Büdi

Kedves Babácskám!

Így a 21. hét körül meghívtam anyát, hogy mozizhasson ő is. Megszakértettek ketten a dokival egy öreg ultrahanggal és a '90-es évek hátrahagyott képcsöves monitorával. Látszott, hogy éppen bulit tartasz benn - és sajnos az is, hogy a frontot enyhe görcs formájában megérzem. Megdupláztuk a Ca és Mg adagomat, hogy ne vedd el az összeset, amivel - jóslófájások formájában - a saját épségedet és benntartózkodásodat is veszélyezteted. Elvégre vigyáznom kell magunkra - vagy mi a szösz.

Egész végig arról sztoriztak, hogy ki vannak akadva, hogy a 80 centis Én hogy lett most hirtelen kismama és hogy szalad az idő. Biztos mi is ezt fogjuk megélni és lefogadom hogy lányos zavarodban ki fogsz emiatt röhögni. No de nem baj, már csak ilyen a mamák sorsa.

22. hétre úgy tűnik megérkeztünk a Büdi-Korszakba. Egy barántőm Büdinek becézte a gyerekét, mert olyannyira elrejtette a szervei közé, hogy valami módon elnyomta a bél áramlását és rendszeresen metánlufi lett a pocakjából - ami aztán hangosan-büdösen távozott is. Velem is hasonló történik, csak kisebb volumenben. No azért még nem keresztellek át... Alátámasztja az elméletet az is, hogy újabban enyhe zsibbadást érzek a kezemben. A hátsó, gerinc melletti vénát kissé nyomni tudod, ezért a furcsa jelenség. Azért megmaradok, nem kell aggódni.
Most már fel tudok úgy öltözni, hogy megválasszam: látszol-e vagy nem. Még így is megkérdik: "Rosszul mondtam, 5 hét? Nem, 5 hónap." Lassan vásárolnom kell bővített derekú nadrágot, mert igazán nem akarlak korlátozni a bulizásban.

Tudod... érdekeset hallottam. Létezik egy Anyák-napi vers, melynek befejező sora így hangzik:

"...Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?"

Sosem értettem, hát miért ne szeretnék én egy lelket, akit én hordtam magamban, aztán magamon, aztán nevelem, táplálom? Persze, hogy szeretem! No de a következőt nem gondoltam, pedig biztos vagyok benne, hogy így van:

Bár még nem tudom, hogyan nézel ki, milyen lesz a körmöd, szempillád hosszú-e, milyen az arcod. Egy azonban bizonyos: éppen olyanképpen fogsz kinézni, ami tökéletes. Pont úgy és nem máshogy. Mondhatjuk, telibe fogod trafálni az ízlésem.

Ezért köszönettel tartozom neked. Előre is.

Puszit küld (másként nem megy, senki nem ilyen hajlékony)

Anya

Bemutatkozom

Kedves Rajongótáborom!

Böbe vagyok, vagyis Babó. Fontos feladattal bíztak meg, melyet mindig szem előtt kell tartanom. Jó anyukát kell faragnom Anyából. Meg persze Világbéke. Nem egyszerű meló, mindenki óvott tőle, de én születést megvető bátorsággal elvállaltam.

20-21 hete létezem sötétben, melegben, jóságban. Köszönöm kérdéseteket, nagyon kellemesen érzem magam. Jó a koszt, kvártély is megvan (igaz néha görcsös hirtelenséggel szűkül, amit mégis ki a fene szeret?). Lehet aludni és álmodozni még több és még finomabb kosztról, meg lebegdezni és úszkálni.  

Igen, szerintem is remekül festek. Azt azonban nem tudom Anyukám, miért promótálsz mint Alien hasonmást... Értem én, hogy egyenes a gerincem meg szép szabályos is - az is világos, hogy az arra legérdemesebb emberi példányt fotózzátok Ti odakintről. No de kérem, hát hol marad itt a szemérem?

Ha valamire vágyom csak meghúzom a zsinórt (csak tudnám hol csöng?) és már küldik is a jóságot. No azé' mikor a fejemre küldesz egy teljes lovagi lakomát, s épp csak nem csiripel a töltött galamb körülöttem... Szóval álljon meg a fáklyásmenet! Elsüllyedek a kaja alatt!

