Evolúciós ugrás Böbe-módra

Kedves Rajongótáborom!

Azt hiszem valami félreértés történt. Rossz csengőn csengettem, vagy valami. Tuti nem jó helyre dobott a gólya. Ez egy diliház! Kérem a panaszkönyvet!

Megismerlek ám Kisanyám, és az összes többi lókötőt is (simán, arcról)! Van két fő-rabszolga is, de az ő cicijükből nem jön semmi. Szerintetek direkt követem a tekintetemmel, mit műveltek? Szemmel tartok mindenkit, így is alig lehet összefogni a társaságot. Egek, micsoda ramazurit csinálnak ezek körülöttem! Mind itt hablatyol egyszerre, azt meg se hallják, hogy esetleg nekem is lennének igényeim. Rám se hederítenek, velem nem is tárgyalnak!

A minap is küldtem egy biztató mosolyt Kisanyám felé, erre úgy meghökkent, hogy megetetni is elfelejtett - úgy kellett kinyafognom, hogy hékás, ez lemaradt. Nem vagy te egy kicsit szétszórt?

Aztán itt van ez a szórakoztatás-dolog. Mi lenne természetesebb, mint az én szórakoztatásom? Kaja és kaki után sem lehet unatkozni hagyni, mi másból tanulnék? Tessék szépen körbehurcolni a vállatokon, hadd lássak mindent körülöttem. Igen, azt a nagy hangfalat is a szekrény tetején. Még egyszer. Mondom még egyszer! Eh, beszélhet ezeknek az ember... Meg ez a műcumi-dolog! Hát kéremszépen tisztességes babát átvágni ilyen cicipótlékkal. Ki is köpöm, ha észreveszem! Vagy ha keveset foglalkoznak velem. Vagy ha keveseN foglalkoznak velem... Vagy csak mert miért ne... Mindenkinek kell valami elfoglaltság, na!

Apropó beszéd - rémes, ne is említsétek. Egyik idetipeg valami alig érthető gagyogással. A másik meg jön valami "leteszünk a kiságyadba és az neked jó lesz" rizsával. Persze, ki hiszi azt el? Most komolyan? Tényleg odateszel?? Nemá'! Ez komolyan gondolja! De nekem jár a műsor! És még hasra is fordít, ez nem lehet igaz! Hiába emelgetem itt a fejem, hogy fordítson azonnal vissza. Rendőrt hívok, korlátoznak a mozgásomban! Ismerem a jogaimat! Segítség, szedjenek ki innét! Kilenc hónapot töltöttem elzárva, most meg ez a rácsos izé. Nem gondolhatják komolyan! Nagynehezen álomba sírom magam (értitek? Sírom!), vigaszdíjként általában nem felejtik el hogy enni is adjanak ébredéskor.

Hát ilyen sanyarú sorsom van nekem. Kedves olvasóim, legalább Ti érezzetek velem együtt!

Megyek, végre nem figyel Kisanyám, írom tovább a nagydoktorimat. Senkinek egy szót se, nem tudhatják...

Rajongótok

Böbe von Mocorgónia

Ezek a mai fiatalok!

Eljutottunk a kétnaponta fél órás szabadlábra helyezésig, míg Babócira felvigyáz valaki (miközben állítólag írja az előlem olyannyira titkolt nagydoktoriját). Anya újra a kömény-maghoz akar tartozni, felvette hát régről a szekrény alján porosodó bőrnackóját, vasalt western csizmáját, kockás ingét, többkilós bőrkabátját. Úgy indult a vásárba. Csak azt felejtette el, hogy gyök kettőnél többel nem tud menni (elvégre még lábadozási időszak van)... (Mint a Porsche a dugóban - mi értelme a többszáz lóerőnek? Ő is csak hússzal araszol.) Lelki szemeim előtt megjelent már a járókeret is, ahogy a kényelmesen sétálgató járókelők is behozhatatlan előnnyel előztek ki. Még szerencse, hogy a piac sincsen messzebb öt belvárosi saroknál (értsd: olyan kétszáz méter). Megvettem a negyed-nagybevásárlásnyi ennivalót és ugyanezzel a tempóval haza"igyekeztem". Végül egy órán belül megjártam - nem is olyan rossz.

Másik alkalommal már visszafelé jöttömben lehagyott egy izgága fiú. Toporgott egy darabig a kereszteződésnél, beértem.

