Mirelit babuci

Kedves Böbicsek!

Óriási szerencsémre tényleg az éjszakát választod az elsődleges alvási időszaknak. Eddig még nem fordult elő, hogy annyira belelovalld magad egy problémába, hogy abba se hagyd hajnalig. Ez viszont nem jelenti, hogy néhanapján ne sírnál te is keservesen, míg mi, tudatlan felnőttek fejünket vakarjuk a probléma felett.

Néhány szabályszerű pontot azért össze lehet foglalni ezzel kapcsolatban is. 

Hogyha a rendszer "input" és "output" végei rendben vannak (ti. ettél eleget és kakiltál rendesen), viszont a rendszer még mindig "nyikorog", akkor a rendszer közepével lehet baj. Ilyen például a hasfájás. Annak dacára, hogy az adott pillanatban ezzel nem lehet mit kezdeni, azért vannak módszerek. 

1. Cicit adok. Sose köpted még ki.
2. Nem etetlek túl. Fitnessz tej mindenekfelett! Ilyenkor kicsit ritkábban kapsz enni. (Ilyenkor legyen okos az ember, melyik a helyesebb megoldás!)
3. Mivel ti babák az időjárásra érzékenyek vagytok, a szél és front szintén hasfájást okozhat. Tartok ugyan tárgyalásokat az időjárásfelelőssel, de még nem jutottunk az ügy végére.
4. Tornáztatás, kamillatea-ivás - hát nem mondanám, hogy bármi hasznuk volt...
   
5. "Oroszlánfekvés" - kezed-lábad lelóg a bölcsőként kialakított alkarunkról, ahol hason fekszel. Nem annyira sikeres, mint amennyi hitet belevetettünk.
6. Hasra fektetés. Állítólag vannak akik megnyugszanak tőle. Te egyszer sírtad álomba magad, azóta csak még jobban üvöltesz. Hallanánk, ha nem lenne a lepedő hangfogó hatású.
7. Büfiztetés. Sokszor nem is a büfire várunk, mikor vállra rakunk, hanem hogy a másik végeden jöjjön a motyó. De valahol biztos. "Jobb kint, mint bent."
8. Tengerészjárásban körülhordozás a lakás különböző pontjain, miközben vállon könyökölsz és hátrafelé sasolsz. Nálad ez a fogás szinte mindenekfelett működik - szemben a mellkasra helyezéssel.
9. Kocsiban gurgulázás. Mindegy, hogy autó vagy babakocsi, a lényeg, hogy rázza a feneked.
10. Játszócumi. Tudom, nem kellett volna, de sok esetben látványosan elnyugszol tőle.
11. Magamra kötözlek. Nem horgászzsineggel, hanem egy öt méteres kendővel. Ki ne imádná anyuci szuszmákolását és melegét a fülébe? Nincs az a keserves sírás, ami ne találna vigaszra. Vigyázok vele, mert addiktív. Gerincsérvre pedig nem gyúrok.
12. Az Adu Ász: kivágni a hidegbe. Nekem is az volt a kedvencem: egy fűtetlen helyiség (ahol máskor a víz is megfagy), jó takaróval. Csatakosra izzadtam magam a kedvenc irhahálózsákomban, mégsem engedtem megszabadítani tőle magam nyárig. Ez közös kedvencünk. Mindemellett nem bírsz ellenállni a pocakodra fújt hajszárítónak sem. Fürdés után fedeztük fel, mennyire jólesik: mint egy kisbéka, ellazulsz és élvezed a trópusi klímát. Így tiszteletbeli nyári kislánnyá avattunk.

Ökölszabály: minden etetéssel új élet kezdődik. Ha mégsem, akkor az új nappal. Azzal  már biztos. Továbbá ha nem működik, kezdd elölről - már több tapasztalattal.

