Havi idézetek

Össze vissza legyegélnek

Tejbevíz

"Fusso az egérre,
Fuss!
Jött egy klinklambusz,
Megkérdezte hány óra..."

(Ugorj cica az egérre
Fuss!
Jött egy busz,
Benne ült egy vén krampusz,
Megkérdezte hány óra...)

Ammaka ammaka iamaka ia,
Ammaka ammaka iamaka ia,
Ééé margarinaaaa!

Nézd, rozog a lábam! Rozoga hinta!

Frurulya

Naplamentét

Marginnéni

(Húsleves)
- én nem szeretem benne az uborkát!
- csak a mihez tartás végett: az kelbimbó, és nem kell megenned.

Olyan cuki a kisujjam! Mint egy kisbaba!

Akkor is nagyon szeretem a Norbit, ha nincsen szoknyája.

Játékból ez egy igazi csiga

Dérre: minden bepáradott

- Norbi bírja.
- Mit?
- Nem sírja el magát, ha nem kap puszi-buccát.

Pszichedelikus reggel

Szóval vannak azok a reggelek. Az olyanok, mint ez is. Felkelek, rájövök, hogy a hangom és az eszem valahol lemaradt egy álom fordulójában. Mit felkelek...? Legszívesebben átfordulnék a másik oldalamra. Jaaa, hogy Babó épp oda ugrott... Szóval mégis felkelek. Norbit még hagyjuk aludni - mindaddig, míg a zaj miatt muszáj előkullognia. Hozzám hasonló állapotban.

A lakás természetszerűleg széjjel, az eszünk... is. Kéne főzni, de ilyen állapotban... Ekkor Társamnak eszébe jut bekapcsolni valamely "játékszerét" (=autóárnyi nyomogatható színes/pengethető profi zenei kütyü - a szerk.). Babó pedig veszi a bátorságot, és kipróbálja. És akkor összeraknak egy Zenét.

Nem mondom, hogy ennek a műfajnak valaha is híve voltam. De a zenei tudás, amellyel a motívumok egymás után fűzhetők, hogy bizonyos rádió-csatornákon leadhatóvá váljon a termék... na azt a színvonalat - legalábbis technikailag - nagyra értékelem. Mint ahogy azt a tudást is, amely képes a három és fél éves produktumát is beleépíteni úgy, hogy az hozzátesz a műhöz. (A puha, disszonáns hangokat írta ő.) A fejemben pedig amúgy is ehhez hasonló állapotok uralkodtak.

Eddigre feladtam elképzeléseimet egy épkézláb napirendről és rendről úgy általában. Leültem közéjük, hallgattam, feladtam Babóra a tüllszoknyát, hadd táncoljon (a kedvenc pihe-puha zoknival. A többit nem sikerült felvenni). Rájöttem, ehhez a szürreális jelenethez igazán dukál valami jóféle haj is. Hát csináltam.

Íme.

Így a józan eszünket aznap nem találtuk meg, de a jókedvünket igen.