Állítsátok meg!

Kedves Babuci!

Azt kell, hogy mondjam, a hasfal nálad tényleg egy erős fallá állt össze. Ha a hordópocó lehetne kockás, a tiéd már tuti az lenne. Ezt azzal érted el, hogy olthatatlan kíváncsiságodban hátonfekvésből felkunkorítod a fejedet, hogy körülnézz. Szinte mindig. Emellett mostanra tanultál meg biztonsággal ülni és előre, a célod felé haladni. Nem csak ülni, felülni is. Négykézlábról hátratornázod magad gátülésbe, majd terpeszülésbe. Ha böködlek, hogy dőlj el, csak kiröhögsz és ülsz tovább betonbiztosan. 
Az intenzív helyváltoztatásnak egy jelentős hatása van: mostantól okozhatsz anyának heveny idegösszeroppanást. Még múlt héten tanított meg Nagymama, hogyha valami nagyon érdekeset látsz, a bizonytalanságot küzdd le és indulj előrefelé. Ebből mostanra vészesen gyors tipitapi lett. Ha csend vesz körül, mostanra - a többi anyukához hasonlóan - én is szívszélhűdést kapok, hogy vajon épp mit művelsz a látótéren kívül. A kezedet sokszor meg se merem nézni, hogy mi ragadt bele az életvonalba. (Túlvagyunk az első kakiteszten, bár nem saját volt, a teknős törlőkendőjét találtad meg titokban.)

Szereztem egy etetőszéket, miután a többedik ebéd után majdnem elsírtam magam a hintaszéked látványától. Piszok jól megülsz benne és külön napirendi pont, hogy a kakasülőről körbetekintesz a birodalmon. Ez nem akadályoz meg abban, hogy evés közben minden más is érdekeljen, kanyarba betekints a többi helyiségbe, összepacsmagold a falat, homogénen széthordd a lecsöppent ennivalót az asztalkán, vagy rácuppanj a szék eléd kerülő vázrészére. Szerencsére direkt még nem fújod szét az ételt. Enni unalmas dolog, te megmutatod, hogyan kell feldobni!

Kaptál egy bugris tigris hinta kengyelt, amiben megállhatsz a két lábadon. Elég jól lefoglal, de akkor lesz igazán muris, ha mindkét lábad leér majd és nagyokat ugrándozhatsz!

Megtanultál pancsolni, a szó szoros értelmében. Általában ülve fürcsizel, ekkor vagy kézzel, vagy lábbal a vizet pacskolod, ha lógatlak és csak a lábfejed ér bele, veszettül rúgkapálsz, hogy fröcsköljön az a víz. A bubifújás még nem köt le annyira, de majd! Mindig levadászod a halacskát és a hápikacsát a habok közül.

Lehet, hogy említettem már, de hónapok óta oldalt fekve szeretsz aludni. Amióta a hasrafordulás készségszinten megy, de hátra csak vetődni tudsz, körédraktam a szopipárnát éjjelre, hogy ne fordulj át álmodban. Így ugyan az oldalt elalvás sem jön össze, de nem úgy látom, mintha zavarna.
Nem csak a kutyákat, de bármilyen állatot nagyon izgatottan fogadsz - cicukát, vagy a családi teknőst, Tóbit. Persze állandóan meg akarod csavargatni a végtagjait, úgyhogy csak Supermanként felette lebegve simogathatod a hátát, vagy ha egy páston szerepeltek, nagyon lesem, mit műveltek. (A lököttje mozgásérzékelős, így képes telibe menni a rúgkapáló lábaidnak.)

A legfontosabb azonban, hogy KINŐTT A FOGAD! Nem értettem, egy héttel ezelőtt miért keltünk átlag hatszor a hajnali órákban. Ez nappalra zombiüzemmódot jelentett. Hát ez volt az ok. Semmi nyáltenger, hasmenés (még hogy hasmenés! Újabban koppan a kaki a pelusban!), rágás. Egyszerűen csak kocogni kezdett valami a poháron. Kíváncsiságból megcsócsáltattam veled az ujjam és láss csodát! Ott a kis fogica! Nem sikerült még meglátnom, de már ott van!

