Időszakos beszámoló

Kedves Rajongótáborom!

Mindennapjainkról készítek egy kis beszámolót Nektek.

Szóval megvagyunk ezen az új helyen. Reggelente áttekintjük a Birodalmat (a lakást és a kertet - a szerk.). Természetesen vállon közlekedve, kikönyökölve. Ez mindig jót tesz - már nem nekem, a környezetemnek. A madarak is vidámabban fütyörésznek, ha meglátnak.

Felfedeztük a különféle bevásárlóközpontok nyitvatartási idejét, miközben a vásárlások végén idült alkoholistaként indulunk haza. Elárulom, a képen szereplő italokat nem én fogyasztom, hanem Anya, és váltig állítja, hogy ez tejhozó sör és hogy alkoholmentes. Nagy cucc, úgy könnyű. Ami keményebb dió, hogy múltkor hazaállított több tíz liter vodkával. Szerinte ettől lesz finom a diólikőr. És mikor akaja meginni, úgy mégis?

Mostanában szoktunk birkózni is. Mindig én győzök. Ez úgy van, hogy elkapom anya frufruját, amitől nem tud teret nyerni. Aztán megragadom az arcát és becuppantom a számba az orrát. Így nem tud mozdulni. Esetleg hagyom, hogy időt nyerjen azzal, hogy megcsócsálja a nyakamat, ami csikis. Esetleg. Nagyon tudom élvezni, mikor igazi "alattvalómmá" válik: lefekszik, én meg rajta állok/ülök. Igazi fensőbbséges érzés.

Mostanában nagyon erőlködik szegény Kisanyám a furcsa ízű, színes lenyelnivalókkal. Ázaléknak (izé, főzeléknek) hívja őket. Nem értem, miért jó ez neki, de gondoltam, ha már ez a fixa ideája, örömet szerzek neki és nem fújom az arcába. Tulajdonképpen nem mind rossz ízű. Csak azt nem értem, a fürdővizemet miért kell kis pohárból meginnom, ha meleg van. Biztonságért kezembe vettem a tejadagolás irányítását.

Vannak tevékenységek, amiktől viszont a falat kaparom. Nem tudom mik ezek a tevékenységek, mert igazából a falat kaparni jó úgy önmagában is. Meg általában mindent kaparni jó. Nem tudom miért, de itt minden úgy van összerakva, hogy utána szerelni kell. Ha beültetnek a babakocsiba, az oldalát meg kell szerelnem. Ha nem figyeltek, egy traktort kaptok vissza, úgy vigyázzatok! Ha mellettem ott a telefontöltő, azt meg kell szerelni. A pelenkázó oldalát és a függöny alját is meg kell szerelni.

Forgatom a helyi lapokat is. Fejjel lefelé meg még fejjel lefelébb. Ettem már pénzt is, de nem jó ízű, engem nem tett boldoggá.
Mivel mostanában kevesebbet hallgatunk zenét, mint pocaklakó koromban, és anya sem sokat nótázik vagy mondókázik, hát csináld magad! Zengetem a torkomat, és rájöttem, hogyha a kezemben csörgő van és rázom, akkor jót lármázhatok vele!

Kicsit sajnálom, hogy még nem találtunk rallitársat magunknak. Láttam Anyán, hogy örül, ha traccsolhat a másik mamival. Azt hiszi, nem értem, ha kibeszél. Csak néha találkozunk a tejtesóimmal. Ezúton jelzem, hogyha a kedves Rajongótábor, akár baba nélkül is, de belátogat, azt megköszönöm Kisanyám nevében. Mégis az én felelősségemre van bízva szegény...

Pusszantás mindenkinek

Böbe von Mocorgónia

Fordulat

Kedves  Babócika!

