Cukiságok tárháza

Drága babócám!

Az a helyzet, hogy rettenetesen cuki vagy. Persze ezt minden anyuka elmondja a saját gyerekéről, de most független szakértők is megerősítettek ebben. Minden héten azt hiszem, hogy ennél már nem lehetsz szeretgetnivalóbb, de erre rendre rácáfolsz.

Kórusban

Te a félkör közepén gubbasztasz, csendben matatsz tollakkal és kottákkal.

Egy szoprán:

"Jaj ne haragudjatok, hogy nem énekeltem, belefeledkeztem Böbe nézegetésébe!"

És az milyen már, hogy a kórustagok licitálnak, ki foglalkozhatott velünk többet a héten?

Rajzszakkörön

Asztalon ülsz terpeszülésben. Két kezedben hét csokis keksz, a szád kisebb lufi méretű (=legalább két egész kekszet gyúrtál be), néha csurran egy-egy csokis nyálcsepp. Közben hatalmas, csodálkozó szemmel körbenézel: "Most miért? Ti is így szoktátok, nem?"

Belép zenebölcsivezetőnk a családjával.
"Ó, hát mi már baráti beszélgetéseket folytatunk, igaz? Rajzolgatunk?"
Erre te, cövekként állva az asztal tetején megrázod a fejed, jól hallhatóan kiejtve: "Nyem."
"Na azt azért nem gondoltam, hogy ennyire adekvát választ kapok."

Egyik reggeli nekifutásunk
Etetőszékben ülsz, kissé unod, hogy még mindig ott. Eközben konstatálom, hogy a mélyhűtő ajtaja egész éjszakára résre volt nyitva. Ezt megbeszélem mamával telefonon, miközben te már állsz az etetőszékben és úgy figyeled a ténykedésem. A félig kiolvadt húsok kivételekor leverek két virágot a hűtő tetejéről. Előbb-utóbb levettelek a kisszékről. Igyekszem feltakarítani, de versenyeznem kell veled is, mert piszokul élvezed, hogy homokozhatsz. Egy óra alatt nagyjából minden úgy néz ki, mint egy hagyományos háztartásban. Kinek van kedve dühöngeni ilyeneken, mikor aaaawwww...?

"Nem rendetlenség van, hanem a lakberendezőm egyéves!"

A nagyszülők hosszabb idő kihagyásával (jelenlegi betegségük esetén takony)tócsává olvadva nézik a ténykedésed.

Bizonytalan léptek után landolsz a konyhaszekrénynek támaszkodva, majd egyensúlyod visszanyerve egy határozott mozdulattal odébbtaszítasz engem. Elvégre neked dolgod van ott.

El ne felejtsem említeni, hogy nem oly régtől kizárólag hason vagy hajlandó aludni. Keresztül az összes idomon. Néha előrekukackodsz félálomban. Jó hír, hogy most már magadat is vissza tudod altatni, nem arra ébredek hajnalban, hogy félálomban állsz a rács mellett és nem tudod, hogy kell visszafeküdni.

Nagyon komoly ábrázattal babrálsz a cipőfűződön, hogy fontoskodva megkösd, mint a nagyok (oviskoromban én is piszokul irigyeltem a felnőttek menő és villámgyors masnikötését). Ugyanilyen komolyan veszed a ruhásszekrényedből ki-, majd visszarámolást. Fontoskodva rendezgeted őket, ahogy anyától láttad. A zokniszárítóról leszüreteled a termést. Ha nedves, ha száraz. Megpatkolsz minden felnőttet, aki körül papucsot találsz. Rengeteget rámolod a saját cipőidet is. Ha rajtad múlna, hármat hordanál egyszerre. Egy lábadon.

Ha izgatott vagy, kimerevedsz egy pillanatra, esetleg sikkantasz egy rövidet. (Már nem csak a képen látható két fogad van, vámpír lettél, a felső kettes is kijött.)

Minden korábbinál gyorsabban loholsz négykézláb. Nagyon célirányosan teszed. Eközben esetleg magyarázol lelkesen, adott hanglejtést utánozva.