Úgyhogy maradok nagyon örvendő (és büszke, de még milyen büszke!)

Anyukád

Lakótárs kerestetik

Leánylakásom adatairól:
Csepel mértani központjában elhelyezkedő, történelmi okokból kegyelmet kapott kertesházba lakótársat keresek. Az összes csepeli BKV járattól és az összes felekezet templomától három percre, két babaüvöltésre, negyed perc bicikliútra található. Az ikerház egyik felét egy kedves úriember, családunk albérlője lakja. Sose zavar, s hogy mi zavarjuk-e, nem derült ki, hiszen sose zavar.
A lakrész nem nagy, de legalább kicsi. Tiszta (kivéve, ha Babóval aktivizáljuk magunkat. Ez elég gyakori). Egy szoba, pici konyha, mindenfelé ablakok - valahol úgyis bejön a napfény. Nappalink panorámaablaka csodálatos kilátást nyújt – a szemközti négyemeletes panelházra. Praktikus elrendezés, feküdnivaló szőnyeg, kanapéágy. Nagy kád (7-8-ig az enyém!), kis bojler. Pisilni ülve, fiúknak is. Váltócipő kötelező.
A kert pici, ámde csendes - ez meglepő, tekintve, hogy főúti házról van szó. A dudvákat magam gondozom, s majdan tervben van egy úszótó is. (Ha már ilyesmi a szakmám.) 
Az ideális lakó hosszabb távban gondolkodik. Figyelmes velünk, különösen Babóval, akit hírnevének megfelelően körüldong. Humoros és szereti a zenét. Főként a hangszerrel előállítottat. A laptop nem hangszer. A szobában álló pianínó viszont az. Szeret a teraszon, a szőlőlugas alatt megvitatni rendkívüli horderejű dolgokat, mint például a következő napi főznivaló, vagy a lottóötös nyereményének elköltése. (Nem mintha kitöltöttem volna egyet is.) Szereti a hasát, mert baromira unom öt napig enni ugyanazt - ha mégoly finomat is főztem. Elfogadja, hogy Böbe ebédje után a konyha kisebb atomtámadás helyszínévé válik. Foglalkoztatja őt, amíg én ezt feltakarítom. Nem kérdez rá, miért látja néha Babón a szárazlepra tüneteit, mert tisztában van vele, hogy az az elmúlt három evés maradványa - fültövön, másodujjpercen, szemhéjon. Elfogadja, hogy Böbe jóvoltából hajnalban kezdődhet buli – bármelyik nap bármelyik bulija után.
A piszkos anyagiakról is essék szó. Ha már ilyen jól kijövünk, én vagyonközösségre gondoltam. Ja, hogy a leírás egy férjjelöltre vonatkozik? Lehet, hogy nem a kiadó ingatlanok között kellene hirdetni? A fenébe, megint bakot lőttem.

**A bejegyzés humor rovatunkat bővíti, kéretik nem osztani komoly szándékkal.

"Élek" bejegyzés

Kedves Rajongótáborom!

Elnézést a rendszertelen bejelentkezésért, sürgős nyúlnivalóim voltak. Már a mellettem lévő játékok után. Hopp, átfordultam. Most előttem vannak. Naszóval.

