Karácsonyi epizódok

Kedves Babaci!

Újabb kis történetektől teli a zsák. Elmesélem, nehogy kicsorduljon.

Jó ideje kakukkmadár lettél. Talán a Hopp Juliska dallamát utánoztad le. Most viszont mindenki téged utánoz. Divatdiktátornak születni kell. Jellegzetes még a kacagásod. A leghangosabb részt levegőt szívva adod ki. Ezen aztán mind nevetünk.

Döbbenetes szinten áll a rendszereteted. Azért szeded le a szemüvegeket, hogy visszarakhasd. Ha kiszórsz egy zacskó szaloncukrot, törekszel rá, hogy maradéktalanul visszapakold. A negyed órával később, szoba túloldalán megtalált cukorpapírral is odaballagsz és szeretnéd azt is a helyére tenni. Perverz módon érdeklődsz a tisztítóeszközök után. Kicsit vizes felmosórongy, partvis és lapát - mind örömöd netovábbját képezik, ha megszeretgetheted őket. Igyekszem eltenni őket az útból, de jaj lesz, ha nem sikerül... Így is felköthetem a gatyámat, nemsokára rendre fogsz utasítani. Szó szerint.

Vannak további rendszerek is, amiknek meghatározott folyamatuk van, úgy kell lenniük. Ilyen például a pisilés. Már az enyém. Egyrészt jönnöd kell neked is, felügyelet nélkül nincs pisi. Másrészt neked is kell WC papír. Mind a két kezedbe. Ezeket be kell dobni, hogy eltűnjenek. Aztán le kell húzni a WC-t, majd le kell csukni a fedelét, amit mindkét kezeddel lepecsételsz. Ez így a helyénvaló.
Ha enni kell, hát enni kell. Mindenkinek. Hogyha téged etet nagyapa, az a minimum, hogy a te kezedben lévő kiskanállal őt eteted  meg.
Úgy érzem, a finommotoros készségeid ugrásszerűen fejlődtek. Nagynénéd borsóleveséből elkunyeráltad mind az összes borsót. Tenyérből két ujjal kivetted, egyesével a szádba pakoltad. Néhányuk köpenyét leszedted kézzel vagy szájjal. Mindegyik eltűnt benned. Ja és remekül xilofonozol és rajzolsz. Imádod, hogy a kezedben tartott eszközzel mindenféle csínt végre tudsz hajtani.
Nem tudom, említettem-e, de nevetni a levegőt szívva is tudsz. Ezt a jellegzetesen göndörödő kacajt csak babák produkálják, és rettentő cuki.

Ezeket mind a karácsonyfa alá tehetjük, olyan ajándékok.
Pusszant szeretettel
Anyaci

Egypercesek

Kedves Babó!

Muszáj összeírnom néhány vicces epizódot, vidámabbá teszed vele a jövő napjait is.

A minap épp a következő dokumentumfilmet néztem meg.

Eközben jómagad kint ültél az etetőszékben, gondoltam egy zacskóban pihenő magos stangli lefoglal addig, míg végigpörgetem a rövid videót. Mondanom sem kell, én is jót derültem a fanyar humoron, ami rám is vár néhány hét múlva. Dudorászva mentem ki, megnézni Téged. Mire odaértem, a stangli dirib-darabjai szanaszét voltak az ülésen veled és körbe a földön. A legnagyobb részt szorongattad és egy spirálban végigcsócsáltad. Azt hiszem elkezdődött...

ui.: Anyukám felvilágosított: én a magam részéről háromszor döntöttem egymás után magamra a fenyőfát egy bizonyos "majdmimegmutatjuk" karácsonykor.

Újabban felvillanyoz az evés. Ha te csinálhatod. Hogyha kapsz kiskanalat és könyékig túrhatsz a pürében, hogyha kenyeret rágcsálhatsz a főzelékhez, vagy gyümölcsöt a tízórai előtt. Általában a reggelim alatt is megosztozunk a koszton, különben unatkoznál. Zseni anyukád kitalálta, hogy majd ad neked egy egész szál poréhagymát. Az úgyis inkább játék, képtelenség megenni egybe. Harmadik falatomat majszoltam, mikor rád néztem. És döbbenten láttam, hogy de igenis, bele tudod rágni magad a közepébe. Keresztben tartottad, mindkét irányban kilógott húsz centit az etetőszék szélétől (erre még a KRESZ szerint sem kell jelző rongy) és mély harapás húzódott a mértani közepén. Horrorfilmbe illően marcangoltad a megszakadt rostokat, majd a leesett részeket beleremegésig próbáltad kézzel kettétépni. Igaz, az eredeti feladatot (a lefoglalásodat) ezennel megoldottam. Mindössze annyi probléma adódott, hogy a röhögéstől és rád figyeléstől én sem értem a reggelim végére.

Nem mondanám, hogy teljesen kipihent vagyok. Még mindig gyakran előfordul, hogy a nagyágyban alszol velem. Elég izgága lévén (és mivel a kedvenc oldaltfekvős pózod nyújtott lábbal történik) nem merek túl mélyen aludni, mert beléd akadok. Egy ilyen reggelen ébresztettél, úgy éreztem valaki rendesen megdicsért és vállon veregetett az éjszaka egy bunkósbottal. Vidításomra öt másodpercnyi gondolkodás után feltérdeltél, odaverekedted magad hozzám és nyomtál egy puszit az arcomra. Nagyon örültem neki!

Néhány hónapja meglátogatott minket a tejtesó. Azt az érdekes jelenséget produkáltátok haverkodás gyanánt, hogy hosszan összeérintettétek a homlokotokat. Mintha a harmadik szemetekkel veséig vizsgáltátok volna a másikat. 

Mire tesóanya számonkérőn:

- Ezt most mért nem fényképezed?

