Időszakos beszámoló

Kedves Rajongótáborom!

Mindennapjainkról készítek egy kis beszámolót Nektek.

Szóval megvagyunk ezen az új helyen. Reggelente áttekintjük a Birodalmat (a lakást és a kertet - a szerk.). Természetesen vállon közlekedve, kikönyökölve. Ez mindig jót tesz - már nem nekem, a környezetemnek. A madarak is vidámabban fütyörésznek, ha meglátnak.

Felfedeztük a különféle bevásárlóközpontok nyitvatartási idejét, miközben a vásárlások végén idült alkoholistaként indulunk haza. Elárulom, a képen szereplő italokat nem én fogyasztom, hanem Anya, és váltig állítja, hogy ez tejhozó sör és hogy alkoholmentes. Nagy cucc, úgy könnyű. Ami keményebb dió, hogy múltkor hazaállított több tíz liter vodkával. Szerinte ettől lesz finom a diólikőr. És mikor akaja meginni, úgy mégis?

Mostanában szoktunk birkózni is. Mindig én győzök. Ez úgy van, hogy elkapom anya frufruját, amitől nem tud teret nyerni. Aztán megragadom az arcát és becuppantom a számba az orrát. Így nem tud mozdulni. Esetleg hagyom, hogy időt nyerjen azzal, hogy megcsócsálja a nyakamat, ami csikis. Esetleg. Nagyon tudom élvezni, mikor igazi "alattvalómmá" válik: lefekszik, én meg rajta állok/ülök. Igazi fensőbbséges érzés.

Mostanában nagyon erőlködik szegény Kisanyám a furcsa ízű, színes lenyelnivalókkal. Ázaléknak (izé, főzeléknek) hívja őket. Nem értem, miért jó ez neki, de gondoltam, ha már ez a fixa ideája, örömet szerzek neki és nem fújom az arcába. Tulajdonképpen nem mind rossz ízű. Csak azt nem értem, a fürdővizemet miért kell kis pohárból meginnom, ha meleg van. Biztonságért kezembe vettem a tejadagolás irányítását.

Vannak tevékenységek, amiktől viszont a falat kaparom. Nem tudom mik ezek a tevékenységek, mert igazából a falat kaparni jó úgy önmagában is. Meg általában mindent kaparni jó. Nem tudom miért, de itt minden úgy van összerakva, hogy utána szerelni kell. Ha beültetnek a babakocsiba, az oldalát meg kell szerelnem. Ha nem figyeltek, egy traktort kaptok vissza, úgy vigyázzatok! Ha mellettem ott a telefontöltő, azt meg kell szerelni. A pelenkázó oldalát és a függöny alját is meg kell szerelni.

Forgatom a helyi lapokat is. Fejjel lefelé meg még fejjel lefelébb. Ettem már pénzt is, de nem jó ízű, engem nem tett boldoggá.
Mivel mostanában kevesebbet hallgatunk zenét, mint pocaklakó koromban, és anya sem sokat nótázik vagy mondókázik, hát csináld magad! Zengetem a torkomat, és rájöttem, hogyha a kezemben csörgő van és rázom, akkor jót lármázhatok vele!

Kicsit sajnálom, hogy még nem találtunk rallitársat magunknak. Láttam Anyán, hogy örül, ha traccsolhat a másik mamival. Azt hiszi, nem értem, ha kibeszél. Csak néha találkozunk a tejtesóimmal. Ezúton jelzem, hogyha a kedves Rajongótábor, akár baba nélkül is, de belátogat, azt megköszönöm Kisanyám nevében. Mégis az én felelősségemre van bízva szegény...

Pusszantás mindenkinek

Böbe von Mocorgónia