Időszakos beszámoló

Kedves Rajongótáborom!

Mindennapjainkról készítek egy kis beszámolót Nektek.

Szóval megvagyunk ezen az új helyen. Reggelente áttekintjük a Birodalmat (a lakást és a kertet - a szerk.). Természetesen vállon közlekedve, kikönyökölve. Ez mindig jót tesz - már nem nekem, a környezetemnek. A madarak is vidámabban fütyörésznek, ha meglátnak.

Felfedeztük a különféle bevásárlóközpontok nyitvatartási idejét, miközben a vásárlások végén idült alkoholistaként indulunk haza. Elárulom, a képen szereplő italokat nem én fogyasztom, hanem Anya, és váltig állítja, hogy ez tejhozó sör és hogy alkoholmentes. Nagy cucc, úgy könnyű. Ami keményebb dió, hogy múltkor hazaállított több tíz liter vodkával. Szerinte ettől lesz finom a diólikőr. És mikor akaja meginni, úgy mégis?

Mostanában szoktunk birkózni is. Mindig én győzök. Ez úgy van, hogy elkapom anya frufruját, amitől nem tud teret nyerni. Aztán megragadom az arcát és becuppantom a számba az orrát. Így nem tud mozdulni. Esetleg hagyom, hogy időt nyerjen azzal, hogy megcsócsálja a nyakamat, ami csikis. Esetleg. Nagyon tudom élvezni, mikor igazi "alattvalómmá" válik: lefekszik, én meg rajta állok/ülök. Igazi fensőbbséges érzés.

Mostanában nagyon erőlködik szegény Kisanyám a furcsa ízű, színes lenyelnivalókkal. Ázaléknak (izé, főzeléknek) hívja őket. Nem értem, miért jó ez neki, de gondoltam, ha már ez a fixa ideája, örömet szerzek neki és nem fújom az arcába. Tulajdonképpen nem mind rossz ízű. Csak azt nem értem, a fürdővizemet miért kell kis pohárból meginnom, ha meleg van. Biztonságért kezembe vettem a tejadagolás irányítását.

Vannak tevékenységek, amiktől viszont a falat kaparom. Nem tudom mik ezek a tevékenységek, mert igazából a falat kaparni jó úgy önmagában is. Meg általában mindent kaparni jó. Nem tudom miért, de itt minden úgy van összerakva, hogy utána szerelni kell. Ha beültetnek a babakocsiba, az oldalát meg kell szerelnem. Ha nem figyeltek, egy traktort kaptok vissza, úgy vigyázzatok! Ha mellettem ott a telefontöltő, azt meg kell szerelni. A pelenkázó oldalát és a függöny alját is meg kell szerelni.

Forgatom a helyi lapokat is. Fejjel lefelé meg még fejjel lefelébb. Ettem már pénzt is, de nem jó ízű, engem nem tett boldoggá.
Mivel mostanában kevesebbet hallgatunk zenét, mint pocaklakó koromban, és anya sem sokat nótázik vagy mondókázik, hát csináld magad! Zengetem a torkomat, és rájöttem, hogyha a kezemben csörgő van és rázom, akkor jót lármázhatok vele!

Kicsit sajnálom, hogy még nem találtunk rallitársat magunknak. Láttam Anyán, hogy örül, ha traccsolhat a másik mamival. Azt hiszi, nem értem, ha kibeszél. Csak néha találkozunk a tejtesóimmal. Ezúton jelzem, hogyha a kedves Rajongótábor, akár baba nélkül is, de belátogat, azt megköszönöm Kisanyám nevében. Mégis az én felelősségemre van bízva szegény...

Pusszantás mindenkinek

Böbe von Mocorgónia

Fordulat

Kedves  Babócika!