Különben is, mi az, hogy nem nyújtózkodhatok egy jót? Állandóan beleütközöm valamibe. Már végigtapogattam, van mindenféle keménységű izé körülöttem, vicces mikor a keményebbe botlok és némi futi után mintha káddugót húznának ki alólam... Néha kutató kezek járkálnak, mikor épp buliznék. Peeersze, majd fogom magam mutogatni, még mit nem! Kerítsetek bazári majmot.

Általában véve egész kellemes hangok vesznek körül, nem véletlen a buli délelőtt és este: zümmögések, brummogások, zongora-, gitár-, furulyaszólók, dudorászás mély és magas hangon. Meg van ez a lökött csirkezene, amitől mindketten felvidulunk - hát istenem, nem művelődhet mindenki Kodály Székelyfonóján, no.

Mindent összevetve jó ez, néha azonban egészen képtelen helyzetbe küldesz. Mégis hogy jövök én ahhoz, hogy hátrabukfenc? Szedd már össze magad Kisanyám, hát ki mondta, hogy kellemes a hasfal és a gyomor közé préselődve szaltózni? Hogy a szélgörcs jöjjön rád a képtelen ötleteidért! Hé, nem rendes görcs, annak én iszom meg a levét! Meg szaunázni alacsony vérnyomással… komolyan néha én féltelek, hogy mi lesz veled szegénykémmel. Mert hát az egy dolog, hogy nekem így is jut aminek kell, de te meg elfogysz itt nekem vérhiányban? Anyukám, remélem csak itt az elején tűnsz ilyen reménytelen esetnek és később majd javulsz...

No el kell köszönnöm Tőletek Kedveskéim, mert sürgősen orrnyereg-porcogót és lábujjperceket kell növesztenem.

Üdvözletét küldi lelkes rajongótáborának,

Böbe von Mocorgónia

Széljegyzet

Egy fontos dolgot nem írtam meg a blog létrejötte óta. Az eredő okot és tőkesúlyt, ami úgy érzem feljogosít ezeknek a kissé bohókás bejegyzéseknek a közlésére.

Miért akartam, hogy szülessen meg a lélek akit magamban hordok? 

Tény, hogy a rendelkezésre álló körülmények alapján - az apja kívülesik a rendszeren, a keresetemre azt szokták állítani, hogy egy ember eltartására elegendő és különben sem építettem karriert - sok dolog szól ellenem.

Azonban kérdezem én: mi lehet annál gyönyörűbb és hasznosabb, mint életre hívni? Alkotni mindig szép, de egy élet! Hát mi más nemesebb cél lehet?

Tán eljutni különleges, ismeretlen helyekre a világban? Új és új lelkeket megismerni és barátunknak tudni? Szép dolgokat készíteni? Segíteni rászorulókon? Mind felett toronymagasan vezet az, amelybe belecsöppentem/-tünk. Tán egy évvel ezelőtt magam is mindenféle bakancslistás pontot gyűjtöttem volna, amit még meg kell valósítani az életben. Most látom azonban, hogy ennél fontosabb semmi nem lehet. És erre az ajándékra csak büszkeséggel tudok gondolni.

Nekem megadatott az a szerencse, hogy egy félig-Én, aki majd egy teljesen önálló lény lesz, újat hozzon, és teljes figyelmével tőlem akarjon tanulni. Hogyan is utasíthatnék el ilyesmit?

Sokan aggódnak a pénz hiányán. Hiszem, hogy mindig lesz annyi, amitől nem hal éhen az ember. A szeretet pedig nem ilyesmin múlik. Lehet, hogy valaki fel tud ajánlani egy gyerekszobát a gyerekének. Én a feltétlen odaadásomat ajánlom Neki. Ennél semmi nem lehet fontosabb - legfőképpen nem olyan dolog, amit pénzen lehet vásárolni. Megkapja továbbá a tudásomat és nyitott szemet a világra. Akkor meg hol a hiba? Hogy tán nem tudom nyaranta 11 táborba beadni, hogy felszabaduló időmben még több pénzt keressek?

