Egy kedves jóbarátom hívta fel a figyelmem valamire.
"Megélni az anyaságot."
Korábban nem is gondolkodtam el rajta, hogy lehet másképpen is. Én, mint egyén persze úgy érzem jól magam anyaként, ahogy nekem tetszik, más meg máshogyan. No de vidékenként és koronként is korlátozottabbak (voltak) az átlagember lehetőségei. Erről elfeledkeztem.
Attól, hogy nekem lehetőségem van otthon lenni és minden percét figyelni ennek a csöpp maszatnak, és olvadozni a cukorfalat-üzemmódtól, ez korántsem általános. Ahogyan nekünk egy hurcikendő már csak úrimuri, úgy ez másutt vagy más időben kötelező megoldandó feladat volt az egyébként dolgozó anyának. Aki jobbhíján letette a fa alá a néhány hetes csecsemőt és minden nap imádkozott, hogy ne vigye el a farkas. Később otthonhagyta, hogy majd sötétedésre hazajön ő is. Számomra borzasztó belegondolni, hogyha néhány órára el kell mennem Babó mellől, s hogy ez másutt a normális.
Sokszor hallok rossz szót Magyarország gazdasági rendszeréről. Én nem merném nagy hangon kritizálni, ugyanis ami rám vonatkozik (GYES, GYED és egyéb varázsszavak), messze jobban megoldott, mint Európa (főként nyugati!) tájékain, vagy úgy általában a világon. Nem tudok más országról, ahol három évet otthonmaradhat valaki, ha szeretne és ezt központilag pénzelik. Nem tudok róla, hogyha esetleg ehhez nincsen kedve, ingyen és bérmentve beadhatja a gyerekét tisztességes bölcsibe, ahol minden nap, munkaidőben vigyáznak rá. Másutt általában azért megy vissza anyuka dolgozni, hogy azt a pénzt leadhassa a bébiszitternek, mert semmilyen egyéb háttér nem áll a rendelkezésre. Nagyon hálás vagyok, amiért ennyi év központilag, szervezetten a rendelkezésemre áll, hogy rácsodálkozzak Babóra, vagy amire Ő rácsodálkozik.
Sokszor szinte félek bevallani más anyukáknak, mennyire a kezem alá dolgozik a családom, hogy én is ki tudjak kapcsolni, újra össze tudjam fésülni a kissé megtúrt idegzetemet. Másoknak álmaiban sem létezik ilyen megoldás, vagy névleg a férj segít, miközben úgyis a gyereken kell tartani a fél szemet, így az egész kikapcsolósdi értelmét veszti.
Hirtelen nem is jut több dolog az eszembe, amivel még nagyobb keretet lehet biztosítani azért, hogy tudatosan megélhessem az anyaságot.
KÖSZÖNÖM.