Ölel

Anya

Ui.: a mai napon ipari mennyiségű vigyort eresztettél meg az arcom vizslatásakor. Vagy tényleg murisan festek, vagy megtanultál mosolyogni! Ugyanekkor elhangzott az első "Gá!" is.

Evolúciós ugrás Böbe-módra

Kedves Rajongótáborom!

Azt hiszem valami félreértés történt. Rossz csengőn csengettem, vagy valami. Tuti nem jó helyre dobott a gólya. Ez egy diliház! Kérem a panaszkönyvet!

Megismerlek ám Kisanyám, és az összes többi lókötőt is (simán, arcról)! Van két fő-rabszolga is, de az ő cicijükből nem jön semmi. Szerintetek direkt követem a tekintetemmel, mit műveltek? Szemmel tartok mindenkit, így is alig lehet összefogni a társaságot. Egek, micsoda ramazurit csinálnak ezek körülöttem! Mind itt hablatyol egyszerre, azt meg se hallják, hogy esetleg nekem is lennének igényeim. Rám se hederítenek, velem nem is tárgyalnak!

A minap is küldtem egy biztató mosolyt Kisanyám felé, erre úgy meghökkent, hogy megetetni is elfelejtett - úgy kellett kinyafognom, hogy hékás, ez lemaradt. Nem vagy te egy kicsit szétszórt?

Aztán itt van ez a szórakoztatás-dolog. Mi lenne természetesebb, mint az én szórakoztatásom? Kaja és kaki után sem lehet unatkozni hagyni, mi másból tanulnék? Tessék szépen körbehurcolni a vállatokon, hadd lássak mindent körülöttem. Igen, azt a nagy hangfalat is a szekrény tetején. Még egyszer. Mondom még egyszer! Eh, beszélhet ezeknek az ember... Meg ez a műcumi-dolog! Hát kéremszépen tisztességes babát átvágni ilyen cicipótlékkal. Ki is köpöm, ha észreveszem! Vagy ha keveset foglalkoznak velem. Vagy ha keveseN foglalkoznak velem... Vagy csak mert miért ne... Mindenkinek kell valami elfoglaltság, na!

Apropó beszéd - rémes, ne is említsétek. Egyik idetipeg valami alig érthető gagyogással. A másik meg jön valami "leteszünk a kiságyadba és az neked jó lesz" rizsával. Persze, ki hiszi azt el? Most komolyan? Tényleg odateszel?? Nemá'! Ez komolyan gondolja! De nekem jár a műsor! És még hasra is fordít, ez nem lehet igaz! Hiába emelgetem itt a fejem, hogy fordítson azonnal vissza. Rendőrt hívok, korlátoznak a mozgásomban! Ismerem a jogaimat! Segítség, szedjenek ki innét! Kilenc hónapot töltöttem elzárva, most meg ez a rácsos izé. Nem gondolhatják komolyan! Nagynehezen álomba sírom magam (értitek? Sírom!), vigaszdíjként általában nem felejtik el hogy enni is adjanak ébredéskor.

Hát ilyen sanyarú sorsom van nekem. Kedves olvasóim, legalább Ti érezzetek velem együtt!

Megyek, végre nem figyel Kisanyám, írom tovább a nagydoktorimat. Senkinek egy szót se, nem tudhatják...

Rajongótok

Böbe von Mocorgónia

Ezek a mai fiatalok!

Eljutottunk a kétnaponta fél órás szabadlábra helyezésig, míg Babócira felvigyáz valaki (miközben állítólag írja az előlem olyannyira titkolt nagydoktoriját). Anya újra a kömény-maghoz akar tartozni, felvette hát régről a szekrény alján porosodó bőrnackóját, vasalt western csizmáját, kockás ingét, többkilós bőrkabátját. Úgy indult a vásárba. Csak azt felejtette el, hogy gyök kettőnél többel nem tud menni (elvégre még lábadozási időszak van)... (Mint a Porsche a dugóban - mi értelme a többszáz lóerőnek? Ő is csak hússzal araszol.) Lelki szemeim előtt megjelent már a járókeret is, ahogy a kényelmesen sétálgató járókelők is behozhatatlan előnnyel előztek ki. Még szerencse, hogy a piac sincsen messzebb öt belvárosi saroknál (értsd: olyan kétszáz méter). Megvettem a negyed-nagybevásárlásnyi ennivalót és ugyanezzel a tempóval haza"igyekeztem". Végül egy órán belül megjártam - nem is olyan rossz.