  - Ne haragudj, nem tudod melyik az I. utca?

  - Dehogynem, én is oda tartok.

  - Akkor előre, ugye? Köszönöm, szia!

 - Oh, menj a lámpáig, az már a megfelelő kereszteződés!" - kiáltottam utána és reméltem hogy meghallja vészes távolodtában.

Már elképzeltem, valahogy így fest majd öregkoromban a mindennapi csevegés az akkori fiatalokkal...

Legelső kimenőm alkalmával nem voltam ilyen elővigyázatos. Mit nekem, mennyiből tart megtenni azt a rövid futókört amit mindig végigjárok? Legalább kiérek a parkig. A végére azt hittem taxit kell hívni... 3,5 km gyalogtávot nem az egyhetes kismamáknak találtak ki.

Születésnapomra

Drága Böbicsek!

Így, hogy szülinapunk fél hónappal különbözik egymásétól, mondhatom, születésnapomra kaptalak ajándéknak. Köszönöm az eddigi tanításaidat.

Köszönöm, hogy minden sírás előtt adsz öt másodpercet, hogy kitalálhassam, mi a probléma - s ha nem jóra tippeltem, csak akkor lendülsz bele. Köszönöm, hogy tudjuk tartani a három órás szakaszokat evés és alvás/nézelődés között. Nagyon örülök, hogy épp mikor kezdek aggódni, hogy eszel-e egyáltalán rendesen, rábizonyítasz egy ipari mennyiségű UV-sárga rottyal. Éhenhalni márpedig nem lehet, miközben az ember lánya jóízűeket kakkant... Hálám jár azért, mert éjszakánként alszunk. Félálomban lemegy az evés-tisztábatevés, majd ezzel vége az éjjeli műszaknak.

Mostanra szinte folyamatosan vizsgálsz valamit és fókuszálsz, sőt jártunkban nézelődve utánafordulsz a vállamról. A korábbi tétova, lassú szemmozgást felváltotta az élénk tekintet. Ami kétségbeejtően összefordul, ha fáradt vagy... Nagyon murisan festesz olyankor ("várj, mindjárt helyreforgatom!"). A sötétkék szemed várhatóan fél év alatt fog végleges színében tündökölni.
Egyelőre rendelkezésedre áll az összes izmod spontán aktiválása - sokkal bonyolultabb kézmozdulatokat és grimaszokat vágsz, mint mi, begyöpösödött felnőttek. Mi használunk ezek közül néhány begyakoroltat, aminek az évezredek folyamán jelentőséget tulajdonítottunk, de a többiről elfeledkezünk. Nagyon vicces látni, ahogy félálomban grimaszolsz, vagy az ujjaidat csavargatod egymás köré. Értesz A Harrison Ford féle szexi félmosolyhoz is! (És amíg el nem felejtkezek róla, megemlítem, hogy van egy "beépített piercinged" a nyelveden. Egy pici hólyagocska a hegyén, ami születésedtől fogva megvan.) A kezecskéddel, de képzeld még a lábbujjaiddal is rámarkolsz az elédtartott tárgyra. Ez még ösztönös, mint a végtagmozdulataid nagy része is. Néha azonban felfedezek tudatosságot egyikben-másikban.

Meséltem már, hogy újabban körömfétisem van? Olyan a kezed, mint egy műalkotás: ugyanolyan a szerkezete, részei, mint egy felnőtt kéznek, mégis annyira apró... Még az ujjlenyomat is megvan, de annyira pirinyó redőkből áll, amit nem is érzékelnek az ujjaim - csak a bársonyos tapintásod marad. A körmöd mint egy manökené: sávosan színváltós és hosszúkás, filigrán. Isteni  csoda. Ja és mellesleg manófüleid vannak. Hosszúkásak, hegyesek, igazán elegánsak. Az élén pedig ott a jellegzetes pihepuha babaszőr.
Van egy jellegzetes keresőmozdulatod, mikor éhes vagy. A könyvek beszámolnak a szoptatás technológiájáról, hogy oda kell érinteni a száj sarkához, de egy nagyon kedves mozdulattal reagálsz rá, ami viszont nincsen megírva, a te találmányod. Itt jegyzem meg, hogy a mellméret hangulattól és aznapi étkezési szokásoktól függően egy méretet nőhet.
Nagyon muris hangokat hallatsz - mivel a gégefedőd még másutt helyezkedik el, mintsem alkalmassá tenne az emberi beszédre, a huppogástól elkezdve a hortyogó cicikeresésig, szuszmákolásig minden rajta van a palettán. Ha éhes vagy, nagyon hangosan cuppogsz. Szerintem ezt még a pocakomban is meg tudtad tenni, mert előfordult, hogy felőled hallatszott egy-egy kattanó hang és nem az ízületeim módosultak épp.

