Kilenc hónaposok szorongásai

Kedves Babó!

Elárulom neked, hogy most éppen problémás időszakot élsz. Miután most jöttél rá, hogy különálló lény vagy, igyekszel felfedezni annak minden jó és rossz velejáróját.

Először is, piszkosul tudsz örülni a "hatalmadnak". Már nem azért dobsz le tárgyakat, hogy megnézd, hogyan esnek. Sokszor rájuk se hederítesz, azonnal lesed a rabszolga reakcióját. Humort csinálsz az egyetlen "NEM"-mel tiltott tevékenységből, a kukázásból. Egyenesen odanyargalsz és ráteszed a kezed, várod, mikor mondom, hogy nem szabad. Ha félrelököm a kezed, a harmadik után kinevetsz.

Vágysz a társaságomra, és néhány gyakrabban látott vendég közelségére. Nagy és lelkes vigyorral köszöntöd őket. Hogyha a szemed láttára távozunk, sírva fakadsz. Be kell csalni a szobáig, hogy a szemetet kivihessem anélkül, hogy észrevennéd, egy fél percre meglógott a lakásból anya. Ragaszkodásodat lábon felkapaszkodással, megemelt kezekkel ("vegyél fel"), odanyargalással és homlokérintéssel, bújással fejezed ki. Megtanultad, mi a puszi! Rácuppogsz az arcomra, sokáig ott maradsz és viszonozni szeretnéd. Hang alapján tanultad meg, így te fújod a levegőt a rácuppanáskor, néha a két fogaddal meg is csócsálgatsz. Nagyon jó érzés a ragaszkodásod.+ A korábban hobbiból és jókedvűen megtanult hisztit a megfelelő helyeken alkalmazod - szerencsére még csak enyhébb formában.
Múltkori epizód szerint találkoztál egy nálad jóval fiatalabb babócával. Odaballagtál hozzá, és nagyon óvatosan a homlokára tetted a kezecskéd. Majd vigyázva levetted onnét és a látóterében kezdtetek játszani egy kisfiúval, hadd nézze ő is a ténykedéseteket.
Két kedvenc jóbarátod Lelefáni (ahol felleljük, ott örülünk és puszit adunk neki) és Belezett Zsiráf. Ha észreveszed őket, odanyargalsz hozzájuk és megszeretgeted őket. 
Nem csak érzelmi ugrást hajtottál végre, hanem egy sor új és bonyolult dolgot is megtanultál. Ügyesen löködöd a labdákat, üres dobozokat, üvegeket keresztül az egész lakáson. Nagyon szereted begyűjteni a kesztyűcskéidet - egyiket az egyik kézbe, másikat a másik kézbe. Szédületes sebességgel nyargalsz a fellelési ponthoz, úgy intézed, hogy lassítanod se kelljen és máris a felkapott csomaggal folytatod az utad. Hogyha elkérem, odaadod, és elfogadod, hogyha visszaadom. A karikákat a tartószarvról már nem csak egyesével leveszed, de óvatosan vissza is teszed. Hogyha mutatunk valamit (hang vagy mozdulat egyaránt lehet) és szimpatikus neked, egyetlen nap alatt elsajátítod. Tudsz integetni, locspocsolni, ujjal mutatni arra, aki szintén ezt csinálja.
Borzasztó gyorsan loholsz, általában utánam. Szerencsére lopakodó nem lesz belőled, csattan a tenyered, döndül a térded menet közben. Nagyon gyorsan és szinte bármilyen felület segítségével talpra ugrasz és kezdődhet a bugi! Fogódzva már guggolsz is és óvatosan ülsz vissza. Szinte sosem verted be a fejecskéd. Majdnem képtelenség a pelenkázón véghezvinni az ide dedikált tevékenységet. Nagyjából a felétől hasra vágódsz, felülsz, esetleg felállsz - már nekem van tériszonyom a ténykedésedtől, így általában az öltöztetést a földön fejezzük be (és örülök, ha nem lógsz meg az utolsó gombolkozás elől). Valamiért izgalmasnak érzed, hogy kapaszkodás nélkül állj minél tovább. Egyelőre néhány másodpercnél járunk.
Az alvás külön fejezetet érdemel. Onnét indultunk, hogy az éjszaka nyugalma szent és sérthetetlen, nappal pedig a korodnak megfelelő napi két alvást teljesítettük. Namost éjszakánként a végefelé 20 percenként megébredünk, gondolom ellenőrzöd, biztos él-e még anya. Úgy döntöttem, problémásabb napokon egyszerűbb az éjszaka egy részét vagy egészét mellettem töltened, így a visszaaltatás (néhány szó vagy pár kortyi) gyorsabban megy, mint ha átcaplatok a szobán. A nappali alvások lecsökkentek egy óra alá (kivéve ha szabadban alszol, mert a mirelit babuci még mindig működik) és néha elmaradnak. Legújabb trend szerint követed a birkózók példáját: mire elszámolok tízig, félájult állapotból állásban, rácsot rázva, ugrálva, vigyorogva várod a következő napirendi pontot. Naponta többször is átversz az "aludnék de mégsem" módszerrel.
Emellett nagyot nyúltál és hosszabb, sűrűbb hajad nőtt. Füled mögött egy tincs rebellis módon előkandikál, nem nagyon lehet lesimítani. Irigylésre méltó hosszú szempilláid vannak. Sajnos alig maradt valami a combihurkákból.

