Tuesday, 19 May 2020

Idézetek

A mézeskalács mindig finom. De az enyém a legfőképpen finom.

Úgy beszélek majdnem mint egy felnőtt. És alig nem is hisztizek.

Bejegyzeltem valamit

Norbi már keledezik...

Nekem ízlik a barackos! Olyan mint a gumóca!

-Ott voltak a hattyúk!
-Én nem láttam a tyúkokat...

Már nyárodik

A fürdőszobában meghalt egy pók és nagyon lapos is

Hull a hó karika

Én tudom merre kell világgá menni. Jobbra, balra, jobbra, balra.

Zacskósleves volt. De igazából nincsenek benne zacskók.

Friday, 1 May 2020

Húsvéti karantanya

Kedves Babó!
Volt egyszer egy olyan időszak, mikor se ki, se be a házból. Ünnep idején sem. Így ért minket a húsvét is. Na de mi csaltunk! De csak sorjában mindent az elejéről.

Készülnek az óriás lufik. Papírmasé a tojásra, magymama-féle csirizzel (igen, azt is megtalálni a neten). Egy leeresztett megszáradva éjjel kinn. Össze is csoffadt. Egy elpukkant vizesen. Kettő nagyjából jól nézett ki, csak festéskor fellazult minden és a már kiszúrt lufik összehúzták. Hogy mi? Nem, NEM csinálunk újat!!

Jött apu, nagypénteken. Amíg nem muszáj nem tiltom, hogy jöjjön, vigyen. Na kerestetek hát egy adag tojást a kertben. És a nyuszikákat, akiket előző nap készítettünk (erre futotta) és megpattantak, ahogy hírt szereztek a húsvéti nyuszi látogatásáról! Még ilyet! Aztán együtt sonkáztunk és locsoltunk (még egyszer mondom, pénteken). Majd mentél vele bulizni.

Nála állítólag csomószor látni lehetett a nyuszi farkát. Több órát kerestetek a közösségi kertben. Volt hogy már te is láttad ott a nyuszi farkát, ahol ő már nem.

Aztán visszajöttél, épp időben, húsvét hétfőre. Hogy megkezdhessük a tojáskeresést. Ja hogy már volt? Nem baj, ráismétlünk! Jöttek csepeli mamáék (akiket 6 lóval se lehet visszatartani). És láss csodát! A nyuszikák megint megpattantak! Pedig reggel még ott csoportosítottad őket a szobában...

Így lett tonnányi csokid, húsvétos színeződ, vizes festő füzeted, 3 m hosszú tekercs színeződ, 7 nyuszid (újra és újra) meg sok boldogságod.

Hát így történt az eset.
Pusszantalak!
Anya

Sunday, 12 April 2020

A vírus meg az otthonlevés

Kedves Babó!

Egy hete itthon vagyunk. Egymásnak, mi, a kiscsalád. Valójában mindenki otthon van egymásnak. Az óvodák, munkahelyek bezártak. Nagyon sok embert nyomaszt ez ilyen-olyan okok miatt. Én azonban nagyon vártam, hogy egy kicsit egymásnak legyünk. Kezdtél olyan kissé szétesett lenni ovi előtt és után. És ideje volt "tisztességre" is tanítani téged. (Nem móresre, félre ne érts!)

Mert hát matekozzunk egy kicsit. Reggel rohanunk az oviba, hogyha sikerül elég korán kelned, kialkudsz egy kis játékidőt. Egyébként meg parancsolgatok, hogy "csipkedd magad". Aztán mikor vége a munkaidődnek az oviban, és onnan hazaérünk, nagyjából egy óra szabadfoglalkozás vár rád, majd jön az esti programsorozat: vacsi, fürdés, fogmosás, pizsibe öltözés, mese, altatás, alvás. Hogy nagyjából még figyelni is tudj, ezt úgy 6 körül el kell kezdeni. Kéthetenként hétvégére pedig Apuhoz mész bulizni. Szóval nem éreztem, hogy sokat látok belőled. Na és itt jön a lényeg!

Végre van időnk foglalkozni rengeteg szerethető, tanulható dologgal! Ültettünk magvakat, hogy palántákat neveljünk belőlük. Többször is. Így láthatsz borsótól zsályán és paradicsomon át színes virágokat kikelni. A kertet végigfigyelheted ahogy kizöldül, a virágokat ahogy nyílnak, és elhervadnak. Érted, hogy a locsolás a legfontosabb, amit értük tehetünk. Végre megmutathatom, hogy az Élet - úgy általában - valahogy úgy működik, hogy "gazdálkodunk": amit nyerünk rajta, azt részben vissza is forgatjuk; esetleg fordítva: először gondozzuk, utána learatjuk a babérokat. Úgy nem megy, hogy készen vesszük és az természetes. Úgysem megy, hogy "hátha elég kicsi hatást gyakoroltam, ilyen kis fogyasztást úgysem vesznek észre". 

