Csibékek egy-pont-öt ßéta verzió

Kedves Babócám!

Tegnap majd' egy egész napot sikerült végigbóbiskolnom. Ez már gyanúsan vége-jelnek tűnik nekem... El is felejtettem mesélni, múltkor a CTG-n mi történt. Farkasszemet hallgatóztunk! Ezen az eszközön két tappanccsal vizsgálják meg a szívhangodat (aminek 140 körül kell lennie és ott is szokott lenni) és a méhösszehúzódásaimat. Általában azonban négy kolegináét figyelik egyszerre, viszont most szerencsémre egyedül voltam vagy tíz percig. Folyamatosan lüktetett mellettem a szívhangod és majdnem elaludtam rá. Akkor esett le, hogy te meg az enyémet ugyanígy hallgatod már kilenc hónapja. Hát persze, hogy jól érzed odabenn magad! Csoda nyugtató hatása van!

Úgy veszem észre, tényleg megvagy odabenn. Mocorgás és buli néhány óránként, kaja és meleg adott, mi köll még? Egy csak a bökkenő - én ugyan február elejére számoltalak ki, a kiírt naphoz képest viszont egy hét túlhordással be kell feküdni a kórházba. Figyu, nem lehetne, hogy addigra mi is elkezdjünk szétválni? Ahogy szokás? Biztos jobb, ha mi döntünk az indulás időpontjáról, nem egy csoport orvos... Eddig olyan jól csináltuk - nem akarom, hogy kívülről belenyúljanak olyanba, amit eddig ketten is le tudtunk rendezni. Mit szólnál február 4-éhez? Sajnos én nem vagyok olyan profi, hogy megértsem a válaszaidat, de úgy érzem, Te érted a felvetéseimet. Szóval remélem tudunk együtt dolgozni - pont olyan jól, mint az eddigiekben.

Annyira felcsavarodtam erre a kórház-témára, hogy - kétségbeesésemet látva - anya felmarkolt és elvitt a jógaórájukra. Mindig ki akartam próbálni a jógát, de a fene gondolta volna, hogy a szülési utóstádiumban lesz hozzá szerencsém. Elkerekedett a szeme az oktatónak is és gyorsan átírta fejben az edzéstervet. Az esti programot megkoronázandó, összetaláltkoztam örökvidám capoeira mesteremmel is, aki három puszi után téget is jól megsimogatott és szokott szeretnivaló akcentusával invitált minket majd néhány hetesen az edzésére. Nem is ő lenne ha nem így történne, de őt ezért szeretjük nagyon. Feldobta a napot és kibillentett az aggódás-örvényből.

Így mondhatom, nagyon bízom magunkban, hogy ügyesen megoldjuk ezt a problémát is!

Pusszant
Anya