S a kisszobába toppanék...

Kedves Babó!

Most vagyunk a 14. hétben. Néhány hétig nem kell vizsgálatra mennünk, bár a "kisszoba" amit leválasztottam előled továbbra is odafigyelést igényel. Arról nem beszélve, hogy megint hapciztam egyet reggel amitől fél percre görcsbe állt a pocakom. Nagyon nem szeretném, ha elölről kezdenénk... Nem direkt szorítom el a helyet Előled. Úgy vettem észre, hogyha Rád tenyerelek, az jó neked és enyhül olyankor a nyomás. Néha a "rajongótábor" egy-egy tagját is beizzítom erre. Nemigen kell őket nógatni...

Ha nagyon teleeszem magam, most már más is meglát Téged. Egyébként kezdek egyre gyakrabban éhes lenni, s bár továbbra sem megy a teljes adagok megevése, azt hiszem az étkezéseim számát növelnem kell. Szerencsére leggyakrabban továbbra is friss vagy párolt zöldségekről, gyümölcsökről és savanyúságokról álmodozom. Nem tudom hogyan vagy mi okból csináltad, de gyakorlatilag modellalkatot varázsoltál nekem ezzel az egészséges étrenddel... Azért remélem odabent is finom amit adok és nem kevés!

Azt hiszem az előző héten lett végérvényesen vége a hangulatingadozásaimnak. Azóta nagyjából "jó" és "jobb" kedvem van. Ritkán kerít hatalmába holmi mélabú és nem bonyolult segíteni azon sem. Mondani szokás, hogy a "jó" az természetes és az ember észre sem veszi ha jóra fordulnak a dolgok. Én észrevettem és örülök is neki! Azt hiszem megtaláltam azokat az embereket, akik tényleg, teljes szívvel támogatnak, nem vetnek gáncsot és nincs feleslegesen aggodalmaskodó kérdésük. Ha magam aggódok, azt is igyekeznek lohasztani bölcs tanácsokkal. Így most nem félek és nem aggódom. Így sokkal könnyebb. Elvégre eddig is megoldottam minden felmerülő problémát, hát eztán miért rágódjak jövőbeli, még sose létezett bajokon?
A másik dolog ami felderít, hogy kezdek rájönni, tényleg vannak bátor (s talán botor) dolgaim. Olyanok, amikre büszke lehetek. Amely gólokat mások nem mernek ilyen elegánsan bevinni, mert túl rizikósak. Talán így van - rizikósak. Viszont vagy nagyobb örömet okoznak egy léleknek, vagy kevesebb fájdalmat, mint a megszokott és bejárt utak. Ezt vonatkozhat akár a Te ultrahangképed megmutatására olyan audiencia számára, akiknek nem voltam teljesen biztos a reakciójában. De akár lehet egy egyenes kérdés olyan szituációban, ahol senki nem meri feltenni, holott töredékidő alatt megoldható vele a probléma, kivonva egy jóadag konfliktust is. Hatással vagy a megérzéseimre is: sok esetben kevésbé vagyok befolyásolható, de nem tudom megmagyarázni miért. Nem kellene, hogy okom legyen rá, miért valamely oldal mellett döntök, mégis ezt teszem. Persze sose fogom tudni bebizonyítani, hogy tényleg Te hatsz rám így. Számomra azonban nincs erre szükség, elvégre mire van az ember hite?

Simogat

Anya

Táncos

Kedves Babó!

Elmentünk egy kedves ultrahangos bácsihoz, aki a legprofibb eszközökkel megmutatott Téged. Nagyon extatikus élmény volt! Képzeld, mostanra, a 13. hétre mindened kifejlődött: látszik a szemed, az orrcsontod, a pocakod, a lábad. 13 centis vagy, és ha egy asztalon állnál, úgy néznél ki, mint egy mini kisbaba. Szerintem nagyon szép vagy. Ám nem is ez lepett meg legjobban, hanem hogy folyton mozogsz. Úgy értem most Te folyamatosan alszol, s aközben mindig mozogsz, megállás nélkül. El se tudom képzelni, mi energiába kerülhet ez, de nagyon szép látvány - fantasztikusan harmonikus! Olyan, mint a patak, ahogy folyik, vagy a tűz ahogy ég: akármennyi ideig el lehet nézni, mert olyan megkapó. Nagyon büszke vagyok Rád! A szívverésed ilyenkor még legalább a duplája egy felnőtt emberének, de ez teljesen egészséges dolog (megaztán ennyi mocorgáshoz biztos szükség van rá!)

