Evolúciós ugrás

Drága Babucim!

Olyan sokat fejlődtél az elmúlt egy héten, hogy listát kell vezetnem, különben elfelejteném.

Nagy előrelépésnek számít, hogy elfoglalod magad a kiságyban. Korábban a legritkább esetekben voltál hajlandó csöndben maradni ott - mondjuk akkor, ha mélyen aludtál és nem ébresztett fel az sem, hogy becsempésztelek oda. Ennek több oka van. Nyitottál a világ felé: egyszerűen minden érdekel, ami történik és ami van. nagyon tudsz koncentrálni az ablakra, a képre a falon, a függő játékra (hát még ha mozog!), a bal kiskezedre, de legfőképp rám. 

Úgy tűnik a nagylányok nyomába akarsz érni és vagánykodni azzal, hogy te is tudsz beszélni: leutánozod a szájmozgásunkat és közben egy hangon szakaszosan zümmögsz hozzá. Én éneklésnek hívom. Újabb és újabb hangokat gyakorolsz be, amiket fonetikusan aligha tudnék papírra vetni. Ha így folytatod, három hónaposan közölni fogsz dolgokat... 

Új mozdulatokat is kitaláltál, amik sokkal koordináltabbak az eddigieknél. Van ugye a múmia-póz: kezeidet magad köré csavarod és a lábad is nagyjából nyújtva van. Ennél eggyel bonyolultabb az ima-póz. A törzsed elég nagy felület, itt viszont a kezednek a másik kiskezedet kell megtalálnia. Kedves kép, csak cicizésnél természetes távtartó - nem beszélve a hátraszegett fejről. Kisebb bajvívás mostanában szoptatni Téged... Aztán van még a "kosár", mikor kezed-lábad magasba emeled és ott tartod egy darabig. A legnehezebb ruhadarabbal is megcsinálod többször egymás után, úgyhogy jobb hasizmod van már, mint anyának. No és ne felejtkezzünk el a "kezeket fel, vagy lövök" tartásról sem. Tornázni is szoktunk az én vezényletemmel (kezeket szét, majd mellkas előtt össze, vagy kéz-láb átellenesen összeérint), mindig hatalmas vigyorral jutalmazol érte. Mostanra még hasra fektetve is szívesen rám nevetsz. Igazán jó jel, tekintve, hogy utálsz hason feküdni.

A visszahízás eredményeképp cuki hordópocakod lett, mint a kölyökkutyáknak. És már nem "egy számmal nagyobb a csomagolás", ahogy Doktornéni mondta. A kétnaposan kapott BCG oltásod most alakult "hidegtályoggá", ami nem fáj, de legalább vészesen néz ki. Állítólag majd kifakad és a heges gyógyulása miatt fog látszani egész életedben. Ha ez vigaszt jelent, már a dédnagymamád is így festett, így ha modellnek készülnél is tudnod kell, ezt a bőrhibát mindenki viseli magán. Hisz mindig meglepsz valamivel.

Pusszanat, megyek és figyellek tovább élőben!
A Te

Anyukád

A cici jó, a cici finom, a cici különleges

"Van anya és van a cici. A kettő egy és elválaszthatatlan, de mégsem ugyanaz. Anya nagyon jó, anya a minden. Beszél hozzám, dalol, ringat, hordoz. És ehhez képest van a cici, ami még mindenebb. Ha szopizok, akkor anya nem csak kívülről ölel, hanem belülről is. A tej íze... A felnőttek sokat gondolkodnak, hogy milyen ízű lehetett a bibliai manna. Nos, mi babák ezt tudjuk. JÓ ízű. Minden ízű, ami jó, ami anya.

Ebből már tudni lehet, hogy a cici nem csak akkor jó, ha éhes vagyok. Méginkább kell, amikor nagyon anyával akarok lenni. Szeretem, ha játszik velem, ha mesél, szeretem, ha hordoz. De van, amikor hozzá akarok bújni a nagyon-nál is jobban, és olyankor ő cicit ad, és kívül-belül átölel.

Van, hogy valami fáj, megütöm magam vagy megijedek: ilyenkor anya átkarol, én pedig megkeresem a cicit, és ahogy szopizok, érzem, hogy minden rendben. Szoktam ilyenkor anyát is nézni, ő meg vissza rám, megnyugtatóak a szemei, és el szokta ilyenkor mesélni, hogy minden rendben, elmondja, hogy mi történt, hogy itt van velem és szeret. És ez így nagyon jó.

Éjszaka is velem vannak, anya és a cici. Szopival szoktam elaludni, és álmomban is mindig érzem anya melegét és illatát, és ha még nagyobb közelséget szeretnék, mindig ott a cici. Nagyon jó ez így."

[Forrás: La Leche Liga]

De mi történik hirtelen? Ebből nem jön a jóság, eltűnt! Anya ez így nem kell! Kiköpöm, de nincs másik. Illetve van, de az is üres. Hát hova lett a finom! Anya éhes vagyok! Ne üreset adjál!