Fordulat állt be életünkben. Balról jobbra, hátról hasra. Hajnali öttől kilencig. Ezzel csak annyi probléma van, hogy elég hangosan jelzed, hogy visszakéredzkednél – ugyanis továbbra se szeretsz hason létezni. Nem mintha nem lennél legalább olyan erős, mint a kortársaid, csak épp nem jöttél még rá, hogy akár könyökölhetnél is: izomból tartod a teljes felsőtested. Egyébként szerintem a TTT-n (TejTesó Tali, a szerk.) dumáltátok meg egymással, hogy hason lenni menő, mert aznaptól tekinted feladatodnak a fordulás-projektet. (Lapzártánkig érkezett jelentés szerint a projekt sikeresnek nyilvánításával közönyösen teljesítetted a túloldal felé forgást is és azóta nem foglalkozol a témával. A szerk.) A gyúrás új formájának tekinted, hogy a kis hintaszékedben izomból megtartod függőlegesen a fejedet. Olyan fejbiccentő izmaid lesznek majd, hogy csuda! Nem tudom, beszámoltam-e róla, de néha két korty között érdekesebbnek tartod hátra lelógatni a fejedet a combomról, míg a törzsed vízszintesen fekszik. Ha így folytatod, gumidominó lesz belőled, mint anyádból.

Apropó fordulat: most költöztünk át a belváros bérházdzsungeléből a kedves-kertes sziget-kerület egy jól megközelíthető házába. Azt hiszem, felnőttél a feladathoz, hogy kertet ápolj és fenntarts egy ikerház-felet. Ja, nem. Az én vagyok. Minden szempontból jobb itt élni. Földszinten vagyunk, ha elszunyálsz a piac-kör után, egyszerűen aludhatsz tovább, mikor hazaértünk. Ki tudlak tenni „szellőzni” (pelus nélkül) a kert egy szimpatikus árnyékos szegletébe. Szó se róla, lassan jobb a színed, mint anyádnak. Ne feledkezzünk meg a combihusi-hurkáid között megbúvó kis fehér csíkokról, amiket viszont sosem ér a nap. Egyszerűen ennivaló vagy, no. Aztán elüldögélünk a teraszon – te a kisszékedben hintázol, én limonádét szürcsölök. Lényegesen egyszerűbb a lakás tisztántartása, ami nemsokára létfontosságú lesz, ha majd saját térden közlekedsz. Kénytelen voltam átválogatni rengeteg porfogót, hogy ne az legyen az első dolgod, hogy magadra rántod őket. Kisöpörtem néhány korábbi élet-darabkát is.

A hangok repertoárját tovább bővítetted, mostanra divatos lett e bugyborékolás. Valamint, nem tudom eldönteni, hogy 20kHz után azért nem hallom a hangod, mert kifogytál a szuszból, vagy mert a fülem azt a magasságot már nem érzékeli. Sokszor fontosabbnak tartod az éneklést, mint a cicizést! Sőt, általában sok mindent fontosabbnak tartasz az evésnél. Eljött a pillanat, mikor a nagykönyv szerint egy kiló kaját magadba kéne termelni egyetlen nap alatt. Mivel nemrég álltunk át a napi ötszöri étkezésre, és hirtelen nőttél is egyet, a tejem pedig nem lett több, elmondható, hogy kizabálsz bármennyi tápszerből és összelejmolt anyatejből. Úgy döntöttem, így, öt hónaposan nekilátunk főzeléket falni. Viszonylag jól tűröd, bár az első gyümölcslé próbáknál a legjobb, amivel kommentálhattam az eseményt, hogy nem sírtad el magad. Szisztematikusan kilökted a teljes kortyot és lefittyedt a szád. Mostanra viszont az első néhány idegen ízű falat után megeszegetsz egy kisebb mennyiséget. Két szelet krumplit törve, anyatejjel keverve, egy fél főtt répát, paradicsomos főzelékeket és gyümölcsturmixokat.