Megcsinálhatok bonyolultabb ételeket, mert ha nem lesz kész elsőre, hát majd folytatjuk más alkalommal. 10 éve nem sütöttem krumplilángost, mert előtte már 3 állapotban is ehető lenne, sajnáltam rá az időt. Most megmutathattam, hogyan fő a krumpli, hogyan túl unalmas ízű, hogyan készítünk belőle krumplipürét (mindenkor máskor megálltam volna itt), hogyan keverünk hozzá lisztet, együtt gyúrkáltuk és hogyan sütöm finomra. Játéknak tekinted, megtalálod benne az élvezetet. És ez nagy cél!

Mindenféle bonyolult kézműves tevékenységbe belevághatunk, mert végre nem csak egyetlen órába lehet belesűríteni és VÉGRE van idő(!) hibázni! Bizony, hibázni. A minap készítettünk óriás papírmasé hímestojásokat. Hát nem tönkrement az összes?? Egyik megfagyott és összeroskadt, egy kipukkadt száradás közben, kettő pedig összeesett a benne lévő (de kiszúrt) lufitól, amit nem tudtam kivenni, és a vízfestéket kapott anyag meglágyult. Többszöri nekifutásra is kudarcnak ítélem a kísérletet. De erre ráérünk. Jó megmutatni azt is, hogyha valami nem sikerül, az egyedül a tevékenység egy átmeneti minősítése.
Végre kikísérletezhettem a gipsz ideális konzisztenciáját. Rajzolhattam neked óriás színezőt (120 cm(!) oldalút). Ezalatt te az eggyel korábbi színeződ színezted, fegyelmezetten, az én becses filceimmel.

Megtaníthatom végre, hogy a jódolgok úgy szoktak kinézni, hogy van nekik felvezetési fázisuk (ugye egy játékot is elő kell húzni valahonnan), van nekik az élmény szakaszuk, aztán meg el kell tüntetni, ami elölmaradt. Nekem 20 év után esett le a folyamat lényege és hogy felesleges utálni az előtte-utána szakaszt.

Elkezdtünk angolul tanulni. Napi rutin dolgok mellé (kézmosás, fogmosás, fürdés) tettünk dalocskákat, rövid utasításokat, testrészek neveit. Érdekel, tanulod. Reményeim szerint úgy egy év után jutunk majd a meseolvasás után arra, hogy mesét, összefüggő szöveget érts meg. Eddig ugyan vallottam, hogy nem az én ízlésemnek (és pénztárcámnak) találták ki a kisgyerekek angol nyelv oktatását, azonban így összezárva tulajdonképpen erre is ráérünk. Miért ne?

Fontos megtanulni, hogy míg egyik dolgozik, nem fog velünk foglalkozni. Ha telefonál, nem fog tudni válaszolni. Ha ketten beszélnek hozzá, nem fogja érteni - meg kell várni, míg a hamarabb kezdő be is fejezi, nem csak úgy esnek ki a szavak a szánkon. No ezek a nem egyszerű részei a dolognak. Még a 0-24 üzemmóddal is évekbe fog telni. És rengeteg önkorlátozásba a részemről, mert bizony ezen a téren én is hibásan működök...

No nem kell azt képzelni, hogy innentől minden fenékig tejfel. Természetesen nekünk is vannak összezörrenéseink. Mindenki érzékenyebb lett és könnyebben csattan. És nincs hová kimenekülni a rossz légkörből, mert egymás nyakán élünk. Szóval tanulunk helyzeteket kezelni. Megérteni, hogy mindenkinek lehet rossz napja. A felnőttek sem csak arra valók, hogy energiát nyerjünk ki belőlük, mert bizony van, hogy alig van miből adni. Van, hogy egy-egy nap csak túlélésről szól, mert mindenki rossz passzban van. De ezen nem merengünk, csak megéljük, aztán majdcsak eljön a másik nap. Szóval, végtére is, mindannyiunk érzelmi intelligenciája nő, összezárva egy 50 nm-es kis helyen (igaz, megspékelve a 100 nm-es kiskerttel).

