Az alvás titka

Keves Babó!

Manapság meglepően sokat alszol. Persze valahol hálás is vagyok, hogy kipihenhetem magam, de először aggasztott, mi lehet az oka. Aztán elkezdtem sorra venni, miket tanultál az elmúlt napokban és ... elfáradtam.

1. Megtanultál lépcsőzni. Mármint nem a tolatós módszerrel, hanem igazából. Kisebbeken támasz nélkül, nagyobbakhoz elkél egy fal. Ember sehol. Esetleg követhet egy-két tag, olyankor rettentő izgatott vagy, hogy felmennek ott, ahol te is. Nagy a vihánc akkor is, ha addig forogsz, míg el nem szédülsz. Az óriás ugrálóasztalon remekül megőrzöd az egyensúlyodat, sőt mi több, páros lábbal ugrálsz. Pedig azt csak két éves korban kell tudnod.

2. Cipőket veszel fel és le. Enyémet és tiédet. Állva. Csoszogsz lelkesen a nagyokban. Tudod, mit jelent a zokni szó és számon tartod, hogy milyen játékszabályok szerint hordunk és nem hordunk lábbelit (kint vagy bent, uszi van vagy séta, milyen állagú a fű, milyen hőmérsékletű a járólap, stb).
3. Az állatok is érző lények. A minap kuncsorgott Pici, miközben banánt tízóraiztál. Megfogtad a csuklómat és odavezetted a cica orra alá, hogy ő is kaphasson, elvégre mégiscsak éhezik (mint te). Azt még nem tudom, hogy fogom elmagyarázni neked, hogy a macskák húst esznek...

Még ezen a napon találkoztál két, veled egymagas kutyával. A tálkájukból egyesével adogattad a szájukba a tápot, minden esetet hangos "ham"-mal kommentálva.

Valahogyan azt is elmagyarázta neked Pici, hogy ő tényleg csak a simogatást szereti. Lehet közrejátszott a mancsa és pofozkodási képességei. (Ebben az esetben ismeri a törvényt, mert nyolc napon belül gyógyuló sérülést ejtett.) Már ritkábban nyúzod, bár úgy tűnik, ő meg azt viseli jobban.

Mikor nem felejtem el, benézünk a helyi állatkereskedésbe is. Igaz az évek folyamán megkopott és sok halon, néhány rágcsálón és két kis ékszerteknősön kívül nincsen érdekesség, te szűnni nem akaró kíváncsisággal regisztrálod mindet.

4. Kissé régebbi eset, hogy lufit kaptál a kezeid közé. Természetesen elpukkant. A legelső esetnél sem sírtad el magad, amire nagyon büszke vagyok. Egy alkalommal nagyobb társaság orra előtt végezted ki az áldozatot. Egyként fordultunk feléd, hogy hát ebből mi fog kisülni. Gondolkodtál egy sort, majd cérnavékony hangon odavágtad: "hoppá". Felszakadt a megkönnyebbült nevetés.

5. Egyre jobban bírod a társasági életet. Korábban több órányi munkára volt szüksége a legbarátságosabb embernek is, most meg az első öt perc után is elmész játszani mással. Ezt nagy eredménynek tekintem, akármelyikünk munkája van benne.

6. Reggel már fenn ültünk egy buszon, hogy elballagjunk a végállomására, ahol épp semmi dolgunk nincs. Ott azonban eleredt az eső. "Nem baj" - gondoltam - "megbeszélem a sofőr bácsival, hogy ne kelljen leszállnunk." Sofőr bácsi annyira engedékeny volt, hogy nemcsak ezt engedte meg, hanem azt is, hogy beülj a vezetőülésbe. Sajnos nem tudtam megörökíteni a pirinyó valódat egy olyan kormánykereket tologatva, amire kényelmesen rá is fekhetnél. Nyomkodtad kicsit az ajtónyitó gombikat, majd végigsétáltunk a buszon és helyet foglaltunk a kakasülőn. Rettenetesen élvezted, én meg örömmel nyugtáztam, hogy ezt nem egy haladó járművön kellett kipróbálnunk.
7. Rájöttél, hogy zongorázni jó dolog.  Lehet, hogy ezt a szomszédok máshogy gondolják - főként reggel 7 előtt. Egyrészt van, hogy elviselhető akkordokat nyomogatsz, de ami még szédületesebb: a kitartott akkordoknál elmélyülten hajlongsz, mint a legnagyobb művészek. Ha tőlem tanultad, már katarzis állapotban lehettem, mert nem emlékszem, hogy ilyet produkáltam volna előtted.