Mások azon sopánkodnak, hogy apa nélkül felnőni mindenképp sérüléshez vezet. Vagy hogy nekem most fáj, hogy nincs itt, akinek mellettem kellene lennie. Egyrészt több élő példát látok magam körül, mennyire ép és összeszedett tud lenni egy ilyen csemete is. Másrészt az, hogy így történt a mi részünkről, "leendő-szülői" oldalról, én úgy veszem észre, óriási lehetőség és nem pedig veszteség. Túl sok embert ismerek, akiknél abból az alaphelyzetből, amelyből mi indultunk, csak sírás és fogcsikorgatás lett, amely évtizedekig elhúzódott. Mindössze azt mondhatják el magukról, hogy a nagykönyv szerinti családmodellt hozták, de arról már nem szól a mese, hogy belül mi történik.

Akkor miért ne próbáljam a kevésbé járt ösvényt? Nem, nem félek, ha valakinek az evidens tiltó válasz eszébe jutott. Ennyi nem tart vissza. Ha több megoldás létezett egy helyzetre, mindig előtérbe helyeztem, melyik "elegánsabb", de soha azt, hogy melyik az "egyszerűbb". Gyakran belefutottam a bonyolult megoldási módok szövedékébe, s mikor kikeveredtem belőlük, mindig adott egy plusz büszkeséget, hogy én nem csak megoldottam, de "ilyen szépen" oldottam meg a feladatot. Most azt kell, hogy mondjam, minden nap büszkén ébredek s egy nagy nyújtózás után egyenes gerinccel tekintek a nap meglepetései felé. Nagyon nemesnek tartom a célt amit választottam - ez lesz a sorvezetőm mindvégig.

Üdvözlettel

A Szerk.

Böbebaba

Kedves Babó!

Meglátogattunk Téged hajlékodban (amit időközben kipofoztam, szépen elférsz már benne). Szonográfus bácsi azt állítja, kislány vagy. És nagyon szép szabályos a gerinced és bordád. Meg lehet látni a kezecskéd és lábacskád csontjait is. Úgy általában véve egészségesnek lettél minősítve. Megalapozottnak vélem a gondolatot, miért érzem úgy, mintha jobb alul rajcsúroznál: abban az irányban végződsz, így stepptáncot is arra lejtesz. Délelőtt és estefelé megy a buli. A szívhangod még mindig gyorsabb egy felnőtténél, viszont szép szabályos.

Beiratkoztam egy kismamaképzőbe is az egyik legbababarátabb (sokat babrálunk B betűkkel! [a szerk.]) kórházban. 6 alkalommal fognak mesélni. Most azt magyarázták el, milyen változások vannak-voltak-lesznek bennem. Érdekes, mert az ún. előtej-elválasztást jellemzően az utolsó harmadra teszik. Megkaptam a minél későbbig ajánlott hasonalvás okát is: a hátam oldalán van nagy véna amit esetleg elnyomhatsz, így visszeret okozva. Enyhe ujjzsibbadást a vizesedés okozhat. 

Nyugodtan igyak amennyit kívánok, ebben se fogjam vissza magam. Az a hormon, ami a hangulatingadozásért felelt az első hónapokban, egyben székrekedésért is bűnös lehet. Ami 22-es csapdája, mert erőlködni méhgörcsök miatt nem szabad. 

Igen rendszeres görcsök esetén van létjogosultsága, hogy bevonuljak a kórházba szülni - tilos a mentőket ezzel feltartani, hacsak nem dől a vér. Már korábbtól össze lesz pakolva egy táskányi ruha, mely épp csak annyiban különbözik egy háromnapos kiruccanástól, hogy több bugyi, betét és babaruha szerepel benne, valamint csoki és szőlőcukor. Szigorúan fővesztés terhe mellett szerepelnie kell a pakkban az összes addig begyűjtött leletnek és hivatalos papírnak - apasági nyilatkozatnak, személyinek, apuka személyi iratai fénymásolatának.