Az a helyzet, hogy anya cicijéből nem jön elég tej, szóval inkább leszoktam róla. Bosszúból mindenféle színes trutymókkal traktál, amiket kanállal gyömöszöl a számba. Csak néha hagyja, hogy én is segítsek - pedig láthatja, hogy úgy jobban megy neki. Nagyon menő konzisztenciája van (ezt meg minek mondtam??), egész sokáig eljátszom a kezemmel, miután beletunkoltam.
Flamencózni tanulok. Két kezemet külön-külön szorongatom ökölbe és engedem ki. Jó ritmust hozok össze belőle. Karácsonyi ajándéknak kérek majd egy pirinyó kasztanyettácskát. Emellett híres vadász is vagyok. Anya kézfején csakis nyakra támadok. A belezett zsiráfomat pikkpakk elkapom és a nyakánál fogva marcangolom, hogy rázkódik bele.
Hál' istennek végre tudok ülni. Nem felülni, csak úgy ülni, ha ültetnek. Nem kell valami rabszolgának magyarázni, mit akarok. Háromdimenzióban nézelődhetek magam is. Ezért hát nem is tanultam meg kúszni, a mászás sokkal izgibb lesz. Egyelőre hátrafelé haladok, amit elég nehéz tudatosan irányítani (nincs tolatóradarom és visszapillantóm sem), de a semminél ez is több. Valahova mindig megérkezem és már kezdődhet is a kütyüzés! Itt egy adag színes szalag, ott egy csörgő, adnak néha fémkanalat (de szépen csillog!) meg zacskót (micsoda recsegés-ropogás!), sörösdobozt, hogy vigyázzak rá. Igen, én is kaptam színes játékokat, de kit érdekelnek, hogyha ott vannak a cédulák? Nem is értem, miért rontják el az összképet plüssfigurával. Tudjátok, van az a tubusos popsikrém, na az a kedvenc kézbentartanivalóm. Az olyan, mint egy nagyon nagy cédula, játék nélkül. Vagy a pelus. Na az maga a mennyország. Még nagyobb, azt lábbal is lehet rugdalni, miközben fogom. Bár ne kenődnék fel állandóan valamire, olyan kicsi ez a szoba. Lehetnék mindig kinn. Mikor végre kiraknak a kertbe, egészen hamar leküzdöm magam a plédről, hogy végre füvezhessek kicsit. Nem is értem, anya mért kap fel állandóan.
Bővítettem a hangrepertoáromat. Előző héten begyakoroltam az Mmmmőmmö hangot, most pedig a Pfffh hangot. Egészen úgy beszélek, mint a felnőttek, csak valahogy mégsem értünk szót. Kivéve, hogyha nagyon sírok. Akkor kijön az "Ajnnyaaaaaaa!" két sírás között, mire nagynehezen előkerül Kisanyám. Valamint pont úgy nyújtózkodom és dörgölöm a szemem, mint a nagyok. Akkor én most már felnőtt vagyok, nem? És megtanultam anya orráncolását, hogyha nevetek.
Van olyan, hogy anya agyonpuszilgat. Ha jó kedvemben talál, én is viszonzom. Kitátom a szám és elkapom vele az orrát. Aztán lehajtom a fejemet és a búbját dörgölöm oda. Neki. Neki oda. Mert az jó. Sokszor vele álmodom, vagy rá gondolok, hogyha a másik szobában van, vagy eszünk. Olyankor - azt mondja - olyan érzése van, mintha szárnyai nőnének. Hát én nem látok semmi különöset, de azért rágondolni jó.

Most viszont el kell köszönöm, agyonetettek, és mindjár...

... Szóval értitek ...

Böbe vonnn ZZzzzz ...

Miss Universe

Kedves Babci-babci!

Újabb fejlődésroham közepén tartunk. Bár az is lehet, hogy ez az általános innentől kezdve. Számomra szédületes sebességgel produkálsz új és új dolgokat.

Elvileg neked ilyesmit nem kellene tudnod, de háton fekve lelkesen emelgeted a fejedet. A minap a hintaszékedben támasztás nélkül megültél függőlegesen, úgy tekintgettél jobbra-balra. El tudom képzelni, hogy túl sokszor húztuk el előtted a mézesmadzagot: sokszor ülhetsz ölben és szteppelhetsz állva, melyet minden alkalommal széles vigyorral nyugtázol. Így senkinek nincs szíve visszatartani téged ettől az élménytől. Hogyha asztalnál ülünk és te pedig ölben, szívesen kapaszkodsz az asztal szélén található bármibe - hogy aztán leejtsd (hangsúlyozom: szándékosan). Ha jól tudom, már bőven ücsörögni képes babák szokása ez. Egyébként újabban a csörgőt is rendkívül szofisztikáltan, csak csuklókörzéssel működteted. A karból, izomból rázás csak a kezdők melója.

Ha az asztal széléhez ér a talpad, azonnal dobszólóba kezdesz. Olyan erővel, hogy odébbtolod vele az asztalt. Micsoda erőgép!

