Olvasónk írta

Tisztelt Szerkesztőség!

A minap meglátogatott minket ez a Böbe-lány. Állítólag a tejtesóm, vagy mi a szösz. Hát ez kész ez a nőszemély, komolyan mondom! 

Először is fel-alá négykézlábazott a családi fészkünkben és mindenhová beleütötte az orrát. Például a padlóba és olyankor sírt. Aztán megállás nélkül szövegelt. Még levegőt se vett, én mondom! Állandóan elvette a játékaimat és másutt letette. Valami rendrakásról magyarázott, de olyan pörgő nyelvjárásban, hogy feladtam, hogy megértsem. Mindent meg kellett néznem, hogy mit tett tönkre. Mit ért ő ilyen finom eszközökhöz, mint slusszkulcs vagy távirányító? Nyomkodja őket bátran és butaságokat beszél. És még el se mondhatom, hogyha más a véleményem. Még az a szerencsém, hogy ő még nem tud felállni, így a lakás magasabb régióit nem vonta a felügyelete alá. 

Míg ott volt, az etetőszékemben is ő trónolt. Inkább megettem rendesen az ételemet, mert láttam a szemén, hogyha meghagynám, még azt is elvinné. Különben is, vigyázzon csak az alakjára!

Az anyája, nos az nem rossz bőr. Kíváncsi lennék, az ő cicijéből is úgy jön a tej, mint az én anyukáméból? De nem tudtam megkérdezni, még ennyi szót se kaptam. Ráadásul állandóan a Böbe-lánnyal volt elfoglalva. Katasztrófa! A végére annyi szerepem maradt, mint a papucsnak, amit rágcsáltam, amíg el nem vették azt is a kiskezemből.

Én mondom, sose kezdj nővel, annak csak rossz vége lesz!

Üdvözlettel
Dávid, a tejtesó (vagymiszösz)

Gratuláció

Tegnap buszoztunk. Ilyet is szoktunk, de szerencsésebbek közül valók vagyunk, nagyjából havonta másfélszer.

Lesétáltunk egy megállót, hogy Böbe ne hisztizzen a semmit-nem-csinálástól. Felszálláskor beparkoltunk a másik anyuka-babakocsi-kombó mellé. A fiú passzióból mondta a magáét, majd átváltott eggyel komolyabb hisztibe. Rosszallóan néztem a kezéből kilógó nyalókát, alig volt idősebb Babónál. Az utasok is hátra-hátratekintgettek. Aztán észrevettem a háromévesforma kissrácot - előbb-utóbb sikerült elcsennie a maszatforrást. Anyuka hiába próbálta őket megregulázni, mind csinálta ami neki tetszett. Beszállt a melóba a báty is - olyan alsósforma. Maga mellé ültette a kisfiút és kiszedte a kezéből, ami nem oda való (addigra két furulya is színre lépett). Majd egy egész más pontról előlibbent a legnagyobb, nagyjából negyedikes korú kislány. Elkérte anyjától az addigra ölben dobálózó legkisebbet és összevissza dajkálta. Kiderült, a nyalókát tőle nyúlta le és nem direkt volt.
Az újabb és újabb szereplők bevonásával egyre inkább átalakult a nemtetszésem megértő összemosolygásba (ezt kicsit fáradt anyukák szokták érteni), majd csodálatba. Mert igaz ugyan, hogy számomra nem opció a nyalóka-ügy, viszont igenis könnyűnek éreztem a dolgomat Babucival, aki eközben csendben figyelt, akinek az igényei mindig kiszolgálódnak, akinek könnyű betartani a napirendjét és igazodni lehet egymáshoz. Négy különböző korú és érdeklődésű gyerekkel elképzelni sem tudom, hogy lehet egy irányba haladni. Biztos van rá mód és ha ilyen helyzetbe kerülök, én is megoldom. 

Most azonban csak azt sajnálom, hogy ezt nem mondtam el annak az anyukának. Zilált idegszálai közül is kilátott volna egy "udvarlójára". Mert minden anyukának jólesik egy-két kedves szó azokért a dolgokért, amiket természetes, hogy megcsinál. És tényleg menő négy gyereket gardírozni.