Mire én, bocsánatkérőleg:

- Ne haragudj, sose láttam ilyet, megbabonázott. Máris.

Mondanom sem kell, lemaradtam az igéző pillanat megörökítéséről.

Ülök a WC-n, elkísértél, mint mindig.

"Egyet neked, ...

na jó, még egyet neked.

Egyet nekem, és ...

Hé, az az én WC papírom!"

Harcos jóbarátom beesett külföldről hazalátogatása folyamán. Tettünk-vettünk, egyszer csak leesett egy kütyü (mily meglepő). Kolega röptében elkapta, nagy mellénnyel visszaadta. Nem akartam kioktatni, hogy "figyelj kispajtás, ez mostanában napi szintű, már letettem a nagymellényt, túl meleg." Születésed óta tényleg egy nagyságrendet fejlődtek a reflexeim. Esés közben képes vagyok mérlegelni, mi fog leesni, nagyobb kár-e hagyni, neked lesz-e tőle bajod és azt meg tudom-e előzni. Emellett hitelesítve lettem a lakásra: dobott és elkapott dolgok helyükre kerülnek ebben a mérettartományban. Nyáron, kertbe kiszabadulva majd kiderül a többi, jelenteni fogok, ígérem.

Kilenc hónaposok szorongásai

Kedves Babó!

Elárulom neked, hogy most éppen problémás időszakot élsz. Miután most jöttél rá, hogy különálló lény vagy, igyekszel felfedezni annak minden jó és rossz velejáróját.

Először is, piszkosul tudsz örülni a "hatalmadnak". Már nem azért dobsz le tárgyakat, hogy megnézd, hogyan esnek. Sokszor rájuk se hederítesz, azonnal lesed a rabszolga reakcióját. Humort csinálsz az egyetlen "NEM"-mel tiltott tevékenységből, a kukázásból. Egyenesen odanyargalsz és ráteszed a kezed, várod, mikor mondom, hogy nem szabad. Ha félrelököm a kezed, a harmadik után kinevetsz.

Vágysz a társaságomra, és néhány gyakrabban látott vendég közelségére. Nagy és lelkes vigyorral köszöntöd őket. Hogyha a szemed láttára távozunk, sírva fakadsz. Be kell csalni a szobáig, hogy a szemetet kivihessem anélkül, hogy észrevennéd, egy fél percre meglógott a lakásból anya. Ragaszkodásodat lábon felkapaszkodással, megemelt kezekkel ("vegyél fel"), odanyargalással és homlokérintéssel, bújással fejezed ki. Megtanultad, mi a puszi! Rácuppogsz az arcomra, sokáig ott maradsz és viszonozni szeretnéd. Hang alapján tanultad meg, így te fújod a levegőt a rácuppanáskor, néha a két fogaddal meg is csócsálgatsz. Nagyon jó érzés a ragaszkodásod.+ A korábban hobbiból és jókedvűen megtanult hisztit a megfelelő helyeken alkalmazod - szerencsére még csak enyhébb formában.
Múltkori epizód szerint találkoztál egy nálad jóval fiatalabb babócával. Odaballagtál hozzá, és nagyon óvatosan a homlokára tetted a kezecskéd. Majd vigyázva levetted onnét és a látóterében kezdtetek játszani egy kisfiúval, hadd nézze ő is a ténykedéseteket.
Két kedvenc jóbarátod Lelefáni (ahol felleljük, ott örülünk és puszit adunk neki) és Belezett Zsiráf. Ha észreveszed őket, odanyargalsz hozzájuk és megszeretgeted őket. 
Nem csak érzelmi ugrást hajtottál végre, hanem egy sor új és bonyolult dolgot is megtanultál. Ügyesen löködöd a labdákat, üres dobozokat, üvegeket keresztül az egész lakáson. Nagyon szereted begyűjteni a kesztyűcskéidet - egyiket az egyik kézbe, másikat a másik kézbe. Szédületes sebességgel nyargalsz a fellelési ponthoz, úgy intézed, hogy lassítanod se kelljen és máris a felkapott csomaggal folytatod az utad. Hogyha elkérem, odaadod, és elfogadod, hogyha visszaadom. A karikákat a tartószarvról már nem csak egyesével leveszed, de óvatosan vissza is teszed. Hogyha mutatunk valamit (hang vagy mozdulat egyaránt lehet) és szimpatikus neked, egyetlen nap alatt elsajátítod. Tudsz integetni, locspocsolni, ujjal mutatni arra, aki szintén ezt csinálja.
Borzasztó gyorsan loholsz, általában utánam. Szerencsére lopakodó nem lesz belőled, csattan a tenyered, döndül a térded menet közben. Nagyon gyorsan és szinte bármilyen felület segítségével talpra ugrasz és kezdődhet a bugi! Fogódzva már guggolsz is és óvatosan ülsz vissza. Szinte sosem verted be a fejecskéd. Majdnem képtelenség a pelenkázón véghezvinni az ide dedikált tevékenységet. Nagyjából a felétől hasra vágódsz, felülsz, esetleg felállsz - már nekem van tériszonyom a ténykedésedtől, így általában az öltöztetést a földön fejezzük be (és örülök, ha nem lógsz meg az utolsó gombolkozás elől). Valamiért izgalmasnak érzed, hogy kapaszkodás nélkül állj minél tovább. Egyelőre néhány másodpercnél járunk.
Az alvás külön fejezetet érdemel. Onnét indultunk, hogy az éjszaka nyugalma szent és sérthetetlen, nappal pedig a korodnak megfelelő napi két alvást teljesítettük. Namost éjszakánként a végefelé 20 percenként megébredünk, gondolom ellenőrzöd, biztos él-e még anya. Úgy döntöttem, problémásabb napokon egyszerűbb az éjszaka egy részét vagy egészét mellettem töltened, így a visszaaltatás (néhány szó vagy pár kortyi) gyorsabban megy, mint ha átcaplatok a szobán. A nappali alvások lecsökkentek egy óra alá (kivéve ha szabadban alszol, mert a mirelit babuci még mindig működik) és néha elmaradnak. Legújabb trend szerint követed a birkózók példáját: mire elszámolok tízig, félájult állapotból állásban, rácsot rázva, ugrálva, vigyorogva várod a következő napirendi pontot. Naponta többször is átversz az "aludnék de mégsem" módszerrel.
Emellett nagyot nyúltál és hosszabb, sűrűbb hajad nőtt. Füled mögött egy tincs rebellis módon előkandikál, nem nagyon lehet lesimítani. Irigylésre méltó hosszú szempilláid vannak. Sajnos alig maradt valami a combihurkákból.

