A második katarzis

Kedves Babácskám!

Rám hoztad. Nem a frászt, hanem a második katarzisélményt. Tudod, az első az ultrahang volt. Ettől a héttől (25.? 26.?) nem csak a virgonc lényedet érzékelem kívül és belül, de ki tudom tapintani, ha nekifeszülsz a pocakomnak. Olyankor aszimmetrikus és néhol keményebb göcsörtök jelennek meg - hol egy fejecske, hol egy hát vagy könyök. Persze én még nem tudom pontosan, mit fogok. Jelentős fizikumod lehet, hogyha az én, amúgy is kemény pocakomat így ki tudod nyomni. Mi edzést fogsz nekem tartani a kiságyból... előre tartok tőle. Na jó, nem is. S meg is kaptam a kérdést, mikortól lehet engem Ripley-nek becézni...
Azt hiszem mostantól alakul a medencecsontom, mert a reggeli konstans derékropogás mellé egész napos enyhe fájdalom társul combnyaktól felfelé. Úgy tűnik, mégis lesz haszna a gyógytornának.

Képzeld, kaptunk dicséretet, hogy összeszedettek vagyunk és büszkék, hogy létezünk. Na mit szólsz? (Persze a Bumszli Piroskát is megkaptuk, de hát mi csak nagyobb felületen vagyunk csinosak...)

Szó mi szó, tényleg elég jól optimalizáltam a napi teendőket és pluszmunkákat, azt hiszem ennyire jól még sose sikerült a rendszer. Ránk is fért és szükség is lesz rá. Elvégre mikor a lakásban válsz lakótárssá, már felkészülten kell, hogy fogadjalak. Így is okozol majd rengeteg meglepetést, ebben biztos vagyok. Nekem meg egy csomó mindent mutatnom kell neked. Kisebb listám van róluk, folyton bővül és változik. Egy marad csak, a lista teteje:

Szeretet.

Maradok óvód
Anya