Az alvás titka

Keves Babó!

Manapság meglepően sokat alszol. Persze valahol hálás is vagyok, hogy kipihenhetem magam, de először aggasztott, mi lehet az oka. Aztán elkezdtem sorra venni, miket tanultál az elmúlt napokban és ... elfáradtam.

1. Megtanultál lépcsőzni. Mármint nem a tolatós módszerrel, hanem igazából. Kisebbeken támasz nélkül, nagyobbakhoz elkél egy fal. Ember sehol. Esetleg követhet egy-két tag, olyankor rettentő izgatott vagy, hogy felmennek ott, ahol te is. Nagy a vihánc akkor is, ha addig forogsz, míg el nem szédülsz. Az óriás ugrálóasztalon remekül megőrzöd az egyensúlyodat, sőt mi több, páros lábbal ugrálsz. Pedig azt csak két éves korban kell tudnod.

2. Cipőket veszel fel és le. Enyémet és tiédet. Állva. Csoszogsz lelkesen a nagyokban. Tudod, mit jelent a zokni szó és számon tartod, hogy milyen játékszabályok szerint hordunk és nem hordunk lábbelit (kint vagy bent, uszi van vagy séta, milyen állagú a fű, milyen hőmérsékletű a járólap, stb).
3. Az állatok is érző lények. A minap kuncsorgott Pici, miközben banánt tízóraiztál. Megfogtad a csuklómat és odavezetted a cica orra alá, hogy ő is kaphasson, elvégre mégiscsak éhezik (mint te). Azt még nem tudom, hogy fogom elmagyarázni neked, hogy a macskák húst esznek...

Még ezen a napon találkoztál két, veled egymagas kutyával. A tálkájukból egyesével adogattad a szájukba a tápot, minden esetet hangos "ham"-mal kommentálva.

Valahogyan azt is elmagyarázta neked Pici, hogy ő tényleg csak a simogatást szereti. Lehet közrejátszott a mancsa és pofozkodási képességei. (Ebben az esetben ismeri a törvényt, mert nyolc napon belül gyógyuló sérülést ejtett.) Már ritkábban nyúzod, bár úgy tűnik, ő meg azt viseli jobban.

Mikor nem felejtem el, benézünk a helyi állatkereskedésbe is. Igaz az évek folyamán megkopott és sok halon, néhány rágcsálón és két kis ékszerteknősön kívül nincsen érdekesség, te szűnni nem akaró kíváncsisággal regisztrálod mindet.

4. Kissé régebbi eset, hogy lufit kaptál a kezeid közé. Természetesen elpukkant. A legelső esetnél sem sírtad el magad, amire nagyon büszke vagyok. Egy alkalommal nagyobb társaság orra előtt végezted ki az áldozatot. Egyként fordultunk feléd, hogy hát ebből mi fog kisülni. Gondolkodtál egy sort, majd cérnavékony hangon odavágtad: "hoppá". Felszakadt a megkönnyebbült nevetés.

5. Egyre jobban bírod a társasági életet. Korábban több órányi munkára volt szüksége a legbarátságosabb embernek is, most meg az első öt perc után is elmész játszani mással. Ezt nagy eredménynek tekintem, akármelyikünk munkája van benne.

6. Reggel már fenn ültünk egy buszon, hogy elballagjunk a végállomására, ahol épp semmi dolgunk nincs. Ott azonban eleredt az eső. "Nem baj" - gondoltam - "megbeszélem a sofőr bácsival, hogy ne kelljen leszállnunk." Sofőr bácsi annyira engedékeny volt, hogy nemcsak ezt engedte meg, hanem azt is, hogy beülj a vezetőülésbe. Sajnos nem tudtam megörökíteni a pirinyó valódat egy olyan kormánykereket tologatva, amire kényelmesen rá is fekhetnél. Nyomkodtad kicsit az ajtónyitó gombikat, majd végigsétáltunk a buszon és helyet foglaltunk a kakasülőn. Rettenetesen élvezted, én meg örömmel nyugtáztam, hogy ezt nem egy haladó járművön kellett kipróbálnunk.
7. Rájöttél, hogy zongorázni jó dolog.  Lehet, hogy ezt a szomszédok máshogy gondolják - főként reggel 7 előtt. Egyrészt van, hogy elviselhető akkordokat nyomogatsz, de ami még szédületesebb: a kitartott akkordoknál elmélyülten hajlongsz, mint a legnagyobb művészek. Ha tőlem tanultad, már katarzis állapotban lehettem, mert nem emlékszem, hogy ilyet produkáltam volna előtted.

Bizonyára van még a listának folytatása, de az a helyzet, hogy én is le tudok merülni ilyen izgalmas napok után. Megyek és alszom egyet.

Puszil sokszor

Anya