A minap kitettelek a pihepuha szőnyegre – pici baba az óriás felületen. Mire visszajöttem, elmélyülten figyelted az ujjaid külön mozgását. Azt hiszem eddig nem próbáltad őket külön mozgatni. Mostanra észrevetted, hogy a lábad egy tök poén dolog – lehet fogni, le lehet rágni róla a zoknit. Vagy le is lehet dörzsölni és lerúgni a kiságy mögé. S utána ugyanezt megtenni a ráccsal is. Meg a fürdőlepedővel. Kisebb bűvészmutatvány tisztán tartani azt a zugot.

Úgy döntöttél, mégis inkább szőke leszel. Kis vörös bukéval. Sokakat elvarázsolsz, akár vadidegeneket, séta közben is.

Várom a további fejleményeket

Ölelget lelkesen

Anya

Közlekedőedény

Legkedvesebb Babó!

Mostanra újra produkáltál egy jó csomó újdonságot. 

Azt hiszem még nem említettem, de szopizásnál nagyon gyakran fityiszt mutatsz. Nem mintha lesajnálnád, mennyit kapsz, épp csak úgy a miheztartás végett. 
Egyre lelkesebben emelgeted a lábadat, most már hajlamos vagy megfogni, bár még mindig nemigen köti le a figyelmedet. Nem is értem miért, pedig minden nap más színű zokni kerül rá. Miután remekül le tudod dörzsölni őket a lábacskádról, csak úgy csupaszon is elég érdekes lehetne az apró kis lábujjaiddal. Sokszor nem a lábfejedet fogod meg, hanem a felhúzott térdedre teszed a praclidat befelé fordítva, mint a sörözők. Ettől békés Buddhának tűnsz.
Ezúton üzenem, hogy a "Hol a baba? Itt a baba!" projekt márpedig működik. Babatalp mögül előbújva is. Hát még ha elkezdelek felfalni! A kis tokádnál kezdem, aztán a fülednél folytatom, és az arcodat is megcsócsálom. Csak a kisujjadat hagyom meg! Aztán holnap kezdem elölről. Jót kuncogsz rajta mindig.

Éjszaka ramazurit csináltál. Miután a feltartott lábacskáid miatt könnyen oldalra borulsz, a kiságyad rácsai mellé szegődtél. Amilyen tornát mostanában tolsz, az egyik rácsot kimozgattad a helyéről! Valamivel később az egyik játékod landolt a másik oldalt. Ha így folytatod, a ház oldalát is kirúgod!
Most épp a kezedre gyúrsz: akár üresjáratban, akár valamilyen felületen nyitod-csukod nagyjából másodpercenként, ütemesen. Ha felületen csinálod, akkor vakargatod vele - ettől nem egyszer ijedtem már meg, mikor cicizés közben valaki motoszkált a bordáim alatt. Most már sok helyről felveszed a játékodat - sokszor léptem be meglepve arra a látványra, hogy valami a kezedben van - pedig én nem is adtam oda!
A hátragörbülő kérdőjelet profi szintre vitted. Mostanra nem csak evésnél csinálod meg, hanem fektedben is - megkapaszkodsz a kiságy egyik rácsában, de nem arra, hanem felfelé nézel, miközben valami egész más szögben "ülsz" (lábaid derékszögben hajlítva, mintha kisszéket toltak volna alád). Egészen elképesztő póz, és nem sok hiányzik, hogy hasra fordulj tőle. Ha hasmánt fektetlek erősítés gyanánt (még mindig nem rajongsz érte, de legalább erősödsz tőle), elég sokáig tartod délcegen a fejedet, miközben a lábad kever, mint a fagyigép. Ha rájöttél volna a módjára, hogyan jutsz ettől előrébb, már kilométereket bejártál volna a lakásban.
A héten nekikezdtél a jódliórának. Nagyjából két oktávot ölel fel az éneklésed, és rendszeresen kifogysz a hangból a tetején. De legalább nem unod meg - akár egy órát is elszórakoztat a saját hangod. Engem is persze, de lényeg, hogy Te jól érezd magad.

