Jelenség-jelentés

Kedves Babóci!

Súlyos egyéniség lettél. Egyetlen hétvége alatt negyven dekát híztál. Így nyomós érvekkel fogsz érvényt szerezni az akaratodnak a családi kupaktanácsban. Egyébként pedig a definíció szerint te egyetlen szilárd részecske vagy: rezgő mozgást végzel. Minden végtaggal. Emellett jó adag érdekes (sok esetben mulatságos) jelenséget produkálsz.

Délutáni alvásodat egy sötétebb, ingerszegényebb sarokba pozícionáltam a kabriódban. Szép csendesen szöszmötöltem, mire egy cérnavékony bálnaüvöltés („Eeéééááááaööüüűűű…” a Szerk.) halt el a messzeségben. Természetesen nem bírtam ki nevetés nélkül. Az alvás-projekt ezennel meghíúsult.

A hétvégén rászoktál, hogy beszippantod az alsó ajkadat. Ettől aztán egyetlen nagy állban végződsz. Ehhez rendkívül komoly arcot tudsz vágni, amit ugyancsak nem lehet kacagás nélkül végignézni. Értem én, hogy idézed a Napkirályt, miszerint „az állam én vagyok”, ő azonban nem egészen így gondolta a dolgot…

Ha egy tárgyat előtted tartok, kissé bizonytalan mozdulattal megfogod. Előtte persze eldöntöd, melyik kézzel is érdemes értenyúlni. Ha úgy véled a szádban a helye (a kiálló részeit is beszámítva) egészen jól beletalálsz, merre is kell mozgatni. A különféle kendőket – nagyapád szavajárása szerint – szofisztikáltan gyömködöd a szádba és arcodra. Engem inkább egy ragadozó vadászmozdulatára emlékeztet és kissé tartok tőle, hogy előbb-utóbb nyakra mész. Szerencsére nem különösebben zavar, hogyha valami eltakarja az arcodat, mert ez elég csakran előfordul és elvenni még nem tudod őket onnan. Kíváncsiságból puszit adattam veled: az arcomat cicinek nézted és rácuppantál. Határozottan nevettető érzés.

Egyértelmű bizonyítékunk van rá, hogy nem olvasod a rólad szóló szakkönyveket. Ha hónod alatt megtámasztalak, délcegen és sokáig tartod magad állásban. Úgy tűnik, élvezed is a magaslati levegőt. Ha leültetlek, alig kell támasz, sokáig ücsörögsz az ölemben. Tegnap hasra tettelek, hogy foglald el magad kicsit, mire visszaértem, meglepve gyúrtál – oldalt fekve! Hanyattfekvésben gyakran úgy akadnak össze a lábacskáid, mint mikor a legyek tisztítják a sajátjukat. Majdnem minden kocsit kinőttél: lábacskáidat felteszed a „korlátra” és úgy tekintgetsz vidáman a világba. A vigyázzfekvést általában lábaid levegőben tartásával csinálod. A lazulás halandóknak való, te kömény vagy! Azután ott a kéztördelés. Ha mondandód van (és akad elég sok!) általában összefonod a kezecskéidet, felfelé nézel és úgy kezdesz neki. Mint a kisiskolás a prózamondó versenyen. Éppolyan komoly arcot vágsz hozzá, nagyon tudsz rajta koncentrálni!

A tisztábatétel egyre nagyobb kihívás, mert jókedvedben komoly hadonászást végzel: még a pocakod is beledöndül, ahogy rácsapkodod a kezeid. A kajázást is elég furcsán végezzük be: mivel félsz, hogy kifogy a tej a cicimből, befeszülsz – hátrafelé. Így aztán ültömben hasra kell fektetnem téged a combomon és onnan kunkorodsz fel. Sehogy máshogy nem tudlak a cicim köré feszegetni.

Hátul huligános (drusza-dédnagymama szavajárása) sötét-hosszú hajcsomóban végződik a frizurád. Felette közvetlenül a szerzetesek kopasz foltja a fekvéstől. A reád tekintőre bízod, melyik felel meg jobban a személyiségednek. Magadra öltötted a családi szexepilt: kezeden megjelent egy anyajegy. Kisebb egy milliméternél, de megtaláltam!

