Élet a házon kívül

Kedves Kis Maszat!

Egyéves korod után, de legfőképp mivel most volt először tavaszias idő, gondoltam megmutatom, milyen egy játszótér. Nem úgy kocsiból és kerítésen kívülről. Beöltöztettelek a kis lila szkafanderedbe (minél kevesebb rés legyen), kineveztem az egyik cipőt kinticipőnek (bár ez még nem tudom pontosan, mivel jár) és uzsgyi ki!

Kivettelek a kocsiból. Életedben először nem egy lakásban landoltál ettől a mozdulattól. Na ettől fejre állt a rendszer. 

"Mi van? Van élet a házon kívül? Ez a világ tényleg ennyire nagy?" 

Gyorsan hozzám is bújtál (és Belezett Zsiráfhoz). 

"Ezek jók. Ezeket ismerjük."

Néhány bátor jelentkező ki-be mászkált a játszótéren, azokat megfigyelted. 

"Igen, nekik se lett bajuk ebben a nagyvilágban. Akkor lehet, hogy nekem se lesz bajom. Lehet." 

Jó tíz perc bátorsággyűjtés után megtetted első lépéseid. Addig tipegtél, míg letértél az útról, bele a homokba. Ott aztán csuda dolgok történnek! Porlik meg túrni-fúrni is lehet, meg beledörgölni a ruhába, és aztán rúgni. 

"Még egy kicsit megturkáljuk. Na még egy kicsit. Ó, hát ez nyomot hagy! Kóstoljuk csak meg... Semmire nem hasonlít, de nagyon jó!" 

Bennem több dolog tudatosult ekkor.

Az egyik: a váltóruha funkciója. Elfelejtettem, miért kellett, akkor még a "másik oldalon" voltam. Azt a cipőt, azt a ruhát bent már nemigen fogjuk használni. Az egyre kevesebb ruha után homokot fogok találni mindenhol. A pelusodban is.

A másik: a mérföldkő. Tudom, számodra a játszótér csak újabb játékszer a többi mellett. Nekünk, a felmenőidnek azonban hatalmas lépcsőfok az emberré válásodban. Mindőnk vére, a miénk, őseinké (egye fene, Ádámé és Éváé), összegezve egy cseperedő, értelmes, figyelmes kislánnyá alakul. Semmilyen formában nem vagy már baba. Jársz, tapasztalsz, következtetsz, félsz, vágysz. Ezeket a dolgokat befolyásolhatom, de már nem olyan közvetlenül, mint az elején. Kiszabadult a szellem a palackból. Ezt jó látni. Ahogy te rácsodálkozol a világra, úgy én Rád csodálkozom és a világhoz kapcsolódásodra. Tudtam, hogy nem fogom tudni megmondani, mi fog történni a játszótéren. Tudom, hogy nem tudom megmondani, mi fog történni az életben. De ott leszek, vigyázok és segítek. A többit meghagyom Neked.

Nagyon büszkén simogat játék utáni álmodban

Anya

Szülina PomPomPom

Drága Rajongótáborom!

Régen nem jelentkeztem, igazából az éves fordulómra gyúrtam. Főleg combot. Kíváncsiak vagytok a tuti husicombik, muszklis váll, kerekpopi és hordópocó titkára? Elmondom sorjában.

Minden reggel kezdünk az ágyrács melletti rugózással. Minél gyorsabb, annál jobb. Ha elmosódik a környezet, akkor jól csinálod. Aztán kidobálunk mindent a kiságyból és kihisztizzük, hogy visszaadják őket és kezdjük elölről. Legalább negyedórás feladat. Reggelinél megtömjük a bendőnket minden jóval - amit nekünk szántak és amit a felnőttek esznek, valamint amit elérünk. Aztán jön a játék, megspékelve a feláll-leül-pucsít-négykézláb gyakorlatsorral. Ha megtalálom El Hápót, a Kacsát gyúrok vele is, kétmarokra! Valamikor célszerű szerezni egy seprűt és egy törlőrongyot, hogy feltakarítsunk anya után. Feltaláltam a tutit: hogy ne kelljen magastartásban kapaszkodnom két kézzel valaki kezébe (tudjátok, nem nagyon szeretem, ha lefogják a kezem), fogtam a seprűt és a segítőm fenn fogja, én meg lenn, úgy megyünk. Mindenkinek tiszta haszon! Ha kellően kifáradtunk, egy tízórai után jöhet egy rövid szundi. Opcionálisan csak ebéd után. Ebédnél ugyanaz a felállás, mint reggelinél: amit érünk az a miénk. Maszatolni ér. Délután műálmossággal rávesszük anyát egy kis nagyágyban hempergésre, bunyóra és hogy dobjon párnára pattogva. Ezért a műveletért tanultam meg lemászni az ágyról. Óriási élmény a repülés, ajánlom mindenkinek! Továbbá megtanultam szaltózni is. Eddig csak anya pörgetett, de rájöttem, hogy irányítani is tudom: fej hátra, attól fejjel lefelé fordít, csíííz! Láb meglök, attól átfordulok. Kicsit átmozgatjuk anyacit is, nehogy berozsdásodjon. Nyakba ülünk, kötöttfogású birkózunk, megcibáljuk az orrát-fülét, haját (a jó vékony hajszálakat). Figyelem, tisztábatevésnél nem szabad egy testrésznek öt másodpercnél tovább a pelenkázón lenni! A fürcsinél ügyelnünk kell, hogy minél több vizet kipancsoljunk. Plusz pont, ha a kidobott tárgyakat újra ki tudod dobni, mert anya visszatette őket a vízbe. Este egy kis rámolás (mondjuk a ruhásszekrény ürítése és visszapakolása). Egy ilyen melós nap és egy fínom vacsora után persze, hogy jól alszik az ember. Kivéve ha foga jön. Vagy hasa fáj. Vagy hiányzik neki anya. Vagy "ja mégsem vagyok álmos". Ha netán beesik valaki, bevonhatjuk, neki se árt egy átmozgatás. Persze vannak az extra napok, mikor van dúdoló, rajzszakkör, kórus, olyankor buli van és rajongás. Akkor szabad picit többet aludni.

Rájöttem, egy csomó dolgot érdemes ellesni anyától. Tök jól tudok fontoskodni. Olyankor bele kell túrni egy tartódobozba, nagyon komoly képet vágni és sokáig semmit nem kivenni belőle, csak veszettül túrni. Minél zajosabb legyen. Legmegfelelőbb erre a célra anya hajbizgentyűs doboza, de megteszi a csíptetős tároló is. Előbbi előnye, hogy a hajamba tehetem őket. Csak valamiért nekem nem maradnak ott. Cipőfűzőt is remekül kötök. Ott is az a titok nyitja, hogy rettentő komoly ábrázatot kell vágni és matatni a szálon. Még nem teljesen olyan, mint anyáé, de kezdésnek nem rossz. Fésülködni is egyedül szoktam (ha már anya nem teszi), és fogat is mosok néha, bár anya piros fogkrémje sokkal érdekesebb, mint a fogkefém.
Mostanában mindenki tüsszög és "happi"zik körülöttem. Lehet, hogy azért, mert ezt szoktam rá mondani? A "cö" hangot is gyakorolom, a "cici" épp megteszi a célra. Amennyi fog lett a számban, tényleg egész jól hangzik. Meg a "ffff" is. 
Most viszont, egy fognövesztő éjszaka után lefekszem végre aludni is. Zárom soraimat.
Puszit gyűjtök ám mindenkitől!

Böbe von Mocorgónia