létezésed megkezdéséért. Tudod, valahogy az az érzésem, hogy mind a ketten felkészültünk (már amennyire az ilyesmi lehetséges). Hogyha úgy érzed, készen állsz, indulhatunk.

A pocakom előrefelé növöget, szép lassan elérem a pohártartó funkciót. Kissé viszket néha a pocóm, jólesik végigvakargatni - ilyenkor elgondolkodom, ugyan mennyire lehet furcsa érzés odabentről ez a mozdulatsor?

A hasfalam újabban mintha papírból lenne, majdnem ujjanként különböztetem meg, hogyan érsz hozzám. Kicsit félelmetes, hogy tegnap óta érzem és látszik is, ha lábfej-éllel vagy lábszárral közlekedsz, mert tényleg egy él nyomakodik végig a hasamon. Hajnalban meg kézzel kotorászol lent a pocóm alján, mintha ki akarnád ásni magad. Nem fáj, de mi van ha sikerül? Nem így szokás távozni... Keresztbe-kasul átérsz, így bár nem szokták nagynak tartani a hasamat, biztos vagyok benne, hogy megfelelő méretűre nőttél. Jelentkeznek ezek a jóslófájások is, bár nem igaziból fájnak. Egyszerűen keményebb olyankor a pocakom.  Megtanultam, hogy a méh ún. kontrakciós szerv: ha rugdosod vagy nyomogatom, megkeményedik válaszul. Profin megtanultad nekinyomni a lábam zsibbasztó idegét a medencémnek, így van, hogy megbicsaklok járás közben.
Furcsa, mert többen említik a CTG vizsgálat közben, hogy úgy kell ébresztgetni a gyerkőcöt, hogy a gép egyáltalán jelet adjon. Neked beállt napirended van: nagyjából kétóránként tevékenykedsz. A lefekvés előtti a legintenzívebb tornaóra, de egyébként máskor is lelkesen nyüzsögsz. Még az éjszakai pisilésem után is átfordulsz te is a másik oldaladra.
A kismama-tornán az utolsó előtti héttel a csoport veteránjának számítok. Ugyanekkor már nem nagyon mozdulok ki felügyelet nélkül - valaki általában kísér. Lehet, hogy perverz dolog ilyet csinálni, de az utolsó hetekben megszerveztem magunknak egy önálló kiállítást Szimbionták címmel. Van több kép, ahol a Te segítségeddel lettünk feledhetetlenek. Jó, mi? A hírnév útjára léptünk.

Van még egy óriási előny, amit valószínűleg Tőled kaptam: "beépített leszarom tabletta*". Az utóbbi időben tényleg nem tud érdekelni mások élettörténete - főként ha nem elég pozitív. Egyik fülemen be, a másikon ki. S ami igazán menő az egészben: ezt nem félek közölni sem. Rengeteg energiát spórolok meg magamnak a felesleges érzelmi bevonódások nélkül. Végtelen történet ősöreg Morla teknőse megvan? Na ilyen ez. Veled annyival jobb foglalkozni!
Szóval csak annyit akartam jelezni, hogy ha úgy gondolod menjünk, akkor mehetünk.

Már nagyon vár

Anya

* leszarom tabletta: humoros felirat cukorkásdobozon, hogy jobb kedvvel teljen a nap. Beépített: nekem nem szükséges tablettákat szedni a hatás eléréséért.

Momo mód

Kedves Babócikám!

Most, a 10. babaholmi-nagymosás után gondoltam megemlékszem erről a nemes tevékenységről. Eddig gyűjtögető életmódot folytattam, egybehalmoztam mindent ami jött, azt sem tudva, mi van a pakkban. Így számodra a Jézuska nem egy csomagot, de több, derékig érő halom kisruhát hozott és játékokat. Ha felnézek a fregolira, még mindig azt hiszem, megszínvakultam, mert vagy csak rózsaszín, vagy csak fehér, vagy csak egyéb színű kis ruhácskák tekintenek le rám. Életemben nem volt ennyi holmim, mint Neked. Egyik este szótárazást kellett tartanunk, hogy meg tudjam nevezni a különféle csodaruhácskákat. Van egyébként néhány olyan melegebb hacukád, amit - ha gyártanának az én méretemben - biztos vagyok benne, azonnal lecsapnék rá. Állítólag én akkor aludtam a legjobban, ha kirúgtak a fűtetlen előtérbe egy fenejó irhahálózsákban. Te kérlek válogathatsz majd közülük, ha kedved tartja! Megnyugodhatsz: ha eltelik fél óra, hogy épp nem gondolok Rád, az azért van, mert épp a Te babaholmijaiddal vagyok elfoglalva, tehát gyakorlatilag köztünk vagy.

