Monday, 12 August 2019

Nyári élménybefőtt

Kedves Babó!

Nagyon sok, nagyon szerethető dolog történt velünk. Leírom, nehogy elhalványuljanak.
Ott kezdődik a történet, hogy az oviszünet elejét fenntartottam magunknak. Két teljes hetet. Ekkor váltam szuperhőssé. Mert ebbe bele kellett passzírozni a Veled töltött érdemi együttkucorgás mellé minden olyat, amit munkahely és -idő nem tolerál. Így jutott bele önkénteskedés, üzleti reggeli, illusztráció megbeszélés és bulikák. Kertipartik sok emberrel, pólónyomással, strandolás és esküvő. 
Ebben a szezonban onnan indítottuk a vízi játékot, aminek közelébe se értünk tavaly: métereket úszol a vízen, segítség nélkül, karúszóval, úszógumival. Egyre kevésbé problémás az arcodra fröccsenő víz. (Bezzeg nyakig elázni a slaggal játszva, na az sose volt gond!) És ami a legfontosabb: fél éves korod óta most tudtalak újra rávenni, hogy háttal belefeküdj a vízbe. Megbízol annyira bennem, hogy csak én tartom a fejed. Micsoda előrelépés, látva, mennyire tartasz a víztől... Egyébként már tavaly is együtt úsztunk bármilyen mély vízben (a kép is ekkorról való) - a nyakamba kapaszkodsz védőfelszereléssel és lebegsz a hátam felett. Micsoda bizalom!

Egyedül meg tudtad nyomni mindkettőnk pólóját, ami igen nagy dolog és nagyon szép szabályos is lett. Elismerésem, szép munka. És mit tesz isten még jól is érezted magad a legálisan csenhető finom falatok világában, ahol lépten-nyomon adódik valami érdekes játék és játszópajti a kedves nénéd személyében.
Na aztán meg ott az esküvő. Ahol történetesen összehaverkodtunk az "ikertesóddal" (legalábbis mindenki ezt kérdezte egy nap ismeretség után). Rövid idő alatt elválaszthatatlan játszópajtik lettetek, így kettőtökre három felnőtt felügyelet jutott (oké, Kistesót beleszámolva igazából kiegyenlített viszonyok alakultak). Naszóval együtt sokkal is jobb megvizsgálni a napozó ebihalakat, kivilágított gloriettet, készíteni óriásbuborékot, csodálni anyát varázsbottal, ugrálóasztalon ugrálni, cidrizni a felfújható óriás flamingó hátán a medencében, kergetőzni, kutyát simogatni. 
Miközben anyának is jutott ideje beszélgetni, gratulálni a friss esküdteknek, érdekes kérdéseket felvetni a ceremóniát levezető papnőnek, tűzbotot próbálni, szálfegyveres harcba bocsátkozni vihar előtt, hátraszaltót ugrani az ugrálóvárral tarkított medencébe (ahová fürdőruha helyett lejmolt újraszabott ruhákba ment), tárogatót kipróbálni, és nagyon hippikkel együttlógni. Élvezni a goa hatását egy kétszáz éves mese-majorban, látni arcokat teljes éjt át nem aludni és jókedvvel csicseregni.
Aztán ugye nekikezdtünk a dackorszaknak is, kőkeményen. Mikor az ellenkezője sem igaz annak amit, tagadsz. Mikor elbukunk adott programokat, mert "így nem lehet elindulni"-fajta hiszti van. Ami rosszkedvből ("Mégis elrontottam valahol?") csak az tud kirántani, mikor nap végén magadra kensz három doboz festéket. Akkor aztán pukkadoztam. A nevetéstől! 
Mikor a saját biológiai igényeidet igyekszel rövidre zárni. Történt egyszer, hogy beszerző körútra indultunk, egész végig nyűglődtél és hasmánt kukackodtál a földön. Majd várakozási időben megebédeltünk, s miután betoltál egy fele adag (!) kínai kaját, hirtelen rém jó kedved támadt. Aha! Szóval éhesek voltunk! Kár, hogy ez nem szerepelt a nyűglődés tárgyában. Vagy mikor három vállalhatatlan hiszti után jutottál el egy fél üveg víz megivásáig. Majd öt perc után szó nélkül nyelted az utolsó cseppet is. Így aztán kénytelen voltam (így, három és fél év után) elmagyarázni a büntetés fogalmát. Ezek szerint eddig működött a pozitív hozzáállásom. Aztán persze jön a tapasztalás, milyen, ha ugyanekkora, beépített dackorszakos (értsd: mindig az volt) gyerekkel hoz össze a sors. Egész más világ! Mit kezdenék veled úgy, nem tudom. Biztos megoldanám, de na.

