Friday 18 December 2015

8. hónap

Kedves Babó!

Így 8 hónaposan szépen megnőttél - lassan eléred a 40 centit és 1,8 kilót. Néha az az érzésem, hogy olyan a mozgásod, mint a rózsabogárnak, ha tenyérbe zárják: kényelmesen, lassan, kitartóan kotorászol valami zug vagy kijárat után - de hisz még nincs itt az ideje a távozásnak. Jó neked odabenn, hidd el. Néha meg gekkót játszol: "legalább" négy végtaggal feltapasztod magad a hasfalamra, mindenfelé hegyesedem és kitapogathatlak. Komoly tornaórákat is fejlesztettél - rendszerint akkorra időzíted, mikor én nyugton lennék. Azért majd csak összehangolódunk valahogy. Néhány napja sikerült először rekordot döntened: miközben enyhe refluxot okoztál felül, sikeresen rátelepedtél a hólyagomra is, így minden felállás, leülés egyúttal egy WC-kört is jelentett. Egyelőre csak kétszer fordult elő ez a remekbe szabott célzás. Állítólag tudsz csuklani: rendkívül ütemes könnyed kopogást érzek a pocakomon. Remélem nem nagyon kényelmetlen, mert ennyi idő alatt én már felidegesítem magam, ha nem marad abba. Azt meg hiába is magyaráznám, hogy tarsd vissza a levegőt az segít - egyelőre a tüdőd még mazsola-üzemmódban van: összecsukva mint egy redőny és fejletlenül; levegővel semmilyen szinten nem érintkezel.
Rá kellett jönnöm, hogy jobb, ha hosszabb távra feladom a buliról alkotott elképzeléseimet. Azt eddig is tudtam, hogy 10.00-kor leáll a rendszer, de azt nem gondoltam, hogy ha mégis sikerül fennmaradnom hajnalig, akkor a szervezetem ilyen szigorúan fenntartja a deficitet mindaddig, míg be nem hozom a lemaradást. Pedig a háziorvosom (a bulin a mixerem) nagyon ügyelt rá, hogy csak a megengedett mennyiségű alkohollal keverjen koktélt...
Ha lehet, még érzékenyebbé váltam érzelmileg. Nagyon komolyan meg kell válogatnom, milyen szituációkba keveredem, mert ilyen lágy lelkivilággal nehezen tűrhető a legkisebb konfliktus is. Különben kezdelek ám hiányolni... Nem tudom milyen lehetsz majd, de kicsit egyedül érzem magam így, hogy csak a pockomon keresztül kommunikálunk... Persze nem akarlak sürgetni, istenőrizz, hogy emiatt korábban érkezz. Csak kíváncsi vagyok, no.
Állandóvá vált a kismamákra oly jellemző kacsázó járás. Tudom, hogyan szoktam volt járni régen, de ezt érzem biztonságosnak - így fixebben tartom a csípőm.
Lassan megtöltöm a hallt a még szét nem szortírozott holmijaiddal. Igyekszem minél több helyről begyűjteni a felajánlott pakkot, hogy egyszerre fel tudjam dolgozni a méret és szezon szerinti szétválogatást. Bogarat ültettek a fülembe, hogy talán érdemes volna egy vagy két tárolót is leselejteznem, hisz nem tudom őket teletölteni, a helyet meg foglalják. Így vélhetően a saját dolgaimat is át kell majd a tiéddel együtt szortírozni.

Most hogy így bekukkantottam hozzád, hagylak is tovább nődögélni.
Mosolyog rád idefentről
Anya

Tuesday 1 December 2015

30. hét

Kedves Babócám!

Jelenleg, a 30. héten olyan másfél kilót nyomhatsz. (Nekem is ennyivel több vérem van.) A talpacskád (amivel lépegetsz a köldököm környékén és ami majdnem szúrni tud a kis felülete miatt) olyan 6 centis lehet. Nyitogatod a szemed és egyáltalán nincsen újszülött arcod. Kedves lányarcocskád van. Hold alakban fekszel, a bal oldalamra csak elvétve rugdalsz, ott jóformán semmi sincs. Habár egyértelműen pocakosodom, és aki hetente lát ezt meg is jegyzi, sokan kissé irigykednek, hogy "csak ekkora terhet kell cipelni". Szívesen nassolok, de a legjobban mindig a gyümölcsfélék ízlenek. El tudnék úszkálni egy mandaringerezd-tengerben...
Imádsz nyüzsögni. Adott napszakban folyamatosan nyújtogatod a tagjaidat, szépen látszik kívülről. Egyre könnyebben tudom elképzelni, mi módon mocorogsz majd a születésed után. Érezni lehet, ahogy összeakadnak a tagjaid, vagy tovább nyújtózkodsz, mint a takaród. Önkéntelen mosolyt csalsz az arcomra vele. Panaszom egyébként továbbra sem igen van. A derekamnak néha be kell járódnia, a zoknifelvételi technikámat frissítenem kellett. Az egyre kisebb helyre zsúfolódó szerveim miatt a tüdőkapacitásom fogyni látszik - bár még mindig gond nélkül járok kóruspróbákra. (Legfeljebb tátogok egy sort, de erről ne szólj senkinek!) Nagyritkán enyhe refluxom van, de egy pohár tej vagy egy szelet kenyér megoldja a problémát.
Elméletben megtanultam úgy folttisztítani, hogy ne marja a bőröd, és ne kerüljön egy vagyonba. Amíg még utána tudok járni, gyorsan beszereztem az öreg Hajdú mosógépre egy vadiúj fém fedélnyitót (a békebeli időkben még csak műanyag volt és sokszor azért cserélték le az egész gépet, mert nem lehetett többé kinyitni). Az áruháznak megörülve beruháztam egy botmixerre is. Erre fel anya felhomályosított, hogy amikor a mennyiség már indokolttá tenné, hogy ezzel pépesítsek, addigra szilárd táplálékon fogsz élni. Bosszúból gyümölcsdarabos pudingot és brokkolikrémlevest gyártottam...
Már majdnem a kezeim közé kerítettem egy kombi kiságyat neked pelenkázóval, meg tárolókkal, és egy háromkerekű terepjáró járgányt. Beszereztem néhány apróságot, amit tudom, hogy senki nem fog rám bízni (kis körömvágó olló, pelusok, stb). Gyerekruhából egyre több és több gyűlik fel, azt adnak a legtöbben, így nem is merek egyelőre belevágni a vásárlásba.
Az általam legkevésbé kedvelt részbe is beleásom magam: a pénzügyekbe. Mindenféle papírok és igazolások kacifántos felmutatása után némi jövedelmet biztosít az állambácsi és az önkormányzat. Lassan ebben az útvesztőben is otthonosabban mozgok.
Tudod... mindig arra kell rájönnöm, hogy bár kissé furcsa helyzetbe csöppentünk mi ketten, jobb nem is történhetett volna velünk. Nekem azt hiszem ezt is jelenti az "áldott állapot". Legyen hát ne csak az én állapotom az, hanem Te magad is!

Köszönettel
Anya.