Szóval így szorongsz te. Most pedig megyek, pihenek én is kissé, míg meg nem ébredsz (ebből úgyis tudom, hogy nem csinálunk rendszert).
Puszil
Anya  

Kilenc hónap

Kedves Babaci!

Hadd emlékezzünk meg róla, hogy most pont annyi ideje vagy pocakon kívül, mint pocakban. Ezt nem hívják félidőnek, sőt nem sokan szólnak róla, én gondoltam megjegyzem.

Korábbi fejlemény, hogy azon túl, hogy imádsz kinyújtott nyelvvel ráfújni mindenkire, ezt már akkor is elkezded, ha más eszedbe juttatja. Én ezt az első kérdezz-felelek játéknak tartom. Azóta remekül tudunk vitázni is. A "nem" bólintás már megy, amit mind a biccentésre, mind a fejrázásra ismételsz, vigyorogva vagy hahotázva. Emellett jellegzetes sárkányszájat csinálsz, valahányszor eldöntöd, hogy megcsócsálnál valamit. Lehet, hogy alig fogod a kezedben a tárgyat és még másodpercek telnek el, míg benyeled, ez a jellegzetesség akkor is megvan.
Büntetendő sebességgel közlekedsz a lakás különböző sarkai között - főként ha felfedezed, hogy a járólap felé szabad a pálya. Valamint megtanultad, mi a bécsorgás. Ja, azt már tudtad, azért van a pelusod. Az ácsorgást tanultad meg. Nem rács mellett, hanem a fogódzó nélküli kanapé szélén, csúszós padlón. Illetve legelőször a hajamnál fogva, fél kézzel. Az idegeim éppolyan szénaboglyát képeztek, mint a hajkoronám, így egyrészt nem volt nehéz belekapaszkodni, másrészt csak következő nap esett le, mit műveltél. (Igazából nagyszülők szerint másfél héttel korábban felálltál a kiságyban. Valamint leutánoztad a tapsolást és integetést is. Megint más beszámoló alapján felmásztál egy bőrönd tetejére, győzedelmesen megültél rajta, majd óvatosan, háttal leereszkedtél róla. Ezekből én mind semmit nem láttam. Szerintem más tér-idő kontinuumban történtek.)
Az ágyon szoktuk gyakorolni a direkt felborogatást, aminek nagy kacagás a vége. Ha böködlek, szinte soha nem veszted el az egyensúlyod, így belevettem a testgyakorlásba a kötöttfogású birkózást is: nekifeszülünk egymásnak vállal és előbb-utóbb valamelyikünk elmarkolja a másikat. Te például a fülcimpámat, orrlyukamat vagy fogamat. Ilyenkor inkább engedek neked. 

Imádsz a bútorok lábtengerében elveszni és az ajtó üvegmintán keresztül észrevenni. Szereted megcsócsálni a papucsomat, ha nem zárom ki egy gyakorlott mozdulattal. Most, hogy bekerültek a szobanövények a fagyos kertből, újra felfedezted a földmarkolás rejtelmeit. Az első mondókás csoportosulásunkon is komoly energiát fektettél bele, hogy megtaláld az egyetlen koszos tárgyat - egy bent tárolt babakocsi kerekét. Igyekszel tisztántartani a tárgyakat, hogy a következő, aki megfogja, nehogy összebacizza magát. Lenyalod mindet.
A fürdés felváltva áll locspocsból, ácsorgásból, vízálló könyv olvasgatásából és megevéséből (tudsz lapozni!), Hőmérő Hal kádból kivetéséből vagy Hápikacsa fejének leharapásából. A kiskádban akár meg is tudsz fordulni, hogy másik irányba nézz. Már csak ülve férsz bele és nem is vagy hajlandó alantas módon hanyattfeküdni benne.
Mindenki azt mondja, lassan felnőtt divat szerinti hacukákat kéne használni, nem rugdalózót. Nem nagyon áll rá a fejem, de a két mamától kaptál nagyon pöpec melegítőt és futócipőt. Annyira zseniálisan festesz bennük, hogy talán meg fogok barátkozni az újfajta öltözési renddel.
Mivel az első után néhány nappal kitoltad a második fogadat is, egyre többször kapsz az ebédelésem közben csócsálnivalót - barnakenyeret, körtét. Hatalmas élmény látni, mikor az amúgysem nagy kenyérdarab helyett a róla lehulló szezámmagot piszkálgatod. Eddig ez volt a legapróbb tárgy, amit meg akartál vizsgálni. (Leszámítva, hogy hónapok óta kacérkodsz a hajszálaimmal, különösen, ha egyedül lógnak. Valamint le akartad kapirgálni Nagymama pöttyeit a zoknijáról, és nem értetted, miért nem sikerül.)
Rengeteg hangot, hangmagasságot, -erősséget tudsz formálni. Magadtól találod ki őket és nagyot kacagsz, ha leutánozom. Kész locsifecsik vagyunk itt egymagunkban!

