Kilenc hónap

Kedves Babaci!

Hadd emlékezzünk meg róla, hogy most pont annyi ideje vagy pocakon kívül, mint pocakban. Ezt nem hívják félidőnek, sőt nem sokan szólnak róla, én gondoltam megjegyzem.

Korábbi fejlemény, hogy azon túl, hogy imádsz kinyújtott nyelvvel ráfújni mindenkire, ezt már akkor is elkezded, ha más eszedbe juttatja. Én ezt az első kérdezz-felelek játéknak tartom. Azóta remekül tudunk vitázni is. A "nem" bólintás már megy, amit mind a biccentésre, mind a fejrázásra ismételsz, vigyorogva vagy hahotázva. Emellett jellegzetes sárkányszájat csinálsz, valahányszor eldöntöd, hogy megcsócsálnál valamit. Lehet, hogy alig fogod a kezedben a tárgyat és még másodpercek telnek el, míg benyeled, ez a jellegzetesség akkor is megvan.
Büntetendő sebességgel közlekedsz a lakás különböző sarkai között - főként ha felfedezed, hogy a járólap felé szabad a pálya. Valamint megtanultad, mi a bécsorgás. Ja, azt már tudtad, azért van a pelusod. Az ácsorgást tanultad meg. Nem rács mellett, hanem a fogódzó nélküli kanapé szélén, csúszós padlón. Illetve legelőször a hajamnál fogva, fél kézzel. Az idegeim éppolyan szénaboglyát képeztek, mint a hajkoronám, így egyrészt nem volt nehéz belekapaszkodni, másrészt csak következő nap esett le, mit műveltél. (Igazából nagyszülők szerint másfél héttel korábban felálltál a kiságyban. Valamint leutánoztad a tapsolást és integetést is. Megint más beszámoló alapján felmásztál egy bőrönd tetejére, győzedelmesen megültél rajta, majd óvatosan, háttal leereszkedtél róla. Ezekből én mind semmit nem láttam. Szerintem más tér-idő kontinuumban történtek.)
Az ágyon szoktuk gyakorolni a direkt felborogatást, aminek nagy kacagás a vége. Ha böködlek, szinte soha nem veszted el az egyensúlyod, így belevettem a testgyakorlásba a kötöttfogású birkózást is: nekifeszülünk egymásnak vállal és előbb-utóbb valamelyikünk elmarkolja a másikat. Te például a fülcimpámat, orrlyukamat vagy fogamat. Ilyenkor inkább engedek neked. 

Imádsz a bútorok lábtengerében elveszni és az ajtó üvegmintán keresztül észrevenni. Szereted megcsócsálni a papucsomat, ha nem zárom ki egy gyakorlott mozdulattal. Most, hogy bekerültek a szobanövények a fagyos kertből, újra felfedezted a földmarkolás rejtelmeit. Az első mondókás csoportosulásunkon is komoly energiát fektettél bele, hogy megtaláld az egyetlen koszos tárgyat - egy bent tárolt babakocsi kerekét. Igyekszel tisztántartani a tárgyakat, hogy a következő, aki megfogja, nehogy összebacizza magát. Lenyalod mindet.
A fürdés felváltva áll locspocsból, ácsorgásból, vízálló könyv olvasgatásából és megevéséből (tudsz lapozni!), Hőmérő Hal kádból kivetéséből vagy Hápikacsa fejének leharapásából. A kiskádban akár meg is tudsz fordulni, hogy másik irányba nézz. Már csak ülve férsz bele és nem is vagy hajlandó alantas módon hanyattfeküdni benne.
Mindenki azt mondja, lassan felnőtt divat szerinti hacukákat kéne használni, nem rugdalózót. Nem nagyon áll rá a fejem, de a két mamától kaptál nagyon pöpec melegítőt és futócipőt. Annyira zseniálisan festesz bennük, hogy talán meg fogok barátkozni az újfajta öltözési renddel.
Mivel az első után néhány nappal kitoltad a második fogadat is, egyre többször kapsz az ebédelésem közben csócsálnivalót - barnakenyeret, körtét. Hatalmas élmény látni, mikor az amúgysem nagy kenyérdarab helyett a róla lehulló szezámmagot piszkálgatod. Eddig ez volt a legapróbb tárgy, amit meg akartál vizsgálni. (Leszámítva, hogy hónapok óta kacérkodsz a hajszálaimmal, különösen, ha egyedül lógnak. Valamint le akartad kapirgálni Nagymama pöttyeit a zoknijáról, és nem értetted, miért nem sikerül.)
Rengeteg hangot, hangmagasságot, -erősséget tudsz formálni. Magadtól találod ki őket és nagyot kacagsz, ha leutánozom. Kész locsifecsik vagyunk itt egymagunkban!

Hirtelen nem jut eszembe több újdonság, pedig a napi kettőre csökkent alvásidőd következtében egyrészt sokat tevékenykedsz, másrészt ritkán tudom írásba foglalni az eseményeket. Mindenesetre ülök elébe a további fejleményeknek.

Pusszant
Anya