Azt hiszem valami félreértés történt. Rossz csengőn csengettem, vagy valami. Tuti nem jó helyre dobott a gólya. Ez egy diliház! Kérem a panaszkönyvet!
Megismerlek ám Kisanyám, és az összes többi lókötőt is (simán, arcról)! Van két fő-rabszolga is, de az ő cicijükből nem jön semmi. Szerintetek direkt követem a tekintetemmel, mit műveltek? Szemmel tartok mindenkit, így is alig lehet összefogni a társaságot. Egek, micsoda ramazurit csinálnak ezek körülöttem! Mind itt hablatyol egyszerre, azt meg se hallják, hogy esetleg nekem is lennének igényeim. Rám se hederítenek, velem nem is tárgyalnak!
A minap is küldtem egy biztató mosolyt Kisanyám felé, erre úgy meghökkent, hogy megetetni is elfelejtett - úgy kellett kinyafognom, hogy hékás, ez lemaradt. Nem vagy te egy kicsit szétszórt?
Aztán itt van ez a szórakoztatás-dolog. Mi lenne természetesebb, mint az én szórakoztatásom? Kaja és kaki után sem lehet unatkozni hagyni, mi másból tanulnék? Tessék szépen körbehurcolni a vállatokon, hadd lássak mindent körülöttem. Igen, azt a nagy hangfalat is a szekrény tetején. Még egyszer. Mondom még egyszer! Eh, beszélhet ezeknek az ember... Meg ez a műcumi-dolog! Hát kéremszépen tisztességes babát átvágni ilyen cicipótlékkal. Ki is köpöm, ha észreveszem! Vagy ha keveset foglalkoznak velem. Vagy ha keveseN foglalkoznak velem... Vagy csak mert miért ne... Mindenkinek kell valami elfoglaltság, na!
Apropó beszéd - rémes, ne is említsétek. Egyik idetipeg valami alig érthető gagyogással. A másik meg jön valami "leteszünk a kiságyadba és az neked jó lesz" rizsával. Persze, ki hiszi azt el? Most komolyan? Tényleg odateszel?? Nemá'! Ez komolyan gondolja! De nekem jár a műsor! És még hasra is fordít, ez nem lehet igaz! Hiába emelgetem itt a fejem, hogy fordítson azonnal vissza. Rendőrt hívok, korlátoznak a mozgásomban! Ismerem a jogaimat! Segítség, szedjenek ki innét! Kilenc hónapot töltöttem elzárva, most meg ez a rácsos izé. Nem gondolhatják komolyan! Nagynehezen álomba sírom magam (értitek? Sírom!), vigaszdíjként általában nem felejtik el hogy enni is adjanak ébredéskor.
Hát ilyen sanyarú sorsom van nekem. Kedves olvasóim, legalább Ti érezzetek velem együtt!
Megyek, végre nem figyel Kisanyám, írom tovább a nagydoktorimat. Senkinek egy szót se, nem tudhatják...
Rajongótok
Böbe von Mocorgónia
No comments:
Post a Comment