Hirtelen nem jut eszembe több újdonság, pedig a napi kettőre csökkent alvásidőd következtében egyrészt sokat tevékenykedsz, másrészt ritkán tudom írásba foglalni az eseményeket. Mindenesetre ülök elébe a további fejleményeknek.

Pusszant
Anya

Olvasónk írta

Tisztelt Szerkesztőség!

A minap meglátogatott minket ez a Böbe-lány. Állítólag a tejtesóm, vagy mi a szösz. Hát ez kész ez a nőszemély, komolyan mondom! 

Először is fel-alá négykézlábazott a családi fészkünkben és mindenhová beleütötte az orrát. Például a padlóba és olyankor sírt. Aztán megállás nélkül szövegelt. Még levegőt se vett, én mondom! Állandóan elvette a játékaimat és másutt letette. Valami rendrakásról magyarázott, de olyan pörgő nyelvjárásban, hogy feladtam, hogy megértsem. Mindent meg kellett néznem, hogy mit tett tönkre. Mit ért ő ilyen finom eszközökhöz, mint slusszkulcs vagy távirányító? Nyomkodja őket bátran és butaságokat beszél. És még el se mondhatom, hogyha más a véleményem. Még az a szerencsém, hogy ő még nem tud felállni, így a lakás magasabb régióit nem vonta a felügyelete alá. 

Míg ott volt, az etetőszékemben is ő trónolt. Inkább megettem rendesen az ételemet, mert láttam a szemén, hogyha meghagynám, még azt is elvinné. Különben is, vigyázzon csak az alakjára!

Az anyája, nos az nem rossz bőr. Kíváncsi lennék, az ő cicijéből is úgy jön a tej, mint az én anyukáméból? De nem tudtam megkérdezni, még ennyi szót se kaptam. Ráadásul állandóan a Böbe-lánnyal volt elfoglalva. Katasztrófa! A végére annyi szerepem maradt, mint a papucsnak, amit rágcsáltam, amíg el nem vették azt is a kiskezemből.

Én mondom, sose kezdj nővel, annak csak rossz vége lesz!

Üdvözlettel
Dávid, a tejtesó (vagymiszösz)

Gratuláció

Tegnap buszoztunk. Ilyet is szoktunk, de szerencsésebbek közül valók vagyunk, nagyjából havonta másfélszer.

Lesétáltunk egy megállót, hogy Böbe ne hisztizzen a semmit-nem-csinálástól. Felszálláskor beparkoltunk a másik anyuka-babakocsi-kombó mellé. A fiú passzióból mondta a magáét, majd átváltott eggyel komolyabb hisztibe. Rosszallóan néztem a kezéből kilógó nyalókát, alig volt idősebb Babónál. Az utasok is hátra-hátratekintgettek. Aztán észrevettem a háromévesforma kissrácot - előbb-utóbb sikerült elcsennie a maszatforrást. Anyuka hiába próbálta őket megregulázni, mind csinálta ami neki tetszett. Beszállt a melóba a báty is - olyan alsósforma. Maga mellé ültette a kisfiút és kiszedte a kezéből, ami nem oda való (addigra két furulya is színre lépett). Majd egy egész más pontról előlibbent a legnagyobb, nagyjából negyedikes korú kislány. Elkérte anyjától az addigra ölben dobálózó legkisebbet és összevissza dajkálta. Kiderült, a nyalókát tőle nyúlta le és nem direkt volt.
Az újabb és újabb szereplők bevonásával egyre inkább átalakult a nemtetszésem megértő összemosolygásba (ezt kicsit fáradt anyukák szokták érteni), majd csodálatba. Mert igaz ugyan, hogy számomra nem opció a nyalóka-ügy, viszont igenis könnyűnek éreztem a dolgomat Babucival, aki eközben csendben figyelt, akinek az igényei mindig kiszolgálódnak, akinek könnyű betartani a napirendjét és igazodni lehet egymáshoz. Négy különböző korú és érdeklődésű gyerekkel elképzelni sem tudom, hogy lehet egy irányba haladni. Biztos van rá mód és ha ilyen helyzetbe kerülök, én is megoldom. 

Most azonban csak azt sajnálom, hogy ezt nem mondtam el annak az anyukának. Zilált idegszálai közül is kilátott volna egy "udvarlójára". Mert minden anyukának jólesik egy-két kedves szó azokért a dolgokért, amiket természetes, hogy megcsinál. És tényleg menő négy gyereket gardírozni.

Állítsátok meg!

Kedves Babuci!

Azt kell, hogy mondjam, a hasfal nálad tényleg egy erős fallá állt össze. Ha a hordópocó lehetne kockás, a tiéd már tuti az lenne. Ezt azzal érted el, hogy olthatatlan kíváncsiságodban hátonfekvésből felkunkorítod a fejedet, hogy körülnézz. Szinte mindig. Emellett mostanra tanultál meg biztonsággal ülni és előre, a célod felé haladni. Nem csak ülni, felülni is. Négykézlábról hátratornázod magad gátülésbe, majd terpeszülésbe. Ha böködlek, hogy dőlj el, csak kiröhögsz és ülsz tovább betonbiztosan. 
Az intenzív helyváltoztatásnak egy jelentős hatása van: mostantól okozhatsz anyának heveny idegösszeroppanást. Még múlt héten tanított meg Nagymama, hogyha valami nagyon érdekeset látsz, a bizonytalanságot küzdd le és indulj előrefelé. Ebből mostanra vészesen gyors tipitapi lett. Ha csend vesz körül, mostanra - a többi anyukához hasonlóan - én is szívszélhűdést kapok, hogy vajon épp mit művelsz a látótéren kívül. A kezedet sokszor meg se merem nézni, hogy mi ragadt bele az életvonalba. (Túlvagyunk az első kakiteszten, bár nem saját volt, a teknős törlőkendőjét találtad meg titokban.)

