Séta az erdőben, óvónéni titkos mosollyal az arcán almát rajzol krétával az erdei aszfaltra. Megcsodáljuk, tovább bolyongunk. Később látni egy cseresznyét újra az aszfalton.
- Nézd, a néni megint titkos cseresznyét rajzolt!
- Hol?
- Ott, arra. (Visszafelé mutatunk)
- Hol? Én nem látom! (Megy, ég felé bámulva, bőven elhagyva a rajzot)
Ugyanitt, kidőlt korhadt fatörzsön állva:
- Nézd, mennyi szú beette magát!
- Hova? (azon a fatörzsön állva)
És akkor egyszer csak, tetszőleges ideig elfoglalod magad írással. És megjelensz egy papírral, amelyen cuki gyerek-nagybetűkkel fontos dolgokat közölsz. Például a teljes napirended megírod. Vagy könyvet írsz eddigi életedből (na jó, képeskönyvet. De nem nagyobb 3x2 cm-nél.)
Mint a majomkenyérfa, amin kenyerek teremnek. Meg majmok.
Tele van a kezem bottal és füllel.
Tutujgatás nyomán (nem tudom ez a szó létezik-e vagy családi találmány): Tutuj-tutuj, tuj. Tuj.
Komboy
A méhecsben méhecskedik
Szezámos mézes csirkére:
-Apuval is ilyet ettünk, csak az lekváros-mézes volt vaníliamagokkal!
Norbi a legjobb Norbi a világon!
