Húsvéti hírmondó

Kedves BöbeBabó!

Kicsit zsúfolt hetet tudhatunk magunk mögött. Nagyjából azért is írom, hogy magam se felejtsem el.

Kezdtünk ugye egy húsvéttal. Nem mást, mint szenteltvizet kaptál a homlokodra egy áldás kíséretében. Valamint ekkor mozdultunk ki először vendégségbe. Egyelőre nem neked kell tudnod viselkedni, hanem én figyeltem kettőnk helyett. Nehogy véletlenül valamit elnézzek és belehergeld magad a sírásba. Elvégre mégiscsak vendéglátás, no. Meglepően fárasztó ez az osztott figyelem.

Védőnéni mutatott gyakorlatokat, amik az idegrendszered fejlesztésére szolgálnak: függőágyat csinálni a lepedőből és abban ringatni; ülve megtartani magad (kezemben tartalak a combodnál fogva, s ha baj van, a mellkasomnak borulsz); fekvésből ülésbe húzni téged és visszatenni. Az az érzésem, hogy te ezeket élvezed. Ültödben is elmerülten nézed a pelenkázó (=műtőasztal) mellett függő képet.

Ezen a héten fordult elő először, hogy nem aludtál rendesen éjszaka. Tényleg nem irigylem a hasonló sorsúakat. Egy duplafront tönkretette az éjszakánkat, s te úgy döntöttél, elegendő a felnőttek napi alvásigénye - mondjuk hat óra - a nap minden órájára szétosztva. Igyekeztem praktikákat kialakítani a félálomban ringatásra, de egyik sem bizonyult igazán hatékonynak - szemben egy jó délutáni alvással.

Nagyapád szerint fel kellene találni a négyszögkerekű babakocsit. Az eléggé rázza a popódat. Ezen a héten világosan kiderült: nem csak a fel-alá traktorozást szereted, hanem a hálózsákot is amiben ilyenkor vagy. Anyádra ütöttél: csatakosra izzadtam a kedvenc irhazsákomat, mikor nyáron sem lehetett kirobbantani belőle. Néhány órányi sírással a tudtomra adtad, át szeretnél bábozódni a kis zöld orkán hálózsákba. Onnantól békésen cumáztál és nézted mit tevékenykedem. Legalább valamire rájövök. Előbb-utóbb.

Nagyon komoly maratonokat nyomunk. Simán elrallizunk a Városligetben két kaja-time között. Ami mostanra már négy órát jelent. Lassan ehhez kell majd igazítani a bevásárlási köröket is. Nem szívesen teszem, mert azokat a kilométereket szűk kis belvárosi utcákon tesszük majd a kabriódba. Így nem lehet rendesen szellőztetni egy gyereket!

Egy etetés elhagyásával a kaki-idő is csökkent. 2-4 adagra naponta. Az mondjuk több és sötétebb mint bármikor korábban, de ilyeneken nem esünk kétségbe. A plusz átöltözéseken sem. Lefekvésidőben. Már félálomban is megy.

Kétféle dicsérettel bombáznak Téged (vadidegenek is). "Hogyhogy ilyen nyugodt?" Kérdik a váróban, veled egykorú gyerekkel. Ugyanezt kérdezik a szabadtéri salsán üvöltő zene mellett. Hát amennyit én tudok az az, hogy igyekszem figyelni az igényeidet. Egyedüllétünk eredménye, hogy tényleg egész nap rád figyelek. Talán az eredmény a nyugodtság - mindkettőnk oldaláról.

A babakocsiból pilláztál kifelé hazajövet. Két lány jött szemben témázgatva, s mikor már elhaladtak, akaratlanul is kicsúszott egyikük száján: "De szép szeme volt, láttad?". Azt hiszem ezt már egyértelműen pártatlan dicséretnek tekinthetjük. Na ki a legszebb hercegnő a bálban?
"Minden anyuka úgy gondolja, az ő babája a legszebb a világon. De ez nem igaz. Mert az enyém."

Pusszanat a te büszke

Anyukádtól.