Vendégkönyv

Van egy élmény, ami egyszerűen túlcsordul bennem, muszáj kiírnom magamból.

Ugyan nem szoktam gyerekfelvigyázni (a sajátomon kívül), úgy alakult, hogy egy teljes napra hozzánk látogatott Babó legkedvesebb barátnéja (egykorúak). Elég sűrű napirend volt, így velünk kellett tartania egy babás foglalkozásra, egy ovis beíratkozásra, ebédfőzésre, pólónyomásra. Volt lehetőségük kertben medencézni, homokozni, csuszizni és külön hely volt alvásra. Így visszaolvasva elég húzós feladatnak látszik, akkor ebbe nem gondoltam bele.

Alaptermészete alapján egy egyenes jellemű kislányt kell elképzelni (szemet szemért elven működőt), három testvér közt a legkisebbet. Mindent önállóan szeret csinálni és nehéz befolyásolni az ötleteit.

Mintha pontosan értené, mi vár rá, pillanatok alatt hagyta magát felöltöztetni és elvinni, hamar bepattant az autóba. Második meglepetés a kiszállás volt - még ki sem bontottam a saját gyerekemet, a túloldalon már mászott is ki. Tehát ki tudta nyitni a biztonsági övet és a kissé nyikorgó ajtót is. (Szó se róla, Babó is egyedül mászik ki és be, el is várja, viszont a csatolásoknál, nyitásoknál számít a segítségemre.)

Az egész foglalkozás alatt nagyon körültekintően viselkedett, mint aki számol vele, hogy kevés figyelem fog rá jutni. Az egyik új tag jegyezte meg: "nahát, ez a kislány a jég hátán is megél!" És tényleg, mintha egy négyévest láttam volna magam előtt, akinek valamiért nincs kedve beszélgetni. Azt a játékot vette el vagy adta másnak, amit a helyzet megkívánt. Ha filctollal ezt-azt összefirkált, arra mást nem kapacitált. A mondóka alatt végig az ölében ültetett egy játékbabát, azzal csinálta a tornákat. Ha mégis lovagoltatni szerettem volna a térdemen a két csemetémet, hajlandó volt belemenni. A Babóval közös tízóraiból is hagyott, pedig láthatóan hozzászokott a gyors és hatékony táplálékbevitelhez. Foglalkozás végén újra önállóan szandálba bújt (Babó még csak a tépőzár kizárólagosságához ragaszkodik).

Az ovis papírmunkák alatt egy rövid időre az óvónénire bíztam a két gyereket. Babó ismerte a járást, mégis idegenkedett. Mind a ketten nagyon szépen viselkedtek. Kaptak az ovisoktól integetést, meleg szavakat.

Hazaérve szabad foglalkozás volt. Készítettem egy nagy adag langyos vizet medencébe, ruha le, ki lehetett fosztani a homokozót, hogy elég játék legyen a vízhez, sőt a homokot is beleszórhatták. Ez persze mindkettőt felvillanyozta, és csak akkor jöttek ki, mikor kénytelenek voltak megjegyezni, hogy "fázom". Mivel Babó nincs hozzászokva, hogy bármi lenyúlható tőle, néha meg kellett kérnem vendégünket, hogy fogadjon el más játékot, cserébe hadd legyen Babóé, ami most nála van. Mindig beleegyezett és nagyon hamar túllépett rajta. Ha néha volt pisi vagy kaki, közölték és megmutatták, hová sikerült. Annyira lekötötte a két kislányt a kerti intézkedés a csap körül, hogy egy teljes husi-zöldség-rizsa menüt összeraktam, néha kikandikálva az ablakon. Nem mondom, hogy tiszta meló volt eltüntetni az ennit, de javukra legyen mondva, mindketten teljesen önállóan ettek.

Magam sem hittem a sikerben, mégis megpróbáltam lefektetni őket. Megegyeztek, hogy kis vendégünk kapja a kényelmes itthoni ágyat, Babó a hordozhatóban elalszik. Az én játékszabályaim szerint ki-ki kapott egy cumisüvegnyi langyos tejet és egy mesét hármukról (Zsiráf végig vigyázott rájuk). Csoda ide vagy oda, elaludtak! Két és fél óra után újult erővel láttak neki a kinti játéknak s szerencsére tesóm is befutott addigra, nem csak a pólót nyomni vágyók. Igazi Jolly Joker, végtelen türelemmel játszik Babóval és a kislány is ismeri. Nem mondom, volt némi bizalmatlanság a részéről, hogy "akkor még hány bébiszitterem lesz ma?" de szerencsére ezen sem akadt fenn igazán. Kaptak a nagynéni sütijéből, inni is töltöttünk bőven (itt láttam, Babó majdnem feleannyit iszik!) A teraszról, a póló- és festékerdők közül kipillantva láttam, kicsit durvulnak a délelőtti szabályok. Szerencsére a kertben nem lehet kárt tenni, a kis műanyag széknek és a medencének meg tökmindegy, hány marék homok kerül rájuk. Ha "nem érvényes" játékot játszottak, lebeszéltem őket (járgányok a teraszra nem lépcsőznek fel, stb.) Ügyesen feltalálták magukat és dacára az átjáróháznak, ahol vendégek adták rokonok kezébe a kilincset, egyetlen rossz hangulatnyilvánítás nem volt. 

A két kislány sosem volt még ruha nélkül egymás mellett. Részemről mindig "formásnak" tartottam Babót. Meg kellett azonban állapítanom, hogy barátnője olyan "szálkás" a maga baba-módján, amit nem nagyon láttam ennél a korosztálynál. Hogy a testvérek utánozása, vagy saját érdeklődése nyomán fejlődött így, nem tudom, de több évvel idősebb táncos kislányoknál tapasztalok ilyen izomzatot.

Nem állítom, hogy kacagó kedvében vitték haza, de rosszul semmiképp sem érezhette magát. Ritkán felemlegette, hogy épp valamely családtag merre tartózkodhat, s láttam a fókuszálást, hogy nehogy ramazurit csináljon vendégeskedése alatt.
Mindemellett nagyon mély benyomást gyakorolt rám egy olyan kislány, aki egy évvel ezelőtt hangos jajveszékeléssel honorálta, ha az anyukája kikéredzkedett pisilni - hónapokon keresztül. Mára egy olyan talpraesett gyerkőc lett belőle, aki nincs még két és fél éves, de már megállja a helyét a világban.