Megtanultad, hogy lényegesen hosszabb időt tölthetsz érdemben nézelődve hason, ha kitámasztod magad a kezeddel. Ettől még nekem kell visszaforgatnom, de hosszabb idő után kezdesz nyüszögni. Vagy belealszol. (Ez egyszer fordult elő, ld. ábra.)

Mindent gondosan megfogsz és megnézegetsz, s csak aztán kezded óvatosan használni. Rendkívüli türelmed van a dolgok megfigyeléséhez. Tudomásom szerint babakorban a kontrasztos és/vagy piros formák a kedvencek. Ehhez képest, ha valamely bokorhoz érünk, kizárólag a zöld levelek érdekelnek. Markolod őket, míg szét nem esnek a kis vasgyúró markaid között. Akkor kiszemeled a következő áldozatot és újrakezded. Valamiért nem nagyon jellemző, hogy a szádba akard gyömködni őket. Az az érzésem, a dudvák szeretetét sikerült átörökíteni.
A cédulázás elemi vágyát megörökölted nagymamától. Ez abból áll, hogy előkeresed a bármilyen színes játék, rongy és ruha cédulkáját és azt gyűrögeted a játék, rongy és ruha helyett.

A korábbi hangrepertoárhoz hozzácsapódott a különféle bugyborékolások tárháza. Tőlem is azt szereted hallgatni a leginkább, bármikor mosolyt csal az arcodra. Ezen kívül több dolog féktelen kacagásra késztet:

• Ha rázom a fejem, hogy lobog tőle a hajam
• Ha hirtelen felemellek és visszaejtelek
• Ha hirtelen leengedlek a vállamról vízszintesen és vissza
• Ha megcsócsálom a hónokod alját, oldaladat vagy a nyakicádat
• Ha hasra gyömködlek
• Ha dögönyözheted és simogathatod az arcomat (anya irányításával)
• Ha berregek
• Ha Fáni is rázkódik ettől a berregéstől
• Ha fogod a színes szoknyám szélét és azt rázogatom veled együtt, esetleg segítesz fogat mosni
• Leutánozom, hogy csinál egy hal
• Leutánozom, hogy csinálsz éppen
• Bizonyos arcok, csak úgy
• Ha reggel az első, amit meglátsz, én vagyok (jó, ez egy széles-elégedett mosoly,  így határeset)

Egyik napról a másikra végérvényesen leszoktál a játszócumáról. Nem mintha gyakran használtuk volna, de azzal könnyebben tudtál elaludni. Most még nem jutott eszedbe, hogy a leszokás mellé egy új módszer is párosuljon, így lassan inszomniával fognak gyanúsítani, olyan keveset alszol. Pedig a hurcibálás, éneklés, sok játék, nyáliállat (a.k.a. belezett zsiráf) mind rendelkezésre áll.

A cicizést is dedósok melójának tartod. Így kénytelen vagyok magam fejni, hogy a főzelékeidet azzal higítsam. Nem sok maradt és nem sokáig fog kitartani.

A szilárd étkek közül eddig mindent megettél, pedig én több üveges főzeléket is kihajítottam volna lassú ívben az ablakon. Azért inkább magam készítem az ebédünket, tisztességesebb dolgokat kapsz. Kedvenced volt például az a tökfőzelék, ami a habaráson kívül mindent tartalmazott (lecsót, kaprot és pici olajat is) - minden fintor nélkül egy nagy kanállal indítottál neki és jóízűen bevágtad az egészet egyszerre. Remélem megmarad a jó étvágyad és a lelkesedésed új ízekkel szemben.

Ölel és reménykedik, hogy újra tudsz eleget aludni

Anya

Időszakos beszámoló

Kedves Rajongótáborom!

Mindennapjainkról készítek egy kis beszámolót Nektek.

Szóval megvagyunk ezen az új helyen. Reggelente áttekintjük a Birodalmat (a lakást és a kertet - a szerk.). Természetesen vállon közlekedve, kikönyökölve. Ez mindig jót tesz - már nem nekem, a környezetemnek. A madarak is vidámabban fütyörésznek, ha meglátnak.

