Miss Universe

Kedves Babci-babci!

Újabb fejlődésroham közepén tartunk. Bár az is lehet, hogy ez az általános innentől kezdve. Számomra szédületes sebességgel produkálsz új és új dolgokat.

Elvileg neked ilyesmit nem kellene tudnod, de háton fekve lelkesen emelgeted a fejedet. A minap a hintaszékedben támasztás nélkül megültél függőlegesen, úgy tekintgettél jobbra-balra. El tudom képzelni, hogy túl sokszor húztuk el előtted a mézesmadzagot: sokszor ülhetsz ölben és szteppelhetsz állva, melyet minden alkalommal széles vigyorral nyugtázol. Így senkinek nincs szíve visszatartani téged ettől az élménytől. Hogyha asztalnál ülünk és te pedig ölben, szívesen kapaszkodsz az asztal szélén található bármibe - hogy aztán leejtsd (hangsúlyozom: szándékosan). Ha jól tudom, már bőven ücsörögni képes babák szokása ez. Egyébként újabban a csörgőt is rendkívül szofisztikáltan, csak csuklókörzéssel működteted. A karból, izomból rázás csak a kezdők melója.

Ha az asztal széléhez ér a talpad, azonnal dobszólóba kezdesz. Olyan erővel, hogy odébbtolod vele az asztalt. Micsoda erőgép!

Megtanultad, hogy lényegesen hosszabb időt tölthetsz érdemben nézelődve hason, ha kitámasztod magad a kezeddel. Ettől még nekem kell visszaforgatnom, de hosszabb idő után kezdesz nyüszögni. Vagy belealszol. (Ez egyszer fordult elő, ld. ábra.)

Mindent gondosan megfogsz és megnézegetsz, s csak aztán kezded óvatosan használni. Rendkívüli türelmed van a dolgok megfigyeléséhez. Tudomásom szerint babakorban a kontrasztos és/vagy piros formák a kedvencek. Ehhez képest, ha valamely bokorhoz érünk, kizárólag a zöld levelek érdekelnek. Markolod őket, míg szét nem esnek a kis vasgyúró markaid között. Akkor kiszemeled a következő áldozatot és újrakezded. Valamiért nem nagyon jellemző, hogy a szádba akard gyömködni őket. Az az érzésem, a dudvák szeretetét sikerült átörökíteni.
A cédulázás elemi vágyát megörökölted nagymamától. Ez abból áll, hogy előkeresed a bármilyen színes játék, rongy és ruha cédulkáját és azt gyűrögeted a játék, rongy és ruha helyett.

A korábbi hangrepertoárhoz hozzácsapódott a különféle bugyborékolások tárháza. Tőlem is azt szereted hallgatni a leginkább, bármikor mosolyt csal az arcodra. Ezen kívül több dolog féktelen kacagásra késztet:

• Ha rázom a fejem, hogy lobog tőle a hajam
• Ha hirtelen felemellek és visszaejtelek
• Ha hirtelen leengedlek a vállamról vízszintesen és vissza
• Ha megcsócsálom a hónokod alját, oldaladat vagy a nyakicádat
• Ha hasra gyömködlek
• Ha dögönyözheted és simogathatod az arcomat (anya irányításával)
• Ha berregek
• Ha Fáni is rázkódik ettől a berregéstől
• Ha fogod a színes szoknyám szélét és azt rázogatom veled együtt, esetleg segítesz fogat mosni
• Leutánozom, hogy csinál egy hal
• Leutánozom, hogy csinálsz éppen
• Bizonyos arcok, csak úgy
• Ha reggel az első, amit meglátsz, én vagyok (jó, ez egy széles-elégedett mosoly,  így határeset)

Egyik napról a másikra végérvényesen leszoktál a játszócumáról. Nem mintha gyakran használtuk volna, de azzal könnyebben tudtál elaludni. Most még nem jutott eszedbe, hogy a leszokás mellé egy új módszer is párosuljon, így lassan inszomniával fognak gyanúsítani, olyan keveset alszol. Pedig a hurcibálás, éneklés, sok játék, nyáliállat (a.k.a. belezett zsiráf) mind rendelkezésre áll.

A cicizést is dedósok melójának tartod. Így kénytelen vagyok magam fejni, hogy a főzelékeidet azzal higítsam. Nem sok maradt és nem sokáig fog kitartani.

A szilárd étkek közül eddig mindent megettél, pedig én több üveges főzeléket is kihajítottam volna lassú ívben az ablakon. Azért inkább magam készítem az ebédünket, tisztességesebb dolgokat kapsz. Kedvenced volt például az a tökfőzelék, ami a habaráson kívül mindent tartalmazott (lecsót, kaprot és pici olajat is) - minden fintor nélkül egy nagy kanállal indítottál neki és jóízűen bevágtad az egészet egyszerre. Remélem megmarad a jó étvágyad és a lelkesedésed új ízekkel szemben.

Ölel és reménykedik, hogy újra tudsz eleget aludni

Anya