Tuesday 29 September 2015

Büdi

Kedves Babácskám!

Így a 21. hét körül meghívtam anyát, hogy mozizhasson ő is. Megszakértettek ketten a dokival egy öreg ultrahanggal és a '90-es évek hátrahagyott képcsöves monitorával. Látszott, hogy éppen bulit tartasz benn - és sajnos az is, hogy a frontot enyhe görcs formájában megérzem. Megdupláztuk a Ca és Mg adagomat, hogy ne vedd el az összeset, amivel - jóslófájások formájában - a saját épségedet és benntartózkodásodat is veszélyezteted. Elvégre vigyáznom kell magunkra - vagy mi a szösz.
Egész végig arról sztoriztak, hogy ki vannak akadva, hogy a 80 centis Én hogy lett most hirtelen kismama és hogy szalad az idő. Biztos mi is ezt fogjuk megélni és lefogadom hogy lányos zavarodban ki fogsz emiatt röhögni. No de nem baj, már csak ilyen a mamák sorsa.

22. hétre úgy tűnik megérkeztünk a Büdi-Korszakba. Egy barántőm Büdinek becézte a gyerekét, mert olyannyira elrejtette a szervei közé, hogy valami módon elnyomta a bél áramlását és rendszeresen metánlufi lett a pocakjából - ami aztán hangosan-büdösen távozott is. Velem is hasonló történik, csak kisebb volumenben. No azért még nem keresztellek át... Alátámasztja az elméletet az is, hogy újabban enyhe zsibbadást érzek a kezemben. A hátsó, gerinc melletti vénát kissé nyomni tudod, ezért a furcsa jelenség. Azért megmaradok, nem kell aggódni.
Most már fel tudok úgy öltözni, hogy megválasszam: látszol-e vagy nem. Még így is megkérdik: "Rosszul mondtam, 5 hét? Nem, 5 hónap." Lassan vásárolnom kell bővített derekú nadrágot, mert igazán nem akarlak korlátozni a bulizásban.

Tudod... érdekeset hallottam. Létezik egy Anyák-napi vers, melynek befejező sora így hangzik:
"...Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?"
Sosem értettem, hát miért ne szeretnék én egy lelket, akit én hordtam magamban, aztán magamon, aztán nevelem, táplálom? Persze, hogy szeretem! No de a következőt nem gondoltam, pedig biztos vagyok benne, hogy így van:
Bár még nem tudom, hogyan nézel ki, milyen lesz a körmöd, szempillád hosszú-e, milyen az arcod. Egy azonban bizonyos: éppen olyanképpen fogsz kinézni, ami tökéletes. Pont úgy és nem máshogy. Mondhatjuk, telibe fogod trafálni az ízlésem.

Ezért köszönettel tartozom neked. Előre is.
Puszit küld (másként nem megy, senki nem ilyen hajlékony)
Anya

No comments:

Post a Comment