Felfedeztük a különféle bevásárlóközpontok nyitvatartási idejét, miközben a vásárlások végén idült alkoholistaként indulunk haza. Elárulom, a képen szereplő italokat nem én fogyasztom, hanem Anya, és váltig állítja, hogy ez tejhozó sör és hogy alkoholmentes. Nagy cucc, úgy könnyű. Ami keményebb dió, hogy múltkor hazaállított több tíz liter vodkával. Szerinte ettől lesz finom a diólikőr. És mikor akaja meginni, úgy mégis?

Mostanában szoktunk birkózni is. Mindig én győzök. Ez úgy van, hogy elkapom anya frufruját, amitől nem tud teret nyerni. Aztán megragadom az arcát és becuppantom a számba az orrát. Így nem tud mozdulni. Esetleg hagyom, hogy időt nyerjen azzal, hogy megcsócsálja a nyakamat, ami csikis. Esetleg. Nagyon tudom élvezni, mikor igazi "alattvalómmá" válik: lefekszik, én meg rajta állok/ülök. Igazi fensőbbséges érzés.

Mostanában nagyon erőlködik szegény Kisanyám a furcsa ízű, színes lenyelnivalókkal. Ázaléknak (izé, főzeléknek) hívja őket. Nem értem, miért jó ez neki, de gondoltam, ha már ez a fixa ideája, örömet szerzek neki és nem fújom az arcába. Tulajdonképpen nem mind rossz ízű. Csak azt nem értem, a fürdővizemet miért kell kis pohárból meginnom, ha meleg van. Biztonságért kezembe vettem a tejadagolás irányítását.

Vannak tevékenységek, amiktől viszont a falat kaparom. Nem tudom mik ezek a tevékenységek, mert igazából a falat kaparni jó úgy önmagában is. Meg általában mindent kaparni jó. Nem tudom miért, de itt minden úgy van összerakva, hogy utána szerelni kell. Ha beültetnek a babakocsiba, az oldalát meg kell szerelnem. Ha nem figyeltek, egy traktort kaptok vissza, úgy vigyázzatok! Ha mellettem ott a telefontöltő, azt meg kell szerelni. A pelenkázó oldalát és a függöny alját is meg kell szerelni.

Forgatom a helyi lapokat is. Fejjel lefelé meg még fejjel lefelébb. Ettem már pénzt is, de nem jó ízű, engem nem tett boldoggá.
Mivel mostanában kevesebbet hallgatunk zenét, mint pocaklakó koromban, és anya sem sokat nótázik vagy mondókázik, hát csináld magad! Zengetem a torkomat, és rájöttem, hogyha a kezemben csörgő van és rázom, akkor jót lármázhatok vele!

Kicsit sajnálom, hogy még nem találtunk rallitársat magunknak. Láttam Anyán, hogy örül, ha traccsolhat a másik mamival. Azt hiszi, nem értem, ha kibeszél. Csak néha találkozunk a tejtesóimmal. Ezúton jelzem, hogyha a kedves Rajongótábor, akár baba nélkül is, de belátogat, azt megköszönöm Kisanyám nevében. Mégis az én felelősségemre van bízva szegény...

Pusszantás mindenkinek

Böbe von Mocorgónia

Fordulat

Kedves  Babócika!

Fordulat állt be életünkben. Balról jobbra, hátról hasra. Hajnali öttől kilencig. Ezzel csak annyi probléma van, hogy elég hangosan jelzed, hogy visszakéredzkednél – ugyanis továbbra se szeretsz hason létezni. Nem mintha nem lennél legalább olyan erős, mint a kortársaid, csak épp nem jöttél még rá, hogy akár könyökölhetnél is: izomból tartod a teljes felsőtested. Egyébként szerintem a TTT-n (TejTesó Tali, a szerk.) dumáltátok meg egymással, hogy hason lenni menő, mert aznaptól tekinted feladatodnak a fordulás-projektet. (Lapzártánkig érkezett jelentés szerint a projekt sikeresnek nyilvánításával közönyösen teljesítetted a túloldal felé forgást is és azóta nem foglalkozol a témával. A szerk.) A gyúrás új formájának tekinted, hogy a kis hintaszékedben izomból megtartod függőlegesen a fejedet. Olyan fejbiccentő izmaid lesznek majd, hogy csuda! Nem tudom, beszámoltam-e róla, de néha két korty között érdekesebbnek tartod hátra lelógatni a fejedet a combomról, míg a törzsed vízszintesen fekszik. Ha így folytatod, gumidominó lesz belőled, mint anyádból.