Másik alkalommal már visszafelé jöttömben lehagyott egy izgága fiú. Toporgott egy darabig a kereszteződésnél, beértem.

  - Ne haragudj, nem tudod melyik az I. utca?

  - Dehogynem, én is oda tartok.

  - Akkor előre, ugye? Köszönöm, szia!

 - Oh, menj a lámpáig, az már a megfelelő kereszteződés!" - kiáltottam utána és reméltem hogy meghallja vészes távolodtában.

Már elképzeltem, valahogy így fest majd öregkoromban a mindennapi csevegés az akkori fiatalokkal...

Legelső kimenőm alkalmával nem voltam ilyen elővigyázatos. Mit nekem, mennyiből tart megtenni azt a rövid futókört amit mindig végigjárok? Legalább kiérek a parkig. A végére azt hittem taxit kell hívni... 3,5 km gyalogtávot nem az egyhetes kismamáknak találtak ki.

Születésnapomra

Drága Böbicsek!

Így, hogy szülinapunk fél hónappal különbözik egymásétól, mondhatom, születésnapomra kaptalak ajándéknak. Köszönöm az eddigi tanításaidat.

Köszönöm, hogy minden sírás előtt adsz öt másodpercet, hogy kitalálhassam, mi a probléma - s ha nem jóra tippeltem, csak akkor lendülsz bele. Köszönöm, hogy tudjuk tartani a három órás szakaszokat evés és alvás/nézelődés között. Nagyon örülök, hogy épp mikor kezdek aggódni, hogy eszel-e egyáltalán rendesen, rábizonyítasz egy ipari mennyiségű UV-sárga rottyal. Éhenhalni márpedig nem lehet, miközben az ember lánya jóízűeket kakkant... Hálám jár azért, mert éjszakánként alszunk. Félálomban lemegy az evés-tisztábatevés, majd ezzel vége az éjjeli műszaknak.

Mostanra szinte folyamatosan vizsgálsz valamit és fókuszálsz, sőt jártunkban nézelődve utánafordulsz a vállamról. A korábbi tétova, lassú szemmozgást felváltotta az élénk tekintet. Ami kétségbeejtően összefordul, ha fáradt vagy... Nagyon murisan festesz olyankor ("várj, mindjárt helyreforgatom!"). A sötétkék szemed várhatóan fél év alatt fog végleges színében tündökölni.
Egyelőre rendelkezésedre áll az összes izmod spontán aktiválása - sokkal bonyolultabb kézmozdulatokat és grimaszokat vágsz, mint mi, begyöpösödött felnőttek. Mi használunk ezek közül néhány begyakoroltat, aminek az évezredek folyamán jelentőséget tulajdonítottunk, de a többiről elfeledkezünk. Nagyon vicces látni, ahogy félálomban grimaszolsz, vagy az ujjaidat csavargatod egymás köré. Értesz A Harrison Ford féle szexi félmosolyhoz is! (És amíg el nem felejtkezek róla, megemlítem, hogy van egy "beépített piercinged" a nyelveden. Egy pici hólyagocska a hegyén, ami születésedtől fogva megvan.) A kezecskéddel, de képzeld még a lábbujjaiddal is rámarkolsz az elédtartott tárgyra. Ez még ösztönös, mint a végtagmozdulataid nagy része is. Néha azonban felfedezek tudatosságot egyikben-másikban.

