Tükör

- Miért öltöztél ma ilyen csinosan?

- Mindig így öltözöm.

- Nem egyszerűbb egy kényelmes melegítő?

- Két okból sem. Amíg szoptatós melltartót kell hordanom, addig a legkényelmetlenebb ruhadarab úgyis felkerül. Másrészről pedig...

Egyedülálló anyukák nem azért öltöznek csinosan, hogy végre valaki elvegye őket feleségül. Távolról sem. Az a fejezet kiolvastatott. A végső cél már nem az, hogy a küllem alapján felfigyeljen ránk valaki. Az első buktatót úgyis az jelenti, hogy valaki hajlandó-e elfogadni az újdonat rangsort: először a gyerek és aztán a két felnőtt.

Egyedül minden nap egésznek kell lenni. Nem hibázhat a képlet a "ma is bálna vagyok, holnap kezdem a fogyókúrát", vagy "jól csinálom én ezt így?" kishitű gondolatoknál. Felkelek és tudnom kell, hogy minden rendben megy így, ahogy van, aggódásnak helye nincs. Ismernem kell, hogy mitől vagyok jó és pozitív, milyen erősségeim vannak, de tisztában kell lennem a hibáimmal és el kell tudnom fogadni őket. Talán az ősi időkben ez mindenkinek természete volt.

Lehetek jó partner és bizonygathatják is sokan - azonban egy sem osztja meg az életét velem. Lehetek jó munkaerő; amíg itthon vagyok, ez vajmi kevéssé lesz a társadalom hasznára. Lehetek jó anya, az első időben csak a sírás a visszajelzés. Hogy ez, a látszólag széllel szembe pisilés ne ingasson meg, sziklaszilárd jellemre van szükség. Tehát hogy is hangzik? Jó anya vagyok, csinos vagyok, okos vagyok. Alap.

Látszólag ellentmondó kihívás, hogy fogadjam a rengeteg tiszta szívből jövő segítséget, ami érkezik. Soha nem voltam rászorulva ilyesmire, idegennek hat számomra. Tudom, hogy nem fogom tudni visszaadni mindazoknak, akik elárasztottak és emiatt zavarban is vagyok. Ígérem, a jövőben magam is hasonlóképp teszek, ha arra rászorulót találok. Itt nem a "mit adsz érte cserébe?" játszik, hanem az a nagy háló, amit szeretetnek nevezünk. Hiszem, hogyha valakinek segítünk, s az egy másik rászorulón segít, és így tovább, a dolog körbeér és mindenki akkor kap segítséget, mikor valóban szüksége van rá.