Karácsonyi miazmás

Éés igen! Karácsonyi ünneplés ép ésszel megúszva, jókedvvel spékelve. Nagyon dolgoztam rajta, hogy sikerüljön, utolsó pillanatban majdnem belebuktam, mint az egyszeri hős, de aztán mégis jól sült el a dolog. Minden rokonnal elfogadható hangnemben találkoztunk és köszöntünk el, Babó is valamelyest megértette, mi fán terem a karácsony(fa). Világi módon együtt díszítettünk. Azért a csúcsdíszt ő tette fel! (3 felnőtt közreműködésével) Remek logikájának köszönhetően nem értette, miért nem apu hozta az ajándékot, miért holmi Jézuskát, angyalkákat emlegetünk. Kitett egy teljes napot, mire a mi fánk alatt végigbontogatta az ajándéksort, pedig néhány kézműves alapanyagon, legón és korábbról ismert ritmushangszeren kívül nem borzoltuk az ingerküszöbét. Igaz ugyan, hogy ez is sok egy olyan gyereknek, aki a pancsolás legnagyobb örömét a szappan-hajtóvadászatban leli.

Bár nem voltam hajlandó sütni, (mindig belógtunk kuktának, ahová kellett, így nem az enyém a felelősség) vesztemre egy mézeskalácsba csak belekezdtem. Babó segítőkész volt. Az első másfél órában. Csakhogy az félidő. Nem kívánom másoknak a második részt. És persze az elcsapott étvágyú gyermeket se az ünnepek alatt. Mikor több nap telik el úgy, hogy reggelit a kakaó után már nem, tízóraira egy kis csokika, ebédet neeeem kééreeek!, uzsira véletlenül elmarkol egy elölfelejtett sütistálból (vagy vendégségben esélyem sincs lebeszélni tervéről) és hogy, hogy nem, saaajnos nem éhes vacsoránál. Ízekre szedem a csokimikulás és szaloncukor feltalálóját! (És az édeset nem Babó kapja!)

A legnagyobb ajándékot azonban a pihenés megadásában látom, több családtagon is. Babónak sikerült ezt megadnom, mikor még néhány nappal az ovi vége előtt kivettünk szabadnapot és elmentünk a váci nagyszülőkhöz. Az istennek nem akart elaludni, ám végül nagynehezen megtette, majd 4 órát(!) álomtalan álomban töltött. 

Különben pedig nálunk az egész hónap a téli ünnepek jegyében telt. Nem vártam el, hogy három darab nap csillagszórós haptákba vágjuk magunkat, de igyekeztünk szépen elütni az időt. Kézművessel, dalokkal, sütikkel. Amolyan ráhangolódással. Volt nap, ami jobban sikerült, volt, ami nem annyira. A Mikulás is egy hétig lófrált ki-be, egyik lakásból a másik oviba, majd vissza, mindenhol csokikat potyogtatva az útba.

Hát ilyen ez a karácsony.