Kedves Böbe!
Akkor most emlékezzünk meg egy picit arról, honnan hová fejlődtél.
Döbbenetes, milyen természetes számodra, hogy augusztus 31-ről szeptember 1-re milyen feladattudatod nőtt! Körülöttem záporoznak a csatában elvérző anyukák jajkiáltásai a nagybevásárlások utáni szaladgálásokról, elfolyó tizezrekről, a kinőttem, elfelejtettem, jamégeztiskell bermuda-háromszögben. Te nemes egyszerűséggel rágod a fülem az üzenőben jelzett pénzről, hogy ÉN ne felejtsem el! Gyakorlatilag nincs mit követnem az órarendedben vagy a házidban, mert annyira önállóan készülsz, hogy sokszor azt érzem, a tétova segitési vágyammal csak zavarok. Jobban átlátod a frissen összerakott heti rended, mint én.
Az ötleteid képviselése, a hangos köszönés mindenkinek (gyereknek, idegennek) olajozottan működik, egyik pillanatról a másikra tűnt el a félszegség. A véleményed egyre több szempont megvizsgálása után formálódik, jó veled megvitatni dolgokat. Átlátod mások viselkedését és motivációját. És mindezt még csak "kis" harmadikosként!
Kitaláltad, hogy itt bizony nincs mese, enni köll, ha nem akarsz lila szájjal távozni a medencéből. És ami eddig nyögvenyelős, unaloműző játékkal tűzdelt fészkelődés volt, az most fegyelmezett evés, méghozzá normális mennyiségben, tápláló kajákból. Nem pedig alkudozás a 3 falat utáni édességen (amit ugye a büdös szülő nem ad oda, hát milyen sors ez?)
Beérett a rendrakási igényed és képességed. Egészen eddig nem volt opció, hogy veled együtt osszam újra a lakrészedet, mert minden kidobandót visszaszedtél volna. Most aztán te vagy az első aki egyeli a haszontalan tárgyakat. A kinőtt holmikat seperc alatt halmozod továbbadható zacskókba! Hetente többször is szánsz időt rá, hogy optimálisabbá tedd a szobád egy-egy szegletét.
Életedben először a kezedbe nyomtam a háztartás legélesebb nagykését (és az nálunk ÉLES) hogy így és így kell szeletelni az uborkát, padlizsánt, répát. Hiba nélkül végigcsináltad! (És megvan az összes ujjad is). Effektív segítséggé váltál a több fogásos ételek készítésénél!
Persze megértem, hogy ezek lehetnek kezdeti lelkesedések, és mint energiát kivánó ténykedések, el fognak halványulni a tanév folyamán, ahogy elfáradsz. De a tudás már benned van. Már innen épitkezünk egy következő szünet után!
Az összes érés ellenére még mindig egy nagyon együttműködő cukibogyó vagy, vicces megmozdulásokkal, muris dolgokkal. Szerencsére reggel még töltekezel a villamoson az ölbekuckózással és más módon is keresed a fizikai kontaktust. (Anatómiai tudás hiján mondjuk a birkózás ezek közül nem kedvencem, na de mindegy.)
Azt hiszem ez most egy nagyon kedvenc időszakom tőled! Szeretnivaló, együtt-gondolkodó, tanulásra nyitott kis emberke vagy, akinek már látszik a saját személyisége, viszont érvekkel még meggyőzhető. A kiskamasz kor még nem teljesit, nemigazán van értelmetlen "csakazértse". De a matrica-üzemmód sem jellemző már, nélkülem is tök ügyesen feltalálod magad. Szerintem ez igy együtt nagyon menő.
Összeölelgetlek!
Anya