A születéskor jellemző nagyothallás valószínűleg tisztul, jól reagálsz egy-egy zajra. A kísérlet eredményességéért azért nem foglak agyonijesztgetni, de feltűnt például, hogy a roppanó hangokat nem kedveled. Egész ideges lettél múltkor is, mikor elnyammogtam egy nyers répát a közeledben. A beszédhang és a zongora egyelőre nem hat meg különösebben, de hiszek benne, hogy ez idővel változik. Talán csak magam áltatása, de ha dúdolok neked, az viszont megnyugtat. Csakúgy, mint Mama szívhangja.

Szeretsz ringva menni fel és alá. Ez a legmelósabb, de az egyik leghatékonyabb mód a megnyugtatásodra. Apró trükk még a pici játszócumi - hisz üres cicit nem tudok biztosítani, pocakfájást meg nem szeretnék okozni a túletetéseddel (a meg nem emésztett tej is továbbmegy és a belekben gázok képződnek belőle). Varázsosabb trükk a hajszárító - a meleg és a zaj együtt andalít. Hátránya, hogy felélénkülsz, mikor lekapcsoljuk. Az első függőség, no igen... Ma kimerészkedtünk és ralliztunk egyet a gangon. Úgy tűnik tetszett a friss levegő, mert jó mélyet aludtál utána.
Egy érzék tisztább és jobban működik, mint nálunk, "kifejletteknél": sokkal jobban érzed a körülötted megfordulók kisugárzását. Léteznek jóbarátok, akik mellett egyértelműen megnyugszol. Velük én is nagyon szeretek időt tölteni.

Ahogyan csendesebbek és zártabbak a napjaim, úgy nyílik a fantáziám. Sokszor kapom rajta magam, hogy valójában már órák óta zene megy a fejemben, miközben néma csend vesz körül. Vagy életképeket rajzolok magam elé, amik soha nem léteztek, s ha fognak is (ha rajtam múlnak, megvalósítom ám őket s Te nagyon jól jársz majd velük), az hónapokkal, évekkel később következik be. Napozás a Dunakanyar fövenyén, beszélgetések, tanítgatások, korcsolyázás, játék, nyaralás, nevetés, érzések.

Szóval így állunk egyelőre az ajándékcsomaggal.
Köszönöm Neked.
Anya

Tiszta lélek

Kedves Babó!

Elmesélem, mit tanultam az újszülöttek tiszta érintetlenségéről.

Szülni egyetlen anya sem megy teljes vértezettel. A néhány hónap alatt, amíg felkészülünk, megadatik, hogy lassan levetkőzzük aggodalmainkat, a világ felé mutatott különféle álarcainkat, őszintén beszélgessünk végre egy jót magunkkal. Áldott kettős létünk valahogy mindig olyan helyzetekbe hoz bennünket, ahol elvehetjük magunk elől pajzsainkat, mert őszinteség és jóindulat vesz körül. A vajúdóba már egy szál pendelyben érkezünk - fizikailag és lelkileg egyaránt. Szüléskor pedig megszűnik minden, ami körülöttünk van. Nincsenek aggodalmak, évek óta cipelt terhek, ellenségek vagy barátok. Nem lehet egyszerre világra hozni valakit és egyéb terheket vinni. Egy ember (másfél, majd kettő), egyetlen feladat. Tiszta, pőre lelkek.

Mikor kibújtál, azon magzatmázasan felhempergettek a mellkasomra. Alig látszottál ki a körülvevő mézgából, később a rádterített takaróból. Nem hiszem, hogy sokat láttál és bizonyára nagyon kellemetlen utazást tudhattál magad mögött. A mellkasomon viszont elnyugodtál.

Mostanra, két héttel később ugyanazt a védtelen bizakodást érzem. Nem állsz ellen semmilyen érintésnek, s ha az olyannyira vágyott cici csak két centire is van Tőled, nem húzódsz felé, hogy ehess belőle. Ha egy nagy kéz megmelegíti az örökké-hideg kis kezecskédet, nem nyúlsz érte, ha végtére elhúzza. Mindenben rám és a körülötted lévő többi emberre vagy utalva. Mindenben. Félelmetes hatalom, amit máig alig akarok elhinni. Óriási felelősség. Nincsen sem védelem, sem ösztön, mindent általam fogsz megismerni és felépíteni.