Hát mit ne mondjak, több jön ki ebből az egészből, mint vártam! (Pedig nagyon pozitív jövőképem volt amúgy is) Végre újra tudsz fókuszálni. Ehhez az kellett, hogy két nap alatt megtanulj pedálos biciklizni. Mivel is kihúztuk a kilométerhiány méregfogát. 
Egyébként a vezetési tudományod külön megér egy misét. Ugye az tiszta sor, hogy a karácsonyra kapott gokartot még akkor megtanultad Y-ban megfordítani - elöl-hátul 5-5 cm távolságra a garázsfalaktól, hátratekintés nélkül. Azóta egy elektromos gokartszerű pályán is bemutattad, hogyan kell végrehajtani szakszerűen egy verseny alatti előzést és nem értetted, mások mért mennek neked, mikor lehet anélkül is manőverezni. Hangsúlyozom, életedben először ültél gázpedállal ellátott járgányon. Ugyanakkor a vásárolt pedálos biciklivel te tekertél haza és a végére már nem fogtalak. 2 napon belül a KRESZ park szabályai szerint közlekedtél.

Mostanra feltalálod magad a kertben, ha közben mással molyolok is (minap megpucoltunk 2 kg krumplit EGYÜTT, majd a darabolás alatt végig virágot szedtél nekem). És tudok mindenféle jó feladatokat veled együtt megoldani. Húsgolyót gyártani: ahol te csavarod nagymama-féle mozdulattal az áztatott kenyeret, kutyulod a husit, csinálsz gombócot és forgatod panírba.

Tartunk újra babaklubot (online) amire ugyan nem emlékszel kiskorodból, de legalább hamar belerázódsz. Másoknak meg jól jön őrülés ellen.

Nos ezek az érzéseim (egyelőre) a karanténunk úgy egy hónapjáról.

Ölelés (kettő is, ha szeretnéd)
Anya

Wednesday, 4 March 2020

Idézetek

Üvegbe letörte
Megkérdezte tőle
Melyik színt szereted a legjobban
Bam bam bam
Legjobban

Zsenibaba, Zsenianya

Medvefelmosó

Teprezselyemt

Nehezetlen

Göngyör (zoknipárosításnál)

Tomhalkrém

- Norbi jele égetett haj volt!
- HAHA, gőzhajó, te!!

Az izzó az ehető? (Villanykörteként ismeri)

Gindidó, Hanvi dzsumbi (halandzsák)

Búgósisak

Tündér iroda

Vonattalp

Pacli (pracli)

Saturday, 22 February 2020

Tökéletes nap (szülinap)

És van az a nap...
Mikor minden körülöttem forog. Nem csak én játszom Babóval, a figyelem kollektív.
Nekem készül a kedvenc túrótortám és rakott kel is. Segíthetek bennük (és Babó is), vagy nem.
Mindenki megköszönt azoknak a titkos vágyaknak megfelelően, melyeket kimondtunk itt délelőtt, vagy nem. Pl illusztrálás: életemben ennyi eszközöm nem állt rendelkezésre! Itt meg kohintek a témában kettőt és tessék!
A torta kóstolással történő tesztelése után kijelenthetem: marad a mindenkori kedvenc tortám.
Az Egyetlen és Igazival történő közös jam. A két kis szintiből előcsaltunk egy botegyszerű, mégis mindenkit megtancoltato dallamsort.
Végül elmentünk a helyi táncestre. Kiderült emlékszünk még egyre másra és bár kissé rozsdásak a mozdulatok, azért még le tudunk jönni a táncparkettről vigyorral ünnepelve a közössé olvadó improvizációnkat.
És ugyan hányan tudják magas szinten megtancoltatni apukájukat?
Hát így telt.
Jó éjt mindenki másnak is.

Thursday, 20 February 2020

A tökéletes nap

Van az a nap...

Mikor másfél héttel előtte elkészül a jelmez.
Mikor van idő a farsangi fánk megsütésére az előtti esten, gyereksegítséggel, Vendégművész Apuval, jókedvvel.
Mikor az ígért 8 előtti találkozót néhány perc késéssel sikerül nyélbe ütni.
Mikor életem első arcfestései ütősek, a gyerekek pedig ettől a mennyben dzsungelben érzik magukat.
Mikor az oviba érkezve körberajongják Babó kiselefánt-jelmezét, mitől is ő büszkén... tülköl.
Mikor meglátom, a Dzsungel könyve szereplői valóban életre keltik az ovi több hete készülő díszletét.
Mikor sajnálom, hogy mi nem öltözhetünk be és tarthatunk a gyerekekkel a buliban.
Mikor visszatérve délután a három kópé lelkendezve újságolja, ők bizony folytatják a bulit, házi változatban.
Mikor bepillantást nyerhetek egy család mindennapjaiba.
Mikor a kétgyerekes hirtelen hatnak terít vacsorára.
Mikor a háromgyerekes végre nyugodtan vacsorázhat.
Mikor a kis Suzuki zsúfolásig telik gyerekekkel, anyukákkal és cuccokkal.
Mikor érzem, minden sínen van.
Na az egy jó nap.

Monday, 2 December 2019

Fejlődések nagy ugrással

Kedves Babó!