Szereztem egy etetőszéket, miután a többedik ebéd után majdnem elsírtam magam a hintaszéked látványától. Piszok jól megülsz benne és külön napirendi pont, hogy a kakasülőről körbetekintesz a birodalmon. Ez nem akadályoz meg abban, hogy evés közben minden más is érdekeljen, kanyarba betekints a többi helyiségbe, összepacsmagold a falat, homogénen széthordd a lecsöppent ennivalót az asztalkán, vagy rácuppanj a szék eléd kerülő vázrészére. Szerencsére direkt még nem fújod szét az ételt. Enni unalmas dolog, te megmutatod, hogyan kell feldobni!

Kaptál egy bugris tigris hinta kengyelt, amiben megállhatsz a két lábadon. Elég jól lefoglal, de akkor lesz igazán muris, ha mindkét lábad leér majd és nagyokat ugrándozhatsz!

Megtanultál pancsolni, a szó szoros értelmében. Általában ülve fürcsizel, ekkor vagy kézzel, vagy lábbal a vizet pacskolod, ha lógatlak és csak a lábfejed ér bele, veszettül rúgkapálsz, hogy fröcsköljön az a víz. A bubifújás még nem köt le annyira, de majd! Mindig levadászod a halacskát és a hápikacsát a habok közül.

Lehet, hogy említettem már, de hónapok óta oldalt fekve szeretsz aludni. Amióta a hasrafordulás készségszinten megy, de hátra csak vetődni tudsz, körédraktam a szopipárnát éjjelre, hogy ne fordulj át álmodban. Így ugyan az oldalt elalvás sem jön össze, de nem úgy látom, mintha zavarna.
Nem csak a kutyákat, de bármilyen állatot nagyon izgatottan fogadsz - cicukát, vagy a családi teknőst, Tóbit. Persze állandóan meg akarod csavargatni a végtagjait, úgyhogy csak Supermanként felette lebegve simogathatod a hátát, vagy ha egy páston szerepeltek, nagyon lesem, mit műveltek. (A lököttje mozgásérzékelős, így képes telibe menni a rúgkapáló lábaidnak.)

A legfontosabb azonban, hogy KINŐTT A FOGAD! Nem értettem, egy héttel ezelőtt miért keltünk átlag hatszor a hajnali órákban. Ez nappalra zombiüzemmódot jelentett. Hát ez volt az ok. Semmi nyáltenger, hasmenés (még hogy hasmenés! Újabban koppan a kaki a pelusban!), rágás. Egyszerűen csak kocogni kezdett valami a poháron. Kíváncsiságból megcsócsáltattam veled az ujjam és láss csodát! Ott a kis fogica! Nem sikerült még meglátnom, de már ott van!

Úgyhogy maradok nagyon örvendő (és büszke, de még milyen büszke!)

Anyukád

Lakótárs kerestetik

Leánylakásom adatairól:
Csepel mértani központjában elhelyezkedő, történelmi okokból kegyelmet kapott kertesházba lakótársat keresek. Az összes csepeli BKV járattól és az összes felekezet templomától három percre, két babaüvöltésre, negyed perc bicikliútra található. Az ikerház egyik felét egy kedves úriember, családunk albérlője lakja. Sose zavar, s hogy mi zavarjuk-e, nem derült ki, hiszen sose zavar.
A lakrész nem nagy, de legalább kicsi. Tiszta (kivéve, ha Babóval aktivizáljuk magunkat. Ez elég gyakori). Egy szoba, pici konyha, mindenfelé ablakok - valahol úgyis bejön a napfény. Nappalink panorámaablaka csodálatos kilátást nyújt – a szemközti négyemeletes panelházra. Praktikus elrendezés, feküdnivaló szőnyeg, kanapéágy. Nagy kád (7-8-ig az enyém!), kis bojler. Pisilni ülve, fiúknak is. Váltócipő kötelező.
A kert pici, ámde csendes - ez meglepő, tekintve, hogy főúti házról van szó. A dudvákat magam gondozom, s majdan tervben van egy úszótó is. (Ha már ilyesmi a szakmám.) 
Az ideális lakó hosszabb távban gondolkodik. Figyelmes velünk, különösen Babóval, akit hírnevének megfelelően körüldong. Humoros és szereti a zenét. Főként a hangszerrel előállítottat. A laptop nem hangszer. A szobában álló pianínó viszont az. Szeret a teraszon, a szőlőlugas alatt megvitatni rendkívüli horderejű dolgokat, mint például a következő napi főznivaló, vagy a lottóötös nyereményének elköltése. (Nem mintha kitöltöttem volna egyet is.) Szereti a hasát, mert baromira unom öt napig enni ugyanazt - ha mégoly finomat is főztem. Elfogadja, hogy Böbe ebédje után a konyha kisebb atomtámadás helyszínévé válik. Foglalkoztatja őt, amíg én ezt feltakarítom. Nem kérdez rá, miért látja néha Babón a szárazlepra tüneteit, mert tisztában van vele, hogy az az elmúlt három evés maradványa - fültövön, másodujjpercen, szemhéjon. Elfogadja, hogy Böbe jóvoltából hajnalban kezdődhet buli – bármelyik nap bármelyik bulija után.
A piszkos anyagiakról is essék szó. Ha már ilyen jól kijövünk, én vagyonközösségre gondoltam. Ja, hogy a leírás egy férjjelöltre vonatkozik? Lehet, hogy nem a kiadó ingatlanok között kellene hirdetni? A fenébe, megint bakot lőttem.

**A bejegyzés humor rovatunkat bővíti, kéretik nem osztani komoly szándékkal.

"Élek" bejegyzés

Kedves Rajongótáborom!