Nyitott szemekkel tekintesz körül. Benne egy egész világ elfér, mint ahogyan benned A Jövő. Te még nem álmodozol róla, hogy ezt, vagy amazt szeretnél. Te tényleg megteheted, hogy asztronauta vagy életművész légy, vagy bármi mássá válj. Amivé csak akarsz. A teljes élet rendelkezésedre áll, idővel, energiával, szeretettel telve. Nincsenek korlátaid. Az én felelősségem, hogy a választásodat még azelőtt ismerjem, hogy kimondanád és segítselek kiteljesedni ezen az úton. Hisz minden gyerekben ott van a csoda. Nekünk, szülőknek pedig feladatunk (kötelességünk) ezt kibontani belőletek.

Így hát megköszönöm újra, hogy veled lehetek és hogy ennyi mindent tanulhatok Tőled. Mert ezeken túl sok más egyebet is felfedeztem, de ezek elmesélését egy másik fejezetre tartogatom.

Mára jó éjszakát és édes álmokat kívánok!
Ölel
Anya

Aki bújt aki nem, jövök!

Szabadlábon érkeztem a kórházba, egy hét túlhordással szabály szerint be kell feküdni. Néztem a plafont, kilógtam a parkba, begyűjtöttem a szomszédos épület művelődési házából a pályázati rézkarcomat, kiolvastam két kötet regényt, bandáztam a lakótársakkal, igyekeztem elütni az időt.

Szerencsémre senki nem döfött le titokban egy oxitocin fecskendővel. Cserébe kaptam egy „érlelő” negyed prosztaglandin tablettát. Már kezdtük azt hinni, hogy ez se okoz semmit, végül a szervezetem úgy döntött, az igazi „indítást” (dupla adag) inkább nem várja ki. Így mintegy 24 órás jóslófájással (15-30 percenkénti görcs, ami nem okoz semmi belső változást) és 6 órányi tényleges vajúdással (a méhszáj eltűnése 5 perces fájások mellett) elértük, hogy egy szó nem sok, annyi se hagyja el a számat. Valamiféle sokkos állapot vehetett erőt rajtam. A tényleges szüléskor anya is megérkezett, s mintegy gondolatolvasó, kitalálta az igényeimet. A 4 órás procedúra alatt jó, ha húszszor megszólaltam, mégis tudta, hol tud segíteni. Ügyeletes félisten.

Na most aztán elég volt. Kevés a hely, nem elég az oxigén és a kaja, már az esti bulik se mennek olyan kényelmesen… Ráadásul ezek a kemény falak – eddig elrúgtam ameddig kedvem tartotta, most meg visszapattanok. Muszáj megnéznem, mi történik ha kijövök ebből a szűk meleg izéből. Csak nem olyan vészes, csak jobb mint (most már) idebenn.

„ – Anya, téged miért érdekelt ennyire a szülés a másik oldalról? Én biztosan kiakadnék, hogyha kívülről kellene végignéznem – szenvedés, idegen jelenség, miegymás.

– Ez egy folyamat. Tudom, hogy én is voltam ekkora, emlékszem a gyermekkoromra. Titeket is világra hoztalak és igyekeztünk szép gyermekkort teremteni nektek. Most pedig látom, hogy a lányom felnőtt és ő viszi tovább a folyamatot. Értem a részemet benne. Így köti össze egyik generáció a másikat. Így lesz a Leányból Nő, Anya és beavatott.”

Hála a sportos életvitelnek, a szöveteim is a „hétköznapi” igénybevételhez edződtek. Ennek megfelelően a szülés is sporttá vált. A méhszáj a rengeteg fájás dacára sem húzódott vissza teljesen, így azon keresztül kellett nyomni Babót. A magzatburok nem hogy magától nem nyílt, a pöckölés is kevés volt neki – repeszteni kellett. A gátvédelem ugyan divat manapság, nekem azonban egy természetes repedés és metszés is szükséges volt a világra hozatalhoz.