Thursday, 25 July 2019

Egy hároméves filctollából

-Tudod, hány éves? 71.
-Én meg már 3!

Zoknokni

Kikucsulódik=kikukucskál

Már nem ideges vagyok, hanem kétségbe vagyok esve.

(ovis jelekről)
- Banán! Kenyér!
- Az kifli...
- László!
- Zzzászló, te!

Libizli! Libizli! Káposzta a fejünk libizli!

Ec-pec kimehetsz, anya-banya bejöhetsz...

Lov (ló), lovt (lovat)

Gyorsan lesuhanik

Izabella a hintán szépnek talált és lett a barátom.

Kétféle fagyi van a oviban: az egyik eperes, a másik maniliásas.

- Látod Babó? Ő pedig neked integet. Integess vissza neki!
- Miért, találkoztunk már vele?

Ébredés (2 órája) óta folyamatos szövegelés, egy ideje kiabál.
Anya egy halk vezényszava után:
- Anya, ne kiabálj a fülembe, így nem hallok semmit.

Buborka

Ez a számítógép... Hogy megfurcsállta magát!

- Ha hazaérünk, újra átgondolod, fáj-e a lábad. Akkor majd kapsz gyógyszer szirupot.
- Majd otthon is fog fájni!

(Lóbálva a felfújt gumikesztyűt) 
Nézd mit csinálnak a lufik? Katonálják a husit!

Nekünk gilinbalambol? (Toronyóra)

- Ilyen repülővel mentek mamáék nyaralni.
- És nem ütötték be a fejüket?

Egykülönböző (egyforma)

Mama, aki a Évinél lak.

Thursday, 2 May 2019

Halandzsa művésznő

Fogmosástam

Norbinak nagy a pocakja. Ki is tudja nyújtani.

Pogetti (spagetti)

(Borostyánra)
Nézd, az a fa levélből van!

- És akkor összerakom neked a...
- Fülzsírt?
- Kiságyra gondoltam...

- Tudod, amikor az Erzsi papírt evett.
- Ja, mikor a nyers rétestésztát kínálta neked?
- Igen!

- Játszójátszó (játszóház)

Bírom, mint a kád széle.

Ellingálom: bottal odébblapátolom a Kis-Dunába szórt leveleket.

Bibaly babóca

Cujsüeg

(Babóról)
Kis kukoricafogú!
Hájgaluska
Törpös
Pici kukac 

- Tóbika! Nagyfiú!
- Norbi is nagyfiú. Papa is nagyfiú. Van párja!

Norbi otthon szokott lakni. Mert ott a papucsa.

Héjája

- Az a visszapillantó tükör
- De anyaaa! Nem pillantottad vissza!

Felnőtt combja alá gyűrve a fejét
- Anyaaa! Keressél meg!

A hangyák kint működnek.

Két csokikatica: nézd? Összeszembeztek!