Problémáim adódtak miattad a házimunkával. Nem hagysz dolgozni. No nem mintha sokat sírnál, távol álljon tőled később is. Egyszerűen túl cuki vagy. Nem lehet eleget gyönyörködni a mozgásodban, hangodban, egyáltalán mindenedben. Lassan azért kell izzítanom bérfelügyeletet a rokonságból, hogy néha emlékeztessen rá, éppen a héten elmaradt házimunkákat akartam befejezni.

Puszillak minél többször, amíg meg nem tanulsz szólni érte, hogy „fúj, nyálas”.

Anya

Aquincum. Floralia. Kiállítás.

Kedves Rajongótáborom!

Szerintem Kisanyám józan esze kezd elmenni. Furcsa népekkel cimborál. Legutóbb kirángatott valami kövecses helyre, ahol nagyon meleg volt. Az emberek olyan hacukákban kódorogtak, mint sok életemmel ezelőtt és ettől valamiért nagyon boldogok voltak. Akkoriban még a kereket is alig ismerték. Ezeknek is hiába mutattam a kabrióm fejlesztéseit, nem értették, csak mosolyogtak rám és tapizták a kezemet. Itt csak a járgánynak volt ki a négy kereke, én mondom. Volt ott például egy piperkőc gladiátor, aki váltig hitte, hogy ő a legszebb hercegnő a bálban. Pedig ez nem igaz, mert én vagyok. Fel is világosítottuk erről Kisanyámmal. A tőle kapott kissárkányos ruciban feszítettem - elvégre ha igazat szólt és a legjobbat hozta, akkor nem lehet ő a szebb. Egyszerű logika, tiszta sor.

Bosszúból beleültetett egy fém bilibe. Nem nagyon értem, az mire volt jó, rajtam ott a pelus. Üljön ott ő, ha ennyire tetszik neki. Emellett bővítettem rajongótáborom számát is. Sokan most tudták meg a létezésem, jó volt nézni a döbbenetet, amint kiült az arcukra. Persze utána pocsolyává olvasztottam őket. Mert így dolgozik egy profi. Akik már ismertek, azoktól gyorsan beszedtük a sápot: dicséretet, fogkefekötőt vagy mit (Anya is ilyennel machinál reggelente) és hasonlókat.
Nagy nehezen rávettem kísérőimet, hogy menjünk már haza. Bosszúból, hogy ennyi ideig kinn tároltak a harmincfokos árnyékban, összefostam a ruhát, hurcikendőt és autósülést egyszerre. És kiröhögtem Anyát, mikor azon igyekezett, hogy anélkül szedjen ki belőlük, hogy nyakig olyan legyek.
Következő nap elvittek egy doktornénihez, aki egyszer már nagyon vizslatta a szememet. Anya valami könnycsatorna-elzáródásról magyaráz. Jelentem, mostantól halállistán szerepel a néni. Hiába üvöltöttem neki, hogy hagyjon békén, odafogott az asztalhoz és belenyúlt a szemembe. A vége az lett, hogy valami cucc folyt ki az orromból és le kellett nyelni a másik felét. Undi dolog volt, de hősiesen kitartottam. Most az előnye, hogy nem korlátozza csipa a látásomat.
Anya nem bírt magával, még aznap felkerekedtünk egy házba, ami állítólag drusza-dédnagymamáé volt. Tulajdonképp nem is volt ez rossz ötlet: kifektetett egy szőlőfödte teraszra ahol békésen horpaszthattam. Aztán újra rajongótáborom bővítésén fáradoztunk és farkasszemet néztem az önarcképemmel. Anya kiállított még néhány rajzával együtt. A megnyitón ő is elkezdett dalolni valamilyen zöldalmás kórussal. Én is dalra fakadtam, majdnem olyan jól ment nekem is. Itt is végigtapiztak. Aztán csak észrevette, hogy én már aludni szeretnék, végre hajlandó volt elrejteni a hurcikendő redőiben. Azóta ennek és a rossz időnek köszönhetően csak az evésre és alvásra koncentrálok.
Míg el nem felejtem: felkérem kedves Rajongóimat (igen, Titeket!) egy jótékonysági gyűjtésre. Anyának cici kell, nem jutott szegénynek tápanyagforrásul. Folyton mindenféle ropogós dolgokat pakol a szájába, ahelyett, hogy finom tejcivel lakna jól. Nem nézhetem, hogy szenvedjen! Kérlek segítsetek Neki.

Pusszantás Nektek az álommező határából
Böbe von Mocorgónia 

Mozgás. Művészet.

Kedves Babó!

Sokat fejlődtél mozgás terén. 