Bizonyára van még a listának folytatása, de az a helyzet, hogy én is le tudok merülni ilyen izgalmas napok után. Megyek és alszom egyet.

Puszil sokszor

Anya

A hisztikről

Kedves Manó!

Egyre több jó van a világban, és egyre több baj is vele együtt. Így vagy te cukorfalat, majd rövid időkre naaagy, óbégató száj. 

A Nem-Anyuka Társadalmi Réteg lelkesen megbélyegzi a boltban vergődő csemete anyukáját. "Miért nem nevelte jómodorra azt a szerencsétlen gyereket? Mi lesz belőle így?" Anyukák Anonim Csoportja pedig megértően néz a sorstársra. Ugyanis bármilyen jól csináljuk a nevelést, a hason vergődés, toporzékolás, földhöz csapkodás előbb-utóbb divatba jön. Azt írják az okosok, nem tudtok mit kezdeni a kitágult világgal, a magatok korlátaival és ez pöfög elő ilyenkor. És hogy sok szeretettel ki lehet húzni ezeket a tüskéket. Most már csak az a kérdés, honnan vesz elő anyuci pont egy marékkal több energiát, mint amennyit ti belefektettek a csíntevésbe és utána a hisztibe. Nehezített pálya, hogyha már egy ideje nincs jó alvás

Persze mindettől eltekintve egy csodalény vagy, aki az idő túlnyomó részében egyszerűen ennivaló és olvasztótégely. Olyan zseniális rendszereket értesz meg, mint a pelusod egyedül levetése és kidobása, mikor a pancsolásról beszélünk, a kinti összerámolás és kocsitolás/indulás, hogyha haza akarsz jönni, az innivaló megmelegítésének várása a megszerzett cumisüvegtetővel a kezedben, utasítás a dolgok helyretételére (fényképezőgép sapkája, szappan és tartója, sepréskor a segítésen túl a lapát előhozása, homokozós fagyitölcsérek egymásba rakása a kis társaktól elkérve a maradékot). Cseresznyét is csak azért voltál hajlandó megkóstolni, mert anya fülén lógott kettő. Ha befejezed az evést, eltolod a tányért, kérsz egy papírtörlőt, hogy letakarítsd a tárgyasztalt és lehet, hogy jut belőle egy orrfújásra is (ami szájtörlésnek is beillik), majd elkezdesz kimászni az etető

székből. Ha szeretnél indulni, szóba hozod, hogy "cipő", vagy az enyémbe, vagy a sajátodba megpróbálsz belemászni, kézbe veszed a kis retikülödet, esetleg sapkádat és az elölhagyott téli sálad a nyakadba veszed, majd utasítasz, hogy én meg hozzam a pelenkázótáskát. Részedről indulhatunk. Egyébként pedig simán csak megfogod a kezem és húzol, ahová mennem kell. Egyszer megmutattam, hová kell vinni a "markot", amit levágtam a fűből. Másfél hónappal később a kezedbe adtam egy egészen más ponton egy újabb csomót, és ugyanoda letetted. Ha megtalálod a téli kiskesztyűdet, felhúzod és azt mondod, "pipi". Hónapokkal ezelőtt egy csibe ujjbáb volt az asszociáció alapja.

Hát ilyenek ezek a rendszerek és korlátok.

Pusszant sokszor

Anya

Anyaaa!

Kedves Cukorfalatka!

