A test értéke

Van egy téma, ami tudatalatt is több, mint egy évtized óta foglalkoztat. Valahogy úgy fogalmaznám meg: a test értéke.

Világi neveltetés áll a hátam mögött, egy évvel ezelőttig azt hittem csak regényekben létezik olyan, hogy szűzen házasodás. Nem voltam pasifaló, de akit kinéztem, azzal együttéltem, míg rá nem jöttünk, más utak állnak előttünk. Rá kell jönnöm, a kényelmes tempójú megismerés-megtartás életszakaszban nemigen veszem hasznát a korábbi tapasztalataimnak.

Ugyanakkor ennél nagyobb felfedezést is összefoglalhatok: a testemnek van értéke. Ad 1: ezt az egy példányt kaptuk egy egész életre. Valamelyest feljavul, ha bántódás éri, de akkor sem újrahasznosítható. A másik lényeges tulajdonsága, hogy én rendelkezem felette. Ha pedig ez az elcsépelt kijelentés igaz, akkor semmilyen módon nem elfogadható egy icipicit is manipulatív kapcsolat, ahol a másik fél igényei kielégítésére használhat. Mint ahogy az sem, hogy én vezetem meg őt a testiségemmel.

Ebből következik, hogy a szex egyáltalán nem csak amolyan hobbi vagy időelütés, hanem a szoros együvé tartozás legmagasztosabb ünnepe - élményértéke a fizikai kivetülése annak, amit ketten a lelkükben éreznek. Egymás tiszteletén alapszik, önzőség nélkül.

Eddigi tapasztalataim szerint a keresztény elgondolás (nem a vallási dogmák, hanem egyes emberek hite) szól valami hasonlóról. Márpedig ha egyetlen aktus ennyire fontos momentum, akkor érthető, hogyha igenis léteznek emberek, akik óvják magukat mindaddig, míg valaki tényleg meg nem tiszteli őket teljes szeretetével és odaadásával.

Én nem hiszem, hogy mise vagy istentisztelet kérdése, hogy ennek a porhüvely-érték témakörnek tudatában legyen valaki. Elgondolkodtatott, én ilyesmiről miért nem tudtam? Rájöttem: az én családomban generációk óta nem akadt olyan férfiember, aki mellett a női felmenőim erre rájöttek volna. Talán volt néhány kitételük, milyen tulajdonsággal rendelkezzen (vagy ne), akikkel leélik az életüket, de biztos vagyok benne, az általam az imént felvázolt témakör szóba (fejbe) sem került. Nem hogy átadása utódjaiknak...
Aztán eszembe jutott a néhány napja olvasott cikk a nálam fiatalabb generáció kiüresedett párkeresési játszmáiról. Mikor is rájöttem, hogy még csak nem is én számítottam a legkevésbé tájékozottnak érték-téren. Úgy tűnik, valamiért kiment a divatból megtanítani ezt a típusú értékrendet. De miért?
Ha valaki választ tud adni, vendégem egy forró kakaóra. Mindaddig azonban gyűjteni fogom az információkat, hogyan tudnám ezt az ön-valamire-tartást a gyerekembe plántálni pici kortól. (Hozzáteszem, az az érzésem, így könnyebb lesz alkalomadtán a csókot, értékes testrészeket, molesztálást vagy intim együttlétet elmagyarázni még akár ovis korban is, korának megfelelően.)