Meséltem már, hogy újabban körömfétisem van? Olyan a kezed, mint egy műalkotás: ugyanolyan a szerkezete, részei, mint egy felnőtt kéznek, mégis annyira apró... Még az ujjlenyomat is megvan, de annyira pirinyó redőkből áll, amit nem is érzékelnek az ujjaim - csak a bársonyos tapintásod marad. A körmöd mint egy manökené: sávosan színváltós és hosszúkás, filigrán. Isteni  csoda. Ja és mellesleg manófüleid vannak. Hosszúkásak, hegyesek, igazán elegánsak. Az élén pedig ott a jellegzetes pihepuha babaszőr.
Van egy jellegzetes keresőmozdulatod, mikor éhes vagy. A könyvek beszámolnak a szoptatás technológiájáról, hogy oda kell érinteni a száj sarkához, de egy nagyon kedves mozdulattal reagálsz rá, ami viszont nincsen megírva, a te találmányod. Itt jegyzem meg, hogy a mellméret hangulattól és aznapi étkezési szokásoktól függően egy méretet nőhet.
Nagyon muris hangokat hallatsz - mivel a gégefedőd még másutt helyezkedik el, mintsem alkalmassá tenne az emberi beszédre, a huppogástól elkezdve a hortyogó cicikeresésig, szuszmákolásig minden rajta van a palettán. Ha éhes vagy, nagyon hangosan cuppogsz. Szerintem ezt még a pocakomban is meg tudtad tenni, mert előfordult, hogy felőled hallatszott egy-egy kattanó hang és nem az ízületeim módosultak épp.

A születéskor jellemző nagyothallás valószínűleg tisztul, jól reagálsz egy-egy zajra. A kísérlet eredményességéért azért nem foglak agyonijesztgetni, de feltűnt például, hogy a roppanó hangokat nem kedveled. Egész ideges lettél múltkor is, mikor elnyammogtam egy nyers répát a közeledben. A beszédhang és a zongora egyelőre nem hat meg különösebben, de hiszek benne, hogy ez idővel változik. Talán csak magam áltatása, de ha dúdolok neked, az viszont megnyugtat. Csakúgy, mint Mama szívhangja.

Szeretsz ringva menni fel és alá. Ez a legmelósabb, de az egyik leghatékonyabb mód a megnyugtatásodra. Apró trükk még a pici játszócumi - hisz üres cicit nem tudok biztosítani, pocakfájást meg nem szeretnék okozni a túletetéseddel (a meg nem emésztett tej is továbbmegy és a belekben gázok képződnek belőle). Varázsosabb trükk a hajszárító - a meleg és a zaj együtt andalít. Hátránya, hogy felélénkülsz, mikor lekapcsoljuk. Az első függőség, no igen... Ma kimerészkedtünk és ralliztunk egyet a gangon. Úgy tűnik tetszett a friss levegő, mert jó mélyet aludtál utána.
Egy érzék tisztább és jobban működik, mint nálunk, "kifejletteknél": sokkal jobban érzed a körülötted megfordulók kisugárzását. Léteznek jóbarátok, akik mellett egyértelműen megnyugszol. Velük én is nagyon szeretek időt tölteni.

Ahogyan csendesebbek és zártabbak a napjaim, úgy nyílik a fantáziám. Sokszor kapom rajta magam, hogy valójában már órák óta zene megy a fejemben, miközben néma csend vesz körül. Vagy életképeket rajzolok magam elé, amik soha nem léteztek, s ha fognak is (ha rajtam múlnak, megvalósítom ám őket s Te nagyon jól jársz majd velük), az hónapokkal, évekkel később következik be. Napozás a Dunakanyar fövenyén, beszélgetések, tanítgatások, korcsolyázás, játék, nyaralás, nevetés, érzések.

Szóval így állunk egyelőre az ajándékcsomaggal.
Köszönöm Neked.
Anya