Sajnálatomra eltűnt a babaszőr és a hegyes fül. Pedig olyan cukik voltak! A korábban említett ajakbeszippantásnak is vége. Az újszülött reflexek teljesen eltűntek: nem fogsz rá lábujjakkal a talpadhoz érő kézre, nem csinálsz holdjárást (igazából ki sem próbálhattam rajtad, mert túl későn tudtam meg, hogy ilyen jelenség létezik), nincs több Moro-reflex. Cserébe olyan vállhuplid van, mintha ezer éve gyúrnál rá. És akkor még nem is szóltunk a remekbeszabott kis gödröcskéről a könyöknél!

Helyzetjelentésemnek itt határt szabok, mert különben sosem publikálom, hanem csak csodállak és csodállak.

Puszil
Anya

ui.: Lapzártáig beérkezett hír szerint a lábad igenis érdekel. Igyekszel elráncigálni a szádig. Ugyanez igaz a rögzített játékokra, ahol hisztiig menően nem fogadod el, hogy nem tudnak a szádba repülni.

Jelenség-jelentés

Kedves Babóci!

Súlyos egyéniség lettél. Egyetlen hétvége alatt negyven dekát híztál. Így nyomós érvekkel fogsz érvényt szerezni az akaratodnak a családi kupaktanácsban. Egyébként pedig a definíció szerint te egyetlen szilárd részecske vagy: rezgő mozgást végzel. Minden végtaggal. Emellett jó adag érdekes (sok esetben mulatságos) jelenséget produkálsz.

Délutáni alvásodat egy sötétebb, ingerszegényebb sarokba pozícionáltam a kabriódban. Szép csendesen szöszmötöltem, mire egy cérnavékony bálnaüvöltés („Eeéééááááaööüüűűű…” a Szerk.) halt el a messzeségben. Természetesen nem bírtam ki nevetés nélkül. Az alvás-projekt ezennel meghíúsult.

A hétvégén rászoktál, hogy beszippantod az alsó ajkadat. Ettől aztán egyetlen nagy állban végződsz. Ehhez rendkívül komoly arcot tudsz vágni, amit ugyancsak nem lehet kacagás nélkül végignézni. Értem én, hogy idézed a Napkirályt, miszerint „az állam én vagyok”, ő azonban nem egészen így gondolta a dolgot…

Ha egy tárgyat előtted tartok, kissé bizonytalan mozdulattal megfogod. Előtte persze eldöntöd, melyik kézzel is érdemes értenyúlni. Ha úgy véled a szádban a helye (a kiálló részeit is beszámítva) egészen jól beletalálsz, merre is kell mozgatni. A különféle kendőket – nagyapád szavajárása szerint – szofisztikáltan gyömködöd a szádba és arcodra. Engem inkább egy ragadozó vadászmozdulatára emlékeztet és kissé tartok tőle, hogy előbb-utóbb nyakra mész. Szerencsére nem különösebben zavar, hogyha valami eltakarja az arcodat, mert ez elég csakran előfordul és elvenni még nem tudod őket onnan. Kíváncsiságból puszit adattam veled: az arcomat cicinek nézted és rácuppantál. Határozottan nevettető érzés.

Egyértelmű bizonyítékunk van rá, hogy nem olvasod a rólad szóló szakkönyveket. Ha hónod alatt megtámasztalak, délcegen és sokáig tartod magad állásban. Úgy tűnik, élvezed is a magaslati levegőt. Ha leültetlek, alig kell támasz, sokáig ücsörögsz az ölemben. Tegnap hasra tettelek, hogy foglald el magad kicsit, mire visszaértem, meglepve gyúrtál – oldalt fekve! Hanyattfekvésben gyakran úgy akadnak össze a lábacskáid, mint mikor a legyek tisztítják a sajátjukat. Majdnem minden kocsit kinőttél: lábacskáidat felteszed a „korlátra” és úgy tekintgetsz vidáman a világba. A vigyázzfekvést általában lábaid levegőben tartásával csinálod. A lazulás halandóknak való, te kömény vagy! Azután ott a kéztördelés. Ha mondandód van (és akad elég sok!) általában összefonod a kezecskéidet, felfelé nézel és úgy kezdesz neki. Mint a kisiskolás a prózamondó versenyen. Éppolyan komoly arcot vágsz hozzá, nagyon tudsz rajta koncentrálni!