Sajnos némi aggodalomra ad okot, hogy - valószínűleg egy görcs miatt - a magzatburok egy része levált a méhfalról. Sokszor észre sem szokták venni, mert két vizsgálat között történik és fel is szívódik, a két hártya pedig visszacuppan egymásra. Kaptam görcsoldókat és leteszek néhány extrém mozdulatról (hátrafejes és táncos döntések, hapcik és köhögések, súlyok emelése), hogy velem se történjen meg máskor, és reményeim szerint én magam is hamar visszatapasztom az elfoglalt "kisszobát" előled. 

Talán a görcsoldó hatása (egy olyan hormont tartalmaz, amit mindjárt magam is termelni fogok), de ma szédülök először. Hiába iszom, nem múlik el. Remélem egyebet nem jelent, mint egy újabb jelenséget amit a várandósok megélnek.

Mértük ma a súlyomat új háziorvosommal, fotóstársammal. Azt hittem hogy a 64 kilós gladiátorsúlyom után 60,4 kg-mal elértem a "halandó versenysúlyomat", de kiderült, hogy 58,5 kg vagyok. Remélem azért tovább nem fogyok, mert akkor csak Te maradsz tőkesúlynak...

Igazából két veszélyre hívták fel a figyelmemet: legyen bármilyen furcsaság ami történik velem, szinte minden elfogadható, kivéve a gyakori görcs vagy vér ürítése. Ezekben az esetekben kórházban kell lennem - ilyesmitől azonban távol tart a sors.

No aztán nehogy valami negatív felhanggal végezzem soraimat, inkább megmutatok egy képet Rólad. Nekem nagyon tetszik! (A mozgó képedet sajnos nem lehetett elhozni.)

Üdvözöl teljesen fellelkesülve

Anya

12. hét

Kedves Babó!

12 hetesek vagyunk.

Erdélyben bejött a számításom étkezés terén, tényleg minden földi (savanykás) jóval elláttak: rágyógyultam a csorbalevesre, paszulylevesre tejföllel, pisztrángra, vegyessalátára és vinettára. Na jó, az édesek alól kivételt képezett a krémes és házilekvár - azokat is jóízűen megettem. Meg a vadmálnát és erdei szamócát. Csak sehogyse fértek el...

Képzeld, egy jó gondolat szállt meg odakinn - az önbizalom, amiért jó anyának fogok számítani, függetlenül attól, mit tudok majd megvenni neked. Mert bizony minden anyuka azon aggódik, hogy vajon jó anyuka lesz-e. Mától ezen talán kevesebbet golyózom és több öröm szökik e negatív gondolatok helyére. Tudom, hogy sokszor kell emlékeztetned apró fájdalmakkal, hogy figyeljek már rád. Elkalandozik a figyelmem. Meg sokszor el is fáradok vagy elalszom. És igen, túl sokat gondolkodom.

Tegnap este pont úgy festettél, mint aki látszik. Biztos póz kérdése. Azóta is igyekezlek kitapintani, szerintem érzem, hogy keményíted a pocakomat. Meg néha "húzol belülről". Öklömnyi űrben úszkálsz és 17mm-es fejecskéd van. Bal oldalra dől a méhem, de állítólag normális a "csálé". De az is lehet, hogy apudtól lested el ezt a csálé-témát, ő nagyon értett hozzá... Enni még mindig nem eszem jelentősen többet, sőt mostanában különösebb ízlésgörbületeim sincsenek. Jövő héten megnézik a nyaki redődet, ezt mindig 12 hetesen végzik és az első komolyabb szűrővizsgálatok arra vonatkozóan, hogy egészséges vagy.

A tánc hátrahajlóbb mozdulatai és hirtelen fordulatok jelentik számodra az "utálom" kategóriát, melyet némi fájdalommal és enyhe gyomorkavarintással adsz tudtomra. Mivel a zongorázás, a zene úgy általában, a tánc, a rajz, a fotózás, az írás örömet okoznak nekem (s mivel hiszem, hogy ebből Te is érzékelsz valamit), igyekszem ezekkel kielégíteni a külvilágról alkotott képedet. Később majd szeretnék kórusba is járni, mert azt gondolom, hogy túl azon hogy ami nekem örömet okoz, az neked is örömet okoz, szerintem a zümmögésem is biztos jó lehet számodra.

Maradok tisztelőd, még szétzilált gondolatokkal is

Anya

Két szabadság között

Kedves Babó!

A 11. hétbe léptünk. Képzeld, már hárman is megsimogattak Téged: a rajzmesterem és két barátnőm. Kész rajongótáborunk van! Úgy tűnik kicsit megkeményítetted a pocakom alját és van egy pici úszógumim, amit kizárólag az ismer fel, aki jól eszébe véste mondjuk bikiniben az alakomat. Én viszont látlak!