Nofene. Nem elég, hogy itt nyomakodok, még bele is szorul a fejem valami gyűrűbe? Se előre se hátra. Most meg aztán még annyi szusz sincs bennem mint eddig. Csak jussunk túl ezen a szakaszon, biztos jobb lesz. Csak ne fájna ennyire a fejem. Még egy gát. Hát sose jutok ki innen?? Minden rámtapad, semmi hely nincs itt, jobb lesz minél hamarabb távozni. Mi ez a hideg a fejem búbjánál? Meg most már el is vakít valami, hát mi lesz ebből? Miért nem tudok rúgkapálni?

Így kaptam hát egy erős, egészséges, stramm Babót, 3,6 kg-mal, 57 cm-rel, 2016 február 8-án, reggel 6 órára.

Uff, csak kijöttem. De hát ez hideg! És fényes! Jó, hogy hely van újra, de a többi nem stimmel… Itt máshogy kapok levegőt mint odabenn! Meg mást hallok és látok! Meg azok a szagok, hát komolyan mondom… Ebbe a világba hogy hozzak Világbékét amire felesküdtem?

Az elejétől fogva keveset sír, szívesen van velem, de nem követeli. Lelkesen eszik és van is mit. (Több hálóing és ruha átáztatása után erről külön gondoskodni kellett.) Mindig hagy egy kis gondolkodási időt, mielőtt nekidurálja magát a sírásnak. Hátha addig orvosolhatjuk a bajt.

Itt dumálok, hogy éhes vagyok, cuppogok itt az öklömön, erre megfürdetnek. Megint az a hideg, mint a Nagy Út végén. Mikor szólok, hogy fáj a hasam, akkor meg enni adnak kibukásig. Még jó, hogy tömőfát nem szereztél, Kisanyám. Ha a hasam nyomja valami (fene vigye, hogy nem tudok rendesen mozogni ebben a bumfordi közegben!) akkor meg hátamra fektetve otthagynak. Szép na, mondhatom. Feladtad a leckét, hogy faragjak belőled valamirevaló anyukát. Nem baj, gyűjtöttem én energiát!

Bezzeganya kelengyelistája

Elsőterhes kismamák gyakran gondban vannak, hogy mit pakoljanak a szüléshez, kórházi napokhoz a táskába.

Szülőszobai csomag
Felvételnél
• terhes kiskönyv
• leletek 
• TB kártya 
• személyi, lakcímkártya
Kis hazánk rendszerének sajátja (gondolom) , hogy ilyenkor még egyszer mindent be szoktak pötyögni két ujjal a számítógépbe, ami már amúgy is benne kell, hogy legyen valahol, úgyhogy jobb, ha viszel egy nagy adag humorérzéket is például ilyen esetekre.

Szülőszobán

• Hálóinget általában adnak, és ezt praktikus hordani, mert eléggé összepiszkolódhat. Ha nagyon nem fűlik hozzá a fogad, hogy a bentit hordd, olyat vigyél, amit egy laza mozdulattal a kukába bírsz dobni (bár ha van ilyened, akkor nem sokban különbözhet a kórházitól)
• köntös
• papucs
• meleg zokni – vajúdás közben fázhat a lábad. Én semmi pénzért fel nem vettem volna, de van barátnőm, akinek bejött.
• törülköző – hátha le akarsz zuhanyozni
• 2 kis törülköző (borogatásnak)
• eldobható bugyi a magzatvizet felfogó betéthez
• ásványvíz, szőlőcukor, csoki ha a kórház megengedi, szívószál, hogy ha császározn(án)ak könnyen tudj inni fekve is a műtét után
• vécépapír
• tisztálkodószerek (szappan, tusfürdő)
• fésű
• gátmasszázsolaj, homeobogyók ízlés szerint
• telefon, telefontöltő
• óra 

A leendő apának

• papucs, póló, szendvics, innivaló
• fényképezőgép (feltöltve) – Utána feltétlenül mard el tőle, és ha kicsit magadhoz térsz, cenzúrázz, vagy Kanadától Kistarcsáig mindenkinek azt a képet fogják továbbküldeni a rokonok, amin a Loch Ness-i szörnyre hasonlítasz, és amivel így majd minden karácsonykor szembesülhetsz.

