Anyaaa!

Kedves Cukorfalatka!

Nagyjából egy hete, hogy tökéletes kiejtéssel a nevemen szólítasz. Mivel sok dolgot mondasz, már az értelmét is ismerve (hinta-palinta, csüccs, Na!, cipő, "eeme"/elmegy, haló, oda, dobbe, csipcsipcsóka, inni, ez, "mimmamm"/bimbam hamm nyam-nyam, hammba böbebapapopopu/Böbe Babó, Pici aki a cica aki azt mondja miau), nem is figyeltem fel a dolog jelentőségére. Pedig nagyonis fontos lépés ez! Reggelente nem nyöszörögsz a kiságyban, hanem kihívóan mondod: Anyaa! Ha mellettem alszol, esetleg fél hatkor hozod a kiscipődet is és az ágyra teszed. Vagy hangosan jajongsz, ha csak úgy kimegyek mezítláb, visszamész és feladod rám a papucsom. Nem ijedsz meg, ha nem látsz, először hívsz és ha ismert környezetben vagy, körbekémlelsz. Én ösztönösen válaszolok: "Mondjad Kisszívem!" S csak később jövök rá, hogy ez a rész még nincs teljesen kidolgozva.

Felismersz ajtókat, ahová menni szoktunk - kórusra, rajzolni, autóba. Elvigyorodsz ismerősök fotói láttán. Odahúzol a pelenkázóhoz, hogy tegyelek fel. Vagy nagyapát várod ilyenkor (napi rituálétok része, hogy ő motorról ideint és kukucsol, te pedig vissza), vagy kakiltál. Utóbbi kevésbé következetes.

A kerti munkákban már most jeleskedsz. Nem pontosan tudom hogyan, de elmagyaráztam, hogyan kell a kihúzott gyomot a száradó halom tetejére tenni. Mama megtanította neked, hogy a cserepes növényeket onnan locsold, ahol abbahagytad. Persze meg se nyikkansz, ha egy slag vízzel lelocsolod magad. Csak akkor vagyok komoly hisztinek kitéve, ha bokáig állsz a langyos vízben. Bizony, szelektív víziszonyod van. Egyelőre a kiskádban fürdést félretettük és az ölemben fürdesz a nagy kádban, zuhannyal lassan felengedve. A kerti medencét is hasonló rendszerben vagy hajlandó használni. Van mit még fejlesztenünk a mezítlábazáson és meztelenkedésen is.

Gyanítom, hogy az életeddel kapcsolatos beszédet egytől egyig érted. Olyan bonyolult kérésekkel lehet bombázni, mint a leejtett gyurma visszaadása az asztal túloldalán lévőnek, vagy gömbölygetni belőle valamit. A minap mondtam valamit egy villáról, mire te a versike egyik sorának koreográfiáját csináltad:

Gyülekeznek a felhők

Esik az eső

Kopog a jég

Dörög az ég

Villámlik

Lecsap!

Kisütött a nap.

Sokszor fejezel be mozdulatot, ami hasonló versekhez tartozik.

Majdnem szaladsz, imádsz fogócskázni, lelkesen tolod a kiskocsidat és kisszékeket, krétával és ceruzával színezgetsz (nagyjából) az arra kijelölt helyre, lépcső első fokot állva mész fel és le, felmászol a korlát aljára. Hál' istennek nem jöttél még rá, hogy mászhatsz ki a rácsos ágyból. Valahonnét kitaláltad, hogy jó ötlet métereket járni guggolva.

Imádsz felnőtt széken csüccsenni és felnőtt tányérból, kanállal és villával enni. Ha a feltételek némelyike megvalósul, korlátlan mennyiséget fogyasztasz az étkemből.

Soha nem alszol kétszer egy nap. Kivéve ha hajnali öttől fenn vagy, tízórai után elalszol és a szomszéd testvérek lefárasztanak. Ez egyetlenegyszer fordult elő. Szerintem ezt be is osztom a következő öt évre.

Egyszerűen fel sem tudnám sorolni a rengeteg tündéri epizódot, amit produkálsz. Rekesztem hát soraimat.

Várom következő ölelésedet
Anyaa