Dölingél

Szedvincs

Thursday, 4 April 2019

Tavaszi frissesség

Azt hiszem az az, amit évek óta nem tudunk teljesíteni. A tavaszi frissességet. Az egy dolog, hogy jó ideje hálával tekintek az óraátállításra. Mégiscsak jobban hangzik: 6-kor keltem, mint az, hogy 3/4 5-kor üvöltve ébresztett a csemetém.
Valahogy ilyenkor mindenki megborul. Szeretnék sokkal több mindent csinálni, hisz tavasz van, süt a nap, meg minden. Erre natúrban sem lenne energiám, de legalább vágyom. Egy elfáradt gyerek mellett azonban... Inkább felejtsük el, nem is gondoltam semmit. Sajnos képtelen vagyok lerázni magamról a sárga irigységet, bezzeg mások mi mindent tudnak csinálni. Én a rajzszakkörre sem jutottam el a saját örömömre, egyedül évek óta. Úgy tűnik nem is most fog megtörténni. Mert ugye mit tesz a hároméves, ha fáradt? Anyához bújik.  Mindig. És mit tesz anya, hogy legyen miből adni? Na azt nem tudja. Olyan visszatöltős idő nincsen. Úgyhogy marad egyrakáson a fáradtság, irigység, vágy.
Viszont nem vagyunk betegek. Csak a mosógép. Büdit csinál.

Monday, 25 February 2019

A test értéke

Van egy téma, ami tudatalatt is több, mint egy évtized óta foglalkoztat. Valahogy úgy fogalmaznám meg: a test értéke.
Világi neveltetés áll a hátam mögött, egy évvel ezelőttig azt hittem csak regényekben létezik olyan, hogy szűzen házasodás. Nem voltam pasifaló, de akit kinéztem, azzal együttéltem, míg rá nem jöttünk, más utak állnak előttünk. Rá kell jönnöm, a kényelmes tempójú megismerés-megtartás életszakaszban nemigen veszem hasznát a korábbi tapasztalataimnak.
Ugyanakkor ennél nagyobb felfedezést is összefoglalhatok: a testemnek van értéke. Ad 1: ezt az egy példányt kaptuk egy egész életre. Valamelyest feljavul, ha bántódás éri, de akkor sem újrahasznosítható. A másik lényeges tulajdonsága, hogy én rendelkezem felette. Ha pedig ez az elcsépelt kijelentés igaz, akkor semmilyen módon nem elfogadható egy icipicit is manipulatív kapcsolat, ahol a másik fél igényei kielégítésére használhat. Mint ahogy az sem, hogy én vezetem meg őt a testiségemmel.
Ebből következik, hogy a szex egyáltalán nem csak amolyan hobbi vagy időelütés, hanem a szoros együvé tartozás legmagasztosabb ünnepe - élményértéke a fizikai kivetülése annak, amit ketten a lelkükben éreznek. Egymás tiszteletén alapszik, önzőség nélkül.
Eddigi tapasztalataim szerint a keresztény elgondolás (nem a vallási dogmák, hanem egyes emberek hite) szól valami hasonlóról. Márpedig ha egyetlen aktus ennyire fontos momentum, akkor érthető, hogyha igenis léteznek emberek, akik óvják magukat mindaddig, míg valaki tényleg meg nem tiszteli őket teljes szeretetével és odaadásával.
Én nem hiszem, hogy mise vagy istentisztelet kérdése, hogy ennek a porhüvely-érték témakörnek tudatában legyen valaki. Elgondolkodtatott, én ilyesmiről miért nem tudtam? Rájöttem: az én családomban generációk óta nem akadt olyan férfiember, aki mellett a női felmenőim erre rájöttek volna. Talán volt néhány kitételük, milyen tulajdonsággal rendelkezzen (vagy ne), akikkel leélik az életüket, de biztos vagyok benne, az általam az imént felvázolt témakör szóba (fejbe) sem került. Nem hogy átadása utódjaiknak...
Aztán eszembe jutott a néhány napja olvasott cikk a nálam fiatalabb generáció kiüresedett párkeresési játszmáiról. Mikor is rájöttem, hogy még csak nem is én számítottam a legkevésbé tájékozottnak érték-téren. Úgy tűnik, valamiért kiment a divatból megtanítani ezt a típusú értékrendet. De miért?
Ha valaki választ tud adni, vendégem egy forró kakaóra. Mindaddig azonban gyűjteni fogom az információkat, hogyan tudnám ezt az ön-valamire-tartást a gyerekembe plántálni pici kortól. (Hozzáteszem, az az érzésem, így könnyebb lesz alkalomadtán a csókot, értékes testrészeket, molesztálást vagy intim együttlétet elmagyarázni még akár ovis korban is, korának megfelelően.)