A tisztábatétel egyre nagyobb kihívás, mert jókedvedben komoly hadonászást végzel: még a pocakod is beledöndül, ahogy rácsapkodod a kezeid. A kajázást is elég furcsán végezzük be: mivel félsz, hogy kifogy a tej a cicimből, befeszülsz – hátrafelé. Így aztán ültömben hasra kell fektetnem téged a combomon és onnan kunkorodsz fel. Sehogy máshogy nem tudlak a cicim köré feszegetni.

Hátul huligános (drusza-dédnagymama szavajárása) sötét-hosszú hajcsomóban végződik a frizurád. Felette közvetlenül a szerzetesek kopasz foltja a fekvéstől. A reád tekintőre bízod, melyik felel meg jobban a személyiségednek. Magadra öltötted a családi szexepilt: kezeden megjelent egy anyajegy. Kisebb egy milliméternél, de megtaláltam!

Problémáim adódtak miattad a házimunkával. Nem hagysz dolgozni. No nem mintha sokat sírnál, távol álljon tőled később is. Egyszerűen túl cuki vagy. Nem lehet eleget gyönyörködni a mozgásodban, hangodban, egyáltalán mindenedben. Lassan azért kell izzítanom bérfelügyeletet a rokonságból, hogy néha emlékeztessen rá, éppen a héten elmaradt házimunkákat akartam befejezni.

Puszillak minél többször, amíg meg nem tanulsz szólni érte, hogy „fúj, nyálas”.

Anya

Aquincum. Floralia. Kiállítás.

Kedves Rajongótáborom!

Szerintem Kisanyám józan esze kezd elmenni. Furcsa népekkel cimborál. Legutóbb kirángatott valami kövecses helyre, ahol nagyon meleg volt. Az emberek olyan hacukákban kódorogtak, mint sok életemmel ezelőtt és ettől valamiért nagyon boldogok voltak. Akkoriban még a kereket is alig ismerték. Ezeknek is hiába mutattam a kabrióm fejlesztéseit, nem értették, csak mosolyogtak rám és tapizták a kezemet. Itt csak a járgánynak volt ki a négy kereke, én mondom. Volt ott például egy piperkőc gladiátor, aki váltig hitte, hogy ő a legszebb hercegnő a bálban. Pedig ez nem igaz, mert én vagyok. Fel is világosítottuk erről Kisanyámmal. A tőle kapott kissárkányos ruciban feszítettem - elvégre ha igazat szólt és a legjobbat hozta, akkor nem lehet ő a szebb. Egyszerű logika, tiszta sor.

