A cici jó, a cici finom, a cici különleges

"Van anya és van a cici. A kettő egy és elválaszthatatlan, de mégsem ugyanaz. Anya nagyon jó, anya a minden. Beszél hozzám, dalol, ringat, hordoz. És ehhez képest van a cici, ami még mindenebb. Ha szopizok, akkor anya nem csak kívülről ölel, hanem belülről is. A tej íze... A felnőttek sokat gondolkodnak, hogy milyen ízű lehetett a bibliai manna. Nos, mi babák ezt tudjuk. JÓ ízű. Minden ízű, ami jó, ami anya.

Ebből már tudni lehet, hogy a cici nem csak akkor jó, ha éhes vagyok. Méginkább kell, amikor nagyon anyával akarok lenni. Szeretem, ha játszik velem, ha mesél, szeretem, ha hordoz. De van, amikor hozzá akarok bújni a nagyon-nál is jobban, és olyankor ő cicit ad, és kívül-belül átölel.

Van, hogy valami fáj, megütöm magam vagy megijedek: ilyenkor anya átkarol, én pedig megkeresem a cicit, és ahogy szopizok, érzem, hogy minden rendben. Szoktam ilyenkor anyát is nézni, ő meg vissza rám, megnyugtatóak a szemei, és el szokta ilyenkor mesélni, hogy minden rendben, elmondja, hogy mi történt, hogy itt van velem és szeret. És ez így nagyon jó.

Éjszaka is velem vannak, anya és a cici. Szopival szoktam elaludni, és álmomban is mindig érzem anya melegét és illatát, és ha még nagyobb közelséget szeretnék, mindig ott a cici. Nagyon jó ez így."

[Forrás: La Leche Liga]

De mi történik hirtelen? Ebből nem jön a jóság, eltűnt! Anya ez így nem kell! Kiköpöm, de nincs másik. Illetve van, de az is üres. Hát hova lett a finom! Anya éhes vagyok! Ne üreset adjál!

Mi ez a fura ízű? Anya azt mondja kamillateát itat velem, megnyugszik tőle a pocakom és tudok majd kakilni. De ha egyszer nincs mit! Kapok még pürét is ami nem olyan rossz, egy negyedet ettem meg abból amire anya azt mondta, alma. Reggelire nem ad cicit, hanem egy fura ízű löttyöt kell ennem kanállal. Olyan tejszerű, de valahogy nem az. Na mindegy, éhes vagyok. Nem lehetne gyorsabban azokat a kortyikat? Miért nem szopizhatom folyamatosan? Így már jó a cici (szódával elmegy), de tuti nem laktam volna jól belőle. Játékra még jó lesz. Remélem anya nem felejti el többet, hogy éhes vagyok...