Kórházi napokra

Ruhafélék

• 3-4 (szoptatós) hálóing vagy pizsama (én nagyon elvetemült vagyok, és hálóing helyett nyári ruhát, pizsama helyett tréning és póló kombót vittem)
• köntös 
• 2 papucs (egy szobába való, egy zuhanyozós)
• szoptatós melltartók (vagy simák, csak beleférjen a dudád a harmadik napon, amikor kemény lesz, mint egy kő) 
• fűzős bugyi vagy haskötő (ha van)
• 6 eldobható hálós bugyi, vagy eldobni nem sajnálós gagyi nagyanyó bugyogó 
• 2-3 pár zokni – na, ezt másoktól hallottam, én inkább meghalnék, mint hogy hálóinghez zoknit húzzak. Oké, pizsamához jó lehet, de különben én eleve azt is rühelltem (és bojkottáltam), hogy nem lehet rendes ruhát hordani odabent, hanem hálóing a dress code szerinti öltözet
• több törölköző (nagy, kicsi) – nyáron 40 fokban elég lehet egy is, de ősszel, télen mikor nem szárad meg, muszáj legalább három, hogy ne a nedveset kelljen használnod (azt jobb, ha haza is küldöd)
• szemvédő - ha sokakhoz hasonlóan te sem tudsz világosban aludni

Kaja 

• szendvics, amit szülés után megehetsz és egyéb rágcsa (pl. császár után csak töltetlen sós keksz és hasonlók mehetnek), amúgy jó, ha van valami ehetőd, ha rád tör a farkaséhség
• műanyag edény, tányér 
• evőeszköz 
• szalvéta v. konyharuha
• pohár/bögre 
• szilvalekvár vagy aszalt szilva 
• Normaflore a beöntés miatt szétzilált bélflóra helyreállítására
• egy tevének való folyadék – ezt a család úgyis hordja, mint kútról a vizet

Pipere cikkek (mindenből a drogériákban kapható mini kiszerelést érdemes beszerezni és vinni, hogy ne fogjalja a helyet)

• tusfürdő, szappan, fogkefe, fogrém
• intimszappan v. törlőkendő
• testápoló
• sampon
• fésű, esetleg hajszárító (én emberebbnek érzem magam tiszta hajjal, pláne x óra izzadás, kín után)
• hajgumi, hajpánt – ha hosszú a hajad
• mosdószivacs – ha császárral szültél, macerás e nélkül elkerülni a sebet a fürdésnél, amit 6 hétig elvileg nem nagyon érhet sok víz a fertőzések elkerülése érdekében
• papír vécéülőke és Domestos törlőkendő vagy más ferőtlenítő törlő
• manikűr készlet – nekem valamitől olyan gyorsan nőtt a körmöm, hogy kétnaponta vágtam, hogy ne karmoljam össze a picit
• zsebtükör
• krém mellbimbóra (Aventre esküsznek sokan, állítólag megelőzi a kisebesedést és le sem kell mosni)
• 1-3 csomag éjszakai betét – persze a giga fajtából. Van aki a Tena Lady-t ajánlja, nekem az A. betűs éjszakai változata jött be
• melltartóbetét
• mellszívó (elmosáshoz folyékony fertőtlenítő)
• aranyér elleni krém (patikában recept nélkül kapható), szerintem a HemoClin a legkezelhetőbb a témában
• papír zsebkendő
• szemcsepp, kontaktlencséseknek műkönny és tartalék szemüveg

- Ide jöhet még, hogy jobb, ha van nálad Algopyrin (háziorvos felírja), mert az én tapasztalatom szerint adtak, de hallottam már olyanról, akinek nem volt ilyen szerencséje.

- A császárseb ragtapaszára meg vigyázz, mint az életedre, mert nekem leázott véletlenül és először nem adtak másikat, csak mikor kivártam, hogy műszakváltás legyen és sárkánynővérke elhúzott. Addig meg a kis kacsómmal szorongattam, hogy le ne essen.

- A branült – ha van olyanod – figyeld, ha bent hagyták. Ha fájni, feszülni kezd, fűzz meg egy nővért, hogy soron kívül szedje ki. Nekem elsőre úgy begyulladt, hogy csak na. Egyéni érzékenység biztos, de vagy három hétig kenegettem gyulladáscsökkentő krémmel (ott kaptam, mikor kiderült, hogy nem szívatásból akartam kiszedetni a cuccot), míg végre nem fájt.