Apropó fordulat: most költöztünk át a belváros bérházdzsungeléből a kedves-kertes sziget-kerület egy jól megközelíthető házába. Azt hiszem, felnőttél a feladathoz, hogy kertet ápolj és fenntarts egy ikerház-felet. Ja, nem. Az én vagyok. Minden szempontból jobb itt élni. Földszinten vagyunk, ha elszunyálsz a piac-kör után, egyszerűen aludhatsz tovább, mikor hazaértünk. Ki tudlak tenni „szellőzni” (pelus nélkül) a kert egy szimpatikus árnyékos szegletébe. Szó se róla, lassan jobb a színed, mint anyádnak. Ne feledkezzünk meg a combihusi-hurkáid között megbúvó kis fehér csíkokról, amiket viszont sosem ér a nap. Egyszerűen ennivaló vagy, no. Aztán elüldögélünk a teraszon – te a kisszékedben hintázol, én limonádét szürcsölök. Lényegesen egyszerűbb a lakás tisztántartása, ami nemsokára létfontosságú lesz, ha majd saját térden közlekedsz. Kénytelen voltam átválogatni rengeteg porfogót, hogy ne az legyen az első dolgod, hogy magadra rántod őket. Kisöpörtem néhány korábbi élet-darabkát is.

A hangok repertoárját tovább bővítetted, mostanra divatos lett e bugyborékolás. Valamint, nem tudom eldönteni, hogy 20kHz után azért nem hallom a hangod, mert kifogytál a szuszból, vagy mert a fülem azt a magasságot már nem érzékeli. Sokszor fontosabbnak tartod az éneklést, mint a cicizést! Sőt, általában sok mindent fontosabbnak tartasz az evésnél. Eljött a pillanat, mikor a nagykönyv szerint egy kiló kaját magadba kéne termelni egyetlen nap alatt. Mivel nemrég álltunk át a napi ötszöri étkezésre, és hirtelen nőttél is egyet, a tejem pedig nem lett több, elmondható, hogy kizabálsz bármennyi tápszerből és összelejmolt anyatejből. Úgy döntöttem, így, öt hónaposan nekilátunk főzeléket falni. Viszonylag jól tűröd, bár az első gyümölcslé próbáknál a legjobb, amivel kommentálhattam az eseményt, hogy nem sírtad el magad. Szisztematikusan kilökted a teljes kortyot és lefittyedt a szád. Mostanra viszont az első néhány idegen ízű falat után megeszegetsz egy kisebb mennyiséget. Két szelet krumplit törve, anyatejjel keverve, egy fél főtt répát, paradicsomos főzelékeket és gyümölcsturmixokat.

A minap kitettelek a pihepuha szőnyegre – pici baba az óriás felületen. Mire visszajöttem, elmélyülten figyelted az ujjaid külön mozgását. Azt hiszem eddig nem próbáltad őket külön mozgatni. Mostanra észrevetted, hogy a lábad egy tök poén dolog – lehet fogni, le lehet rágni róla a zoknit. Vagy le is lehet dörzsölni és lerúgni a kiságy mögé. S utána ugyanezt megtenni a ráccsal is. Meg a fürdőlepedővel. Kisebb bűvészmutatvány tisztán tartani azt a zugot.

Úgy döntöttél, mégis inkább szőke leszel. Kis vörös bukéval. Sokakat elvarázsolsz, akár vadidegeneket, séta közben is.

Várom a további fejleményeket

Ölelget lelkesen

Anya

Közlekedőedény

Legkedvesebb Babó!

Mostanra újra produkáltál egy jó csomó újdonságot. 