A napokban próbáltalak megtartani állásban. Szívesen tornászod magad guggolásból álltó helyedbe. Aztán nekilátsz a szteptáncnak. Leköt; hogyha rosszabb a kedved, felvidít a jól végzett munka. Azonban rájöttél arra is, hogyha ezt a mozdulatot a kiságyban csinálod, béka-hátúszásban tudsz közlekedni. Ha egy időre magadra hagylak, rendre valamelyik sarokhoz nyomott fejjel, széles vigyorral és sok mocorgással vársz rám.

Nem tudom, a nyújtózás mennyire ösztönös dolog, de pontosan olyan jóízűen műveled, mint akármelyik felnőtt. Szinte kedvem támad a "csak még öt perchez", ha rád nézek. Nagyon cukin felhúzod a kis combikáidat, homorítasz és összegyűröd az arcod az öklöcskéiddel.

Ha kirobbanó jókedved van, szabályosan kacarászol. Ezt el lehet érni például az ujjaid pengetésével, de sokszor a sima napi torna is ennyire tetszik, vagy ha gyöngéden megrázlak. A Vidorka, Vigyorka mellé a Hunnnci, Kunnnci (=Huncutka von Kuncogónia, a szerk.) becenevek is felsorakoztak. Ekkor szívesen játszod a "hóban az angyalka" mozgásformát: kéz fel, láb behajlít, majd gyorsan lecsap mindkettő. Olyan hirtelenül, hogyha csörgő kerül a kezedbe, szabályosan megijeszted magad.

A fürdést kezded megszokni, hason tartva, néha a szemedbe nézve egész szívesen elbékászol a vízben. Sokszor visszamosolyogsz. Csak nem megszereted a vizet így, hogy apád-anyád és te is vizes jegyben születtél? Utána, a "műtőasztalon" (=pelenkázó, a szerk.) feldobva valószínűtlen gyorsasággal kavar kezed-lábad, talán hogy felmelegítsd magad.

Hurcikendőben is rendre kifelé homorítasz, hogy mindenből lássál egy kicsit. A cicizés egy részét a legvalószínűtlenebbül: combomon hasmánt, esetleg pucsítva, onnan derékszögben feltápászkodva műveled.
Ölben szívesen elücsörögsz, a kiságyban elfoglalod magad. Az öklöd után mostanra bármit begyűrsz a szádba. Legutóbb az én öklömmel szemeztél mindaddig, míg dülledő szemmel próbáltad legalább annyira eltüntetni, mint a sajátodat. No ezen könnyesre röhögtem magam. Nagyon koncentráltál, hogy sikerüljön!

Így nincs más teendőm, mint gratulálni a hét óriási fejlődéseihez.
Puszil
Anya

Köménymag

Kedves Böbécském!

Tegnap nagyon ügyesen helytálltál! Ugyanis egy hónapja, hogy folyton megúsztad ezt az oltás-dolgot. Most viszont már nem volt hová halogatni. Két combikádba vagy nyolcféle gyengített bacit adtak, hogy a szervezeted kidolgozza az ellenanyagokat. Szegénykém, pedig olyan bizalommal mosolyogtál a doktornénire... Az elsőre alig reagáltál, a másodiknál viszont már hiába vontam el a figyelmedet beszéddel, elpityeredtél. Viszont hamar meg tudtalak vigasztalni. Igazi kis hős vagy! Ha ismernéd a dalt, most velem énekelnéd, hogy "Boooorn to be wiiiild!..."

5 kiló fölé kerekedtünk és lassan lecseréljük a ruházatodat az újszülöttről az eggyel nagyobb méretre, mert 63 centi hosszúra cseperedtél. Doktornéni szerint a születéskori "beépített piercinged" átalakult cisztából nyelv-husivá, így elképzelhető, hogy megmarad szexepilnek. Ritka eset, pályafutása során ő is csak két ilyet látott. A szemikéd viszont a megülő könny szennyeződésétől gyulladttá vált, úgyhogy a szemzugodat sokat kell dörgölni, cseppenteni kell és figyelni. Reméljük megúszod a könnycsatorna-átmosást.

Mivel elég tudatosan tartod a kezedben a rád bízott tárgyakat, most először a kezedbe nyomtam egy csörgőt. Háromnegyed órát nem is eresztetted a markodból! Ahogyan mozgattad a karodat, hangot adott, ami persze teljesen elbűvölt. Te meg engem. Így működnek ezek a dolgok.