Mostanra majdnem látlak - a mozdulataid nem csak végigérnek a teljes pocakomon (nem is értem, hogy férsz még el bent, egyik oldalamat ki tudod nyomni lábbal, másikat popóval), de komoly hullámzást is okoznak - lehet látni, melyik végtagodat merrefelé mocorgatod. Vélhetően elérted a 3 kg súlyt. Ennek ellenére nincs semmi panasz rád. A legvészesebb tünetem a nagyritkán jelentkező reflux - ennyivel azért együtt lehet élni, pláne ha az ember tudja, hogy véges a folyamat. Jó, rendben: bevallom, néha profin elnyomsz egy zsibbasztó-ideget a medencémnél, ekkor megroggyanok lépés közben. Megjelent a hasam közepén a jellegzetes sötétebb függőleges csík, amit csak egynémely terhes nő képes produkálni.

Lassan leszokom a folytonos alvásról. Már nem csak pisilés miatt ébredek fel, de 3-4 alkalommal csak úgy felriadok. Állítólag ezzel készül a szervezetem a Hozzád jobban igazodó napirendhez. Ezzel párhuzamosan napközben előfordul, hogy szükségem van két óra alvásra. A múltkor azt álmodtam, hogy megmarkolod az ujjamat...

Január első hetében kijelenthetem: 2016-ban én már nem fogok dolgozni. Legalábbis a szó szoros értelmében. Mert abban biztos vagyok, hogy lesz mit foglalkozni Veled... No de azt meg magad bizonyítod majd, nem megyek elébe a sztorinak.

Itt az utolsó hetekben valami bűbájos nyugodtság telepedett rám. Egyszerűen nem vagyok hajlandó felizgatni magam semmin. Én arra tippelek, hogy a hormonális alap mellett benne van a pakliban, hogy semmiképp nem akarom, hogy valami stressztényező miatt korábban gyere, mint ami Neked megfelelő. Egyértelműen a "lassan járj, tovább érsz" vált vezényszavammá.

Pusszantalak és várlak

Anya

Ünnepek zárásaként

Kedves Rajongótáborom!

Azt csiripelik itt a fejem fölött, hogy Bújjék - vagy mi a szösz. Nem tudom az miért jó, én továbbra is jól érzem idebent magam. Ja, hogy Boldog Új Év? Ha Ti mondjátok... Én tegnap, ma, holnap is eszem, iszom, alszom, tornázom és öklözök, nézelődöm, hallgatózok, ásítok, csuklom. Mintha említettek volna valami újévi fogadalmat is. Részemről továbbra is fogadom, hogy Kisanyámat megtanítom a gyerektartás csínjára-bínjára. Valamint hogy lelkesen gyarapodom és kiadósakat mocorgok. Még egy kiló van hátra! Ja és Világbéke.

Egy csomó jó dolgot lehet idebenn csinálni: kotorhatok például magamnak egy kis sarkot, ahol megnézem, van-e valami érdekesség. Megtanultam babául mozogni - tudjátok milyen nehéz a szép harmonikus mozgást visszabutítani minden rendszert nélkülöző rugdalássá? No de meghajlok a nép akarata előtt. Ezzel különben is jobban meg tudom lepni anyát. Az időzítés a lényeg kérem! Azt az egyet nem értem csak, miért jó ez az összeszűkülés - hirtelen elfogyott a hely!

Volt még, mikor nagyban ment az uszi, aztán erősítést toltam, de úgy tűnik ezt is be kell fejeznem - ha csak ki nem rúgom a ház oldalát (eddig még nem sikerült).

Néha úgy érzem, kissé kifulladok. Eddig valahogy minden bővebben volt számolva. Hiába húzogatom a csengőzsinórt, nem kapok annyit amit szeretnék. Tisztára mint valami babakiképző-tábor. Hát ez így nem fair. Na jól van, nézzünk a holnap elé pozitívan, akkor is történhet valami jó. Például támogatom ezt a stresszmentes életet, alvásokkal. Persze a gyaloglás ringása mindig kellemes, de így, hogy sehová nem kell rohanni, nincs nyüzsi, a legfontosabb, hogy meghallgathassam a Diótörőt élőben, azért az nem olyan rossz, na. Az édes ízzel is összehaverkodtam, bár elég haszontalannak tartom. Kisanyám úgy veszem észre, kicsit összeszokottabb párost alkotunk. Az már valami, nem? Persze van még mit tanulnod: nem hassal hárítani, leszokni az oldalazásról, segítséget kérni mert nem megy minden egyedül, satubbi.

No lépek, mert így nem tudok elég meglepően mocorogni. A multifunkcionalitás idegpályái még nincsenek készen. Vagy írok, vagy rugdosok. El is köszönök hát, további kellemes BÚjjást mindenkinek! Ja, nem BÚJJÉKot. Vagy mit.

Böbe von Mocorgónia