Azt hiszem még nem említettem, de szopizásnál nagyon gyakran fityiszt mutatsz. Nem mintha lesajnálnád, mennyit kapsz, épp csak úgy a miheztartás végett. 
Egyre lelkesebben emelgeted a lábadat, most már hajlamos vagy megfogni, bár még mindig nemigen köti le a figyelmedet. Nem is értem miért, pedig minden nap más színű zokni kerül rá. Miután remekül le tudod dörzsölni őket a lábacskádról, csak úgy csupaszon is elég érdekes lehetne az apró kis lábujjaiddal. Sokszor nem a lábfejedet fogod meg, hanem a felhúzott térdedre teszed a praclidat befelé fordítva, mint a sörözők. Ettől békés Buddhának tűnsz.
Ezúton üzenem, hogy a "Hol a baba? Itt a baba!" projekt márpedig működik. Babatalp mögül előbújva is. Hát még ha elkezdelek felfalni! A kis tokádnál kezdem, aztán a fülednél folytatom, és az arcodat is megcsócsálom. Csak a kisujjadat hagyom meg! Aztán holnap kezdem elölről. Jót kuncogsz rajta mindig.

Éjszaka ramazurit csináltál. Miután a feltartott lábacskáid miatt könnyen oldalra borulsz, a kiságyad rácsai mellé szegődtél. Amilyen tornát mostanában tolsz, az egyik rácsot kimozgattad a helyéről! Valamivel később az egyik játékod landolt a másik oldalt. Ha így folytatod, a ház oldalát is kirúgod!
Most épp a kezedre gyúrsz: akár üresjáratban, akár valamilyen felületen nyitod-csukod nagyjából másodpercenként, ütemesen. Ha felületen csinálod, akkor vakargatod vele - ettől nem egyszer ijedtem már meg, mikor cicizés közben valaki motoszkált a bordáim alatt. Most már sok helyről felveszed a játékodat - sokszor léptem be meglepve arra a látványra, hogy valami a kezedben van - pedig én nem is adtam oda!
A hátragörbülő kérdőjelet profi szintre vitted. Mostanra nem csak evésnél csinálod meg, hanem fektedben is - megkapaszkodsz a kiságy egyik rácsában, de nem arra, hanem felfelé nézel, miközben valami egész más szögben "ülsz" (lábaid derékszögben hajlítva, mintha kisszéket toltak volna alád). Egészen elképesztő póz, és nem sok hiányzik, hogy hasra fordulj tőle. Ha hasmánt fektetlek erősítés gyanánt (még mindig nem rajongsz érte, de legalább erősödsz tőle), elég sokáig tartod délcegen a fejedet, miközben a lábad kever, mint a fagyigép. Ha rájöttél volna a módjára, hogyan jutsz ettől előrébb, már kilométereket bejártál volna a lakásban.
A héten nekikezdtél a jódliórának. Nagyjából két oktávot ölel fel az éneklésed, és rendszeresen kifogysz a hangból a tetején. De legalább nem unod meg - akár egy órát is elszórakoztat a saját hangod. Engem is persze, de lényeg, hogy Te jól érezd magad.

Sajnálatomra eltűnt a babaszőr és a hegyes fül. Pedig olyan cukik voltak! A korábban említett ajakbeszippantásnak is vége. Az újszülött reflexek teljesen eltűntek: nem fogsz rá lábujjakkal a talpadhoz érő kézre, nem csinálsz holdjárást (igazából ki sem próbálhattam rajtad, mert túl későn tudtam meg, hogy ilyen jelenség létezik), nincs több Moro-reflex. Cserébe olyan vállhuplid van, mintha ezer éve gyúrnál rá. És akkor még nem is szóltunk a remekbeszabott kis gödröcskéről a könyöknél!

Helyzetjelentésemnek itt határt szabok, mert különben sosem publikálom, hanem csak csodállak és csodállak.

Puszil
Anya

ui.: Lapzártáig beérkezett hír szerint a lábad igenis érdekel. Igyekszel elráncigálni a szádig. Ugyanez igaz a rögzített játékokra, ahol hisztiig menően nem fogadod el, hogy nem tudnak a szádba repülni.