Mi ez a fura ízű? Anya azt mondja kamillateát itat velem, megnyugszik tőle a pocakom és tudok majd kakilni. De ha egyszer nincs mit! Kapok még pürét is ami nem olyan rossz, egy negyedet ettem meg abból amire anya azt mondta, alma. Reggelire nem ad cicit, hanem egy fura ízű löttyöt kell ennem kanállal. Olyan tejszerű, de valahogy nem az. Na mindegy, éhes vagyok. Nem lehetne gyorsabban azokat a kortyikat? Miért nem szopizhatom folyamatosan? Így már jó a cici (szódával elmegy), de tuti nem laktam volna jól belőle. Játékra még jó lesz. Remélem anya nem felejti el többet, hogy éhes vagyok...

Állatorvosi ló

Drága Törpi!

Sajnálom az elmúlt héten történteket. A problémakörhöz képest egy állatorvosi ló egészséges egyednek számít.

Sajnos nem vettem észre, hogy a lelkiállapotom az elmúlt hetekben nincs kifogástalan állapotban. Mivel nem mértem a súlyodat, azt sem vettem észre, hogy nem gyarapodsz, sőt fogyni kezdtél. Annyit érzékeltem csak, hogy agresszíven kiköpöd a cicimet és sírsz. Többször nem is tudtalak megetetni. Kétségbeesetten adtam neked facsart narancslevet és almát (amiből egy negyedet megettél), majd következő reggel kajcsivadászatra mentem számodra. Védőnéni javaslatára a tápszert preferáljuk (egy generáció alatt ennek a minősége javult, míg a zöldség-gyümölcsfélék tavaszi felhozatala romlott). Kiegészítésként megkapod a tejcit (amennyi van). Egyelőre lassan növekszik a mennyisége. Végeredményről lapzártánkig nem érkezett hír. A következő levélben közlöm a fejleményeket.

A visszahízással viszont ugrásszerűen fejlődtél. Újra vigyorka vagy. Negyedórás gyakorlatokat tartasz belőle - ennyitől már nekem is izomlázam lenne a pofimban! 

Tartósan leköti a figyelmed egy-egy függő játék - már ébren is jól érzed magad felügyelet nélkül. Műértő szemmel vizsgálod a pelenkázó feletti absztrakt képet. Egészen sokáig tanulmányozod behatóan a látogatóink arcát. Engem felismersz - a hangom megnyugtat, ha meglátsz, elmosolyodsz. Sőt, mától kifejezetten igényeled a társaságomat! Odahívtál, hogy olvassak és mikor félálomban észrevetted, hogy már nem vagyok ott, újra visszahívtál. Inkább elkísérsz a konyhába, ha reggelit készítek és figyeled, ahogyan megeszem. No majd pár hónap múlva te is... (Innen köszönöm azoknak, akik javasolták a beltéri babakocsi használatát!) Még nem tudod, mit csinál kezed-lábad-nyelved-szemöldököd, de folyamatosan jár mind. Bármelyik táncos megirigyelné ezt az izolációt! A szemed a mindenszínűből mélykékké változott. A (látszólag) indokolatlan hasfájások tűnőfélben vannak. A torna - házifeladatainkat remekül teljesíted. Gyönyörűszépen homorítasz (pedig utálsz hason feküdni), nagyon jól egyensúlyozod a felsőtested és a fejedet is sokáig tartod lefektetésnél.


Mára befejezem a helyzetjelentést, koncentrálnom kell a tejszaporításra!

Csókol 
Anya

Tükör

- Miért öltöztél ma ilyen csinosan?

- Mindig így öltözöm.

- Nem egyszerűbb egy kényelmes melegítő?

- Két okból sem. Amíg szoptatós melltartót kell hordanom, addig a legkényelmetlenebb ruhadarab úgyis felkerül. Másrészről pedig...

Egyedülálló anyukák nem azért öltöznek csinosan, hogy végre valaki elvegye őket feleségül. Távolról sem. Az a fejezet kiolvastatott. A végső cél már nem az, hogy a küllem alapján felfigyeljen ránk valaki. Az első buktatót úgyis az jelenti, hogy valaki hajlandó-e elfogadni az újdonat rangsort: először a gyerek és aztán a két felnőtt.

Egyedül minden nap egésznek kell lenni. Nem hibázhat a képlet a "ma is bálna vagyok, holnap kezdem a fogyókúrát", vagy "jól csinálom én ezt így?" kishitű gondolatoknál. Felkelek és tudnom kell, hogy minden rendben megy így, ahogy van, aggódásnak helye nincs. Ismernem kell, hogy mitől vagyok jó és pozitív, milyen erősségeim vannak, de tisztában kell lennem a hibáimmal és el kell tudnom fogadni őket. Talán az ősi időkben ez mindenkinek természete volt.