Ugyanúgy nyújtózkodsz, mint a felnőttek. Nem tudtam, hogy ösztönös mozdulatsor, de nagyon begyakoroltan és jóízűen csinálod. Újabban egyre gyakrabban gyömködöd az öklödet a szádba. Gondoltam kölcsönkérem és én is megkóstolom, olyan étvágygerjesztően cuppogsz rajta. Néha kicsit kificcen egy-egy nyálcsepp is. Csak nem fogzás lesz? Minden felmenődnek 11 hó körül jött foga - esetleg nem lehet kialkudni nálad, hogy te se harapdáld össze a cicimet? Mindenesetre már kikészítettem a rágókáidat és a rágónyakláncot is. Helyzetjelentés: a tej 3/4 részét magam állítom elő és ez nagy dolog. Rajta vagyok a teljes mennyiség visszahozásán!

Üdvözöl Téged innen az éterből is
Szerető

Anyukád

ui.: Baba 'de Luxe': egészségesre hizlalt babuci játszócumával, tágra nyitott szemmel, rágókendő egykezes vagy kétkezes gyűrögetésével, lerúgott takaróval, 1 rabszolga-hajtányos kabrióban NEM eladó.

Saját kezünkűleg

Háromhónapos lettem én

Meglepetés e költemény

Csecse

Becse

Ajándék, mellyel meglepem

E kiságynyi szegleten

Magam,

Magam.

Lehettem volna ordító

S nem ily embert bódító

Finom,

Vidor.

Saaatöbbi satöbbi, a többit már úgyis tudjátok.

Kedves Rajongótáborom!

Van itt ugye ez az izé. Anya azt mondja, kéz. Ha jobbra nézek, ha balra, akkor is képben van. Nem nagyon tudom lerázni, folyton zavarja a kilátást. Elég bumfordi valami. Még kukacok is nőttek rajta, elég sok. Az is mind külön életet él. Anya azt mondja, újak. Dehogy újak, mióta én nézelődöm, azóta ezek is itt vannak! Alkalomadtán megírom majd a lelkiéletük alakulását egy verseskötetben. Úgy fog kezdődni, hogy "Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, és ez az icike-picike mind megette!"

Szóval vannak ezek a bumfordiak itt. Azért valami időt rászánok, vizsgálom őket. Már a lelki életüket. Hogy miképpen rezegnek, fogódznak egymásba - a kukacok biztos megbeszélést tartanak, hogyan kell összekulcsolódni és úgymaradni. Ha nagyon akarom, a számba repülnek. Nagyon jó érzés cuppogni az egyiken vagy mindkettőn. Aztán van olyan is, hogy a cipicupa kendőm kerül közéjük és akkor azt szopogathatom. Az is jó pihepuha. Mostanában ki szoktam próbálni, milyen az arcomhoz érinteni. Anya ez fáj! Igaz, lehet, hogy nem a szememet kellene dörzsölnöm velük...

Rájöttem, hogy távtartónak is kitűnőek. Ha hason fürdök, kényelmesen függőlegesbe tornászom a fejemet, jó távol a víztől. És végre úri-módra szopizhatok: nem kell beletemetnem az egész arcom anya cicijébe, hanem szépen, tisztán, messziről ehetek, kényelmesen szívva a levegőt is közben. Ha anya közelebb akarja tenni a cicijét, akkor el tudom tolni. Majd megtanulom a kisujjeltartást is... Hallottam, az olyan úri huncutság, akármit is jelentsen.

Anyának is van ilyenje. Úgy látom, elég hasznos. Néha egymás mellett van az övé és az enyém. Elég hasonlóak. De milyen nagy! És úgy látom őt kevesebbszer zavarja a kilátásban. No majd ha kitanultam a lelki életüket, én is megtárgyalom velük, hogy ez így nem állapot, álljanak félre, ha nézelődni szeretnék. Van, hogy anya egy kukacot odanyújt és az én összes kis kukackám rácsavarodik. Azt nagyon szeretem, jó érzés. Aztán van olyan is, hogy anya mozgatja őket: kitárja és szorosra zárja. Vagy a lábamat és kezemet érinti össze előttem. Ilyenkor mindig nevethetnékem támad. Anya mindig mondja: "Eggyés kétés há és négy! Feszül a zizzoom!" Tornázni jó. 

Így vagyunk mi. A Kezek és Én.

No megyek, énekórám van.

Dicséret minden hű olvasómnak innen a kiságyból

Böbe von Mocorgónia