Ideje számvetni, mit is művelsz itt a nyáriszünet után. 
Először is nősz mint egy gomba. De tényleg. Olyan nagy vagy, hogy, hogy... nem is tudom. Nagy. 
Aztán hirtelen cserfes lettél. Mindenkivel. Eddig volt egy hosszas idő, míg csendesen figyeltél, majd lassan, kiismerve az erőviszonyokat, elképzelhető volt, hogy játszani kezdesz. Felnőtteknek rendesen oda kellett tenni magukat, hogy elfogadd őket játszópajtinak. Jelen helyzethez hozzátartozik, hogy kedvenc babakori barátnőd végre átjött a csoportodba, így őszinte barátság tudott alakulni. Nem mindegy, hogy egy akarnok-zsarnok álbarátnőd van, vagy egy jóindulatú régi cimbora. Az első nap annyit csicseregtél, hogy az óvónők szerint a teljes előző évet behoztad vele. Állítólag az akkori napirend mindösszesen annyiból állt, hogy fanyar arccal, csendben követted az ötletgazdát. Hát most kinyílt a világ, hirtelen neked is lehetnek ötleteid és nyugodtan megmondhatod, ha valaki kizár a játékból, hogy (idézem): "anya azt mondta, ha nem vesztek be a játékba, játsszak a Grétával". És tetted. Életrevalóbb és életvidámabb lettél. Minek hatására a többi találkozón rokonokkal, barátokkal, nagyságrendekkel könnyebben oldódsz, ugratod őket. Merthogy ahhoz is értesz már! Ugyanakkor téged szinte képtelenség. (Apu kissé bosszús miatta, ahhoz szokott, hogy úgy alsós korig ez működik.) Megvitathatunk dolgokat, érveket, ellenérveket hozol fel. Ki tudod játszani egymás ellen az embereket. Bár nem magasztos tevékenység, ész az kell hozzá, és némi emberismeret. Cserébe a bohócokat továbbra sem szereted. Nem érted, mit hülyéskedik ott. És minek ad értelmetlen feladatokat. Mondjuk apunak, ha kihívja a Fővárosi Nagycirkusz porondjára.
Vendégségből rendre valami új képesség kialakításával jössz vissza. Múltkor összeadtál.
"- három husit kell megenni.
-de már ettem két kumpit!
-oké, de az nem számít.
-de úgy már öt falatot fogok enni..."
Hö?? Kiscsoportos és összead?
Bejelented, Apu a negyediken lakik. Majd megmutatod a karaktert! Vagy a kedvenc S betűs Kulcsid. Amely betűt egyébként le tudsz rajzolni...
A múltkor egy unalmas reggelen Apu megtanított Unózni. Színre színt, és karakter felismerés. A speciális kártyák nélkül. Kívülről meg persze már most profi játékosnak tűnsz... Még ugyanaznap a dolgozómban fegyelmezetten fogtál egy üres táblázatot, és míg a felnőttek beszélgettek, egy szó nélkül cellánként szivárvány színűre színezted az egészet. Mégis, ki tanította, hogy kell sorba rakni a színeket?? Én elsős koromra emlékszem, hogy csodájára jártak a szivárványomnak. Te meg nem vagy még 4 éves.
Vagy a tánc. A tavalyi néhány hónap jazzbalettel kapcsolatban nem voltak elvárásaim. Most azonban hibátlanul magyarázod a koreográfiát: flex, tandü, spicc, miközben helyesen végre is hajtod azokat! Ugyanakkor, megbabonázva nézed a versenytáncos gyakorló brigádot. 20 percig ülsz mozdulatlan, hogy lesd, ki mit gyakorol. Nem fellép, gya-ko-rol. Elképesztő. (Apró szösszenet a türelem témához: a mustnak való szőlő egyharmadáig segítettél szemezni, nagyjából hasonló tempóban mint jómagam. ez úgy fél lavórt tett ki.)
Azért csendben hozzáteszem, van némi hátránya mindennek. Ti. az, hogy anya elfárad. Nagyon. Minden tevékenység sok apró monológból épül. Ahol meg kell győznöm téged, miért lesz az jó, ha pont azt csinálod. Vagy legalább a végeredményig eljutunk. Miközben te igyekszel meggyőzni, hogy az ötödik módszerem is egy kalap kaki. Ha mostanában találkozom negatív emberekkel, azt veszem észre, fájdalommentesen kezdek bele a győzködésbe, hogy az nem is olyan rossz. Hm, ezek szerint nem kicsit vagyok edzésben. Ugyanakkor este 7 körül már nem jut eszembe minden szó és 9-ig bezárólag villanyoltás nálam is. Aztán semmi csak felébreszthetetlen mély álom.

Azért szép teljesítmény, na.

Pusszanat, nagy ölelés! (Végre szereted!)
Anya