Lehetek jó partner és bizonygathatják is sokan - azonban egy sem osztja meg az életét velem. Lehetek jó munkaerő; amíg itthon vagyok, ez vajmi kevéssé lesz a társadalom hasznára. Lehetek jó anya, az első időben csak a sírás a visszajelzés. Hogy ez, a látszólag széllel szembe pisilés ne ingasson meg, sziklaszilárd jellemre van szükség. Tehát hogy is hangzik? Jó anya vagyok, csinos vagyok, okos vagyok. Alap.

Látszólag ellentmondó kihívás, hogy fogadjam a rengeteg tiszta szívből jövő segítséget, ami érkezik. Soha nem voltam rászorulva ilyesmire, idegennek hat számomra. Tudom, hogy nem fogom tudni visszaadni mindazoknak, akik elárasztottak és emiatt zavarban is vagyok. Ígérem, a jövőben magam is hasonlóképp teszek, ha arra rászorulót találok. Itt nem a "mit adsz érte cserébe?" játszik, hanem az a nagy háló, amit szeretetnek nevezünk. Hiszem, hogyha valakinek segítünk, s az egy másik rászorulón segít, és így tovább, a dolog körbeér és mindenki akkor kap segítséget, mikor valóban szüksége van rá.

Húsvéti hírmondó

Kedves BöbeBabó!

Kicsit zsúfolt hetet tudhatunk magunk mögött. Nagyjából azért is írom, hogy magam se felejtsem el.

Kezdtünk ugye egy húsvéttal. Nem mást, mint szenteltvizet kaptál a homlokodra egy áldás kíséretében. Valamint ekkor mozdultunk ki először vendégségbe. Egyelőre nem neked kell tudnod viselkedni, hanem én figyeltem kettőnk helyett. Nehogy véletlenül valamit elnézzek és belehergeld magad a sírásba. Elvégre mégiscsak vendéglátás, no. Meglepően fárasztó ez az osztott figyelem.

Védőnéni mutatott gyakorlatokat, amik az idegrendszered fejlesztésére szolgálnak: függőágyat csinálni a lepedőből és abban ringatni; ülve megtartani magad (kezemben tartalak a combodnál fogva, s ha baj van, a mellkasomnak borulsz); fekvésből ülésbe húzni téged és visszatenni. Az az érzésem, hogy te ezeket élvezed. Ültödben is elmerülten nézed a pelenkázó (=műtőasztal) mellett függő képet.

Ezen a héten fordult elő először, hogy nem aludtál rendesen éjszaka. Tényleg nem irigylem a hasonló sorsúakat. Egy duplafront tönkretette az éjszakánkat, s te úgy döntöttél, elegendő a felnőttek napi alvásigénye - mondjuk hat óra - a nap minden órájára szétosztva. Igyekeztem praktikákat kialakítani a félálomban ringatásra, de egyik sem bizonyult igazán hatékonynak - szemben egy jó délutáni alvással.

Nagyapád szerint fel kellene találni a négyszögkerekű babakocsit. Az eléggé rázza a popódat. Ezen a héten világosan kiderült: nem csak a fel-alá traktorozást szereted, hanem a hálózsákot is amiben ilyenkor vagy. Anyádra ütöttél: csatakosra izzadtam a kedvenc irhazsákomat, mikor nyáron sem lehetett kirobbantani belőle. Néhány órányi sírással a tudtomra adtad, át szeretnél bábozódni a kis zöld orkán hálózsákba. Onnantól békésen cumáztál és nézted mit tevékenykedem. Legalább valamire rájövök. Előbb-utóbb.

Nagyon komoly maratonokat nyomunk. Simán elrallizunk a Városligetben két kaja-time között. Ami mostanra már négy órát jelent. Lassan ehhez kell majd igazítani a bevásárlási köröket is. Nem szívesen teszem, mert azokat a kilométereket szűk kis belvárosi utcákon tesszük majd a kabriódba. Így nem lehet rendesen szellőztetni egy gyereket!

Egy etetés elhagyásával a kaki-idő is csökkent. 2-4 adagra naponta. Az mondjuk több és sötétebb mint bármikor korábban, de ilyeneken nem esünk kétségbe. A plusz átöltözéseken sem. Lefekvésidőben. Már félálomban is megy.

Kétféle dicsérettel bombáznak Téged (vadidegenek is). "Hogyhogy ilyen nyugodt?" Kérdik a váróban, veled egykorú gyerekkel. Ugyanezt kérdezik a szabadtéri salsán üvöltő zene mellett. Hát amennyit én tudok az az, hogy igyekszem figyelni az igényeidet. Egyedüllétünk eredménye, hogy tényleg egész nap rád figyelek. Talán az eredmény a nyugodtság - mindkettőnk oldaláról.

A babakocsiból pilláztál kifelé hazajövet. Két lány jött szemben témázgatva, s mikor már elhaladtak, akaratlanul is kicsúszott egyikük száján: "De szép szeme volt, láttad?". Azt hiszem ezt már egyértelműen pártatlan dicséretnek tekinthetjük. Na ki a legszebb hercegnő a bálban?
"Minden anyuka úgy gondolja, az ő babája a legszebb a világon. De ez nem igaz. Mert az enyém."

Pusszanat a te büszke

Anyukádtól.