Fordulat állt be életünkben. Balról jobbra, hátról hasra. Hajnali öttől kilencig. Ezzel csak annyi probléma van, hogy elég hangosan jelzed, hogy visszakéredzkednél – ugyanis továbbra se szeretsz hason létezni. Nem mintha nem lennél legalább olyan erős, mint a kortársaid, csak épp nem jöttél még rá, hogy akár könyökölhetnél is: izomból tartod a teljes felsőtested. Egyébként szerintem a TTT-n (TejTesó Tali, a szerk.) dumáltátok meg egymással, hogy hason lenni menő, mert aznaptól tekinted feladatodnak a fordulás-projektet. (Lapzártánkig érkezett jelentés szerint a projekt sikeresnek nyilvánításával közönyösen teljesítetted a túloldal felé forgást is és azóta nem foglalkozol a témával. A szerk.) A gyúrás új formájának tekinted, hogy a kis hintaszékedben izomból megtartod függőlegesen a fejedet. Olyan fejbiccentő izmaid lesznek majd, hogy csuda! Nem tudom, beszámoltam-e róla, de néha két korty között érdekesebbnek tartod hátra lelógatni a fejedet a combomról, míg a törzsed vízszintesen fekszik. Ha így folytatod, gumidominó lesz belőled, mint anyádból.

Apropó fordulat: most költöztünk át a belváros bérházdzsungeléből a kedves-kertes sziget-kerület egy jól megközelíthető házába. Azt hiszem, felnőttél a feladathoz, hogy kertet ápolj és fenntarts egy ikerház-felet. Ja, nem. Az én vagyok. Minden szempontból jobb itt élni. Földszinten vagyunk, ha elszunyálsz a piac-kör után, egyszerűen aludhatsz tovább, mikor hazaértünk. Ki tudlak tenni „szellőzni” (pelus nélkül) a kert egy szimpatikus árnyékos szegletébe. Szó se róla, lassan jobb a színed, mint anyádnak. Ne feledkezzünk meg a combihusi-hurkáid között megbúvó kis fehér csíkokról, amiket viszont sosem ér a nap. Egyszerűen ennivaló vagy, no. Aztán elüldögélünk a teraszon – te a kisszékedben hintázol, én limonádét szürcsölök. Lényegesen egyszerűbb a lakás tisztántartása, ami nemsokára létfontosságú lesz, ha majd saját térden közlekedsz. Kénytelen voltam átválogatni rengeteg porfogót, hogy ne az legyen az első dolgod, hogy magadra rántod őket. Kisöpörtem néhány korábbi élet-darabkát is.

A hangok repertoárját tovább bővítetted, mostanra divatos lett e bugyborékolás. Valamint, nem tudom eldönteni, hogy 20kHz után azért nem hallom a hangod, mert kifogytál a szuszból, vagy mert a fülem azt a magasságot már nem érzékeli. Sokszor fontosabbnak tartod az éneklést, mint a cicizést! Sőt, általában sok mindent fontosabbnak tartasz az evésnél. Eljött a pillanat, mikor a nagykönyv szerint egy kiló kaját magadba kéne termelni egyetlen nap alatt. Mivel nemrég álltunk át a napi ötszöri étkezésre, és hirtelen nőttél is egyet, a tejem pedig nem lett több, elmondható, hogy kizabálsz bármennyi tápszerből és összelejmolt anyatejből. Úgy döntöttem, így, öt hónaposan nekilátunk főzeléket falni. Viszonylag jól tűröd, bár az első gyümölcslé próbáknál a legjobb, amivel kommentálhattam az eseményt, hogy nem sírtad el magad. Szisztematikusan kilökted a teljes kortyot és lefittyedt a szád. Mostanra viszont az első néhány idegen ízű falat után megeszegetsz egy kisebb mennyiséget. Két szelet krumplit törve, anyatejjel keverve, egy fél főtt répát, paradicsomos főzelékeket és gyümölcsturmixokat.

A minap kitettelek a pihepuha szőnyegre – pici baba az óriás felületen. Mire visszajöttem, elmélyülten figyelted az ujjaid külön mozgását. Azt hiszem eddig nem próbáltad őket külön mozgatni. Mostanra észrevetted, hogy a lábad egy tök poén dolog – lehet fogni, le lehet rágni róla a zoknit. Vagy le is lehet dörzsölni és lerúgni a kiságy mögé. S utána ugyanezt megtenni a ráccsal is. Meg a fürdőlepedővel. Kisebb bűvészmutatvány tisztán tartani azt a zugot.

Úgy döntöttél, mégis inkább szőke leszel. Kis vörös bukéval. Sokakat elvarázsolsz, akár vadidegeneket, séta közben is.

Várom a további fejleményeket

Ölelget lelkesen

Anya