Elnézést a rendszertelen bejelentkezésért, sürgős nyúlnivalóim voltak. Már a mellettem lévő játékok után. Hopp, átfordultam. Most előttem vannak. Naszóval.

Az a helyzet, hogy anya cicijéből nem jön elég tej, szóval inkább leszoktam róla. Bosszúból mindenféle színes trutymókkal traktál, amiket kanállal gyömöszöl a számba. Csak néha hagyja, hogy én is segítsek - pedig láthatja, hogy úgy jobban megy neki. Nagyon menő konzisztenciája van (ezt meg minek mondtam??), egész sokáig eljátszom a kezemmel, miután beletunkoltam.
Flamencózni tanulok. Két kezemet külön-külön szorongatom ökölbe és engedem ki. Jó ritmust hozok össze belőle. Karácsonyi ajándéknak kérek majd egy pirinyó kasztanyettácskát. Emellett híres vadász is vagyok. Anya kézfején csakis nyakra támadok. A belezett zsiráfomat pikkpakk elkapom és a nyakánál fogva marcangolom, hogy rázkódik bele.
Hál' istennek végre tudok ülni. Nem felülni, csak úgy ülni, ha ültetnek. Nem kell valami rabszolgának magyarázni, mit akarok. Háromdimenzióban nézelődhetek magam is. Ezért hát nem is tanultam meg kúszni, a mászás sokkal izgibb lesz. Egyelőre hátrafelé haladok, amit elég nehéz tudatosan irányítani (nincs tolatóradarom és visszapillantóm sem), de a semminél ez is több. Valahova mindig megérkezem és már kezdődhet is a kütyüzés! Itt egy adag színes szalag, ott egy csörgő, adnak néha fémkanalat (de szépen csillog!) meg zacskót (micsoda recsegés-ropogás!), sörösdobozt, hogy vigyázzak rá. Igen, én is kaptam színes játékokat, de kit érdekelnek, hogyha ott vannak a cédulák? Nem is értem, miért rontják el az összképet plüssfigurával. Tudjátok, van az a tubusos popsikrém, na az a kedvenc kézbentartanivalóm. Az olyan, mint egy nagyon nagy cédula, játék nélkül. Vagy a pelus. Na az maga a mennyország. Még nagyobb, azt lábbal is lehet rugdalni, miközben fogom. Bár ne kenődnék fel állandóan valamire, olyan kicsi ez a szoba. Lehetnék mindig kinn. Mikor végre kiraknak a kertbe, egészen hamar leküzdöm magam a plédről, hogy végre füvezhessek kicsit. Nem is értem, anya mért kap fel állandóan.
Bővítettem a hangrepertoáromat. Előző héten begyakoroltam az Mmmmőmmö hangot, most pedig a Pfffh hangot. Egészen úgy beszélek, mint a felnőttek, csak valahogy mégsem értünk szót. Kivéve, hogyha nagyon sírok. Akkor kijön az "Ajnnyaaaaaaa!" két sírás között, mire nagynehezen előkerül Kisanyám. Valamint pont úgy nyújtózkodom és dörgölöm a szemem, mint a nagyok. Akkor én most már felnőtt vagyok, nem? És megtanultam anya orráncolását, hogyha nevetek.
Van olyan, hogy anya agyonpuszilgat. Ha jó kedvemben talál, én is viszonzom. Kitátom a szám és elkapom vele az orrát. Aztán lehajtom a fejemet és a búbját dörgölöm oda. Neki. Neki oda. Mert az jó. Sokszor vele álmodom, vagy rá gondolok, hogyha a másik szobában van, vagy eszünk. Olyankor - azt mondja - olyan érzése van, mintha szárnyai nőnének. Hát én nem látok semmi különöset, de azért rágondolni jó.

Most viszont el kell köszönöm, agyonetettek, és mindjár...

... Szóval értitek ...

Böbe vonnn ZZzzzz ...

Miss Universe

Kedves Babci-babci!

Újabb fejlődésroham közepén tartunk. Bár az is lehet, hogy ez az általános innentől kezdve. Számomra szédületes sebességgel produkálsz új és új dolgokat.

Elvileg neked ilyesmit nem kellene tudnod, de háton fekve lelkesen emelgeted a fejedet. A minap a hintaszékedben támasztás nélkül megültél függőlegesen, úgy tekintgettél jobbra-balra. El tudom képzelni, hogy túl sokszor húztuk el előtted a mézesmadzagot: sokszor ülhetsz ölben és szteppelhetsz állva, melyet minden alkalommal széles vigyorral nyugtázol. Így senkinek nincs szíve visszatartani téged ettől az élménytől. Hogyha asztalnál ülünk és te pedig ölben, szívesen kapaszkodsz az asztal szélén található bármibe - hogy aztán leejtsd (hangsúlyozom: szándékosan). Ha jól tudom, már bőven ücsörögni képes babák szokása ez. Egyébként újabban a csörgőt is rendkívül szofisztikáltan, csak csuklókörzéssel működteted. A karból, izomból rázás csak a kezdők melója.

Ha az asztal széléhez ér a talpad, azonnal dobszólóba kezdesz. Olyan erővel, hogy odébbtolod vele az asztalt. Micsoda erőgép!

Megtanultad, hogy lényegesen hosszabb időt tölthetsz érdemben nézelődve hason, ha kitámasztod magad a kezeddel. Ettől még nekem kell visszaforgatnom, de hosszabb idő után kezdesz nyüszögni. Vagy belealszol. (Ez egyszer fordult elő, ld. ábra.)

