Sunday 19 June 2016

Közlekedőedény

Legkedvesebb Babó!

Mostanra újra produkáltál egy jó csomó újdonságot. 
Azt hiszem még nem említettem, de szopizásnál nagyon gyakran fityiszt mutatsz. Nem mintha lesajnálnád, mennyit kapsz, épp csak úgy a miheztartás végett. 
Egyre lelkesebben emelgeted a lábadat, most már hajlamos vagy megfogni, bár még mindig nemigen köti le a figyelmedet. Nem is értem miért, pedig minden nap más színű zokni kerül rá. Miután remekül le tudod dörzsölni őket a lábacskádról, csak úgy csupaszon is elég érdekes lehetne az apró kis lábujjaiddal. Sokszor nem a lábfejedet fogod meg, hanem a felhúzott térdedre teszed a praclidat befelé fordítva, mint a sörözők. Ettől békés Buddhának tűnsz.
Ezúton üzenem, hogy a "Hol a baba? Itt a baba!" projekt márpedig működik. Babatalp mögül előbújva is. Hát még ha elkezdelek felfalni! A kis tokádnál kezdem, aztán a fülednél folytatom, és az arcodat is megcsócsálom. Csak a kisujjadat hagyom meg! Aztán holnap kezdem elölről. Jót kuncogsz rajta mindig.
Éjszaka ramazurit csináltál. Miután a feltartott lábacskáid miatt könnyen oldalra borulsz, a kiságyad rácsai mellé szegődtél. Amilyen tornát mostanában tolsz, az egyik rácsot kimozgattad a helyéről! Valamivel később az egyik játékod landolt a másik oldalt. Ha így folytatod, a ház oldalát is kirúgod!
Most épp a kezedre gyúrsz: akár üresjáratban, akár valamilyen felületen nyitod-csukod nagyjából másodpercenként, ütemesen. Ha felületen csinálod, akkor vakargatod vele - ettől nem egyszer ijedtem már meg, mikor cicizés közben valaki motoszkált a bordáim alatt. Most már sok helyről felveszed a játékodat - sokszor léptem be meglepve arra a látványra, hogy valami a kezedben van - pedig én nem is adtam oda!
A hátragörbülő kérdőjelet profi szintre vitted. Mostanra nem csak evésnél csinálod meg, hanem fektedben is - megkapaszkodsz a kiságy egyik rácsában, de nem arra, hanem felfelé nézel, miközben valami egész más szögben "ülsz" (lábaid derékszögben hajlítva, mintha kisszéket toltak volna alád). Egészen elképesztő póz, és nem sok hiányzik, hogy hasra fordulj tőle. Ha hasmánt fektetlek erősítés gyanánt (még mindig nem rajongsz érte, de legalább erősödsz tőle), elég sokáig tartod délcegen a fejedet, miközben a lábad kever, mint a fagyigép. Ha rájöttél volna a módjára, hogyan jutsz ettől előrébb, már kilométereket bejártál volna a lakásban.
A héten nekikezdtél a jódliórának. Nagyjából két oktávot ölel fel az éneklésed, és rendszeresen kifogysz a hangból a tetején. De legalább nem unod meg - akár egy órát is elszórakoztat a saját hangod. Engem is persze, de lényeg, hogy Te jól érezd magad.
Sajnálatomra eltűnt a babaszőr és a hegyes fül. Pedig olyan cukik voltak! A korábban említett ajakbeszippantásnak is vége. Az újszülött reflexek teljesen eltűntek: nem fogsz rá lábujjakkal a talpadhoz érő kézre, nem csinálsz holdjárást (igazából ki sem próbálhattam rajtad, mert túl későn tudtam meg, hogy ilyen jelenség létezik), nincs több Moro-reflex. Cserébe olyan vállhuplid van, mintha ezer éve gyúrnál rá. És akkor még nem is szóltunk a remekbeszabott kis gödröcskéről a könyöknél!

Helyzetjelentésemnek itt határt szabok, mert különben sosem publikálom, hanem csak csodállak és csodállak.

Puszil
Anya


ui.: Lapzártáig beérkezett hír szerint a lábad igenis érdekel. Igyekszel elráncigálni a szádig. Ugyanez igaz a rögzített játékokra, ahol hisztiig menően nem fogadod el, hogy nem tudnak a szádba repülni.