Thursday, 14 February 2019

Győzelem

Véletlenül összetévesztettem a vonatkoztatási rendszert. Valamiért elhittem, hogy nekem egy olyan világban kell felmutatnom valamit, ahol
  • A cégbeli előrelépés a valami
  • Ha alkalmazottad van, az a menő
  • Ha több évnyi tapasztalatod van, azt szeretik
  • Hogyha a hobbid kézzelfoghatóvá válik (koncert, díj, rajongók, stb) az az igazi
  • Ha van pénzed elutazni a világ másik oldalára, akkor az a boldogság netovábbja.
Hát ebben a rendszerben annyi bejelentenivalóm van, hogy 
  • Nekem meg van egy gyerekem.
Namost ez így nem valami sok, amit felmutathatok. 

Ha nem vesztem volna el, akkor a következőképpen festene a koordináta-rendszer (értsd: az én világnézetem)
  • Mutasd a gyereke(i)d, megmondom ki vagy
  • Életem legnagyobb sikere, amit a gyerekemmel tudok művelni. Ez önmagában nagyobb minden műalkotásnál.
  • Lenyúlhatom a kislányod egy délutánra? Olyan jól eljátszanak!
  • Ma sem jutottunk el a TV bekapcsolásáig!
  • Bármikor mondókázom, énekelek 3/4 órát, még gondolkodnom sem kell rajta.
  • Neked is sikerült lemondani sok-sok értékes dologról, hogy legyen időd/energiád a gyereke(i)dből embert faragni? Hát bizony le a kalappal!
  • A munkahelyem elfogadja a hat órát, nem hacacáréznak, ha kések Babó kakilási szokásai miatt, viszont nagy érdeklődéssel hallgatják viselt dolgait. És pont nem érdekel, amiért ezzel nem én viszem haza a listavezető fizetést. Jókedvűen érkezhetek a gyerekemért és egy húzós reggel után is szívesen veszem ki a részem a munkahelyi életből. Kell ennél több?
És itt, ebben a rendszerben hirtelen kiderül: valójában egy olyan talpraesett kislányt neveltem, aki a harmadik szülinapját nélkülem, ismert és idegen rokonai társaságában is úgy tudja jókedvvel ünnepelni, hogy mindenki elámul, mennyire jófej, mindenkivel kacag, műsort énekel, nem követel és hisztizik, rendesen eszik asztalnál, kér még(!), szól, ha pisilni kell, játszik és csupa életkedv. Nem kell távirányítanom, mert mindezt már önállóan tudja. Nem retten meg idegenektől és emlékszik arra a rendre is, amit én tanítottam. Vannak barátnői, akikkel remekül elugrabugrálnak, megölelik egymást és puszit adnak. Megkérdezi, hogyha valamiről nem tudja, szabad-e. Logikusan felépített következtetéseket von le - sokszor messze megelőzve a korát. (Még mindig nem hibázott vezetés-technikában és navigációban!) Aki, hogyha rosszkedvűnek/frusztráltnak kellene lennie, akkor is inkább dekoncentrált és jókedvű, mintsem hisztis. (Van mit tanulnom tőle!) Aki bejelenti ugyan a másfeledik ruhadarabnál, hogy "most már mehetünk.", de azért kibírja, amíg öt másik ruhát felveszek. 
Szóval ilyen egy tanulékony kis sarj az enyém, bombabiztos lelkivilággal. Amit szülinapos vendégeskedésünk nyomán nem győznek dicsérni. Én pedig tudom ám, hogy ebben nekem is részem volt! Én voltam a kőműves, aki a meglévő építőköveket a helyükre falazta, én vagyok a habarcs, aki világrengető bajoknál egybentartja a kis lelkét, én vagyok a játszópajti, ha kifogytunk a kisgyerekekből, én vagyok a vigasz, ha az utolsó távozónak nem sikerült lenyomni a puszit. Én vagyok, akivel a fáradt napokon is - ugyan nem a legelegánsabb módon - csak elbotorkálunk a célig, hogy a következő napon új lendülettel fussunk neki. Én vagyok a hétköznapok hosszútávfutója - biztos lehet nagyszabásúbb programokat is csinálni (azért ötletgazdának sem vagyok utolsó), de az egyébként sokkal hosszabb fennmaradó időt mi töltjük el, s ha rajtam múlik, érdemben.