Nagyjából egy hete, hogy tökéletes kiejtéssel a nevemen szólítasz. Mivel sok dolgot mondasz, már az értelmét is ismerve (hinta-palinta, csüccs, Na!, cipő, "eeme"/elmegy, haló, oda, dobbe, csipcsipcsóka, inni, ez, "mimmamm"/bimbam hamm nyam-nyam, hammba böbebapapopopu/Böbe Babó, Pici aki a cica aki azt mondja miau), nem is figyeltem fel a dolog jelentőségére. Pedig nagyonis fontos lépés ez! Reggelente nem nyöszörögsz a kiságyban, hanem kihívóan mondod: Anyaa! Ha mellettem alszol, esetleg fél hatkor hozod a kiscipődet is és az ágyra teszed. Vagy hangosan jajongsz, ha csak úgy kimegyek mezítláb, visszamész és feladod rám a papucsom. Nem ijedsz meg, ha nem látsz, először hívsz és ha ismert környezetben vagy, körbekémlelsz. Én ösztönösen válaszolok: "Mondjad Kisszívem!" S csak később jövök rá, hogy ez a rész még nincs teljesen kidolgozva.

Felismersz ajtókat, ahová menni szoktunk - kórusra, rajzolni, autóba. Elvigyorodsz ismerősök fotói láttán. Odahúzol a pelenkázóhoz, hogy tegyelek fel. Vagy nagyapát várod ilyenkor (napi rituálétok része, hogy ő motorról ideint és kukucsol, te pedig vissza), vagy kakiltál. Utóbbi kevésbé következetes.

A kerti munkákban már most jeleskedsz. Nem pontosan tudom hogyan, de elmagyaráztam, hogyan kell a kihúzott gyomot a száradó halom tetejére tenni. Mama megtanította neked, hogy a cserepes növényeket onnan locsold, ahol abbahagytad. Persze meg se nyikkansz, ha egy slag vízzel lelocsolod magad. Csak akkor vagyok komoly hisztinek kitéve, ha bokáig állsz a langyos vízben. Bizony, szelektív víziszonyod van. Egyelőre a kiskádban fürdést félretettük és az ölemben fürdesz a nagy kádban, zuhannyal lassan felengedve. A kerti medencét is hasonló rendszerben vagy hajlandó használni. Van mit még fejlesztenünk a mezítlábazáson és meztelenkedésen is.

Gyanítom, hogy az életeddel kapcsolatos beszédet egytől egyig érted. Olyan bonyolult kérésekkel lehet bombázni, mint a leejtett gyurma visszaadása az asztal túloldalán lévőnek, vagy gömbölygetni belőle valamit. A minap mondtam valamit egy villáról, mire te a versike egyik sorának koreográfiáját csináltad:

Gyülekeznek a felhők

Esik az eső

Kopog a jég

Dörög az ég

Villámlik

Lecsap!

Kisütött a nap.

Sokszor fejezel be mozdulatot, ami hasonló versekhez tartozik.

Majdnem szaladsz, imádsz fogócskázni, lelkesen tolod a kiskocsidat és kisszékeket, krétával és ceruzával színezgetsz (nagyjából) az arra kijelölt helyre, lépcső első fokot állva mész fel és le, felmászol a korlát aljára. Hál' istennek nem jöttél még rá, hogy mászhatsz ki a rácsos ágyból. Valahonnét kitaláltad, hogy jó ötlet métereket járni guggolva.

Imádsz felnőtt széken csüccsenni és felnőtt tányérból, kanállal és villával enni. Ha a feltételek némelyike megvalósul, korlátlan mennyiséget fogyasztasz az étkemből.

Soha nem alszol kétszer egy nap. Kivéve ha hajnali öttől fenn vagy, tízórai után elalszol és a szomszéd testvérek lefárasztanak. Ez egyetlenegyszer fordult elő. Szerintem ezt be is osztom a következő öt évre.

Egyszerűen fel sem tudnám sorolni a rengeteg tündéri epizódot, amit produkálsz. Rekesztem hát soraimat.

Várom következő ölelésedet
Anyaa