Mindent gondosan megfogsz és megnézegetsz, s csak aztán kezded óvatosan használni. Rendkívüli türelmed van a dolgok megfigyeléséhez. Tudomásom szerint babakorban a kontrasztos és/vagy piros formák a kedvencek. Ehhez képest, ha valamely bokorhoz érünk, kizárólag a zöld levelek érdekelnek. Markolod őket, míg szét nem esnek a kis vasgyúró markaid között. Akkor kiszemeled a következő áldozatot és újrakezded. Valamiért nem nagyon jellemző, hogy a szádba akard gyömködni őket. Az az érzésem, a dudvák szeretetét sikerült átörökíteni.
A cédulázás elemi vágyát megörökölted nagymamától. Ez abból áll, hogy előkeresed a bármilyen színes játék, rongy és ruha cédulkáját és azt gyűrögeted a játék, rongy és ruha helyett.

A korábbi hangrepertoárhoz hozzácsapódott a különféle bugyborékolások tárháza. Tőlem is azt szereted hallgatni a leginkább, bármikor mosolyt csal az arcodra. Ezen kívül több dolog féktelen kacagásra késztet:

• Ha rázom a fejem, hogy lobog tőle a hajam
• Ha hirtelen felemellek és visszaejtelek
• Ha hirtelen leengedlek a vállamról vízszintesen és vissza
• Ha megcsócsálom a hónokod alját, oldaladat vagy a nyakicádat
• Ha hasra gyömködlek
• Ha dögönyözheted és simogathatod az arcomat (anya irányításával)
• Ha berregek
• Ha Fáni is rázkódik ettől a berregéstől
• Ha fogod a színes szoknyám szélét és azt rázogatom veled együtt, esetleg segítesz fogat mosni
• Leutánozom, hogy csinál egy hal
• Leutánozom, hogy csinálsz éppen
• Bizonyos arcok, csak úgy
• Ha reggel az első, amit meglátsz, én vagyok (jó, ez egy széles-elégedett mosoly,  így határeset)

Egyik napról a másikra végérvényesen leszoktál a játszócumáról. Nem mintha gyakran használtuk volna, de azzal könnyebben tudtál elaludni. Most még nem jutott eszedbe, hogy a leszokás mellé egy új módszer is párosuljon, így lassan inszomniával fognak gyanúsítani, olyan keveset alszol. Pedig a hurcibálás, éneklés, sok játék, nyáliállat (a.k.a. belezett zsiráf) mind rendelkezésre áll.

A cicizést is dedósok melójának tartod. Így kénytelen vagyok magam fejni, hogy a főzelékeidet azzal higítsam. Nem sok maradt és nem sokáig fog kitartani.

A szilárd étkek közül eddig mindent megettél, pedig én több üveges főzeléket is kihajítottam volna lassú ívben az ablakon. Azért inkább magam készítem az ebédünket, tisztességesebb dolgokat kapsz. Kedvenced volt például az a tökfőzelék, ami a habaráson kívül mindent tartalmazott (lecsót, kaprot és pici olajat is) - minden fintor nélkül egy nagy kanállal indítottál neki és jóízűen bevágtad az egészet egyszerre. Remélem megmarad a jó étvágyad és a lelkesedésed új ízekkel szemben.

Ölel és reménykedik, hogy újra tudsz eleget aludni

Anya

Időszakos beszámoló

Kedves Rajongótáborom!

Mindennapjainkról készítek egy kis beszámolót Nektek.

Szóval megvagyunk ezen az új helyen. Reggelente áttekintjük a Birodalmat (a lakást és a kertet - a szerk.). Természetesen vállon közlekedve, kikönyökölve. Ez mindig jót tesz - már nem nekem, a környezetemnek. A madarak is vidámabban fütyörésznek, ha meglátnak.

Felfedeztük a különféle bevásárlóközpontok nyitvatartási idejét, miközben a vásárlások végén idült alkoholistaként indulunk haza. Elárulom, a képen szereplő italokat nem én fogyasztom, hanem Anya, és váltig állítja, hogy ez tejhozó sör és hogy alkoholmentes. Nagy cucc, úgy könnyű. Ami keményebb dió, hogy múltkor hazaállított több tíz liter vodkával. Szerinte ettől lesz finom a diólikőr. És mikor akaja meginni, úgy mégis?

Mostanában szoktunk birkózni is. Mindig én győzök. Ez úgy van, hogy elkapom anya frufruját, amitől nem tud teret nyerni. Aztán megragadom az arcát és becuppantom a számba az orrát. Így nem tud mozdulni. Esetleg hagyom, hogy időt nyerjen azzal, hogy megcsócsálja a nyakamat, ami csikis. Esetleg. Nagyon tudom élvezni, mikor igazi "alattvalómmá" válik: lefekszik, én meg rajta állok/ülök. Igazi fensőbbséges érzés.

Mostanában nagyon erőlködik szegény Kisanyám a furcsa ízű, színes lenyelnivalókkal. Ázaléknak (izé, főzeléknek) hívja őket. Nem értem, miért jó ez neki, de gondoltam, ha már ez a fixa ideája, örömet szerzek neki és nem fújom az arcába. Tulajdonképpen nem mind rossz ízű. Csak azt nem értem, a fürdővizemet miért kell kis pohárból meginnom, ha meleg van. Biztonságért kezembe vettem a tejadagolás irányítását.

Vannak tevékenységek, amiktől viszont a falat kaparom. Nem tudom mik ezek a tevékenységek, mert igazából a falat kaparni jó úgy önmagában is. Meg általában mindent kaparni jó. Nem tudom miért, de itt minden úgy van összerakva, hogy utána szerelni kell. Ha beültetnek a babakocsiba, az oldalát meg kell szerelnem. Ha nem figyeltek, egy traktort kaptok vissza, úgy vigyázzatok! Ha mellettem ott a telefontöltő, azt meg kell szerelni. A pelenkázó oldalát és a függöny alját is meg kell szerelni.

