Születésnapomra

Drága Böbicsek!

Így, hogy szülinapunk fél hónappal különbözik egymásétól, mondhatom, születésnapomra kaptalak ajándéknak. Köszönöm az eddigi tanításaidat.

Köszönöm, hogy minden sírás előtt adsz öt másodpercet, hogy kitalálhassam, mi a probléma - s ha nem jóra tippeltem, csak akkor lendülsz bele. Köszönöm, hogy tudjuk tartani a három órás szakaszokat evés és alvás/nézelődés között. Nagyon örülök, hogy épp mikor kezdek aggódni, hogy eszel-e egyáltalán rendesen, rábizonyítasz egy ipari mennyiségű UV-sárga rottyal. Éhenhalni márpedig nem lehet, miközben az ember lánya jóízűeket kakkant... Hálám jár azért, mert éjszakánként alszunk. Félálomban lemegy az evés-tisztábatevés, majd ezzel vége az éjjeli műszaknak.

Mostanra szinte folyamatosan vizsgálsz valamit és fókuszálsz, sőt jártunkban nézelődve utánafordulsz a vállamról. A korábbi tétova, lassú szemmozgást felváltotta az élénk tekintet. Ami kétségbeejtően összefordul, ha fáradt vagy... Nagyon murisan festesz olyankor ("várj, mindjárt helyreforgatom!"). A sötétkék szemed várhatóan fél év alatt fog végleges színében tündökölni.
Egyelőre rendelkezésedre áll az összes izmod spontán aktiválása - sokkal bonyolultabb kézmozdulatokat és grimaszokat vágsz, mint mi, begyöpösödött felnőttek. Mi használunk ezek közül néhány begyakoroltat, aminek az évezredek folyamán jelentőséget tulajdonítottunk, de a többiről elfeledkezünk. Nagyon vicces látni, ahogy félálomban grimaszolsz, vagy az ujjaidat csavargatod egymás köré. Értesz A Harrison Ford féle szexi félmosolyhoz is! (És amíg el nem felejtkezek róla, megemlítem, hogy van egy "beépített piercinged" a nyelveden. Egy pici hólyagocska a hegyén, ami születésedtől fogva megvan.) A kezecskéddel, de képzeld még a lábbujjaiddal is rámarkolsz az elédtartott tárgyra. Ez még ösztönös, mint a végtagmozdulataid nagy része is. Néha azonban felfedezek tudatosságot egyikben-másikban.

Meséltem már, hogy újabban körömfétisem van? Olyan a kezed, mint egy műalkotás: ugyanolyan a szerkezete, részei, mint egy felnőtt kéznek, mégis annyira apró... Még az ujjlenyomat is megvan, de annyira pirinyó redőkből áll, amit nem is érzékelnek az ujjaim - csak a bársonyos tapintásod marad. A körmöd mint egy manökené: sávosan színváltós és hosszúkás, filigrán. Isteni  csoda. Ja és mellesleg manófüleid vannak. Hosszúkásak, hegyesek, igazán elegánsak. Az élén pedig ott a jellegzetes pihepuha babaszőr.
Van egy jellegzetes keresőmozdulatod, mikor éhes vagy. A könyvek beszámolnak a szoptatás technológiájáról, hogy oda kell érinteni a száj sarkához, de egy nagyon kedves mozdulattal reagálsz rá, ami viszont nincsen megírva, a te találmányod. Itt jegyzem meg, hogy a mellméret hangulattól és aznapi étkezési szokásoktól függően egy méretet nőhet.
Nagyon muris hangokat hallatsz - mivel a gégefedőd még másutt helyezkedik el, mintsem alkalmassá tenne az emberi beszédre, a huppogástól elkezdve a hortyogó cicikeresésig, szuszmákolásig minden rajta van a palettán. Ha éhes vagy, nagyon hangosan cuppogsz. Szerintem ezt még a pocakomban is meg tudtad tenni, mert előfordult, hogy felőled hallatszott egy-egy kattanó hang és nem az ízületeim módosultak épp.

A születéskor jellemző nagyothallás valószínűleg tisztul, jól reagálsz egy-egy zajra. A kísérlet eredményességéért azért nem foglak agyonijesztgetni, de feltűnt például, hogy a roppanó hangokat nem kedveled. Egész ideges lettél múltkor is, mikor elnyammogtam egy nyers répát a közeledben. A beszédhang és a zongora egyelőre nem hat meg különösebben, de hiszek benne, hogy ez idővel változik. Talán csak magam áltatása, de ha dúdolok neked, az viszont megnyugtat. Csakúgy, mint Mama szívhangja.

Szeretsz ringva menni fel és alá. Ez a legmelósabb, de az egyik leghatékonyabb mód a megnyugtatásodra. Apró trükk még a pici játszócumi - hisz üres cicit nem tudok biztosítani, pocakfájást meg nem szeretnék okozni a túletetéseddel (a meg nem emésztett tej is továbbmegy és a belekben gázok képződnek belőle). Varázsosabb trükk a hajszárító - a meleg és a zaj együtt andalít. Hátránya, hogy felélénkülsz, mikor lekapcsoljuk. Az első függőség, no igen... Ma kimerészkedtünk és ralliztunk egyet a gangon. Úgy tűnik tetszett a friss levegő, mert jó mélyet aludtál utána.
Egy érzék tisztább és jobban működik, mint nálunk, "kifejletteknél": sokkal jobban érzed a körülötted megfordulók kisugárzását. Léteznek jóbarátok, akik mellett egyértelműen megnyugszol. Velük én is nagyon szeretek időt tölteni.

Ahogyan csendesebbek és zártabbak a napjaim, úgy nyílik a fantáziám. Sokszor kapom rajta magam, hogy valójában már órák óta zene megy a fejemben, miközben néma csend vesz körül. Vagy életképeket rajzolok magam elé, amik soha nem léteztek, s ha fognak is (ha rajtam múlnak, megvalósítom ám őket s Te nagyon jól jársz majd velük), az hónapokkal, évekkel később következik be. Napozás a Dunakanyar fövenyén, beszélgetések, tanítgatások, korcsolyázás, játék, nyaralás, nevetés, érzések.

Szóval így állunk egyelőre az ajándékcsomaggal.
Köszönöm Neked.
Anya