Monday 24 September 2018

Az elengedés művészete

Próbálom összeszedni. Nem a gondolataimat, magamat. Korábban említettem, az óvoda nálunk zökkenőmentes projekt. Most sem erről szeretnék írni. 
Van egy másik fajta elengedés.
Rólam tudni kell, bevallottan életem műalkotása Babó. Ennek megfelelően igyekszem az Ő igényei szerint a legjobbat adni neki. Ebben benne van például az ovi nagy gyerektársasága is. Korábban pedig a közös mondókák, énekek, kézművesek - közösségi vagy otthoni formában. Vagy a minőségi ennivaló, esetleg hogy más felügyelete mellett is felengedjen. Hogy egy kialvatlan éjszaka utáni egész napos nyűglődés után is (nagyjából) emberi viselkedést produkálok és (igyekszem) megértő lenni. Meg még mennyi minden más.
Tudatosult bennem, hogy bizony ideje pénzt keresnem. Túl azon, hogy a témával kapcsolatban akadnak feldolgozandó konfliktusok korábbról, magával indított egy kisebb belső lavinát. Gondolnánk, elég nyomás a tudat, hogy a megélhetésemtől egy kisember élete is függ. Sajnos azonban együtt jár vele a felismerés: már a keresés és a nyomasztás" ideje alatt sem tudom azt a minőségi elfoglaltságot biztosítani a kislányomnak, ami az elvárásom. Egyszerűen nem szól őszintén a jó szó, sokszor fel sem fogom a kérdését, mert messze kalandoztam, a rám váró felelősségek világába. Egy hisztinél "keresem a kikapcsológombot", nincs türelmem az elcsitításhoz. Mindezt úgy, hogy a nap nagyobb részében valaki más szórakoztatja, tehát az eddigi idő töredékében foglalkozunk egymással. A kudarcom élményét is hozzáírhatjuk a borzolt idegeim okozóinak listájához. Legszívesebben elbújnék a világ elől, de úgyis tudom, ott sem lelnék nyugtot. Ezt most el kell rendezni. Tisztában kell lennem a ténnyel, hogy mostantól nem minden idő Babóé. Nem a főzésről beszélek, vagy a teregetésről. Egyszerűen lesznek idők, mikor nem tud Ő lenni a leghangsúlyosabb. Egyensúlyt kell találnom, mikor elmagyarázhatom neki, most ugyan kissé mellőzöttebb lesz, később azonban jut neki teljes figyelem - betartva azt.
Kaptam egy bölcs tanácsot ezzel kapcsolatban: az elengedés könnyei. Ezek az adaptációhoz nélkülözhetetlenek. Tehát ki kell engedni. Van, hogy a könnyekben van a megoldás.

Tuesday 11 September 2018

Nagy a combim, oviba megyek

Kedves Manó!

Eljött az idő. Amikor "nagy vagyok, tehát oviba megyek." Nagyon vártad, nagyon élvezed. Talán összefügg azzal is, hogy én sem félek elengedni. Sőt, látom, hogy "meg vagy átalkodva", hogyha nem szerzek valakit, akivel összecimbizhetsz. Olyankor mondjuk nem alszol napközben. Nyáron többször is "véletlenül" bent ragadtunk vagy két órácskára játszani. Mivel mindketten nagyon vártuk, a harmadik napon már ott aludhattál, negyedik napon nénikéd mehetett érted.

Hogy is volt azzal a szobatisztasággal? Sokat próbálkoztam, kertben voltál meztelen, strandon a kedvenc fürdőbugyidban vízipelus helyett, de csak becsorgott (oké, egyre ritkábban). Aztán sok hét után a kedvenc narancssárga WC szűkítődre ülve a kérésemre pisiltél egyet. Nagyon megleptél. Onnantól kérésre mindig ment, s hamar magad is szóltál. Igaz, hosszú alvásoknál meg sem próbálom leszedni a pelust, hisz mindig tele van ébredéskor.

Mai napi kedves anekdota: felébredtünk, tejet kértél. Nem volt túl jó éjszakánk, így fél köménymagnyi szemmel elkészítettem a reggeli kakaód cumisüvegben (eközben anyát hívtad benn), majd visszabotorkáltam a félhomályban a kiságyadhoz. Meredten bámultam vagy fél percig, mire hátranézve láttam, hogy te is hátranézve látod amit én: egymás (üres) ágyát fixírozzuk...

No nekilátok a tengernyi elmaradásnak, amit a nyár alatt sikerült felhalmozni.  Te meg épp lábadozol és alszol odabenn, jaj! Édesjóistenem, munkába fogok visszamenni!

Puszil
Izgulós Anyukád