Bosszúból beleültetett egy fém bilibe. Nem nagyon értem, az mire volt jó, rajtam ott a pelus. Üljön ott ő, ha ennyire tetszik neki. Emellett bővítettem rajongótáborom számát is. Sokan most tudták meg a létezésem, jó volt nézni a döbbenetet, amint kiült az arcukra. Persze utána pocsolyává olvasztottam őket. Mert így dolgozik egy profi. Akik már ismertek, azoktól gyorsan beszedtük a sápot: dicséretet, fogkefekötőt vagy mit (Anya is ilyennel machinál reggelente) és hasonlókat.
Nagy nehezen rávettem kísérőimet, hogy menjünk már haza. Bosszúból, hogy ennyi ideig kinn tároltak a harmincfokos árnyékban, összefostam a ruhát, hurcikendőt és autósülést egyszerre. És kiröhögtem Anyát, mikor azon igyekezett, hogy anélkül szedjen ki belőlük, hogy nyakig olyan legyek.
Következő nap elvittek egy doktornénihez, aki egyszer már nagyon vizslatta a szememet. Anya valami könnycsatorna-elzáródásról magyaráz. Jelentem, mostantól halállistán szerepel a néni. Hiába üvöltöttem neki, hogy hagyjon békén, odafogott az asztalhoz és belenyúlt a szemembe. A vége az lett, hogy valami cucc folyt ki az orromból és le kellett nyelni a másik felét. Undi dolog volt, de hősiesen kitartottam. Most az előnye, hogy nem korlátozza csipa a látásomat.
Anya nem bírt magával, még aznap felkerekedtünk egy házba, ami állítólag drusza-dédnagymamáé volt. Tulajdonképp nem is volt ez rossz ötlet: kifektetett egy szőlőfödte teraszra ahol békésen horpaszthattam. Aztán újra rajongótáborom bővítésén fáradoztunk és farkasszemet néztem az önarcképemmel. Anya kiállított még néhány rajzával együtt. A megnyitón ő is elkezdett dalolni valamilyen zöldalmás kórussal. Én is dalra fakadtam, majdnem olyan jól ment nekem is. Itt is végigtapiztak. Aztán csak észrevette, hogy én már aludni szeretnék, végre hajlandó volt elrejteni a hurcikendő redőiben. Azóta ennek és a rossz időnek köszönhetően csak az evésre és alvásra koncentrálok.
Míg el nem felejtem: felkérem kedves Rajongóimat (igen, Titeket!) egy jótékonysági gyűjtésre. Anyának cici kell, nem jutott szegénynek tápanyagforrásul. Folyton mindenféle ropogós dolgokat pakol a szájába, ahelyett, hogy finom tejcivel lakna jól. Nem nézhetem, hogy szenvedjen! Kérlek segítsetek Neki.

Pusszantás Nektek az álommező határából
Böbe von Mocorgónia 

Mozgás. Művészet.

Kedves Babó!

Sokat fejlődtél mozgás terén. 

A napokban próbáltalak megtartani állásban. Szívesen tornászod magad guggolásból álltó helyedbe. Aztán nekilátsz a szteptáncnak. Leköt; hogyha rosszabb a kedved, felvidít a jól végzett munka. Azonban rájöttél arra is, hogyha ezt a mozdulatot a kiságyban csinálod, béka-hátúszásban tudsz közlekedni. Ha egy időre magadra hagylak, rendre valamelyik sarokhoz nyomott fejjel, széles vigyorral és sok mocorgással vársz rám.

Nem tudom, a nyújtózás mennyire ösztönös dolog, de pontosan olyan jóízűen műveled, mint akármelyik felnőtt. Szinte kedvem támad a "csak még öt perchez", ha rád nézek. Nagyon cukin felhúzod a kis combikáidat, homorítasz és összegyűröd az arcod az öklöcskéiddel.

Ha kirobbanó jókedved van, szabályosan kacarászol. Ezt el lehet érni például az ujjaid pengetésével, de sokszor a sima napi torna is ennyire tetszik, vagy ha gyöngéden megrázlak. A Vidorka, Vigyorka mellé a Hunnnci, Kunnnci (=Huncutka von Kuncogónia, a szerk.) becenevek is felsorakoztak. Ekkor szívesen játszod a "hóban az angyalka" mozgásformát: kéz fel, láb behajlít, majd gyorsan lecsap mindkettő. Olyan hirtelenül, hogyha csörgő kerül a kezedbe, szabályosan megijeszted magad.

A fürdést kezded megszokni, hason tartva, néha a szemedbe nézve egész szívesen elbékászol a vízben. Sokszor visszamosolyogsz. Csak nem megszereted a vizet így, hogy apád-anyád és te is vizes jegyben születtél? Utána, a "műtőasztalon" (=pelenkázó, a szerk.) feldobva valószínűtlen gyorsasággal kavar kezed-lábad, talán hogy felmelegítsd magad.