Civilizációs ártalmak

• Mobiltelefon és töltő, hogy a harmadik nap hajnalán is fel tudd hívni zokogva a párodat, hogy a szobatársad horkol, a gyerek üvölt, a melled szétrobban, és azonnal mentsen meg és vigyen a világ végére, de legalább el innen.
• MP3-MP4 lejátszó
• Olvasnivaló – ez inkább csak a tudatért, hogy ott van.
(+írószer és jegyzetfüzet is jól jöhet esetleg)

Babának

Általában mindent adnak, ami szükséges, de nem árt:• pár textilpelenka - az mindig mindenre jó
• 1 csomag eldobható pelenka (általában csak limitált darabszámot kaphatsz naponta, és ha a gyereknek nem szólnak, hogy csak kettőt kakilhat, akkor biza jól jön)
Van ahol ruhát is vinni kell, a legjobb, ha megkérdezed a kórházat, ahol szülni fogsz.

Anyakönyvezéshez iratok

A hazamenetelhez

Készítsd össze, hogy a párod behozhassa a kórházból való távozás napján, hacsak nem akarsz rózsaszín miniszoknyát, gumipapucsot és katonai pólót kapni tőle, mert csak azt találta.Kényelmes, bő vagy kismamaruhák ajánlatosak, mert a szülés után szar érzés, ha a régi farmeredbe próbálod begyömöszölni magad sikertelenül. Ha császároztak, nem árt, ha olyan ruhát hozatsz magadnak, ami nem szoros a sebnél (bikinivonal, ugye) de ez sajnos valószínűleg ki is lövi a legtöbb cuccodat.

A babának

• évszaknak megfelelő body, rugdalózó 
• kardigán vagy kocsikabát
• sapka 
• takaró 
• télire overall vagy bundazsák, kesztyű 
• autósülés/hordozó

forrás: bezzeganya.hu

Csibékek egy-pont-öt ßéta verzió

Kedves Babócám!

Tegnap majd' egy egész napot sikerült végigbóbiskolnom. Ez már gyanúsan vége-jelnek tűnik nekem... El is felejtettem mesélni, múltkor a CTG-n mi történt. Farkasszemet hallgatóztunk! Ezen az eszközön két tappanccsal vizsgálják meg a szívhangodat (aminek 140 körül kell lennie és ott is szokott lenni) és a méhösszehúzódásaimat. Általában azonban négy kolegináét figyelik egyszerre, viszont most szerencsémre egyedül voltam vagy tíz percig. Folyamatosan lüktetett mellettem a szívhangod és majdnem elaludtam rá. Akkor esett le, hogy te meg az enyémet ugyanígy hallgatod már kilenc hónapja. Hát persze, hogy jól érzed odabenn magad! Csoda nyugtató hatása van!

Úgy veszem észre, tényleg megvagy odabenn. Mocorgás és buli néhány óránként, kaja és meleg adott, mi köll még? Egy csak a bökkenő - én ugyan február elejére számoltalak ki, a kiírt naphoz képest viszont egy hét túlhordással be kell feküdni a kórházba. Figyu, nem lehetne, hogy addigra mi is elkezdjünk szétválni? Ahogy szokás? Biztos jobb, ha mi döntünk az indulás időpontjáról, nem egy csoport orvos... Eddig olyan jól csináltuk - nem akarom, hogy kívülről belenyúljanak olyanba, amit eddig ketten is le tudtunk rendezni. Mit szólnál február 4-éhez? Sajnos én nem vagyok olyan profi, hogy megértsem a válaszaidat, de úgy érzem, Te érted a felvetéseimet. Szóval remélem tudunk együtt dolgozni - pont olyan jól, mint az eddigiekben.

Annyira felcsavarodtam erre a kórház-témára, hogy - kétségbeesésemet látva - anya felmarkolt és elvitt a jógaórájukra. Mindig ki akartam próbálni a jógát, de a fene gondolta volna, hogy a szülési utóstádiumban lesz hozzá szerencsém. Elkerekedett a szeme az oktatónak is és gyorsan átírta fejben az edzéstervet. Az esti programot megkoronázandó, összetaláltkoztam örökvidám capoeira mesteremmel is, aki három puszi után téget is jól megsimogatott és szokott szeretnivaló akcentusával invitált minket majd néhány hetesen az edzésére. Nem is ő lenne ha nem így történne, de őt ezért szeretjük nagyon. Feldobta a napot és kibillentett az aggódás-örvényből.

Így mondhatom, nagyon bízom magunkban, hogy ügyesen megoldjuk ezt a problémát is!

Pusszant
Anya