Szóval így szorongsz te. Most pedig megyek, pihenek én is kissé, míg meg nem ébredsz (ebből úgyis tudom, hogy nem csinálunk rendszert).
Puszil
Anya  

Kilenc hónap

Kedves Babaci!

Hadd emlékezzünk meg róla, hogy most pont annyi ideje vagy pocakon kívül, mint pocakban. Ezt nem hívják félidőnek, sőt nem sokan szólnak róla, én gondoltam megjegyzem.

Korábbi fejlemény, hogy azon túl, hogy imádsz kinyújtott nyelvvel ráfújni mindenkire, ezt már akkor is elkezded, ha más eszedbe juttatja. Én ezt az első kérdezz-felelek játéknak tartom. Azóta remekül tudunk vitázni is. A "nem" bólintás már megy, amit mind a biccentésre, mind a fejrázásra ismételsz, vigyorogva vagy hahotázva. Emellett jellegzetes sárkányszájat csinálsz, valahányszor eldöntöd, hogy megcsócsálnál valamit. Lehet, hogy alig fogod a kezedben a tárgyat és még másodpercek telnek el, míg benyeled, ez a jellegzetesség akkor is megvan.
Büntetendő sebességgel közlekedsz a lakás különböző sarkai között - főként ha felfedezed, hogy a járólap felé szabad a pálya. Valamint megtanultad, mi a bécsorgás. Ja, azt már tudtad, azért van a pelusod. Az ácsorgást tanultad meg. Nem rács mellett, hanem a fogódzó nélküli kanapé szélén, csúszós padlón. Illetve legelőször a hajamnál fogva, fél kézzel. Az idegeim éppolyan szénaboglyát képeztek, mint a hajkoronám, így egyrészt nem volt nehéz belekapaszkodni, másrészt csak következő nap esett le, mit műveltél. (Igazából nagyszülők szerint másfél héttel korábban felálltál a kiságyban. Valamint leutánoztad a tapsolást és integetést is. Megint más beszámoló alapján felmásztál egy bőrönd tetejére, győzedelmesen megültél rajta, majd óvatosan, háttal leereszkedtél róla. Ezekből én mind semmit nem láttam. Szerintem más tér-idő kontinuumban történtek.)
Az ágyon szoktuk gyakorolni a direkt felborogatást, aminek nagy kacagás a vége. Ha böködlek, szinte soha nem veszted el az egyensúlyod, így belevettem a testgyakorlásba a kötöttfogású birkózást is: nekifeszülünk egymásnak vállal és előbb-utóbb valamelyikünk elmarkolja a másikat. Te például a fülcimpámat, orrlyukamat vagy fogamat. Ilyenkor inkább engedek neked. 

Imádsz a bútorok lábtengerében elveszni és az ajtó üvegmintán keresztül észrevenni. Szereted megcsócsálni a papucsomat, ha nem zárom ki egy gyakorlott mozdulattal. Most, hogy bekerültek a szobanövények a fagyos kertből, újra felfedezted a földmarkolás rejtelmeit. Az első mondókás csoportosulásunkon is komoly energiát fektettél bele, hogy megtaláld az egyetlen koszos tárgyat - egy bent tárolt babakocsi kerekét. Igyekszel tisztántartani a tárgyakat, hogy a következő, aki megfogja, nehogy összebacizza magát. Lenyalod mindet.
A fürdés felváltva áll locspocsból, ácsorgásból, vízálló könyv olvasgatásából és megevéséből (tudsz lapozni!), Hőmérő Hal kádból kivetéséből vagy Hápikacsa fejének leharapásából. A kiskádban akár meg is tudsz fordulni, hogy másik irányba nézz. Már csak ülve férsz bele és nem is vagy hajlandó alantas módon hanyattfeküdni benne.
Mindenki azt mondja, lassan felnőtt divat szerinti hacukákat kéne használni, nem rugdalózót. Nem nagyon áll rá a fejem, de a két mamától kaptál nagyon pöpec melegítőt és futócipőt. Annyira zseniálisan festesz bennük, hogy talán meg fogok barátkozni az újfajta öltözési renddel.
Mivel az első után néhány nappal kitoltad a második fogadat is, egyre többször kapsz az ebédelésem közben csócsálnivalót - barnakenyeret, körtét. Hatalmas élmény látni, mikor az amúgysem nagy kenyérdarab helyett a róla lehulló szezámmagot piszkálgatod. Eddig ez volt a legapróbb tárgy, amit meg akartál vizsgálni. (Leszámítva, hogy hónapok óta kacérkodsz a hajszálaimmal, különösen, ha egyedül lógnak. Valamint le akartad kapirgálni Nagymama pöttyeit a zoknijáról, és nem értetted, miért nem sikerül.)
Rengeteg hangot, hangmagasságot, -erősséget tudsz formálni. Magadtól találod ki őket és nagyot kacagsz, ha leutánozom. Kész locsifecsik vagyunk itt egymagunkban!

Hirtelen nem jut eszembe több újdonság, pedig a napi kettőre csökkent alvásidőd következtében egyrészt sokat tevékenykedsz, másrészt ritkán tudom írásba foglalni az eseményeket. Mindenesetre ülök elébe a további fejleményeknek.

Pusszant
Anya