Forgatom a helyi lapokat is. Fejjel lefelé meg még fejjel lefelébb. Ettem már pénzt is, de nem jó ízű, engem nem tett boldoggá.
Mivel mostanában kevesebbet hallgatunk zenét, mint pocaklakó koromban, és anya sem sokat nótázik vagy mondókázik, hát csináld magad! Zengetem a torkomat, és rájöttem, hogyha a kezemben csörgő van és rázom, akkor jót lármázhatok vele!

Kicsit sajnálom, hogy még nem találtunk rallitársat magunknak. Láttam Anyán, hogy örül, ha traccsolhat a másik mamival. Azt hiszi, nem értem, ha kibeszél. Csak néha találkozunk a tejtesóimmal. Ezúton jelzem, hogyha a kedves Rajongótábor, akár baba nélkül is, de belátogat, azt megköszönöm Kisanyám nevében. Mégis az én felelősségemre van bízva szegény...

Pusszantás mindenkinek

Böbe von Mocorgónia

Fordulat

Kedves  Babócika!

Fordulat állt be életünkben. Balról jobbra, hátról hasra. Hajnali öttől kilencig. Ezzel csak annyi probléma van, hogy elég hangosan jelzed, hogy visszakéredzkednél – ugyanis továbbra se szeretsz hason létezni. Nem mintha nem lennél legalább olyan erős, mint a kortársaid, csak épp nem jöttél még rá, hogy akár könyökölhetnél is: izomból tartod a teljes felsőtested. Egyébként szerintem a TTT-n (TejTesó Tali, a szerk.) dumáltátok meg egymással, hogy hason lenni menő, mert aznaptól tekinted feladatodnak a fordulás-projektet. (Lapzártánkig érkezett jelentés szerint a projekt sikeresnek nyilvánításával közönyösen teljesítetted a túloldal felé forgást is és azóta nem foglalkozol a témával. A szerk.) A gyúrás új formájának tekinted, hogy a kis hintaszékedben izomból megtartod függőlegesen a fejedet. Olyan fejbiccentő izmaid lesznek majd, hogy csuda! Nem tudom, beszámoltam-e róla, de néha két korty között érdekesebbnek tartod hátra lelógatni a fejedet a combomról, míg a törzsed vízszintesen fekszik. Ha így folytatod, gumidominó lesz belőled, mint anyádból.

Apropó fordulat: most költöztünk át a belváros bérházdzsungeléből a kedves-kertes sziget-kerület egy jól megközelíthető házába. Azt hiszem, felnőttél a feladathoz, hogy kertet ápolj és fenntarts egy ikerház-felet. Ja, nem. Az én vagyok. Minden szempontból jobb itt élni. Földszinten vagyunk, ha elszunyálsz a piac-kör után, egyszerűen aludhatsz tovább, mikor hazaértünk. Ki tudlak tenni „szellőzni” (pelus nélkül) a kert egy szimpatikus árnyékos szegletébe. Szó se róla, lassan jobb a színed, mint anyádnak. Ne feledkezzünk meg a combihusi-hurkáid között megbúvó kis fehér csíkokról, amiket viszont sosem ér a nap. Egyszerűen ennivaló vagy, no. Aztán elüldögélünk a teraszon – te a kisszékedben hintázol, én limonádét szürcsölök. Lényegesen egyszerűbb a lakás tisztántartása, ami nemsokára létfontosságú lesz, ha majd saját térden közlekedsz. Kénytelen voltam átválogatni rengeteg porfogót, hogy ne az legyen az első dolgod, hogy magadra rántod őket. Kisöpörtem néhány korábbi élet-darabkát is.

A hangok repertoárját tovább bővítetted, mostanra divatos lett e bugyborékolás. Valamint, nem tudom eldönteni, hogy 20kHz után azért nem hallom a hangod, mert kifogytál a szuszból, vagy mert a fülem azt a magasságot már nem érzékeli. Sokszor fontosabbnak tartod az éneklést, mint a cicizést! Sőt, általában sok mindent fontosabbnak tartasz az evésnél. Eljött a pillanat, mikor a nagykönyv szerint egy kiló kaját magadba kéne termelni egyetlen nap alatt. Mivel nemrég álltunk át a napi ötszöri étkezésre, és hirtelen nőttél is egyet, a tejem pedig nem lett több, elmondható, hogy kizabálsz bármennyi tápszerből és összelejmolt anyatejből. Úgy döntöttem, így, öt hónaposan nekilátunk főzeléket falni. Viszonylag jól tűröd, bár az első gyümölcslé próbáknál a legjobb, amivel kommentálhattam az eseményt, hogy nem sírtad el magad. Szisztematikusan kilökted a teljes kortyot és lefittyedt a szád. Mostanra viszont az első néhány idegen ízű falat után megeszegetsz egy kisebb mennyiséget. Két szelet krumplit törve, anyatejjel keverve, egy fél főtt répát, paradicsomos főzelékeket és gyümölcsturmixokat.

A minap kitettelek a pihepuha szőnyegre – pici baba az óriás felületen. Mire visszajöttem, elmélyülten figyelted az ujjaid külön mozgását. Azt hiszem eddig nem próbáltad őket külön mozgatni. Mostanra észrevetted, hogy a lábad egy tök poén dolog – lehet fogni, le lehet rágni róla a zoknit. Vagy le is lehet dörzsölni és lerúgni a kiságy mögé. S utána ugyanezt megtenni a ráccsal is. Meg a fürdőlepedővel. Kisebb bűvészmutatvány tisztán tartani azt a zugot.

Úgy döntöttél, mégis inkább szőke leszel. Kis vörös bukéval. Sokakat elvarázsolsz, akár vadidegeneket, séta közben is.

Várom a további fejleményeket

Ölelget lelkesen

Anya