Azt javasolta a doktor, hogy feküdjek minél többet hason és tanuljak meg hasmánt aludni arra a rövid időre amíg ezt a méreteiddel megengeded. Állítólag hátrahajló méhű anyáknál esetleg előfordulhat, hogy medencébe szorultok. De amúgy is húzod a mindenféle belső dolgaimat nap végére, ha ennek nem teszek eleget. Kitaláltam, hogy megrögzött oldal-alvóként az egyik lábam és könyököm felhúzva, félig hason, félig oldalt fekve be tudom csapni magam és kényelmes az alvás. Meséltem már, hogy eltüntetted a nyomasztó álmaimat? Ez igazán zseniális húzás volt, köszönöm!

Úgy tűnik az étvágyam kissé fokozódik a régihez képest. Egy időben bármikor bedézsmáltam volna kínai savanyú levest és a csalamádé örök kedvenc (de persze az mindig az volt). Leginkább zöldségekről, frissensült húsokról szeretek álmodozni... Édesről egyáltalán nem, néha friss kenyérről. Egészségesebben élek, mint valaha! Meglepő, de pont kevesebbet iszom. Azért remélem jut neked is! (És hogy nem szikkadok össze, mint egy mazsola...) Lassan szert teszek egy mérlegre is.
Sajnos elég durva hangulatingadozásoktól sem mentesít a sors. Olyan fél, harmadnaponta változik totálisan a hangulatom. Sajnálom, mert nem szoktam ilyen gyakran bús lenni.
Az új háziorvosunk a fotóstáborból ismert, valamiért különösen érdeklődő, nagymamakorú, de bulis-természetű nő lesz. Nagyon kedvelem. Ennél azonban sokkal közelebbi, hogy Erdélybe fogunk menni természetet fotózni holnaptól. Olyan 10 éve szeretnék eljutni Erdélybe, hát megesett ez az alkalom is. Korábbi fotókat nézegetve gyönyörű hely lesz, amolyan megvilágosodós-fajta. Biztos jó lesz. És várom már a finom nyári leveseket is! Csak ők tudnak készíteni salátából, spenótból, levelekből, uborkából, padlizsánból finom, savanykás, gusztusos tálakat. Gurman-túra, tuti élvezni fogod! (Elvégre van némi beleszólásod a jelenlegi ízlésembe és elképzelésem szerint most eleget tudok majd tenni neki...) Bár idehaza majd' 40 fok van, ott elképzelhető, hogy látunk havat. Berakok mindenféle hasznos-meleg holmit is. Most pedig irány befejezni az első tervezési munkám!

Idézet

"In a mother’s womb were two babies. One asked the other: 
“Do you believe in life after delivery?” The other replied, “Why, of course. There has to be something after delivery. Maybe we are here to prepare ourselves for what we will be later.”
“Nonsense” said the first. “There is no life after delivery. What kind of life would that be?”
The second said, “I don’t know, but there will be more light than here. Maybe we will walk with our legs and eat from our mouths. Maybe we will have other senses that we can’t understand now.”
The first replied, “That is absurd. Walking is impossible. And eating with our mouths? Ridiculous! The umbilical cord supplies nutrition and everything we need. But the umbilical cord is so short. Life after delivery is to be logically excluded.”
The second insisted, “Well I think there is something and maybe it’s different than it is here. Maybe we won’t need this physical cord anymore.”
The first replied, “Nonsense. And moreover if there is life, then why has no one has ever come back from there? Delivery is the end of life, and in the after-delivery there is nothing but darkness and silence and oblivion. It takes us nowhere.”
“Well, I don’t know,” said the second, “but certainly we will meet Mother and she will take care of us.”
The first replied “Mother? You actually believe in Mother? That’s laughable. If Mother exists then where is She now?”
The second said, “She is all around us. We are surrounded by her. We are of Her. It is in Her that we live. Without Her this world would not and could not exist.”
Said the first: “Well I don’t see Her, so it is only logical that She doesn’t exist.”
To which the second replied, “Sometimes, when you’re in silence and you focus and you really listen, you can perceive Her presence, and you can hear Her loving voice, calling down from above.” 

Merre vagy?

Kedves Babó!

10 hetes vagy, de úgy elbújtál, hogy nem is tudom, merre lehetsz... Nem igazán látszol, és mostanában nem nagyon érezlek. Nem vagyok sem éhesebb, sem szomjasabb. Már itt nehogy kétségbe kelljen esnem, hogy átmásztál valaki más ölébe! Remélem hamarost kapok Tőled újabb jelet, mert így, hirtelen egyedül maradva a Te kedves társaságod igazán megtisztelő, ráadásul folyamatos, ami nagy előny!

Szóval várom az apró visszajelzéseket! (Egy görcs is megteszi...)

Üdvözöl

Kissé aggódó Anya