No így már más a leányzó fekvése, ugye? Ha őt kérdezem, valószínűleg olyan, hogy fejjel lefelé, vagy konyulós.

Wednesday, 23 January 2019

Szánkó sztorik

Leesett a hó. Nagyon. A hét közepén. Téli játékaink - szánkó, korcsolya, snowboard - kinek-kinek érdemei szerint - valahol a Váci Házban várják szebb sorsukat. Mi meg Csepelen azt, hogy mi lesz most velünk.
Telefon cseng.
- Halló?
- Halló kérem. Lenyúlhatom a gyerekeidet és a szánkóidat egy délutáni dombon csúszkálásra?
- Persze, örömmel! Kissé gyengélkedem, de magam is ki akartam vinni őket. Megtennéd, hogy Te vigyázol rájuk?
- Igen, nagyon szívesen!
Így esett az eset ezév első szánkózásáról.

Életünk első jazzbalett órája. Babó ölben jön ki (valakitől elfogadja rajtam kívül?? Ez igen!)
- A kislányod nagyon ügyes volt! Semmit nem csinált! A végén viszont már beszélt hozzám!
- Nahát, rajtam kívül ezt senki nem szokta teljesítménynek értékelni!
- Pedig bizony az. Működő csoportba ilyen kicsiként belecsöppenni... Ha van kedvetek, gyertek el mindig ugyanígy, amíg nem vesz részt, nem kell fizetnetek. Így viszont beleszokik a következő tanévben.
- Ennél jobb választ magam sem farigcsáltam volna, köszönjük!
Utána nagyszülős nap. Szépen telik, dacára a napközbeni alvás többszöri elutasításának. Estefelé dolgozunk egy kakin, cumisüveggel, kiságyban, pelusban. Hát nem belealszik? Hát jó, alszik nagymamáékkal, én hazamegyek. Alszom reggel 9-ig(!). Felhúzom a redőnyt, hát nem hóesés fogad? Rögtön felpörgök, dejó, tartunk nagy családi havazós napot! Igen ám, de a szánkót azóta visszaadtam. Nagyapa pedig büszkén jelenti, tegnap(!) járt Vácott, a három szánkót mind otthagyta, csak a többi téli cuccot hozta el. 
Telefon.
- Jó reggelt, csatlakoznátok babaistentiszteletre?
- Nem, most kivételesen családi reunión munkálkodom. Kicsit elszoktunk egymástól. Egy szánkózás épp összekovácsolna minket. 
- Remek ötlet. Kellene a szánkó, igaz?
- Úgy van.
- Ha öt perc múlva kinn vagy a kapu előtt, bedobom a templom felé menet.
- Nagyon köszönjük!
Így esett, hogy nagyapa is szerzett a szomszédoktól, én is szereztem drága barátnőmtől, már választani is lehetett. A nagyszülői ház mögött pedig adott a lankás domb, nagymama pedig... a környéken jobb szánkólovast nem találni! Hogy a hóangyalka családot már ne is említsük...
Ja - ahogy a kép mutatja - megtanultuk, hogyan lehet homokozóvödörrel instant hóembert állítani.


Jókedvű kelés. Második ezen a héten. Úgy tűnik jó statisztikánk lesz. Reggeli figyelmeztetés: valami csúszik kinn. További információ álmosság meglétében elsikkad. A redőnyt felhúzva vettem észre, hogy hó lesz az illető. Babó pedig, hogy az a hó még mindig esik. 
Gyors döntés.
- Babó, mi lenne, ha ma kivételesen szánkóval mennénk oviba?
- Jóóóóóó!
- Legalább nem kell sikálni az autót. Amúgy is beállt a város. Mondd csak, tudsz te gyorsan elkészülni?
- Persze!
És lőn.
Nem mondom, hogy nagyon esett, de az 1,2km-es úton, Csepel városközpontjától az oviig nem akadt el a szánkó...