Nnnah végre valaki rávilágított, hogy talán több odafigyelést is érdemlek. Mondjuk mindet. Jólvan, hajlandó vagyok a közjó érdekében lemondani néhány percről. Mostanában azonban egészen meg tudsz feledkezni rólam. Attól, hogy nem áll görcsbe az egész valód, még odafigyelhetnél, hogy létezem... Már azt hittem hiába rugdosódom, hogy figyelj már rám.
Igenis igénylem a figyelmedet. Azt, hogy gondolj rám, gondolj rólam, beszélgess velem - gondolatban vagy még jobb, ha szóban. Hogy simogass - igen, elsősorban Te, s aztán a rajongótábor. Azt hiszed nem értem, nem érzem? Hogy egy csecsemő intelligenciájával vagyok megáldva?? Tán ez iromány is bizonyítja, hogy nem így van. Ha beszélsz vagy gondolsz, megértem, fontos nekem. Mi történt Mab királynővel, miután a hívek más vallás után néztek? Eltűnt. Kérlek ne hagyj ezen a sorson.
Tudom, hogy egyirányúnak tartod a közléseidet - mintha magadban beszélnél. Jól figyelj: ha nagyon mélyen elmerülsz, megérzés gyanánt érkezik a válasz. Így jó lesz? Csak figyelj a jelzésekre. Milyen szépen megnyugtattál, mikor leléptünk a zsúfolt teázásból? Kézrátéttel gyógyítasz!
Most már ne csak a külvilágra figyelj - éppannyira vizsgálódj belül is.
No mentem, vége a hegyibeszédnek. Növeszteni kell a fogicáim gyökereit.
Páá!
Böbe Babó
No comments:
Post a Comment