Szülés után kedves papa első megkönnyebbüléstől fogva szórakoztathatja a babát, ennek hiányában a nővérek odaadóan segítenek vagy egy inkubátorszerű melegített ágyra helyezik, míg anyuka összelapátolja magát. 72 órát kötelező benntölteni a kórházban (különben ők nem kapnak támogatást). 3-4 ágyas szobák vannak, ahol szinte 0-24 órában együtt lehet lenni a babával. Nekem ugyan dokibácsi azt mondta, Fehérvári útra tesz át (70 évesen hadd ne keltsem hajnal 2-kor hogy szülni szeretnék, így az utolsó hetekben átmegyek egy ottani nőgyógyászhoz), de igyekszem megtalálni egy ilyen nyugalmasabb helységet ott is.

Kaptam rövid írásokat különböző szakemberek tollából, hasznosak lesznek könnyű esti olvasmánynak. Jövő héttől pedig megyünk tornázni is - ahol végre megtudhatom, milyen gyakorlatokkal és mozdulatokkal nem bántalak Téged. Így nyugodtabban tudok majd táncon is különféle mozdulatokat megcsinálni. Valamint itt megy a trécselés és eszmecsere a különféle tapasztalatokról. Várom már nagyon!

Maradok tisztelettel

Mindentudó Anyuka

Félidő

Kedves Babó!

Ha minden igaz, most tartunk a 18.-19. hét határán. Már magamnak is puskázni kell, hogy számon tudjam tartani. Ez egyet jelent: FÉLIDŐ!

Valószínűleg a hasonfekvés eredményeképp előrebillent méhnek köszönhető, hogy egyszercsak elkezdtél kívülről is látszódni. Persze a legtöbben még vállat vonnak, hogy ők akkor néznek így ki, ha esznek egy jót, vagy "lenyeltem egy meggymagot". Mind többször érezlek. Mint egy nagy buborék, úgy szoktál vándorolni, vagy koppanni a hasfalamon. Most egészen véletlenül jó helyen volt a kezem és szerintem meg is öklözted...

Képzeld, anya megdicsért, hogy szép kismama vagyok, és belépett a simogató-rajongótáborba! Szerinte kivirultam - még szép, ilyen nemessel a pocakban, mint Te!

Szintén megfigyelte, hogy - mint a kismamáknál általában - besötétedik a mell "udvar" része. Talán azért nem tűnik fel nekem, mert napról napra látom. Ugyanakkor megtaláltam egy furcsa jelenség magyarázatát. Néha kicsi filmréteget tudtam lehúzni a bimbóról és nem értettem miért. Néhány napja véletlenül végigsúroltam az alkarommal, és csodálkozva vettem észre egy csillogó sávot az kezemen, ami ragadt és filmréteggé száradt össze. Nagyon úgy tűnik, hogy próbanapot tart a tejcsárda... Eljutottunk addig a pontig is, amikor nagyobb melltartókra kell cserélnem a régieket.

Múlt hetünket egy zarándokúton, Međugorjéban töltöttük. Hogy találkozzunk egy közösség hitével, egyes emberek teremtő erejével és reménnyel. Sok gondolat felötlött és gyökeret vert a fejemben. Mind ki fog csírázni és jó irány felé hajt majd. Félelmek szűntek meg, biztos lettem bizonytalan dolgokban - és lássuk be, a biztos "nem" is sokkal jobb, mint egy bizonytalan "lehet". A társaság látta, hogyan születik egy hit, én láttam, hogyan születik egy pap, és látni fogom, hogy születik egy élet. Te, drágám. Gondolkodtam, s úgy tűnik lánynevet egy álomtöredék után a nagymamámtól kapnál. Ő nagyon menő volt ám, sokat fogsz majd hallani róla! Bízom benne, hogy egy jólsikerült álommal a fiú változat is eszembe ötlik.

Maradok lelkendeződ
Anya

Ui.: holnap megyünk ultrahangra, már várom! (Előre is elnézést, amiért üldözőbe fogunk venni, de egészségügyi okai is vannak, nem csak az én önző látniakarásom.)