Hurcikendőben is rendre kifelé homorítasz, hogy mindenből lássál egy kicsit. A cicizés egy részét a legvalószínűtlenebbül: combomon hasmánt, esetleg pucsítva, onnan derékszögben feltápászkodva műveled.
Ölben szívesen elücsörögsz, a kiságyban elfoglalod magad. Az öklöd után mostanra bármit begyűrsz a szádba. Legutóbb az én öklömmel szemeztél mindaddig, míg dülledő szemmel próbáltad legalább annyira eltüntetni, mint a sajátodat. No ezen könnyesre röhögtem magam. Nagyon koncentráltál, hogy sikerüljön!

Így nincs más teendőm, mint gratulálni a hét óriási fejlődéseihez.
Puszil
Anya

Köménymag

Kedves Böbécském!

Tegnap nagyon ügyesen helytálltál! Ugyanis egy hónapja, hogy folyton megúsztad ezt az oltás-dolgot. Most viszont már nem volt hová halogatni. Két combikádba vagy nyolcféle gyengített bacit adtak, hogy a szervezeted kidolgozza az ellenanyagokat. Szegénykém, pedig olyan bizalommal mosolyogtál a doktornénire... Az elsőre alig reagáltál, a másodiknál viszont már hiába vontam el a figyelmedet beszéddel, elpityeredtél. Viszont hamar meg tudtalak vigasztalni. Igazi kis hős vagy! Ha ismernéd a dalt, most velem énekelnéd, hogy "Boooorn to be wiiiild!..."

5 kiló fölé kerekedtünk és lassan lecseréljük a ruházatodat az újszülöttről az eggyel nagyobb méretre, mert 63 centi hosszúra cseperedtél. Doktornéni szerint a születéskori "beépített piercinged" átalakult cisztából nyelv-husivá, így elképzelhető, hogy megmarad szexepilnek. Ritka eset, pályafutása során ő is csak két ilyet látott. A szemikéd viszont a megülő könny szennyeződésétől gyulladttá vált, úgyhogy a szemzugodat sokat kell dörgölni, cseppenteni kell és figyelni. Reméljük megúszod a könnycsatorna-átmosást.

Mivel elég tudatosan tartod a kezedben a rád bízott tárgyakat, most először a kezedbe nyomtam egy csörgőt. Háromnegyed órát nem is eresztetted a markodból! Ahogyan mozgattad a karodat, hangot adott, ami persze teljesen elbűvölt. Te meg engem. Így működnek ezek a dolgok.

Ugyanúgy nyújtózkodsz, mint a felnőttek. Nem tudtam, hogy ösztönös mozdulatsor, de nagyon begyakoroltan és jóízűen csinálod. Újabban egyre gyakrabban gyömködöd az öklödet a szádba. Gondoltam kölcsönkérem és én is megkóstolom, olyan étvágygerjesztően cuppogsz rajta. Néha kicsit kificcen egy-egy nyálcsepp is. Csak nem fogzás lesz? Minden felmenődnek 11 hó körül jött foga - esetleg nem lehet kialkudni nálad, hogy te se harapdáld össze a cicimet? Mindenesetre már kikészítettem a rágókáidat és a rágónyakláncot is. Helyzetjelentés: a tej 3/4 részét magam állítom elő és ez nagy dolog. Rajta vagyok a teljes mennyiség visszahozásán!

Üdvözöl Téged innen az éterből is
Szerető

Anyukád

ui.: Baba 'de Luxe': egészségesre hizlalt babuci játszócumával, tágra nyitott szemmel, rágókendő egykezes vagy kétkezes gyűrögetésével, lerúgott takaróval, 1 rabszolga-hajtányos kabrióban NEM eladó.